Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
Hasárnap Fé nyárban úszik a Brandenburgi Kapu az „egyesülési tűzijáték“ éjszakáján Mi lesz veletek lengyel árusok? Talán épp ezen tűnődik az Alexon az áruját kínáló lengyel turista, aki az egyesülés óta csak vízummal léphet német földre. A szerző felvételei „Legközelebb minden jobb lesz“ - hirdeti a felirat Berlin keleti részében, a tévétoronyra néző Marx- és Engels-szobor talapzatán. 95 pfennigért adták a virslit, meg a kolbászt... Most 2 márkát is elkérnek érte! Aki teheti, inkább otthon eszik, vagy zacskóból falatozik. Mindez csak jóval éjfél után, a Brandenburgi Kaputól az Alex felé tartva (de elkerülvén az autókat gyújtogató szélsőjobboldali és szélsőbaloldali tüntetőket) jutott eszünkbe, amikor megéheztünk az ünneplő tömeg sodrában. Az ingyenes pezsgők már elfogytak (kis kocsikkal ládaszámra hordták a tömeg a nyugatnémet tartományokban kb. egy üveg sör elfogyasztása után (0,8 ezrelékes alkoholszinttel) még szabad autót vezetni. A} volt NDK területén 20 nap maradt az évi alap- szabadság, a nyugatnémet tartományokban csak 18 nap. Néhány más szociális vívmány is megmaradt a keletnémet területen - egy ideig... Erről beszélgettünk berlini kollégáimmal az „egyesülés éjszakáján“ egy doboz (drága, 4 márkás) sör mellett - várva a pirkadatot. De az Az „egyesülés óvszere“ Ezernyi lacikonyha, sör- és pezsgőárus -kínálja a „motalkót“ ehhez a furcsa mámorhoz, amelyben köny- nyebb ajándékcsókot kapni ismeretlen lányoktól-hölgyektől, mint egy fekete-pirosarany lobogót, hát még egy (feketével áthúzott) NDK-címe- res zászlót. Hiszen ebből nem lesz több, ez már igazi emléktárgy, szuvenír, október 3. ajándéka... Száz márkát is megadnak egyért, holott tavaly ilyenkor, az NDK fennállásának 40. évfordulóján még ingyen osztogatták a város keleti részében. Három japán fiatalember jócskán besörözve ilyen zászlókba burkolózva köszönti a németeket az egyik dór oszlop tövében. Mások a tegnap megszüntetett „nemzeti néphadsereg“ tányérsapkáját viselik és pezsgés üvegeket emelnek a magasba. Este nyolckor ezt még elég szelíden tették, de az éjfélhez közeledvén egyre bizonytalanabbá válnak az ünneplők léptei, egyre több törött pezsgős- és sörösüveg gurul az aszfalton, azután a járókelők „csúsznak Nyugaton olcsóbb... És néhány perc múlva az egyik klinikán megszületett Jakob Schiller - az első „berlini“ polgár. így, egyszerűen berlini, sem keleti, sem nyugati. Hiszen, mint a 78 millió lakosú ország, a főváros, az immár ötmilliós Berlin is egységes lett. Reggel már három buszjárat is átment a nyugatiból a keleti városrészbe, akárcsak az úttisztító gépek (egy nap kevés volt a mámoros ünneplés szemetének eltakarításához), de sok mindenben még maradt az Ost és a West. Például a volt „NDK-Berlinben“ olcsóbb az S-Bahn viteldíja, mintha azt a volt „Nyugat-Berlinben“ vásárolnánk meg. Az élelmiszer vagy a vendéglő viszont West-Berlinben az olcsóbb. Keletről tízezrek járnak át a nyugati üzletekbe kenyeret, húst, tejet, zöldséget vásárolni, Kelét-Berlinben három márkát is elkérnek egy kiló kenyérért, amit a másik („nyugatibb“) utcában ,lévő ABC-ben már egy márkáért is megvásárolhatunk. A kávézóknak ugyancsak a „nyugatot“ ajánljuk: az EDUSCHO-nál már 1,20-ért ihatunk jó feketét. Ezért azután nem csodáltuk, hogy az Alexon sátrat vert würst-(virsli)-árusok előtt már nem állnak sorban a vásárlók: a „régi NDK-időkben“ még Sebes Tibor berlini riportja Micsoda éjszaka volt! Fáklyák, petárdák, tűzijáték - és rengeteg „würst“, meg sör és pezsgő. Berlin keleti felében az Alexanderplatztól az Unter den Lindenen át a Brandenburgi Kapuig egyetlen hatalmas emberfolyam. És a fényárban úszó oszlopos kaputól nyugatra ugyancsak végtelennek tűnő emberáradat hullámzott a Tiergarten felől. Mindenki a Brandenburger Tor felé igyekezett, Berlin jelképéhez - a két évszázaddal ezelőtt épült ötnyílású kapuhoz, amely annak idején Eiréné, a görög békeistennő képmásával a „béke kapujának“ rendeltetett. Csaknem három évtizeden át - miután 1961. augusztus 13-ára virradó éjszaka felhúzták a város kettészakításának a falát - a Brandenburger Tor a megosztottság kapuja volt a „senki földjén“, ahová csak az NDK határőrei léphettek. Tavaly a tüntetők áttörték a falat és most, az „egység éjszakáján“, október 2-ról 3-ára virradóra legalább egymillió német átsétál a Kapu alatt az egység mámorító lázában, örvendezve, ám fegyelmezetten. Csak a fiatalok fékezhetetlenek. el“ ezeken az üvegeken, botladoznak a törmelékeken, s próbálunk elugrani a tűzijáték-petárdák lehulló darabjai elől. Közben feltűnnek a zöld párt hívei, akik nylonban gumióvszert: az „egyesülés óvszerét“ osztogatják ingyen, „használati utasítással“. Ebben sok örömei kívánnak az egyesüléshez, „türelemre és óvatosságra“ intve használóit és a kormányt - az egyesülési művelethez... Éjfélkor hangszórókon harangzúgást közvetítenek - a tömeg elcsendesedik - és a Reichstag, az egykori birodalmi gyűlés épülete előtt tizennégy fiatal berlini felhúzta az árbocra a 60 négyzetméteres német zászlót. * Az NDK ezzel megszűnt és,hurrázások, meg könnyek közepette újra született az egységes Németország. közé a Kapunál), már az éttermekben sem osztogatták az ingyen sört. Kettős mérce Megkezdődött a kijózanodás, a lázmérők higanyszála is lejjebb ereszkedett, persze nem mindenkinél mutatott 41 fokot. Odaát, a nyugati oldalon a jövőben várható adóemelésektől tartanak (miből fizetné a kormány az egyesülés többszáz milliárd márkás költségeit?!), vagy a füstölgő Trabantoktól... Ideát, Keleten a szegénységtől, a milliós munkanélküliségtől. A január óta az NDK-ba áramlott 600 millió márka tőke nagy része a kereskedelembe és a szolgáltatásokba, a reklámiparba vándorolt, de alig jutott valami a termelő ágazatokba. És másfél millió „keletnémet1' máris rövidített munkaidőben dolgozik, vagy csak éppen béjárogat az üzembe. A volt NDK területén - és Kelet- Berlinben - élő asszonyok ugyan még két évig élhetnek az abortusz lehetőségével (és ezt most megteheti a „nyugatnémet“ nő is - ha átsétál „keletre“), de 1993-bán már az NSZK szigorú törvényei tiltják ezt „keleten“ is. Kettős mérce marad a közlekedésben is. 1992 végéig a keletnémet területen változatlanul tilos akár a legenyhébb spicces állapotban is a volán mögé ülni - míg 1700 oldalas „egyesülési szerződést“, az NDK NSZK-hoz történt csatlakozásának okmányait, ők sem ismerték még teljesen. Ám azt már tudták, hogy a két kelet-berlini tévé- csatornából csak egy lesz - egy berlini „helyi adó“. Valami munka után kell nézniük. Hans egy kis kézikönyvet akar készíteni arról, mi az, ami kedvezőbb (és olcsóbb) keleten, s miért érdemes a nyugati tartomá- I nyokba menni. Egyes eltérő szabályok, szociális vívmányok ugyan legfeljebb 1995 végéig lehetnek érvényben, am ezt az öt évet is érdemes lesz kihasználni... az egységes Németországban. Vidd a Trabantot! A keletnémet autóutakon - elhanyagolt állapotukra való tekintettel — továbbra is maximálisan csak száz kilométeres sebességgel hajthatnak a személyautók, míg a nyugati országrész Autobahnjain 140 kilométer az ajánlott legnagyobb sebesség. Persze, nem egy Trabanttal. Ezekből a kis szürke járművekből egyre többet hagynak el az országutak mentén és a kelet-berlini utcákon. Még a forgalmi engedélyt is a kocsiban hagyják, hogy bátran elvigyék őket... Nagyobb kocsira szállnak át a (volt) keletnémetek... 1990. X. 19.
