Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-02 / 44. szám

* 0 / Moyzes Ilona Tíz szem kockacukor Az első szavak BASIC-ben A hatalmas tó az igazak álmát aludta még. Amikor Pistike kilé­pett az ajtón, a réten egy harang­virág reggeli ébresztőt csilingelt. Hangját meghallva, a tó vize szelíden fodrozódni kezdett. Pil­langók és madarak szálltak a fel­kelő nap felé. A nap a hegyko­szorú legmagasabb csúcsán állt meg, s széjjeltekintett a völgy­ben. Aztán, mint a kisfiúk, fejest ugrott a tóba. Alighanem melege lehetett, mert igen harsányan lu­bickolt. Pistike is megkívánta a vizet, szeretett volna versenyt úszni a nappal. Körülnézett, nem látja-e valaki, mert az édesanyja meg­tiltotta a fürdést, a csónakozást is. Csendes volt a tó környéke, a reggeli szélben margaréták rin­gatóztak, s a víz szélén vitorlás himbálódzott. Beülök, s a tó közepén fejest ugrok róla a vízbe - gondolta Pisti. Nagynak érezte magát, hi­szen már a harmadik osztályt is kijárta, s okosnak is, mert színje­les bizonyítványt vitt haza az év végén. Ezért nem értette, miért nem bízik meg benne az édes­anyja. Már éppen elkötözte a vitor­lást, amikor éktelen nagy csaho- lással Czézár futott feléje. Czé- zár Pali bácsi kutyája volt. Pali bácsi meg a tó őre. Pisti se- hogysem tudott megbarátkozni a kutyával, mert nagy is volt, meg fekete is, mint a korom. De a fél világért sem vallotta volna be senkinek, mennyire fél tőle, nehogy gyávának tartsák az is­kolatársai. Pistinek most is inába szállt a bátorsága, s ijedten hup­pant be a csónakba. Már messzire volt a parttól, amikor eszébe jutott, hogy evez­ni ugyan megtanult, de a vitor­lákkal nem tud bánni, s mi taga­dás, úszásból sem kapna jelest. Késő volt. A vitorlák megdagad­tak, s a csónakot félelmetes se­bességgel vitte a szél. Czézár elnyújtott hangon csa­holt utána:,.Gyere vissza, gyere vissza, vigyél magaddal“ - kérte a kutya. Legalábbis Pisti úgy érezte, hogy Czézár ezt akarja mondani. Bezzeg most már nem bánta volna, ha ott van mellette a csónakban, mert egyszerre na­gyon elbátortalanodott a nagy vízben. Olyan icipicinek érezte magát, mint a homokszemcse a végtelen sivatagban. Esze ágába se jutott, hogy fejest ugorjék a tóba, s hogy versenyt ússzon a nappal. Kü­lönben is, a nap, miután kifüröd- te magát, újból felszökkent az égre, s onnan nevetgélt a meg­rémült kisfiúra.- Megfordítom a csónakot- gondolta végül is Pisti, s ránci- gálni kezdte a köteleket. A csó­nak nagyot billent, majd felborult. Pisti segítségért kiáltott. Mintha nehéz álomból ébresz­tették volna, úgy érezte magát, amikor eszméletéhez tért a par­ton, s gyönge hangon megszó­lalt:- Mi történt, Pali bácsi?- Hát az, hogy felére apadt a tó vize.- Az meg hogy lehet? - cso­dálkozott Pisti.- Úgy, hogy kiittad. Alig tud­tam belőled kipumpálni. No, szedd össze magad, s odahaza megírjuk a levelet!- Levelet? - csodálkozott Pis­ti. - Kinek írjuk, Pali bácsi?- Annak a hivatalnak a címé­re, ahol a vitézségi érmet oszto­gatják.- Vitéz ségi érmet, nekem?- csodálkozott még jobban a fiú.- Hát azt azért mégsem, édes fiam. De Czézárnak mégiscsak kijár valami. Ó rángatott ki a víz­ből, engem pedig a bódémból. Úgy üvöltött, hogy ha közelebb van a falu, idecsődül apraja- nagyja. Pisti szíve összeszorult, mert eszébe jutott az édesanyja. Jaj, ha megtudja - gondolta ré­mülten. Pisti most vette csak észre, hogy Czézár bundája csurom víz, s hogy lágy a tekintete. Ott vinnyogott mellette. Pisti félelme úgy elpárolgott, mint a hajnali köd. Két karját a kutya felé tárta, s nagy, bozontos fejét a mellé­hez szorította.- Neked adom a vasárnapi csibecombot - suttogta s azu­tán is mindig minden jójalatot. Czézár nagy mancsát Pisti mellére tette, hegyes nyelvével pedig végignyalta az arcát. Pali bácsi nagyot krákogott a hátuk mögött, meghatódott az újdon­sült barátságon, mert szerette a kutyát, meg a gyerekeket is. Majd szigorúan megszólalt:- Te meg tőlem kapsz valamit, hogy ki ne essen emlékezeted­ből a mai nap. Azzal lekapcsolta a nadrágszíját, s jól elnáspángol­ta a megszeppent fiút.- Köszönöm, Pali bácsi, most már tudom, hogy nem fog elárul­ni az édesanyámnak.- Hej, csibész kötyke, úgy lá­tom, te is ismered az én bűnös telkemet.- Jó lélek az, Pali bácsi. A ma­ga bűnös lelkének csuda jó híre van a srácok között. Nekem meg igen nagy szerencsém, mert ha apu tudomást szerezne a kirán­dulásomról, tudom Isten, hogy elzöldülne körülöttem a világ- mondta Pisti. Aztán szélsebe­sen futni kezdett. Czézár utána iramodott és sikoltozva, csahol­va kergetőztek és hemperegtek a puha fűben. Otthon egy jó darab kolbászt kanyarított le a kamrában, s kari­kákra vágva Czézárt etette meg vele. Majd a cukortartóból kisze­dett tíz darab kockacukrot.- Idestova tíz esztendős le­szek - magyarázta a kutyának.- Minden esztendőmért kapsz egy szem cukrot. Ezt ezentúl minden nap megkapod, s mától örökké veled maradok. Most együtt megyünk el a boltba, s megvesszük a gazdid részére a dohányt, med ő meg azt sze­ren. Azzal odalépett titkos fiókjá­hoz, s előszedte mesekönyvre gyűjtögetett pénzét és elindultak a boltba. A BASIC legtöbb szava kö­zönséges angol szó, tehát aki tud angolul, annak nem nehéz megértenie. A PRINT (NYOM­TASS) például azt jelenti, hogy „írd ki a képernyőre“, a RUN (FUSS) azt, hogy „hajtsd végre a programot", az INPUT (BEVI­TEL) pedig azt, hogy „ovlass be egy választ“. Most kicsi példák segítségével megtanuljuk a PRINT használatát. Ha bekapcsoljuk a számítógé­pet, a legtöbbször rögtön megje­lenik a képernyőn egy-két szó és egy kis világító jel, más szóval kurzor. A kurzor azon a ponton villog, ahová a következő begé­pelt betű fog kerülni.Jelei: ,,K, “/- A számítógépet úgy kér­hetjük meg arra, hogy írjon ki valamit a képernyőre, hogy a PRINT-tel utasítást adunk, és utána idézőjelek közé írjuk a szöveget. A számítógép addig nem hajtja végre utasításainkat, amíg nem nyomjuk meg a meg­felelő NEWLINE (ÚJ SOR) vagy RETURN (VISSZATÉRÉS) vagy ENTER (BEADÁS) billentyűt. A számítógép bármit kiír a kép­ernyőre, amit idézőjel között be­gépelünk, természetesen idéző­jelek nélkül. Példa: READY PRINT ” VASÁRNAP" VASÁRNAP PRINT " ÚJ SZÓ " ÚJ SZÓ PRINT " 1-2-3 " 1 -2-3 A képernyő törlése a legtöbb számítógépen a GLS (Clear Screen - képernyőtörlés) billen­tyű segítségével hajtható végre. Az eddigi közvetlen parancso­kat a gép azonnal végrehajtotta. Ha programot akarunk írni, akkor minden utasítássort meg kell számozni. Ennek hatágára a gép elraktározza az utasításokat a memóriájába, és addig nem hajtja végre azokat, amíg nem kap egy RUN „hajtsd végre“ parancsot. Nézzünk most egy rövid programot, ami nullák se­gítségével egy kört ír ki a képer­nyőre! ÍO PRINT " 00 20 PRINT " 0 0 " Ha a program nem működik, vagy a kép nem olyan mint sze­rettük volna, újra a képernyőre hívjuk a LIST (LISTÁZZ) utasítás segítségével. Némelyik számító­gép pontosan megadja, hogy melyik sorban mi a hiba, tehát hibaüzenetet ad. A hibajavítás legbizotsabb módja, ha az egész sort újra begépeljük. Az új sor átírja a régit. Egy egész sort úgy lehet törölni, hogy beadjuk a sor­számát és NEWLINE-t. Ha nem elégszünk meg azzal, hogy a számítógép ezt-azt kiír nekünk a képernyőre, akkor olyan adatokkal kell ellátnunk, amelyekkel tud dolgozni. A szá­mítógép az adatokat elraktároz­za, és ha kérjük, bármikor a ren­delkezésünkre bocsátja. Ha egy adatot beteszünk a gép memó­riájába, meg kell jelöni, hogy ké­sőbb meg lehessen találni. A megjelölésre az ábécé betűit használjuk. Egy-egy memóriate­rület címkézésére és a számok elhelyezésére a LET (LEGYEN) szócskát használjuk. A címké­zett memóriaterületet változónak hívjuk, mert különböző időpon­tokban változó adatokat hordoz a programban. 10 LET A=9 A számok 9 és a 2 a gép memó­riájában vannak elraktározva. 20 LET B=2 Az A és B a me­móriaterület címkéi (vál­tozók). A betűk, számok és írásjelek (összefoglaló néven karakterek)! elraktározásához másfajta cím­kéket használunk. A karakterek láncokká fűzhetők össze, ahogy például a betűk szavakat alkot­nak. A címkézésükre dollárjellel ellátott betűket használunk, pl. C$ (olvasd „C dollár"). A szöveg­változókat ugyanúgy, mint a számváltozókat a LET begépe­lésével raktározzuk el egy me­móriaterületen, de mindig idéző­jelek közé kell teni, ahogy azt az alábbi programban látni fogjuk. A változó kiírásához a változó neve előtt kell begépelni a PRINT szót. A következő rövid program az A, B, a C$ és a D$ vál­tozókkal működik. 10 LET A = 25 20 LET B = 10 30 LET c£ = "AZ OSZTÁLY LÉTSZAMA:" Gondolkodom, tehát... Összerakós \ Ezt a feladatot a kisebbek is nagyon könnyen megoldhatják, ugyanis a kérdés az, hogy lehet-e ebből a hat mozaikdarabkából egy négyszöget összeállítani. Plussz egy szó Ha egy bizo­nyos szót e négy szó elé raksz, egészen új fogal­mak kerekednek belőlük. Mi az a szó? BAMBÍS SÍM TIBBÉSIIV J1JJ MEGFEJTÉS Az október 19-i számunkban közölt feladatok megfejtése: katica­bogár; huszonkilenc. Nyertesek: Pelikán Hajnalka, Deáki; Ambruzs Klára, Serke; Oravec Márió, Pozsony; Mezei Mária, Ipolyhidvég; Szabó Renáta, Ekecs. T 30 PRINT " 0 0 " 40 PRINT " OO 50 END A sorszámok általában tízesé­vel nőnek. Minden sor után meg­nyomjuk a NEWLINE gombot. A sorok megjelennek a képer­nyőn, de az utasítások végrehaj­tására csak a RUN beadása után kerül sor. Minden gépen van egy javítóbillentyű - RU- BOUT (RADÍROZNI) vagy DE­LETE (TÖRÖLNI) - amivel a programsoron belül lehet töröl­ni. Amikor minden sor be van gépelve és ellenőriztük, hogy a gépelésben nincs hiba, felszó­lítjuk a gépet, hajtsa végre a programot: RUN majd NEW- LINE. 40 LET D$ = "FIÚK SZAMA!" 50 PRINT C$ 60 PRINT A 70 PRINT D$ 30 PRINT 6 90 END ( RUN AZ OSZTÁLY LÉTSZAMA: 25 FIÚK SZAMA 10 A programot annyiszor futtat­hatjuk le, ahányszor csak akar­juk. A számítógép mindig ugyan­azt fogja kiírni a képernyőre. A változókban az adatok mindad­dig ugyanazok maradnak, amíg nem változtatjuk meg őket. Kotolácsi Erzsébet mérnök Jó (?) tanács! A tanulót, a diákot nem kell félteni, leleményessé­gével mindig, minden helyzetben feltalálja magát. Mi is adunk egy jó (?) tanácsot matematikaórára. Tegyük fel, hogy a hőn szeretett tanárod azt mondja:- Menj a táblához, és vezesd le a gömbsüveg egyenletét! De mondhat mást is, mert bármit mond, módsze­rünk ismeretében a megoldás csak gyerekjáték. A teendő ugyanis a következő. Kimégy a táblához, választasz magadnak egy közismert szöveget. Mondjuk azt, hogy: „Hová mégy te kis nyulacska, ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber, az er­dőbe...“ És akkor ezt a szöveget matematikai formában felírod a táblára. Esetleg ilyenformán: ± h/o2vá - mé + g y/ ­/K2 - i/s . /ny - u . la/ cska És így tovább... Aligha kell sokáig folytatnod, mert még az ingyom- bingyomig sem érsz el, hőn szeretett tanárod máris lázasan kezdi törölgetpi a pápaszemét, mire te villámgyorsan letörlőd a táblát, és a helyedre sietsz. A gyors letörlés nagyon fontos. A tanerőt sokkos állapotba kell hozni, nem szabad időt hagyni arra, hogy rájöjjön: mégsem a matematika lángeszű újító­jával áll szemben. (Hahota) 18 1990. XI. 2. v ilasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom