Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla VLAGYIMIR LOMANIJ Erre nem számított Genyka húgával, Tonyával ül az asztalnál, és a másnapi al­gebradolgozat írására készül. Tonya komoly feladatot teljesít: a tankönyvből körültekintően másolja bátyja jobb tenyerére a képleteket.- Olvashatóbban! - figyel­mezteti Genyka húgát. - Külön­ben nem tudom kisilabizálni!- S te egy csöppet sem szé­gyened magad, puskát készí­tesz? - kérdezte Tonya, de fel sem emelte tekintetét a szokat­lan feladat végzése közben.- Ne oktasd a bölcset! Hát talán rajtam kívül valaki más kija­víthatja a négyesemet? írj! Sza­porán! Nélküled is felkészültem volna, ha tudnék bal kézzel írni. PAVOL SKALICAN Láthatod, hogy a másik keze­men milyen tökéletes munkát vé­geztem — és Genyka büszkén dugta bal tenyerét húga orra alá, amely sűrűn tele volt írva képle­tekkel.- Jól van, hiszen már csiná­lom! Csak aztán ne feledkezz meg az ígért fagyiról! Ide figyelj, Genyka, lehet, hogy fölöslege­sen kínlódunk. Talán ki sem hív­nak a táblához.- Kihívnak - jelentette ki hatá­rozottan Genyka. - Legföljebb magam jelentkezem. Mindent előre kiszámítottam, elter­veztem ... Megkezdődött az algebraóra. Marja Sztyepanova a táblára írta a feladatokat, majd az osz­tályhoz fordult: A konok ablak Szerény, de takaros házikó állt a dombon, amelynek völgybe néző oldalán csupán egyetlen ablaka volt. Hogy ez az egyma­gában unatkozó ablak ne legyen szomorú, egy cserép virágzó muskátlit állítottak elé az embe­rek.- Töltsék együtt a hosszú per­ceket, amíg nem leszünk Ideha­za - mondták a háziak, majd összecsomagoltak, és elutaztak egy időre. Az ablak örvendezett, becsuk­ta a szárnyait, és magára húzta a sötétítő redőnyt is.- Ne haragudjon - szólalt meg szerényen a muskátli -, de én nem látok sötétben!- No, de kérlek! - méltatlanko­dott az ablak. - Én csak foglal­kozni szeretnék veled, szórakoz­tatni akarlak, s neked ez, úgy látszik, nem igazán tetszik.- Nem foglalkozhatna velem világosban? - kérlelte őt a virág.- Világosban? Hallottak már ilyetI Mindennap a fényben úszó völgyet nézegetem, én már csak tudom, hogy a fény inkább árt, mint felüdit - mondta az ablak.- Lehet, hogy önnek árt, de nekem szükségem van a fényre - érvelt a virág.- Ezt csak te gondolod. Higgy nekem! Meglátod, igazam van.- Félek, hogy most az egyszer téved - ellenkezett a muskátli.- Na, most már aztán elég! Majd éppen te fogsz engem kioktatni! - mondta mérgesen az ablak, és haragosan csapkodni kezdett a szárnyaival. A muskátli megijedt.- Ne haragudjon rám, nem akartam megbántani! Lehet, le­het, hogy egy icipicit igaza van- mondta és összehúzta a szir­mait.- Na látod, tudtam én, hogy értelmes lény vagy, meg tudunk mi egyezni, értesz te a szóból. Minek neked a fény, hiszen éj­szaka úgyis sötét van, akkor úgy sem látsz. Gondolj arra, hogy éjszaka van és kész! A muskátli hallgatott. A hallgatás beleegyezés- gondolta az ablak, és arról kezdett mesélni, hogyan építet­ték az emberek ezt a házat. Elpanaszolta, hogy amikor a fa­lakat húzták, nem gondoltak ar­ra, hogy neki ide a közeibe társat építsenek, egy hasonló ablakot. Az ajtóval viszont nem vagyok hajlandó társalogni - mondta -, mert az mást se tud, csak kinyílni meg becsukódni. Közben pedig kellemetlenül csikorog. A legszí­vesebben örökre bezárnám.- Hé, te muskátli, figyelsz rám- No, ki szeretné kijavítani az osztályzatát?- Én - kiáltotta Genyka, és jó magasra emelte kezét, úgy je­lentkezett. Marja Sztyepanova fi- gyelemesen megnézte Genyka kezét. Óh! - jutott eszébe abban a pillanatban Genykának „a pus­ka“, és gyorsan a háta mögé dugta a kezét.- Genyka, tessék - mondta a tanítónő -, jelentkeztél. Akartál valamit mondani?- Én... izé... - nyögdécselte Genyka.- Értem. Ki akartál menni a mosdóba kezet mosni? Tes­sék. Szaladj! S ha visszajösz, mehetsz a táblához. Az osztály viharos kacagásba kezdett. Genyka pedig az ajtó felé somfordáit. Oroszból fordította Koday Berta egyáltalán? - kérdezte egyik nap az ablak, aYnikor már teljesen elfáradt a sok beszédtől. A virág nem szólt.- Na, te aztán igazán jó barát vagy, hallod-e! En beszélek ne­ked, beszélek, te meg közben jóízűen alszol. Ébredj, ébredj már fel! - kiabált az ablak. A muskátli hallgatott. Mi lehet vele? - álmélkodott az ablak. Meg kell őt néznem a hajnali fényben. Felhúzta a re­dőnyt, kitárta a szárnyait, és ak­kor vette észre, hogy a muskátli a cserépre borulva haldoklik.- Na, te aztán jól elbántál vele- szólalt meg fenyegetően az előtte álló terebélyes tölgy.- Nem akartam neki rosszat- magyarázkodott az ablak.- Azf akartam, hogy jól érezze magát, ne bántsa a fény.- Ha valóban jót akarsz, tárd ki és hadd nyitva a szárnyaid, és szórok rá egy kis harmatot, az­tán megvárjuk, amíg megjön az orvos. Nézz az égre, már ér­kezik!- A nap? - kérdezte csodál­kozva az ablak.- Igen, a nap, ki más. A nap segítheti újra életre, te buta, ko­nok ablak - szidta őt a fa, és minden levelét a nap felé fordí­totta. Az ablak nem okoskodott és ellenkezett tovább. Megszep­penve nézte a kókadt muskátlit, életre kel-e. Fordította: T. B. A fészekodúk elhelyezéséről Hova és milyen magasra kerüljenek a fészekodúk a kertben és hogyan erősítsük fel őket? A kiskertben elhelyezett fészekodúkat leggyakrabban a szénci­nege foglalja el, ezért elsősorban ennek a madárnak az igényeihez kell igazodnunk. A széncinege, ha teheti, alacsonyan fészkel, és örömmel beköltözik a váll- vagy fejmagasságban levő odúkba is. Ez több oknál fogva is előnyös számunkra. Megkönnyíti az odúk kezelését, de bizonyos mértékig véd a verebek megtelepedése ellen is (ezek ugyanis sokkal óvatosabbak, mint a cinegék, és szívesebben választanak magasabban fekvő, biztonságosabbnak vélt odút fész­keik számára). Az alacsonyan levő cinegeodúban egyébként alkalmi­lag szívesen költ a nyaktekercs és a kerti rozsdafarkú, erdők közelében esetleg az örvös légykapó, nagyobb parkokban a kister­metű kék- és barátcinegék telepszenek meg bennük. Fészekodú felfüggesztése, illetve oszlopon való elhelye­zése Persze az alacsonyan elhelyezett odúnak csak ott van létjogosult­sága, ahol emberi háborgatásnak nincs kitéve. Kerítés nélküli telke­ken, különösen ha csak a hétvégeken tartózkodunk ott, nem ajánlatos kézzel elérhető magasságban levő odúkkal kísérletezni, azokat inkább 3-3,5 m magasságban függesszük vagy erősítsük fel. Ami a kérdés második részét illeti, az odúkat hagyományos módon, tehát a törzs mellé földbe állított oszlopra, vascsőre erősíthetjük (szegezve, illetve kötözve) vagy erős kampó segítségével egy vízszintes ágra függyeszthetjük fel. Utóbbihoz természetesen olyan odúk szükségesek, amelyek esetében az erős drótból készült akasz­tófül már eleve adott. A madarak nem tesznek különbséget a szege­zett és függesztett odúk között, egyformán szívesen megtelepednek bennük. A kotló cinegét a függesztett odú ringása sem zavarja. Vigyázni kell viszont arra, hogy a röpnyílás ne az uralkodó szélirány felé, hanem lehetőleg keletnek vagy délnek nézzen, az odú ne álljon a tűző napon, de közvetlenül előtte se legyenek lombos ágak, amelyek a madár biztonságérzetét csökkentik. Nagyon fontos, hogy az odú mindig függőlegesen álljon (függjön)! (LG) wnumnm i innen: :im □□stansini] uiracE» □nisncsnK bni im:mm öSDfflEona JUHÁSZ FERENC A kertekre leszállt a dér A kertekre leszállt a dér, kékülten pereg a levél, rozsdásra váltak a rétek, üres a madárfészek. Lassú, nehéz esők jönnek, és megcsapkodják a földet, S ha a hús felhők elfogynak, a sárban barmok tocsognak. ­Nézd, ez az ősz. De jön a tél. Hulló tollától a föld fehér. Hártyás a víz, ez már a jég. Kék füst száll, csöndes a vidék. ......... ­RADNÓTI MIKLÓS Október Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aránylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri. MELYIK HIÁNYZIK? A rajzon kü­lönféle ábrákat látsz az egyes kockákban. Min­den egyes ábrá­ból, körből, négyzetből stb. pontosan öt da­rab van, csak az egyikből hiány­zik. Vajon melyik ábrából van ke­vesebb? Képrejtvény MEGFEJTÉS »áj I® A szeptember 21-ei számunkban közölt feladatok megfej­tése: Hamupipőke; A-J, B-l, F-E, H-C, G-D. Nyertesek: Blahó Géza, Dunaszerdahely; Fekete Andrea, Nagymegyer; Méri Krisztina, Vők; Tóth Anett, Ragyolc; Juhász Jácint, Abafálva. Megörökített nyár... (Méry Gábor felvétele) CL m R m 18 1990.X. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom