Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-02 / 44. szám

A Szécsény-Hatvan közti főúttól nyu­gatra, a Cserhát északi dombjai közt, a Pap-hegy, a Gyertyános, a Fekete- és a Szárhegy karéjában fek­szik a nógrádi táj legszebb és legharmonikusabb falu­ja, az alig 600 lakosú Hol­lókő. Rimóc felől már látni a falu fölötti várat, amely „magasan ül (...) a Cserhát utolsó hullámá­nak egyik taraján, és körülötte furcsa hegyek vannak, púposak és vének, mint egy régi mese, mely száz meg száz öregasszony száján kopott el“. Szabó Zoltán festett pontos képet erről a faluról Cifra nyo­morúság című irodalmi szociog­ráfiájában. Ő lesz egyik segítő­társunk itteni túránk során. „Es­ténként ez a táj misztikussá és valószínűtlenné válik.“ - írja könyve egyik fejezetében a szer­ző. Majd így rajzolja tovább a képet: „A hegy tetején romló vár olyan ilyenkor felnyúló tor­nyaival, mint óriási barna, égbe- markoló kéz, melynek ujjai szenvedőn és valami szörnyű fájdalomtól görbén kapkodnak a felhők közé“. A megye legépebb vára a XIII. században épült. Valószínű­leg a Kacsics nemzetségből szár­mazó egyik hűbérúr, András volt az első birtokosa. Az a Ka­csics András, aki a monda sze­rint egy közeli várból elrabolta a várúr szép feleségét s egy kü­lön szobába záratta. A köveket azonban, melyeket a kőművesek a szépasszony szobájának fala­ként felraktak, a hollók képében megjelent ördögfiak minden éj­szaka elhordták. Ezek az ördög­fiak ugyanis a szépasszony bo­szorkány dajkájának szövetsé­gesei voltak. S ezért kapta volna aztán a vár a Hollókő nevet. A XV. században lakóhelyisé­gekkel és védőművekkel bőví­tették a várat, amely azonban már jóval ezelőtt Szécsényi Ta­más vajda birtokába került. Ká­roly királytól kapta az erődöt, mivel az előző tulajdonosok, a Kacsicsok Csák Máté oldalán álltak. Az egykori belső várat az öt­szögű alaprajzú, négyszintes, vastag falakkal épült öregtorony képezte. Ennek nyugati és észa­ki oldalához kapcsolódott a pa- lotaszámy, melynek gótikus ab­lakkeretei, faragott sarokkövei ma is jól láthatók. HOLLÓKŐ A hollókői vár egyik részlete a „világörökség“ faluja kézen. 1664-ben Küprülü Ah­med felvidéki hadjáratai során visszafoglalta ezt is, mígnem 1683-ban Sobieski János lengyel király végleg ki nem űzte őket innen, s A várat csak 1711 után rom­boltatta le a bécsi udvar. Fényes Elek száz év múlva így csak ezt írhatta róla: „A régi hollókő vár, mely egy három ojdalról meg- mászhatatlan hegy tetején épült, s bátkai puszta határába esik, s most csak rom.“ Napjainkban is folyik itt a régészeti feltárás, valamint a romok állagmegó­vása. A várdomb alatti község élő falumúzeum. A régi települést 1964-ben nyilvánították védet­té, s ma már a „világörökség­nek“ is része. A fésűs településű egyutcás műemlékfaluban hat­vanöt védett ház áll. Az alápin­cézett, kőalapra épült tomácos, csonka ormú, vízvezetős tetejű házak a század elején épültek csak, ugyanis a falu akkoriban teljesen leégett. Ám a lakóházak a régi építészet nyomait őrzik; legtöbbjük háromsejtű, húsfüs­tölő kéménnyel, gazdasági épü­letekkel ellátott. A tisztaszobá­ban ott a szebbnél szebb párnák, a faragott lócák, az ablakokban a muskátlik. A házak egyikében falumúze­umot rendeztek be, a másikban kiállítás van, a harmadikban fel­állított szátván szövik ma is a palóc szőnyeget stb. De van ezekben a házakban idegenfor­galmi hivatal, csárda és szálló is.' A hollókőiek közül ma többen a turizmusból élnek, s őrzik a népi hagyományokat is. A falu pedig kellemes hangulatot, nyu­galmat áraszt. Mintha a múlt egy darabja maradt volna itt, felejtő- dött volna a civilizált világban. Persze a maga korában ez nem tűnt romantikának. Elzár- tan éltek az itteniek, megvívva a mindennapi csatájukat a kies tájjal. Küzdeniük kellett a föl­dért, a lakóhelyért. Ahogyan Szabó Zoltán írta a harmincas években: „A szűk és szemnek szép tájjal a települők nehezen küzdöttek, mert ferde alapot ad az épületeknek. így aztán a hol­lókői házak hátul alacsonyak, elől pedig magasan felpolcolva könyökölnek az utcára, körülöt­tük fából erkély kínál sétálóhe­lyet a lakóknak.“ Itt a templom sem hivalkodó, „nem nyúlik a házak fölé, mint nyáj fölé a pásztor, hanem elbú­jik közöttük, barátságosan és szorosan hozzájuk simulva“. A négyzetes alaprajzú, „gótvá- gású“ apró ablakú, fatornyos ró­mai katolikus templom egyéb­ként a XV. században épült, s 1889-ben alakították át. Hogy Szabó Zoltán hasonla­tával éljek, úgy él a falu a tájban, „mint dióban a bél, vagy kagyló­ban a gyöngy“. A közeli dombo­kon kapaszkodó szőlők pedig azt bizonyítják, hogy a nép a „meredek oldalon is megpró­bálta megvetni a lábát“. Érde­mes ellátogatnunk közéjük. Csáky Károly 1442-ben Hollókő várában tárgyalt Jiszkra cseh vezér Hont és Nógrád küldötteivel. Egy év­század múlva, 1552. július 15-én Ali basa serege foglalta el a vá­rat, könnyebb szerrel, mint Dré­gelyt és Bussát. Két porkolábja volt akkor, Csák Imre és Szkai András. Mint Tinódi írja: Imre megijedt, András vitéz vala, Imre az basának ott választ tött vala, Jó Hollókő várát ő megígyérte vala.“ Amiért András ellentmon­dott, Csák Imre darabontokkal támadott rá, s „Ha akkor ő kezét meg nem ragadgyák vala“, tőr­rel szúrta volna át Andrást. A várat végül is megadták a ba­sának, de Imrét, aki „magát ez­zel gyűlölségbe hozá“, addig kergették, míg az Törökországé ba nem szökött. Hollókő 1593-ig maradt török Kétnyelvű könyv A világ könyvkiadásában nem ritkaság, hogy klasszikus írók, köl­tők müveit úgy adják ki, hogy a fordítás mellett közlik a mű ere­detijét is. Minden könyvgyüjtőnek van ilyen kötete. Azzal azonban, amivel a Hradec Králové-i kerületi kulturális központ lepte meg a nyilvánosságot, a mai cigányelle­nes hangulatok szítása idején, egyedülálló kísérlet és bátor tett. Kale ruzi (Fekete rózsa) címmel kétezer példányszámban kiadta ti­zenegy cigány amatőr író és költő műveit. A szerény kötet érdekes­sége, hogy az eredeti írásokat cseh fordításban is közli. A szerzők megpróbálják művészi eszközök­kel bizonyítani, hogy a cigány, vagy roma egyáltalán nem azonos az erőszakos, zsivány szavak je­lentésével. A legmostohább körül­mények, asszimilációs törekvések ellenére is megőrizték ősi kultúrá­jukat, nyelvüket. A Fekete rózsa megjelenése is bizonyítja, hogy a demokratikus átalakulás talán a romák sorsát is új mederbe tereli. Magyar ki kicsoda 1990 Szeretem a lexikonokat, encik­lopédiákat, kézikönyveket. Nem­csak azért, mert adataikkal kisegí­tenek, hanem egyszerűen elszóra­koztatnak, ha szabadidőmben oly­kor beléjük lapozgatok. Ilyenkor egészen belefeledkezem a végtelen ismerettengerbe. A lexikonokban leginkább az tetszik, hogy írói a té­nyekre támaszkodnak, noha mind­egyik magán viseli kora bélyegét. Nemcsak a kiadás éveit tekintve, hanem a kor klímáját is. Szórakoz­tató dolog összehasonlítani a Révai nagy lexikonának és a Nagy szov­jet enciklopédiának egy-egy cím­szavát. A lexikonok sorában különleges helye van a világ számos országá­ban megjelenő angol találmány­nak, a Ki kicsodának. Ezek gyak­rabban jelennek meg mint a lexi­konok és aktuális adatokkal szol­gálnak a közéletben, kultúrában, tudományban befutott vagy feltűnt új személyiségekről is. Különösen hasznosnak tartom az idén megjelent Magyar ki kicso­dát, mivel a benne lévő hatezemyi szócikkben már megtalálható a mai magyar közélet számos olyan személyisége, akikről az elő­ző Ki kicsodák vagy hallgattak, vagy éppen azóta tűntek fel. Külö­nösen hasznosnak tartom az emig­rációban élők ismertetését és az álnéven vagy új néven szereplők adatait. Viszont hiányolom, hogy a lapokban, a tévében naponta szereplő számos személyiség kima­radt a kötetből. Fogyatékossága az is, hogy a határokon túl élő ma­gyarság kiemelkedő egyéniségei eléggé ötletszerűen szerepelnek benne. Természetesen mindenki igé­nyeit kielégítő Ki kicsoda talán soha nem lesz. Azonban reméljük, hogy az elkövetkező, teljesebb és maibb kötet nem sokáig várat ma­gára. 11 ezer javítás Ennyi javítást nem valamelyik iskolában eszközöltek a tanárok a diákok fogalmazványaiban, ha­nem May Károly (1842-1912) vi­lághírű német prózaíró műveit „pofozták át“ a különféle könyv­kiadók szerkesztőségeiben. Fiata­lok és öregek kedvenc olvasmá­nyát, a Winettout is szinte a felis- merhetetlenségig meghúzták, átsti­lizálták, párbeszédeit újraírták. A legnagyobb változtatásokat 1933-1945 között végezték mű­vein. Most irodalomszakértők javas­latába svájci Haffmann - Zürich könyvkiadó elhatározta, hogy megjelenteti May Károly mind a 99 kötetének kritikai kiadását. így a kalandregények kedvelői végre elolvashatják a nagy mesélő műveit, ahogy azokat megalkotta. Feltámasztott detektív Raymond Chandler neves és népszerű amerikai krimiíró halálá­val híres nyomozója, Philip Mar­low is befejezte pályafutását. Az író hagyatékában megtalálták be­fejezetlen regényének négy fejeze­tét. Évek múltán a Putman’s Son könyvkiadónak jellegzetesen ame­rikai ötlete támadt. Felkérte Ro­bert P. Parker krimiírót, hogy fe­jezze be Philip Marlow történetét. Az író vállalta. Alaposan áttanul­mányozta Chadler krimi regényeit és befejezte az általa megkezdett művet. így jelenhetett meg a Ma­gányos osztály, amelynek termé­szetesen két szerzője van. Ezzel azonban a történetnek nincs vége. A kötetnek olyan sikere van, hogy a kiadó megbízta Parkért, írja tovább a feltámasztott detektív, Philip Marlow történeteit. így az folytathatja kalandos életét. A legfurcsább könyv A könyvek világában is születik minden évben valami rendkívüli, soha nem látott mű. Ilyennek te­kinthetjük Peter Paul Tronedle Ausztriában iparművészetet tanu­ló angol diák „alkotását“. Ugyanis elkészítette a világ legnagyobb könyvét. A kötet 2,75 méter vas­tag (nem tévedés!) és ötvenezer oldala van. Természetesen nem az ifjú iparművész írta ezt a könyvet, hiszen az ötvenezer oldalba bele­férne a rendkívül termékeny Ale­xander Dumas egész életműve (Gróf Monte Cristo, Három testőr, Fekete tulipán stb.). S ha már könyvébe az angol fiú belefekte­tett harmincezer schillinget, nyom­ban szabadalmaztatta is „találmá­nyát“. Persze kérdés, hogy kinek lesz rá szüksége. Annyi azonban biztos, hogy Peter Paul Troendle- nek előkelő helye van a rekordok könyvében. (szűcs) A múzeumfalu utcája (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom