Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-13 / 28. szám

1 A halászember szerencséje (KAROSAI NÉPMESE) Hun vót. hun nem vót, vót a világon egy szegény ember. Sok gyermeke volt. Nagy sze­génységben éltek. Az ember halászgatni járogatott, abból tengődtek. A szomszédban la­kott a testvérbátyja. Az gazdag vót, de soha semmivel nem segítette véna az öccsét. Egy este, amikor a szegény ember halászni indult, a felesége utá­naszólt:-Addig haza ne gyere, míg halat nem fogtál! A szegény halász egész éj­jel meregette a hálóját a vízbe, de abba egy fia hal se akadt.- Hej, teremtöm! Mit csinál­jak? Mit fognak enni a gyere­keim? Még egyszer leteszem a hálóm, de ha nem akad sem­mi, akkor hazamegyek - bús­lakodott az ember. Mikor ven­né ki a hálót, hát alig bírta. Nagy fényes kő (vót benne, nem hal! - Hazaviszem, hadd játsszanak vele a gyerekek! - gondolta. A gyerekek nézegették, gu- rigálták, húzták-vonták a kö­vet. Az meg egyre jobban ra­gyogott. Azt mondja a halász a feleségének:- Ez a kő olyan szép fényes, mintha színtiszta arany véna. Elviszem a királynak. Hátha ád egy kis élelmet érte! Úgy is tett. A király megkér­dezte:-Honnan van neked ara­nyad, te szegény ember? Az ember rendre elbeszélte, hogy mekkora nyomorúság­ban vannak, s hogy járt a halá­szattal. A király megköszönte az ajándékot. Méretett a ha­lásznak egy nagy szekér élel­met meg pénzt is bőségesen. Vitte haza a szegény halász örömmel. Otthon mondja a legkisebb fiának:-Eredj, fiacskám, hozd el a bátyámtól a vékát! Mérjük meg, hány véka gabonát, hány véka pénzt kaptunk. A gyerek kérte a vékát. A gazdag ember csúfolódni kezdett:- Minek nektek a véka? Tán hamut akartok mérni? Nem adom!- Nem hamut akarunk mér­ni, bátya, hanem pénzt is meg egyebet! - kérlelte a gyerek. Végre csak odaadta a vékát a gazdag ember. A halász megmérte a sok gabonát meg a pénzt is. Akkor az asszony a véka abroncsát körbe dug- gatta pénzzel, és visszaküldte a szomszédba.- Vidd haza a vékát! Vi­gyázz, a pénzt el ne hullasd! Hadd lássa, hogy nem hamut mértünk! - mondta a fiának. Mikor a kapzsi ember meg­látta a pénzzel díszített vékát elfogta a sárga irigység. Be­rontott az öccséhez:- Honnan van nektek ennyi pénzetek? Ugye loptátok? Gondolta a szegény halász megtréfálja a bátyját. Azt mondta:- Dehogy loptuk! Vót egy hitvány kismacskánk. Azt vit­tem el a királynak, mert hallot­tam, hogy majd kieszik a házá­ból az egerek. A macskáért ajándékozott meg őfelsége. Több se kellett a kapzsi testvérnek. Egy nagy zsákot kerített, s a falu összes macs­káját összevásárolta jó pén­zen. Beállított velük a ki­rályhoz.- Mi jót hoztál, fiam? - kér­dezte a király. A gazdag ember kioldotta a zsákot, s széteresztette a macskákat. Azok törtek, zúz­tak, karmoltak. A király töm- löcbe vettette a kapzsi test­vért. Azt gondolta, csúfot akart űzni belőle. A szegény halászból boldog ember lett. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. Gyűjtötte: Nagy Zoltán MEGFEJTÉS A június 29-i számunk­ban közölt feladatok megfej­tése: villám; forradalom. Nyertesek: Vörös Anikó, Deáki; Jalsovszky Melinda, Marcelháza; Nagy Krisztina, Hetény; Nagy Angéla, Egy­házfa; Tamás Viktória, Szi- nyér. Gondolkodom, tehát... 55, 2* 2 5\ í 2 7 ( i í i 5 SZAMPIRAMIS A számpiramisban két egymás melletti mező számainak összege mindig a kettő fölötti mezőbe írandó. Néhány számot előre megadtunk. Ne­ked már csak az üres mezőkbe kell beírnod a hiányzókat. Azt ajánljuk, hogy a legalsó sortól indulj el! 4­BUBORÉKOK Nagyon egyszerű a feladat. Azt kell meg­számolnod, hogy hány szappanbuborékot fújt a kisfiú. Nos, hányat? * * Árnyék mutatja az időt Gyermekko­runkban gyakran játszottunk ,,nap- órásdit“. Mi sem volt egyszerűbb, mint a napóra szer­kesztése. Finom homokot szórtunk az 1 udvar verőfé­nyes részére, pál­cával kört rajzol­tunk belé, majd felosztottuk az így kialakított számla­pot. Végül a pál­cát a kör közepé­re szúrtuk le, /s annak a szám­lapra vetülő ár­nyéka mutatta az idő múlását. S hogy ponto­sán-e? Itt kezdő­dött az értelmes já­ték, a számítás. Délben tizenkettő­kor, amikor a Nap a zenitre ért - izga­lommal lestük mindig ezt a pilla­natot - eltűnt -a pálca árnyéka, mert a sugarak merőlegesen tűztek le rá. Egy óra múlva a déli egy, azaz 13 órát kellett bejelölnünk a számlapra vetülő árnyék helyén. S így írtuk tovább, helyesbítettük óra szerint az osztásokat. Napóránk persze csak nappal működött, de alkonyat után úgyis hazatakarodott a gyermekhad. Tanítónk magyarázta azután, hogy az árnyék óránként 15 fokot tesz meg, s a kör kerületét, a 360 fokot ilyen számítás szerint futja be 24 óra-távolságra osztva. Eddig a játék. A napóra azonban a messzi történeti korokban az ember első időmérő eszköze volt. Ott fedezték fel, ahol a csillagásza­tot is fnagas szinten művelték. A sumérok, babilóniaiak és egyipto­miak már ismerték, de széles körben használták a középkor százada­iban is. Ezekből a négyszáz-ötszáz évvel ezelőtt szerkesztett napó­rákból láthatunk ma is régi várfalakon, bástyákon, műemléképüle­teken. A napórákat köbe faragták, és többségük nem vízszintesen, hanem függőlegesen áll beépítve a vastag falakba. Ilyen órát szerkeszteni azonbbn sokkal bonyolultabb volt. Számításba kellett venni a fal helyzetét, síkjának a Naphoz viszonyított beesési szögét. Valamikor külön tudományág (a gnomonika) foglalkozott a napórák építésének matematikai kérdéseivel. Történelmi időkből örökölt napóráinkon senki sem méri már az időt; letöredezett pálcáikat sem igen pótolják újra. Szép faragásé, régies itásuk, számjegyeik és utánaszámítható pontos mértani beosztásuk idézi még egykori alkotóik művészetét. (-in) A prágai Orloj napórája (Méry Gábor felvétele) I WEÖRES SÁNDOR Égi csikón léptet a nyár Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll. I-'T ---------------------------­j iü. BARÁTUNK Ijlpl A SZÁMÍTÓGÉP m : ! — -HÍ Az abakusztól a mikroprocesszorig A technikának talán egyetlen területe sem ért meg. az utóbbi években olyan gyors fejlődést, mint a számítástechnika. Jóllehet, a gépi segítséggel végzett adat- feldolgozás egyáltalán nem századunk találmánya. Még az i. e. 82. évből származik An- tikythera planetáriuma, egy bronzból ké­szült fogaskerék-szerkezet, amelyet a ré­gi görögök a csillagászatban és a hajó­zásban számításokhoz használtak. Ez a planetárium egy számítógéphez hason­lítható szerkezet első ismert régészeti lelete, amelynek technológiája Babilonig visszamutató fejlődésről tanúskodik. Kö­rülbelül ugyanebben az időben tűnt fel a digitális számítógép legegyszerűbb for­mája: az abakusz. A kínaiak találták fel. Fából és kis golyókból szerkesztették; hasonló, mint a gyerekek számolótáblája. Ezzel a számolótáblával el lehetett végez­ni a négy alapműveletet. A világ egyes részein még ma is használják egyszerű számításokra. A 13. században Raimun- dus Lulius spanyol misztikus felismerte egy olyan gép működési elvét, amely logikai következtetések levonására al­kalmas. 1642-ben a fiatal francia származású Blaise Pascal felfedezte az összeadó- és kivonógépet, az úgynevezett paskalínát. Gottfried Wilhelm Leibnitz filozófus, vala­mint a differenciál- és integrálszámítás megalkotója, a négy alapművelet elvég­zésére alkalmas számológépet szerkesz­tett, és kidolgozta a különféle számrend­szerek alapjait, közöttük a bináris (kettes) számrendszert. 1822-ben Charles Bab­bage, a Cambridgei egyetem matematika- tanára, leírta egy programvezérlésű digi­tális számítóautomata tervét. Ennek a ta­lálmánynak az eredménye lehetett volna egy igazi, hatalmas nagy számítógép, ha Babbage befejezi a találmányát. Annak ellenére, hogy a megálmodott számítóau­tomata sosem készült el (pénzhiány mi­att), Babbage gondolatait a későbbiekben felhasználták az első modern számítógép kifejlesztésénél. 1880-ban az Amerikai Egyesült Álla­mokban népszámlálás során használtak először lyukkártyákat egyszerű elektro­mos berendezésen. 1890-ben Hermann Hollerith amerikai mérnök lyukkártya-gé- pekkel dolgoz fel tömeges adatokat. Hol­lerith megalapított egy társaságot, amely­ből később egy ismert, számítástechnikai berendezésekkel foglalkozó vállalat jött létre - IBM (International Businnes Machi­nes'- Nemzetközi Kereskedelmi Gépek). 1941-ben Konrai£ Zuse felépíti az első programvezérlésű, relés, digitális számí­tógépet. 1946-ban a Pennsylvania Egye­temen megszületik az első elektronikus számítógép (ENIAC), amely 30 tonnát nyom, 30 m hosszú, 3 m magas és 1 m széles, 18 00 elektroncső dolgozik benne - tehát egy dinosaurus (nagy test, kevés ész). Neumann János amerikai ma­tematikus nyilvánosságra hozta a tárolt programozás elvét, amely szerint a szá­mítógép nemcsak adatok tárolására alkal­mas, hanem utasításokat is elfogad, tehát programozható. Az ötvenes evekDen az elektroncsöveket a tranzisztorok váltják fel, majd a hatvanas évek közepe táján megkezdődik az integrált áramkörös adat- feldolgozó számítógépek építése. Az új gyártási eljárások egyre kisebb építőelemek (mikroprocesszorok) készí­tését teszik lehetővé, úgyhogy ma egy működőképes számítógép már néhány négyzetcentiméternyi területen is elfér. Szilikon völgy (angolul Silicon Valley) a neve annak az egyesült államokbeli Kalifornia államban található területnek, ahol a hardver és szoftver fejlesztésével foglalkoznak. A völgy a mikroprocesszo­rok fő alapanyagának nevéről - a szilikon­ról - kapta a nevét. A mai mikroprocesz- szorokat nagy panelokon tervezik. Le­fényképezik és mikroszkopikus méretekre lekicsinyítik őket, majd vékonyka szilikon­lemezekre nyomtatják. A mikroprocesszo­rok programok segítségével különféle fel­adatok megoldására képesek. Megtalál­hatók például a digitális karórában, autók­ban, mosógépekben, filmfelvevő gépek­ben és természetesen minden személyi számítógép tárában. A következő részben a számítógépek fajtáival ismerkedhettek Katolácsi Erzsébet mérnök ÚJ SZÚ 18 1990. VII. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom