Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
Patkánytanya a gödörben i Dolgozni kell - ez az egyetlen esély • Főzni, varrni tanulnak • Képviselők igyekezete, rablók garázdálkodása • Példaadás és türelem OLÁHOK ÉS MUZSIKUSOK Nagymagyaron, jóval az útburkolat szintje alatt, néhány vakolatlan téglaház áll. Ez a gödör. Amint leérek az első ház „parcellájára“, összesereglenek az asszonyok és a gyerekek. Bizalmatlanul szemlélgetnek és valahonnan előkerül egy fiatalember is, a biztonság kedvéért méternyi vasrúddal. Leül az egyik ház küszöbére és várakozik: mi történik majd. Nem történik semmi. Csupán beszélgetünk. Az első kérdést egy csont-bőr fiatalasszony teszi fel:- Minek jöttek, mit akarnak?- Csak azt szeretnénk tudni, hogy élnek...- Láthatja. Gödörben. Senki sem törődik velünk. Annyi itt a patkány, az Agroprogres elvette portánk felét, kerítésével egészen a házakig benyomult... Nem tesznek a cigányokért semmit...- Ne csodálkozzanak, hogy sok a patkány, hiszen itt rendetlenség és piszok van - kockáztatom meg.- Miért nem tisztítják ki a gödröt, miért nem teszik rendbe a környéket?- Ha elhordanánk ezt a limlomot meg a szemétkupacokat, akkor a gödör még mélyebb lenne... - okoskodik az egyik siheder fiú. A mellette tébláboló, lekváros kenyeret majszoló leányka kacagni kezd. A „máz“ bekeretezi száját. Közben két asszony romául „kupaktanácsot“ tart. Szemmel láthatóan azt beszélik meg, higyjenek-e nekem és a fényképésznek, akit először ki akarnak kergetni a gödörből, majd sorra kérik: „Adjon képet, megfizetik..."- Mutassa az igazolványát — mondja hozzám fordulva a szóvivő fiatalasszony. Villamosbérletemet veszem elő. Hosszasan tanulmányozza, visszaadja, szerintem azt mondja: „rendben van“.- Tudnak írni, olvasni? - teszem fel a látottak alapján a kérdést.- Hát persze, mi iskolázottak vagyunk, mindegyikünk ura dolgozik, aszfaltozok. Magának miniszteri igazolványa van, megvédhetne bennünket... ■ Sejtettem, de most már megbizonyosodtam róla, hogy olvasni nem tudnak.- És ki ellen?- Az éjszaka is... megállt egy taxi, ketten kiszálltak belőle és kövekkel verték be az ablakot...- Megnézhetném azt az ablakot?- Az uram reggel megcsináltatta, ne fázzanak meg a gyerekek... Kitalálmány az egész. Egyre kevésbé hiszem az elmondottakat. Később a hnb elnöke, Horváth László erősíti meg gyanúmat.- Szinte naponta panaszkodnak az éjszakánként ide érkező idegenekre, mondván, bántalmazzák őket. De még egyetlen egyet sem fogtak meg, vezettek be. Pedig higgye el, ha valaki bántaná őket, nem maradnának adósok. GYEREK NÉLKÜL AZ ASSZONY NEM EMBER / 1 — Az öregasszony csendesen mondja el élettörténetét. Apja, anyja akkor halt meg, amikor ő tizennyolc éves lett. Tíz testvért nevelt fel, ma valamennyien családosak, itt élnek a gödörben. A „gödör“ egyetlen család, mindenki mindenkivel rokonságban van. Őt viszont nem veszik •emberszámba, mert a cigányok között csak az számít, akinek gyereke van. Neki viszont nem volt ideje társat keresni, nem szült, testvéreiről, majd az utódjaikról gondoskodott. Ma ötvenéves (legalább hatvannak néz ki), már öregnek számít, fogatlan és - bevallja - iszákos. A monoton beszédből artikulátlan kiabálásba csap át:- Ha én nem lettem volna, ti se lennétek. Én neveltem apátokat,' anyátokat és titeket is. Én gürcöltem, nekem köszönhetitek házaitokat, még a gatyátokat is. Hálátlanok! Valamennyien szó nélkül hallgatjuk elbeszélését. Rokonsága jól ismeri életútját, sopánkodását. Kitörésének a fiatalasszony vet véget, érezni, hogy menteni akarja a helyzetet:- Mi rendesen élünk, még nem vagyok harmincéves, de már öt gyereket szültem. Melyik gádzsó vállalja ezt?- Ennek a négynek itt óvodában, iskolában kellene lennie... az ötödik meg ott bömböl a konyhában...- Betegek, szegénykék. Nemfátja, megfáztak. Hogy a kicsi sír, hát aztán, majd abbahagyja...- Nem néznénk meg? Hátha valami baja van? - turpissággal próbálok bejutni a házak egyikébe. A fiatalasszony utamat állja. Mondja, minden rendben van, ők nem olyanok mint az úton túliak, a „muzsikusok“, csak azok veszekszenek, verekszenek, lopnak, késeinek. - Mi oláhcigányok vagyunk, mi rendesen élünk... tesz határozottan pontot a beszélgetés végére. Ez a többiek számára is azt jelenti: „Oszoljatok, nincs több mondanivalónk!“ A MUZSIKUSOK Hirtelen rádöbbenek a szlovák közmondás: „Ja nie, ja muzikant“ jelentésére, ami magyarul annyi: „Nem vagyok ludas a dologban“, „ártatlan vagyok“. Az oíáhcigányok utálják az ún. muzsikus cigányokat és - fordítva. Később tudom meg, hogy a nagymagyariak nemcsak erre a két csoportra osztódnak, van még egy harmadik is, az „urak“ csoportja. A faluban a romák száma 1300. „Hovatartozásuk“, csoportosulásuk miatt a „cigányügy“ még bonyolultabb, mint másuth Nem akarnak keveredni, egy közösségben élni, sőt, határokat vonnak egymás közé. Nagymagyart járva cigánypalotákat és viskókat látok. Szoros szomszédságban, átellenben. Szeméthalmazokat az egyik portán és virágzó kiskerteket a másikon. A cigányok egy negyedbe szorultak, van saját élelmiszerüzletük, hentesük és vendéglőjük. Azzal szemben lakik Rigó József képviselő, afféle újkori vajda, maszek szobafestő, aki elhatározta, hogy változtat a meglevő állapotokon, hogy bebizonyítja: a cigány másként is tud élni és igenis, lehet becsülete.- Némelyik hallgat rám, a másik pokolba küldene, azt mondja, elura- sodtam, diplomatatáskával járok, gyűléseken ücsörgők. Saját házam rendbe hozására sincs időm, mert valóban valamennyiünk érdekében talpalok. Most akarjuk rendbehozni a cigánykultúrházat. Lakatos Antal a fizetett vezetője. Amint kimondja a nevét, belép az emlegetett.- Józsi bá, holnap fethetnénk...- Mit fognak csinálni a kultúrház- ban? - kérdem.- Hetente zártkörű mulatságot rendezünk, így szemmel tarthatjuk azokat is, akik itt-ott nem férnek a bőrükbe. Minden napra tervezünk programot. Az asszonyokat főzni, varrni tanítjuk majd. Kitanult szabónőket és szakácsnőket alkalmazunk. Tudja milyen nagy az érdeklődés? A gyerekek meg dzsesszgimnasztká- ra járnak, táncolni tanulnak, Pozsonyból hozattuk a mestert. Nálunk sokan rajzolnak, festenek, agyagot gyúrnak, most majd szakember felügyelete alatt tehetik. Filmeket vetítünk, sportköröket alapítunk... - mondja Rigó József unokaöccse, Lakatos Antal klubvezető. TÜRELMESNEK KELL LENNÜNK- véli Rigó József, aki úgy tűnik, valóban tenni akar valamit a vele egyívásúakért.- Vannak, akik megértették, hogy dolgozniuk, változtatniuk kell életmódjukon. Vannak azonban olyanok, akiknek megfelel az, ahogyan napjaikat tengetik, így érzik jól magukat, nem akarnak beolvadni. Mindig ugyanazok balhéznak, ugyanazok rontják a cigányok hírnevét. Sajnos, ezek szerint ítélnek meg bennünket, valamennyiünket. Pedig sokkal több az olyan cigány, aki rendes életmódot folytat, dolgozik, spórol, házat épít, autót is vesz, iskoláztatja gyermekeit, igyekszik, törekszik. Azokról kevesebb szó esfk. Úgy hallom Kelet-Szlovákiá- ban ez nem így van, ott több a beilleszkedéssel járó probléma, sok a bűncselekmény, még mindig pórokban élnek, nem tisztálkodnak, nem dolgoznak, duhajkodnak, lopnak és mit tudom én, mi mindent csinálnak még. Sajnos, a közvéleményt azok láttán alkotják az emberek.- Én viszont azt hallottam, hogy Nagymagyaron kifosztják a kamionsofőröket, életükre törnek...- így igaz. De azt nem a muzsikus, meg a beilleszkedő cigányok teszik, hanem az oláhok... Annyit elértem, hogy azon a főútvonalon kihelyezték a megálljt tiltó közlekedési táblákat, többet nem tehetek. Egy-egy suhanc kiáll az útra, kezével mutatja, hogy „csencs“, vagyis pénzt akar beváltam, aztán a tapasztalatlan, mit sem sejtő kamionos megáll, kifosztják és eliszkolnak. Ilyen ügyre nincs panaszhivatal. A gépkocsivezető végül is örül, hogy ép bőrrel megúszta. Az a néhány egyén valamennyiünkön foltot ejt. Mert ki tesz különbséget cigány és cigány között?- A romák Nagymagyaron évente négyszázezer korona juttatást kapnak - mondja a hnb elnöke, Horváth László. Viszont Rigó József azt állítja, hogy ő ilyen összegről nem tud, fogalma sincs, hova lesz, bár nem tagadja, hogy néhány ezret az igazán rászorultaknak szétosztottak azzal, hogy a Romák fórumának önkormányzata felügyel elköltésére. A pént leginkább háztatarozásra kapták. ELŐLEGEZZÜNK TÖBB BIZALMAT Nem élek közöttük, nem élek velük. Cigányügyben sok mindent láttam, hallottam, tapasztaltam. Szépet és jót, csúnyát és elítélnivalót. Egyről azonban meggyőződtem: nem lehet valamennyiüket egy kalap alá venni. Ezért nem is ítélhetjük őket egy mérce szerint. Nincs rá alapunk, nincs rá jogunk. Mindenek ellenére - tolvajlás, garázdálkodás, iszákos- ság, verekedés, gyilkosság - cigánypárti vagyok, mert emberpárti vagyok. És hiszem, hogy van megoldás. Ezt bizonyítja a Dunajská Luz- nában és másutt szerzett tapasztalatom, Rigó József ügyködése, meg mindazok, akik, bár évszázadokig tartott, családfástul asszimilálódtak, beilleszkedtek, mellettünk és velünk tudnak élni. Amit még szívesen elmondanék: ha békésen, barátságosan közeledünk hozzájuk, hasonlóképpen fogadnak bennünket. Tragédiájukat abban látom, hogy kiközösítettnek érzik, magukat, lenézzük őket. Sőt, egyesek arra vetemednek, hogy Indiába, ,,őshazájukba” küldik valamennyiüket, akik nem tehetnek róla, hogy őseik errefelé vették útjukat. Néhányan még tovább mennek: lágert meg gázkamrát javasolnak... Nem tudom, hányán figyeltek fel arra, hogy a cigányok igenis a saját módjukon, többségükben igyekszenek beilleszkedni. Ezt mondom még akkor is, ha sokak életmódja ezt nem bizonyítja. Csaknem valamennyien elég jól beszélnek szlovákul és magyarul, és megőrizték nyelvüket, kultúrájukat is. Ozorai Katalin- Védjenek meg bennünket - mondja a gödör vérmes fiatalasszonya, Sztojkáné, vagy Stojkáné, mert azt nem tudja, hogy írják a nevét, egy biztos, ö - Rozália. Marián Márton felvételei JP — Türelem kell ám a romákhoz - mondja Rigó József és hogy mennyi türelme van, azt az unokájával való bánásmódon is demonstrálja. 1990. X. 19. üasSrnap Cs endélet a gödörben Sárközi Pál szobafestő háza
