Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-26 / 43. szám

i/asárnap ft M éry Gábor felvétele a hajóskapitányi vizsgát. Előbb má­sodkapitánnyá nevezik ki, fehérha­jókon hajózik Pozsony és Izmail kö­zött.-Első önálló utamra 1956-ban került sor. Már csak arra emlék­szem, hogy átláthatatlan ködben indultunk, s pechemre, az éjszaka is koromsötét volt. Ettől pedig még a leggyakorlottabb hajós is tart. Ma már egyszerűbb az élet, radarok segítik a tájékozódást. Igaz viszont, a kijelölt hajóutakat tökéletesen is­merni kell. Az első utat követte a második, a harmadik, s szinte nem is különböztek egymástól. Mert a hajózás nem üdülés, de ezt csak mi tudjuk. A behajózást követő első napok még izgalmasak, a viszontlá­tás öröme elnyomja a családtól való elszakadás szomorúságát. Aztán jönnek az egyhangú hétköznapok, jelentkezik a honvágy, a nézetelté­rés, a rivalizálás. Ilyenkor a kapitány feladata lehűteni a forrófejűeket,- Romantika, kalandvágy, más országok, emberek megismerésé­nek a vágya - ez volt ami a vízre vitt Ma már, negyvenévi hajózás után, oda a romantika, a kalandvágy, ma­radt a két part, a jobb meg a bal, no meg a reuma. De így van ez rend­jén, az ember az utolsó útja előtt ne fájdítsa szívét azzal, hogy milyen jó, milyen szép volt - válik kissé érdes­sé Ján Babin, a Druzba hajó kapitá­nyának a hangja, miközben kajütjé- ben hellyel kínál. Ám hiába próbál uralkodni érzésein, míg elmeséli életének alakulását, a dunai hajós többször is elérzékenyül.- Újvárban jártam iskolába, s amióta eszmélni tudok, mindig is HOGYAN LESZ VALAKIBŐL TENGERÉSZ • HÓNAPOKIG A TENGEREKET JÁRJÁK * A SZEMÉLYHAJÓZÁSNAK IS MEG­VANNAK A MESTERFOGÁSAI • A HÍRESZTELÉSEKKEL ELLENTÉTBEN A TENGERÉSZEK KÖZÖTT KEVÉS AZ ELVÁLT vonzott a nagy víz. - Újvárban, nagy víz? - hitetlenkedtem. - Miért? 1949-ben még a Nyitra folyó is na­gyobb volt - oktatott ki, majd beval­lotta, gyakran lógott el a tanításról, s Komáromba utazott, ahol a höm­pölygő Duna látványában gyönyör­ködött. Mindig tudta, hajós lesz. 1950-ben a Dunai Hajózási Válla­latnál fedélzeti kadétnak alkalmaz­ták, három és fél év után leteszi megvigasztalni az elkeseredetteket. A „vihar" többnyire hamar elül, de néhány nyugalmas nap után megint történik valami. Hiszen itt nem lehet becsapni az ajtót, hagyni csapot- papot - a hajóból kiszállni csak a kikötőben lehet. A kapitánytól megtudom, egy-egy út egy-másfél hónapig tartott, s gyakran előfordult, hogy a hajósok egy-két napos ki-berakodás után új­ra vízre szálltak. Ót néhány év után kivonták a dunai forgalomból, öt éven keresztül a Vaskapun áthaladó hajókat vontatta.- Az lett a vesztem - közli komo­lyan, majd nevetve folytatja: - Ro­mániában ismerkedtem meg a fele­ségemmel, s a mai napig boldogan élünk. - A hajósfeleség élete sem könnyű - vágott szavába a felesége - igaz, könnyebb a szárazföldön, mint a vízen. De míg a férj távol van, a feleségre hárul minden, s ha nincs közelében a rokonság - nekem a családom Romániában él nehe­zen viseli a magányt. Persze, aki hajóshoz köti az életét, ezzel is szá­molnia kell - közli Stefánia asszony, majd hozzáfűzi: Annak ellenére, hogy többször együtt hajózott a fér­jével, a szárazföldi életet jobban kedveli. Az elmondottakból számomra is világossá vált, a hajósok élete nem egyszerű. Nemcsak azért, mert kénytelenek az otthonuktól távol él­ni, hanem egyéb „prózai apróságo­kért“ is. Hozzá kell edződniük az időjárás viszontagságaihoz, egymás hangulatához, a megváltozott étke­zési szokásokhoz, a szűk ágyakhoz, de a kajüttárs szokásaihoz éppúgy, mint a társas magányhoz.- Tizenkét évvel ezelőtt - folytatta a hajóskapitány - egészségügyi okokból abbahagytam a teherhajó- zást, s elvállaltam a Druzba szak- szervezeti üdülöhajó kapitányi tiszt­jét. A 170 utast szállító hajó Po- zsony-Budapest között közlekedik, s péntekenként az 1868. kilométer­kőnél, Pozsonyban kötünk ki. Kétna­pos horgonyzás után új utasokkal ismét útra kelünk. Felsorolni is sok volna, hogy a két nap alatt annak érdekében, hogy az elkövetkező hét zökkenőmentes legyen, mennyi ten­nivaló vár a hajósokra, a hajó sze­mélyzetére. De menjünk már a ke­rékállásra - invitál a hajóhídra, s míg megtesszük az utat a kacskaringós, szűk vaslépcsőkön, azon tűnődöm, a tizenkét esztendő alatt vajon hány ezer lépcsőfokot tett már meg a nyugdíj küszöbén álló kapitány?- A múltkor - meséli -, alacsony vízállás miatt majdnem Pesten ra­gadtunk. Hajózás helyett buszozza- nak az utasok? - nem tetszett ennek a gondolata sem. Egy kis csellel a hajó orrába küldtem a tisztelt uta­zóközönséget, ezáltal a hajó fara felemelkedett s mi baj nélkül tettük meg a veszélyes sekély útszakaszt.- A hajósokról az járja, csapodá- rok, a kikötőkbe érve elfelejtik, hogy hazavárja őket asszony, gyerek. A jó kapitány ilyenkor a legénységgel tart? - kíváncsiskodom, s Ján Babin nevetve nyugtázza kérdésemet. - A hajósoknál íratlan szabály, hogy három híd elhagyása után szabad emberekké válnak - közli hangosan, majd gyorsan körülnéz, meghallot­ta-e merész kijelentését Stefánia asszony. - Nehogy komolyan vegye szavaimat. A hajósok többsége nem bocsátkozik könnyű kalandokba. Évekkel ezelőtt készült egy felmé­rés, ahol kimutatták, közöttünk ke­vés az elvált ember. Aztán megmutatja a hídfőn elhe­lyezett műszereket, a vezérlőpultot és a tájékozódást megkönnyítő ra­dart, de telefonon leszól a gépházba is. A hagyományos hajókormányra támaszkodva a folyóra néz, s negy­venévi hajózás után csendesen közli: nehéz lesz a búcsú... Péterfi Szonya A komáromi Nádorvonal egyes erődjei az utókor, a ma embere számára jelentős európai jellegű műemlék. Talán nincs ember, akit ne ragadna meg e pompás építmények le­nyűgöző látványa. Megcsodál­juk az akkori tervezők szaktudá­sát, és csak elismeréssel szól­hatunk az építők ezreinek pon­tos munkájáról. A Nádorvonal ma is viszonylag épségben van s beilleszkedett a fejlődő város lüktető ritmusába. Sajnos, az egyes erődöket a különböző vál­lalatok nem úgy használták ki, hogy e jelentős nemzeti műem­léket méltóan bemutathatnánk a nagyvilágnak. A múemlékra- jongók évekig csak álmodoztak a bástyák javításának megkez­déséről. Majd a nyolcvanas évek elején végre valami történt. Én is a lelkes rajongók közé tartozom, akik kidolgozták a Bástyarendszer javításának és célszerű kihasználásának a tervét. Egyenként gyózögettük a hatos bástya 17 családját, hogy költözzenek ki, mert az Apáli üdülőövezetnél kellett vol­na megkezdenünk a nagysza­bású terv megvalósítását. A jó előkészítő munkák után a mű­emlékvédelmi szervek 1982- ben kezdték meg a VI. számú erőd, valamint az ötös meg a hatos erőd közötti bástyarész helyreállítását. A hatos bástya helyreállításának értéke már meghaladja a 27 millió koronát. Eredményképpen új fényben pompáznak a bástya hatalmas termei, újjávarázsolták a mérnö­ki hálózatokat, új utak, parkolók épültek. A hatos bástyán már a befejező építkezési munkák alkalmas. A munkálatok már 1991-ben fokozatosan megkez­dődhetnének. A műemlékvédel­mi szervek segítségével készül­nek a tervek az egyes bástya melletti Pozsonyi kapu restaurá­lására, valamint a műemlék-is­meretterjesztő sétány létesíté­sére. Ehhez azonban az állami támogatás mellett további sok anyagi forrásra lesz szükség. Célunk a további felújítás meg­gyorsítása. folynak, s az ide látogató nem akar hinni a szemének... Komárom idei 725. jubileumi évében ismét jelentős esemény színhelye -lesz a Nádorvonal. E nagyszerű létesítményt a ko­máromi Duna Menti Múzeum kapja meg, hogy a megjavított erődöt berendezzék kulturális célokra. A bástya déli részében római korabeli kőtár s kiállítás létesül, hiszen a Duna Menti Múzeumnak vannak nálunk az egyik leggazdagabb római kori leletei. A tervek szerint e rész berendezése a jövő év júniusá­ban Pozsonyban megrendezett régészeti világkongresszusig készül el. A bástya északi részében vagy az erőd ítmény rendszer fej­lődését, vagy a Duna mente nö­vény- és állatvilágát szemléltető állandó kiállítás létesül. A bástya igazi idegenforgalmi attrakcióvá válik. S vajon milyen lesz a ko­máromi erődrendszer további sorsa? A válasz nem is olyan egyszerű. Lényeges, hogy a to­vábbi erődök is szervesen be­kapcsolódjanak a város fejlődé­sébe. További kulturális létesít­ményeket, szállodákat, hangu­latos parkokat, szabadtéri szín­padokat és a város számára egyéb fontos létesítményeket kell létrehozni a város nagy tu­risztikai forgalmának kihaszná­lására. , További javításra főleg a ket­tes, négyes és az ötös bástya 'V A VI. BÁSTYA TERMEINEK EGYIK RÉSZE Németh István felvételei Az első fecskék, a különböző bel- és külföldi vállalkozók már itt is vannak. Ez bizakodásra jogosít. A szlovák kormány is jelentős összeget szabadít fel hozzájárulásként az 1995. évi Bécs-Budapest EXPO világkiál­lítás megszervezésére. S ebben Komáromnak Pozsony után igen jelentős szerepe lesz. Dr. Eiende István A VI. BÁSTYA PANORÁMÁJA A VÁROSSAL A KOMÁROMI ERŐDRENDSZER JELENE ÉS JÖVŐJE 1990. X. 26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom