Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-19 / 42. szám

ÚBUJBSBfl 21 1 990. X. 19. Hány gyümölcsfát ültessünk? V\\\W zAldségesk^rt •\\\ \VC\^N píI5| « ._V^V^ZN/^ZX_ t Bzaaoca . . \\ ^ k\\VWSl A kerttulajdonosok többsége kedvtelésből, illetve önellátási céllal kertészkedik. Ebből követ­kezik, hogy főleg a legfeljebb 4 áras kerttelepi kiskerteket úgy kell megtervezni, betelepíteni, hogy a nélkülözhetetlen zöld­ségféléken kívül kora tavasztól késő őszig gyümölcsfélékből is elegendő kerüljön a család asz­talára. Mennyi fát és bokrot telepít­sünk? Tervezéskor abból kell ki­indulni, hogy személyenként le­galább évi 75-80 kg gyümölcsöt kellene fogyasztanunk (a statisz­tika szerint 64,4 kg-os átlaggal Csehszlovákia 1988-ban a 14. helyet foglalta el Európában). Vagyis egy négytagú család számára legalább300 kg gyümöl­csöt kell termelnünk. Az ésszerű táplálkozás elveiből kiinduló elő­rejelzés azzal számol, hogy a fo­gyasztás struktúrája a követke­zőképpen alakul: 50% almáster- mésú, 35% csonthéjas, 15% bogyós. Vagyis az önellátásra beállított kertben mintegy 150 kg almát, körtét és birset, összesen 105 kg őszi- és kajszibarackot, meggyet, cseresznyét, szilvát és ringlót, valamint 45 kg ribiszkét, egrest, málnát, továbbá tüskét- len szedret és riszmétét kellene megtermelnünk minden évben. Természetesen nem szabadna megfeledkezni a szamócáról sem, sőt a mogyoró, naspolya, homoktövis vagy kivi is helyet kaphat a kertben. Ezekből kiindulva, és a ter­vezhető hozamot figyelembe vé­ve, a telepítési tervnek a követ­kezőképpen kellene összeállnia: Gyümölcsfaj Javasolt db Terv. hozam (kg) összterm. (kg) Fai Korai ameaoszt Közép­korai ás ___ Ké sei Alma 4 25 100 1 1 2 Körte 2 25 50­1 1 Őszibarack 4 10 40 1 2 1 Kajszi 1 20 20­1­Meggy 1 10 10­­1 Cseresznye 1 10 10­1­Szilva 1 20 20­­1 Ringló 1 10 10­­1 Ribiszke 5 3 15­3 2 Egres 2 3 6­1 1 Málna 10 2 20­5 5 Tüskétlen sz. 1 5 5­1­összesen 33­301 2 16 15 Ha elfogadjuk ezt a tervet, akkor kertünkben összesen 15 gyümölcsfának és 18 cserjének kell helyet találnunk. A feladat megoldásának egyik lehetséges módját a mellékelt rajz szemlél­teti. Legközelebb a telepítésre ja­vasolható fajtákról szólunk. Belucz János mérnök Ládában, rekeszben, polcon Az alma téli tárolására jól szellőztethető, száraz helyiséget válasz- szunk, amelyben a hőmérséklet még télen sem süllyed fagypont alá. Legmegfelelőbb a meszelt falú helyiség. Ha a padlója földes, ajánla­tos benne évente friss homokréteget elteríteni. Padlózott tároló esetén célszerű a mésztejes locsolás. Kén égetésével a tároló levegőjét is fertőtleníteni kell. Ehhez 100 köbméter légtérre számítva 5 dkg darabos kénre, vagy ennek megfelelő mennyiségű kénszeletre van szükség. Egy nap múltán alaposan szellőztessük ki a helyiséget, s már kezdhetjük is a betáro­lást. Leggyakrabban ládákban, rekeszekben tárolják a gyümölcsöt. Ezeket a segédeszközöket szintén célszerű fertőtleníteni, például 2 százalékos szódaoldattal. A napon történő szárítás szintén egyfajta fertőtlenítés. Aki polcokon tárolja az almát, mossa le a polcokat, cserélje ki a polcok papírborítását. Soha ne rakjunk sok gyümölcsöt a ládákba, a polcokon pedig csupán egy sorban és úgy rakjuk szét az almát, hogy ne érjenek egymáshoz a gyümölcsök. így kisebb a fertőzés terjedésének veszé­lye, könnyebb a válogatás. Fontos alapelv, hogy az almát ne tároljuk együtt más terményekkel (burgonya, zöldségfélék), mert a gyümölcs átveszi az illatukat. Nagyobb helyiségben célszerű ventillátort felszerelni, hogy könnyeb­ben szabályozhassuk a hőmérsékletet. Száraz pincében időnként ajánlatos meglocsolni vízzel a padlót, hogy elejét vegyük a fonnya- dásnak. A levegő páratartalmát felfüggesztett, vízzel teli edénybe lógatott vászondarabbal, zsákkal stb. is növelhetjük. (km) /''k. -ümölcsszüret végeztével vágjuk le a fák VJIy elszáradt, beteg vagy sérült ágait, majd trágyázzuk meg és ássuk fel az ültetvény talaját. Az alma- és körteültetvényben szerves trágyát három- évenként kell adni, mégpedig a kortól függően 15-30 kilogrammot egy-egy fának. A kálium- és fosztortar- talmú műtrágyát - a csomagoláson feltüntetett, aián­Szüret után tápanyagpótlás lőtt mennyiségben - a komposzttal vagy istállótrá­gyával együtt dolgozhatjuk be a talajba. Fenntartó talajmeszezésre 3-4 évenként (semleges kémhatá­sú talajokon 6-8 évenként) kell gondolni, de soha ne a szerves trágyázás évében meszezzük a talajt. Átlagos feltételek között őrölt mészkövet, kötött tala­jokon égetett meszet használjunk. Ugyancsak 3-4 évenként kell szerves trágyázni a csonthéjasok talaját. Az éppen csak termőre fordult ültetvényben 3, az idősebb telepítésű kertben 5 kg komposztot vagy érett istállótrágyát számítsunk egy négyzetméterre. Ne a törzs közelében, inkább a sor­közökben dolgozzuk be a trágyát, hogy a gyökerek közelébe kerüljenek és nagyobb veszteség nélkül hasznosuljanak a felvehető tápanyagok. A szerves trágyával egyszerre áshatjuk be a Cerei itet és a káli­um-, illetve foszfortartalmú műtrágyákat, meszezni viszont a következő év őszén célszerű. A cseresz­nyén, meggyen és szilván kívül az őszi- és kajsziba­rack is igényli a fenntartó meszezést, de ezeknél feltétlenül a laboratóriumi talajvizsgálat eredményei­ből kell kiindulni. Előfordulhat ugyanis - főleg az őszibaracknál -, hogy túlmeszezés esetén vashiány lép fel, ami a levelek sárgulásához vezet. Ha már bekövetkezett a hiánybetegség, ősszel a műtrágyák­kal együtt Chlorofént is adagoljunk a fáknak, nagy­ságtól és kortól függően 60-1000 grammot faegysé­genként. Előfordulhat, hogy feltétlenül a szerves trágyázás évében kell meszeznünk a talajt. Ilyenkor legalább 2-3 héttel az istállótrágya bedolgozása után juttas­suk ki a meszet, amely különben kiszorítaná az istállótrágyából a nitrogént, s az elillanna a légkörbe. Ugyanígy a foszfortartalmú műtrágyákkal együtt sem tanácsos meszet juttatni a talajba. Rendszeres mészellátást kíván például a diófa, ezért kétévenként meszezni kell a földjét, négyzet- méterenként 3-4 kg égetett meszet számítva. Istál­lótrágyát négyévenként, foszfor- és kálimútrágyát minden ősszel kell juttatni a talajba. Jobban haszno­sulnak a tápanyagok, ha a diófa esetében 10 száza­lékos oldatot készítünk a műtrágyákból és azt a koro­nacsurgóban készített, 50 cm mély barázdába önt­jük. A szintén héjas mandula beéri a négyévenkénti meszezéssel, és szerves trágyából is csak fele annyit kíván, mint a diófa: négyzetméterenként 2 ki­logrammot. (Záhradkár) Drágább, de jobb az oltvány Kötött talajú kertbe csak oltvány- szólót szabad ültetni, mert különben a szőlőgyökértetú (filoxéra) rövid időn belül az egész ültetvényt kipusztíthat­ja. Homoktalajon is csak ott él meg a sajátgyökerű szóló, ahol nincs a ho­mok alatt a filoxéra szaporodásának kedvező kötött, agyagos talajréteg. Az utóbbi évek tapasztalatai arra utal­nak, hogy homokon is ajánlatosabb oltványt ültetni, mert lényegesen na­gyobb termést ad. Telepíteni az erős fagyok beálltáig lehet. Az oltványt vagy gyökeres vesszőt elültetésig hűvös, nem túl száraz pincében, nyirkos homokban, vagy a szabadban elvermelve tárol­juk. Ültetés előtt egy-két napra az ültetöanyagot állítsuk vízbe. A har­matgyökereket tóból távolítsuk el, a talpgyökereket kurtítsuk be 10-12 1 >o § '0 I í cm-re, a fölötte lévő szárcsomón az oldalgyökereket 1-2 cm-re vágjuk vissza, a többi oldalgyökeret távolít­suk el. A vesszőket ne bántsuk, csak tavasszal kell őket 2 rügyre vissza­vágni. Akkora ültetögödröt készítsünk, hogy a gyökereket szépen elrendez­hessük, a ráoltott nemes pedig 2-3 cm-rel a föld felszíne fölött legyen. A kitermelt földet fokozatosan, gon­dos tömörítéssel lapátoljuk vissza, majd az oltvány fölé emeljünk kisebb földhalmot, ami az alsó 2-3 rügyet megóvja a téli és tavaszi fagytól, illetve a kiszáradástól. Célszerű a ka­rót is még ültetéskor beverni, nehogy később kárt tegyünk a gyökerekben. Jót tesz, ha minden tökét beöntünk két vagy három kanna vízzel, (szf) Béltartalmánál fogva az alma elsősorban a vérszegénységtől szenve­dőknek, valamint az idegesebb típusú embereknek ajánlható, de például bélhurut ellen is hatásos. A gyümölcs jelentős mennyiségű alma- és citromsavat, továbbá pektint, cukrot, C-vitamint, vasat és foszfort tartal­maz. Az almaié jót tesz a köhögésnél, segít az emésztési zavarok megelő­zésében, illetve megszüntetésében. Lefekvés előtt érdemes elfogyasztani egy almát, nyugodtabb lesz az éjszakánk. Egyik legszebben virágzó dísznövényünk a rho­dodendron. Ott díszlik igazán szépen, ahol párás a levegő és savanyú kémhatású a talaj. Sem a meszes talajt, sem a meszet tartalmazó öntöző­vizet nem túri. Széltől védett, árnyas helyre, üde, humuszban gazdag, félérett darabos lombfölddel vagy fenyötü-lombfölddel kevert talajba célszerű ültetni. Néhány évig nagyobb, földbe süllyesztett edényben is megél. Érdemes kipróbálni így működik a sárgarépa, illetve a zeller és a cékla szívógyökere­inek elvágására szerkesztett, speciális kultivátor (Biokultúra) A nyugatnémet Manss há­zaspár (Hohenrode-Rans­bach) 1981 -ben tért át a bio­kertészkedésre. Több tár­sukhoz hasonlóan sárgaré­pát, céklát, zellert és egyéb zöldségféléket termelnek az ivólevek készítésére szako­sodott, közeli feldolgozó üzem részére. Mivel egyre szigorúbban ellenőrzik az alapanyag nitráttartalmát, a termelőknek új módszere­ket kellett keresniük, hogy eladhassák termésüket. A Manss házaspár nemrég ötletes megoldást talált a gyökérzöldség nitráttartal­mának csökkentésére. Gépesítették a betakarí­tást, s mivel a kombájn egy menetben ássa ki, szedi fel és lombtalanítja a gyökere­ket, a nitráttartalom az utolsó percig növekedhet a termes­ben. Mint tudjuk, az egész­ségre káros nitrát zöme a ré­patest belsejében, a szállító edénynyalábokban halmozó­dik fel, innen jut el a levelek­be, ahol folyamatosan el­bomlik. Mivel éjszaka az asz- szimiláció szünetel, a legtöbb nitrát hajnalra halmozódik fel a répában és csak a déli órákra alakul át. Túltrágyá­zott talajon a növény a szük­ségesnél több nitrátot vesz fel, s a többlet fokozatosan lerakódik. Ebből a tapasztalatból ki­indulva, Manssék kidolgoz­tak egy új eljárást, melynek segítségével minimumra csökkenthető a gyökérzöld­ség nitráttartalma. Eljárásuk lényege, hogy legalább 5 órával a betakarítás előtt elvágják a növény szívógyö­kereit, s ezzel véget vetnek az újabb nitrátfelvételnek, miközben a lomb tovább asz- szimilál és fokozatosan áta­lakítja a répatestben felhal­mozódott nitrátot. Korán reg­gel speciális ún. lúdtalpas kultivátorral „alávágják“ a sorokat, majd délután kez­dik a betakarítást. Tapasztalataikat a házi­kertben is hasznosítani lehet. Akár úgy, hogy a kistraktor- hoz készítünk speciális kulti- vátort, akár úgy, hogy meg­felelően vezetett ásóval vág­juk át a gyökérzöldség szívó­gyökereit röviddel a termés betakarítása előtt. (ká)

Next

/
Oldalképek
Tartalom