Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
Vasárnap 1990. november 11. A NAP kel - Kelet-Szlovákía: 06.39, nyugszik 16.06, Kö- zép-Szlovákia. 06.46, nyugszik 16.13, Nyugat- Szlovákia: 06.52, nyugszik 16.19 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 00.16, nyugszik 13.24, Közép-Szlovákia: 00,23, nyugszik 13.31, Nyugat- Szlovákia: 00,29, nyugszik 13.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁRTON - MARTIN, MAROS nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából A MAGÁRA TALÁLÓ EURÓPA Sidó H. Zoltán cikke BÉKÉSCSABÁN TALÁLTAM ÚJ OTTHONRA Ozorai Katalin riportsorozatának 3. része ELLESETT PILLANATKÉPEK BARTÓK BÉLA ÉLETÉBŐL Nagy Jenó visszaemlékezése A TÚLÉLŐ MOSOLYA Vajkai Miklós novellája PÁPAI ERIKA DILEMMÁJA Szabó G. László írása Az A P LIC O Rt. aplikált információs rendszerekkel foglalkozó, külföldi tőkebefektetésű részvénytársaság komáromi képviselete bővítés céljából felvesz számítógép-hálózá- tok tervezésében jártas hardware és software szakembereket Angol nyelvtudás előnyben! Jelentkezés a következő címen: Aplico a. s. Pohranicná 21 941 01 Komárno vagy telefonszámon: 0819/4019 ÚP-508 Lörincz János felvétele i Levelek Vélemények GYÓGYSZERTÁRBAN NYELVTÖRVÉNY Nyáron lányom családjával a Tatratour utazási iroda szervezésében Selmecbányán nyaraltunk. A régi kedves városkától gyermekkori emlékeim felidézését reméltem. Mindenfelé az elhagyatottság, romok, rendetlenség látványa tárult elénk. A gyönyörű környék feldúlva, a turistaösvények alig járhatóak voltak. A lábunkat lejártuk a régi tavak keresésében, de csak üres, kiszáradt, vagy épp hogy egy kis tócsát találtunk. A harmadik napon a helyi gyógyszertárban akartunk különféle gyógyszert venni, köztük Alnagont is. Az idősebb gyógyszerésznö felvilágosított, hogy csak orvosi vényre kapható. A másik, fiatalabb hölgy egy ívet tett elénk, hogy írjuk alá. Gondoltam, talán így kaphatunk, már alá akartam írni, mikor alányom rákérdezett, hogy mi az. Kiderült, hogy a kizárólagos szlovák nyelv törvényesítésére gyűjtenek aláírásokat. Erre letettem a tollat. A fiatalabb magából kikelve, emelt hangon kérdezte, miért nem akarom, hogy Szlovákiában a szlbvák nyelv legyen a hivatalos. Higgadtan figyelmeztettem, hogy gyógyszerért jöttünk, nem politizálni. Majd felvilágosítottam, mi azon fáradozunk, hogy a zömében magyarlakta területen az anyanyelviek használata törvényesen biztosítva legyen. Ezután távozni akartunk, de ránk kiabált, hogy csak maradjunk. Eav elméraesedett politikai-nemzetiségi vita következett. Szinte ordítva kiabálta, hogy mit akarunk itt, mi csak betolakodó vándorcigányok, csavargók vagyunk. Hiába gyözögettem, hogy a szlovák nyelv eddig is hivatalos nyelv volt, senki sem vonja kétségbe. Csak a nemzetközi egyezményekben a nemzeti kisebbségre vonatkozó megállapodások betartását akarjuk. Megkérdezte a nevem, s amikor meghallotta, hogy Brnák, hisztérikusan kitört, na látja, maga is szlovák, csak a kommunisták elmagyarosították. A légkör annyira felforrósodott, hogy elfelejtették a többi vásárlót kiszolgálni. Az idősebb hölgy pedig idegességében csak rakta a kért gyógyszereket, nekünk kellett figyelmeztetni, hogy csak egy kenőcsre és két Alnagonra van szükségünk. A lányom az ívet aláírta, mondván, neki mindegy, szlovák férje után Geclerová, s aláírásával bizonyítani tudja a történteket. „Vitapartnerem“ magyar nemzeti kisebbséget érintő sértő és törvénybe ütköző kijelentései .nem vallanak főiskolát végzett egyén intelligenciájára. Az elmúlt hetekben mindig a magyarságot marasztalták el, hogy követeléseivel, túlzott érzékenységével provokál. Akkor az ilyen eseteket hová kell sorolni? Itt délen nem tudunk olyan esetről, hogy egy szlovák ember bement volna egy üzletbe vásárolni, s miután észrevennék, hogy nem magyar, vitára kényszerítenék és bocskoros, tutajos birkapásztornak titulálták volna. BAJNÓCZY BRNÁK JENŐ, Komárom A demokrácia kellékei? Kezdetben volt az egy párt, aztán a több párt, végül a sok párt. Kezdetben csak az átkos kapitalista rendszerben volt sztrájk - mára mi is kivívtuk ezt a jogot. Sót, az éhségsztrájk is divatba jött (nem fogyókúra helyett)... Azonkívül meghonosodott az új műfaj: a falbeszéd. Nyilván azért, mert üzenetrögzítője (még) kevés embernek van, az utca viszont mindenkié. Az utca egyik embere üzen az utca másik emberének. A legtöbbször egyes nép és nemzetiségi) csoportok új lakhelyét adják a címzettek tudtára - írásban, s az immár érvényes nyelvtörvény szellemében - hivatalos nyelven. Elvétve ugyan, de a kisebbség nyelvén is felfedezhető egy-egy javaslat, bizonyításképpen a tévéstáb a Halál a Stúr bandára falfirkán legeltette hosszasan a kamerát. Ezt a ,, művészi" irányzatot sem lehet menteni, éppoly elítélendő és veszélyes megnyilatkozás, mint akármelyik, a kitelepítést és likvidálást szorgalmazó falra pingált követelmény. Az sem lehet mentség, hogy netán a tyúk volt hamarabb, nem pedig a tojás... Két nagy pártra szakadt az ország. Az Elfogadott Nyelvtörvény Hívei és az El Nem Fogadott Nyelvtörvény Hívei pariját a, s van egy toDDszazezernyi közösség, amely pártra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül semmilyen nyelvtörvényt nem hiányolt... s ha mégis... Hallgatom a rádiót - a hivatalos nyelvűt. Egy huszonegy éves amerikás ifjú nyilatkozott a riporternek. Szülei Kelet-Szlovákia metropolisából vándoroltak ki hatvannyolcban, ő már az Újvilágban született egy évvel később, ötéves koráig csak magyarul és németül tudott. Azután tanult meg angolul, s mert hallgatott szülei szavára, akik szerint még a szlováknak is jó hasznát veheti, megtanult szlovákul is. A riportból nem derült ki, hogy az ifjú ember anyanyelve magyar-e vagy szlovák. De ez nem is fontos. A fontos az, hogy itt akar vállalkozni, egyelőre magánnyelviskolát nyit, később valami bárt vagy diszkót. Ami számomra fontos volt, az a riporter faggatózása, hogy mi a véleménye az amerikás fiúnak a nyelvtörvény rőt. Nagyon helyesli, komolykodott, hiszen azokkal a mexikóiakkal is kellene valamit csinálni, mert olyan sokan vannak, és amikor ő autót akar javíttatni - és nem tud spanyolul kénytelen fél óráig is magyarázni, hogy mit akar, mert azok nem tudnak angolul.. Jegyezzem meg még: ha a fiú anyanyelve szlovák - úgy igen gyengén beszéli azt. Kopasz-Kiedrowska Csilla fOOxfát a nemzetiségi hovatartozásról Miközben a parlamentben a nyelvtörvényről folyt a vita, a tévériporterek a téren tüntetőket kérdezgették. Többségük közép- iskolás suhanc volt, akiknek még szavazati joguk sincs, de azért kórusban követelték a képviselők és a miniszterek lemondását. Volt közöttük egy Halás nevű fiatalember, aki bemutatkozáskor gyorsan kijelentette, hogy a neve ugyan magyar, de ő igazi szlovák, a Matica követeléseinek támogatója. Egyik szlovák hetilap jó tollú újságírója is szükségesnek tartotta vezércikkében kijelenteni, hogy csak a neve magyar, de ö a nyelvtörvényt támogatja. Sajnos, ide jutottunk. Ebben a felzaklatott nacionalista hangulatban már a név is gyanús, már ez is csökkenti a szavahihetőséget. Egyre többen bizonygatják, hogy csak a nevük magyar. (Bizonyára bekövetkezik a nevek szlováko- sításának a hulláma.) Még jó, hogy nem a személyi igazolványt mutogatják, amelybe a totalitárius rendszer körültekintően mindenkinek beleírta a nemzetiségét. Vagy kéznél lehetne az ősök keresztlevele is. Még emlékszem rá, hogy a fontosabb állami hivatalok betöltéséhez a Horthy-adminiszt- ráció az ükapáig visszamenőleg követelte a fajtisztaság igazolását. A tévé képernyője azért akaratlanul is sok mindent elárul. Jól megtermett régi ismerősöm vitte a legnagyobb és legvadabb magyarellenes feliratot. Pedig szegény nagyanyja egy szót sem tudott szlovákul, másik ágon pedig mindkét őse színmagyar volt. Miért írok erről? Azért, mert Közép- Európában és másutt az együttélő népek keveredése a legtermészetesebb dolog. A vegyes házasságok ide-oda billenthetik a nemzetiségi hovatartozás mérlegét, de így van ez a világon mindenütt. Egy vajdasági faluban találkoztam olyan családdal, amelynek négy gyereke más-más nemzetiségűvel alapított családot és most egyik család magyar, a másik szerb, a harmadik szlovák, a negyedik pedig német. Azt mondják, hogy a faluban nagyjából értik egymás nyelvét, és ez a család jelképe a szép együttélésnek. Illyés Gyula arra a kérdésre, hogy ki a magyar, zseniálisan azt válaszolta, hogy az, aki vállalja a magyarságot. Ennél tömörebben és bölcsebben talán senki sem fogalmazta meg a nemzetiségi hovatartozás lényegét. Az a néhány szlovák újságíró, aki a nyelvtörvény kapcsán próbálja a csehszlovákiai magyarságot és általában a magyarokat felelőssé tenni a szlovákok elmagyarosí- tása miatt, bizonyára nagyon sokat hiányzott a történelemórákról. A magyar királyok vétkeit a számlánkra írják, a Monarchia nemzetiségi politikájáért is mi vagyunk a felelősek, és azt sem tudják, hogy miközben a Horthy-rendszer magyarosította a szlovákokat, hárommillió nincstelen magyar „tántorgott ki Amerikába.“ A szlovákiai magyarlakta területekről közölt statisztikai adataikhoz pedig csak annyit, hogy a magyar településeken nem a szlovákok magyarosodtak el, nem is a magyarok szaporodnak olyan szédületes ütemben, hanem a reszlovakizáltak fokozatosan újra magyarnak vallják magukat. Meg egy olyan apróság is közrejátszik, hogy a városokba vándorlás tömegeit a szlovákok alkotják. A politikai rendszerváltozásra tanulságos példa Kassa városa. A második világháború előtti években a magyar népszámlálás szerint a lakosság túlnyomó többsége magyar volt. A második világháború után az első csehszlovák népszámláláskor viszont majdnem mindenki szlováknak vallotta magát. Sajnos Közép-Európában ez nem egyedi eset. Az egyéni sorsok kiszámíthatatlanok. Tudok olyan áttelepült szlovákról, akiből jó nevű magyar nemzetiségi író lett nálunk. De olyan Magyarországra áttelepített csehszlovákiai magyarról is hallottam, aki a szlovák nyelv istápolója lett odaát. A csehszlovákiai magyarság éltető erői a falvakban vannak. Értelmiségi körökben nagyobb a természetes asszimiláció, a vegyes házasságok, a szülőföld elhagyása. Ez azonban nem tragédia és soha nem vezet a nemzetiség beolvadásához. Ugyanis a magyar falvakban, kisvárosokban a többség „vállalja“ a magyarságot és ez keresztülhúzza a nacionalista fondorlatokat, erőszakos nyelvtörvényeket. Szűcs Béla 1990. XI. 9. KETTŐS ÖLELÉSBEN
