Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

palást község azon a tava­lyi csendes október végi délutánon is a maga mSpzökott életét élte. Ki is sejt­hette volna, hogy pont ezen a napon történik valami, ami nem csupán e község, hanem a környék lakóit is lázba hozza. Racskó Jenő megjelenése az al­só kocsmában nem volt szokat­lan, mert az utóbbi hónapokban, években törzsvendégnek számí­tott. Kis pohár sört kért. Rózsás kedvében éppenséggel nem le­hetett, mert távozóban még oda­szólt a csaposnőnek: — Hozzon majd a síromra egy szál virágot... Ezzel indult is kifelé. — Jenő, hová mész? — Megyek a halálba! Nem ment messzire. A kocs­ma előtt leült és töprengeni lát­szott. Vajon miféle érzések, in­dulatok, elhatározások feszíthet­ték bensejét? Igazán érdemes lenne ismerni egy ember indíté­kait, aki nemsokára... Ne, ne vágjunk az események elébe. Családi dráma zárójelenete A kocsma az alvég szerint kapta az „alsó“ nevet, mert Pa­láston az alvég is „alsók“. A kocsmától nem messze van az autóbuszmegálló. Ide futott be nemsokára a Gyügy felől érkező buszjárat. • Mint kiderült, Racskó Jenő is erre várt. Nem is az autóbuszra, hanem a vele érkező feleségére, aki Gyügyön dolgozott. Az asszony alig lépett le a buszról, a férj elébe toppant.- Irén, akkor hazajössz vagy nem?! vei szállították a kórházba, ahol, feleségét öt órával túlélve, ugyancsak beteljesült maga vá­lasztotta sorsa. Eddig az esemény — egy csalá­di dráma zárójelenete. Az előz­ményeket a meggyilkolt Racskó Jenőné édesanyjától — Blaskó Pálnétól, a faluban csak Rozi néninek szólított, szomorú, gyá­szoló asszonytól tudom meg. „Italosán rettenetes volt! Blaskó Pál hosszú éveken át a falu juhásza volt. Tavasztól őszig mindig akadt munka látás­tól vakulásig. Becsületes, szor­gos család hírében álltak. Elfog­laltság a lányok - Irénke és Juli- ka — számára is akadt bőséggel. Ősztől tavaszig azután — ahogy ők mondják: a téli hónapokban Morvaországba jártak munkára, így tették ezt a palástiak többen is, minden év őszén ugyanarra a helyre visszatérve, ahol a dol­gos kezeket mindig szívesen fo­gadták. Irénke és Julika, a két lány­testvér ott találkozott Racskó Je­nővel és Jánossal, a más faluból,; Gyürkiből származó két fiútest­vérrel. Az ismeretségből házas­ság lett. Két fiútestvér vett el két lánytestvért. — Mennyien kérték a faluból Irénkénket! — emlékszik Rozi néni. - Mindenkit elutasított. Pont a Jenő kellett neki... Eleinte nem is látszott rossz házasságnak. A fiatalok megér­tették egymást. Legalábbis a szülőknek, a szomszédoknak, a falunak tűnt így. Ki tudja, mit rejthettek a családi ház falai a külvilág elől?- Hányszor riasztott a család engem is éjfél tájban, meg utána is, hogy menjek, mert a családfő megint rájuk akarja törni az aj­tót. Mit tehettem?Kocsiba ültem és rendet csináltam. Az erélyes fellépés mindig hatott. Csak a gyengébbekkel szemben volt bátor... A titkár a tragikus esemény előtt mintegy három héttel járt náluk. Akkor a változatosság kedvéért valamilyen ügyben Racskó Jenő hívta őt. Együtt mentek. A feleségét otthon talál­ták, aki akkor már hosszabb ide­je az anyjánál lakott.- Itt ez a vadhús a hűtőben, eljöttem megcsinálom neki... A férj sorsa ezek szerint a megtörténtek után se volt szá­mára egészen közömbös.- Irén, gyere haza...- Jenő, egy feltétellel! Ha megfogadod, hogy nem iszol... Nem ígérte meg. Nem érezte magát elég erősnek, hogy szavát megtartja! Az asszony visszatéréséhez mégis ragaszkodott. Erőszak Temetés bonyodalmakkal Racskó Jenő csak utólag félel­metesnek tűnő fenyegetése, hogy a közeledő halottak napján mindketten ott fekszenek majd a helyi temetőben, csak félig vált valóra. Paláston csak a feleséget temették el. A gyerekek tilta­koztak az ellen, hogy anyjuk gyilkosával, tulajdon apjukkal Rozi néni csak „ördögként“ em­legeti. Jenő legalább dolgozott, fizetését hazaadta, csak napi harminc korona zsebpénzre tar­tott igényt. János viszont nem ad pénzt a családjának. Erdei mun­kás, sok-sok kihagyással. Rozi néni könnyei újra és újra feltörnek.- A másik lányomat se várja az elsőnél különb sors... Az előzmények hátborzonga­tóan hasonlítanak! A félj Julikát is nemegyszer az éjszaka köze­pén veri ki a házból. Előbb még a kaput is bezárja, és a kerítésen át kell menekülniük. Hová is mehetnének ilyenkor, ha nem az édesanyjához. Racskó János is dicsekszik, hogy pisztolya van. S ha bátyjá­nak lehetett, miért ne lehetne neki is?- Mit várhatunk tőle? - teszi fel a kérdést, Jci tudja kinek, Rozi néni. — Hisz már néhányszor Lekéren is volt... Lekér község nevének halla­tára a környék lakóinak hátán végigfut a hideg. Oda jutnak az alkohol megszállottjai is elvonó­kúrára. Racskó János többszöri kísérlet után se tudott szabadul­ni az alkohol valóban ördögi hatásköréből. Amint megtud­tam, nem is nagyon igyekezett, mert korántsem tartotta meg az ott érvényes, gyógyulást ígérő szigorú előírásokat. A jelek szerint Racskó János az alkoholizmus beteges állapo­tába jutott, nincs elég ereje a mindenekelőtt erős akaratot 1990.X. 5.- Már megmondtam, hogy nem... A férfi erre a válaszra is felké­szült, mert zsebéből pisztolyt húzott elő, az asszonyra szegez­te és habozás nélkül meghúzta a ravaszt. Az első golyó deréktájon ta­lálta. A férj azonban biztos akart lennia a dolgában és a fegyver másodszor is eldördült... Miféle folyamatok játszódhat­nak le az ember agyában a gyil­kosság pillanatában? Féktelen gyűlölet, sértett hiúság, eltéko- zolt életből fakadó reménytelen­ség vagy fékezhetetlen bosszú­vágy? Az asszony megingott, a rövid szóváltás hallatára kíváncsiság­ból még a közelben tartózkodó utasok fogták fel estében. Amíg minden figyelem az ál­dozatra szegeződött, eldördült a harmadik lövés is... Ezt a gyilkos férj már önmagá­nak szánta. Egy épp arra tartó gépkocsi felvette a két sebből vérző Racs­kó Jenőnét és az ipolysági kór­házba vitte. Egész úton eszméle­ténél volt, de a kórház felé köze­ledve már panaszkodott, hogy egyre nehezebben kap levegőt. A kocsiból kiszállva a gépkocsi- vezetőnek még így is köszönetét mondott. Az orvosok azonban már nem segíthettek. A férj saját magának szánt golyója a koponyába hatolt. Őt eszméletlen állapotban mentő­Egyszer azután valahol, vala­mikor megjelent az Alkohol, a jellemeket, családi békességet megrontó, életutakat megtörő nagy Mester. A férj, a különben jó szakem­ber hírében álló géplakatos, a szabadidejében is sok-sok apró szolgálatra kész, családi házak építésén is segédkező ezermes­ter egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. Nem az anya­giakkal volt a- baj, hisz a család semmiben sem szenvedett hiányt. Szépen berendezett csa­ládi ház, nagy műhely és a tragé­dia után megtalált betétkönyvek is erről tanúskodnak. Hol történhetett a törés? Mi­kor lett az alkohol két annyira közeli ember kapcsolatának megrontója? Semmi se történik ok nélkül. Utólag mindig sok a szóbeszéd. Az is, hogy a fele­ségen szintén sok múlhatott, mert állítólag a gyerekeket szembefordította apjukkal. Ha így lenne is, miért? S kell-e a gyerekeket részegeskedő ap­jukkal szembefordítani? — Italos állapotban elviselhe­tetlen volt - emlékezik Rozi néni. - A lányom nemegyszer éjszaka idején menekült hoz­zám. Az utóbbi időben néha he­tekig is nálam lakott. A férj állandóan fenyegető­zött. Nem titkolta, hogy fegyve­re van, de senki nem tudta hol. Különben szenvedélyes vadász is volt. De a magatartása miatt golyóspuskáját már korábban el­vették. Nem tudott belenyugod­ni, gyakran járt a falu elöljárói nyakára, hogy adják vissza az engedélyét. Sörétes puskája így is maradt. A környéken mindig sok volt a vad, főképp a vaddisz­nó. Halála után az egy engedé­lyezett helyett két puskát talál­tak nála. Valaki kölcsönadta ne­ki (!), vagy csak javításra vitte hozzá? Értett ő a fegyverekhez, hisz fegyvergyárban is dolgo­zott. A gyilkos fegyverről még most is különféle hírek terjenge- nek. A gyilkos (és öngyilkos) a háborúból maradt német pisz­tolyt emlegetett. A valóságban háború utáni hazai gyártmányú 6,35-ös pisztoly volt. Abból a morvaországi fegyvergyárból, ahol valaha dolgozott... A férj az utóbbi időben egyre gyakrabban fenyegette a felesé­gét. Az ittas embert azonban senki nem vette komolyan. Saj­nos, családja sem. A tragédia napját, október 27-ét megelő­zően, a ház előtt, az utcán kiál­tozta feleségének, a temető felé mutogatva:- Halottak napján már ott le­szünk mind a ketten! A részeg embernek nincs hite­le. Pedig benne valóban érlelő­dött az elhatározás. Az utóbbi hetekben a felesége már nem tartózkodott otthon. Pedig a férj minden áron erre akarta kényszeríteni. Tudatában volt gyengesegenek Kissimonyi Pállal, a helyi nemzeti bizottság titkárával be­szélgetek. (micsoda rettenet!) együtt nyu- godhassa örök álmát. Előbb a férjet hántolták el szülőfalujában - Gyürkiben. Utána a feleségét Paláston. így hát, akik életükben nem fértek meg együtt, holtuk után is távol­ság választja el őket. Talán így igazságosabb, ha ebben még egyáltalán némi igazság tehető. S itt jelenik meg a színen a testvér: Racskó János. Iszákos, felettébb erőszakos­nak ismert testvér. Gyakori ven­dég a kocsmában. Erőszakossá­gával, ittas állapotban otthon rendezett jeleneteivel állítólag testvérét is felülmúlja. A temetés előtt azzal fenyegetőzött, ha Je­nő bátyját nem Paláston temetik el, kiirtja az egész családot. Mert neki is van ám pisztolya! Meggyilkolt sógorasszonya, testvére áldozatának temetését csak a sírtól távolabbról, a rava- talazó mellől figyelte. S amikor a pap búcsúbeszédében megem­lítette, hogy az elhunyt életét gyilkos kéz oltotta ki, a jógor feldühödten elrohant. Talán csak nem sértődött meg?! Esetleg lel­kiismeret? Állítólag ittas állapotban azó­ta is kiirtással fenyegeti a csalá­dot. Az ilyen állapot pedig nem éppen ritka nála... Újabb tragédia 3 láthatáron? Racskó János gyilkos (és ön­gyilkos) Jenő bátyja nyomdokai­ban jár. A falubeliek szerint ta­lán nálánál is durvább. Anyósa, igénylő gyógyulásra. Családját kiirtással fenyegeti. Nos, Rozi néni szerint, sok jót nem várhatunk tőle. Dehát ki tesz (vagy tehet) valamit egy újabb tragédia megelőzésére? Mert a gyilkolás, a családirtás rögeszméje vert fészket az em­beri agy titokzatos rejtekeiben. És mi lesz, ha az alkohol hatásá­ra a fenyegetés egyszer elhatáro­zássá érlelődik? A hatósági szervek süketek lennének? Nem tudnának arról, amiről az egész falu már nem is suttog, hanem hangosan beszél?- Dehogynem tudunk - vála­szolja Kissimonyi Pál. - De a fegyverbirtoklás ténye nem bi­zonyított. Az ittas állapotban el­hangzott szavak nem vehetők kész ténynek. Egyszer azt mondja, hogy befalazta vagy be­betonozta, máskor tagadja, hogy valaha is lett volna fegyvere... S ha mégis van? Ahogy a bátyjának is volt... — A törvény érvényesítése azonban feltételezésekre nem alapozható. így hát valóban csak a puszta remény marad, hogy újabb tra­gédia nem következik be? xxx Racskó Jenő beváltotta fenye­getését. De az a vágya, hogy legalább halála után felesége melleit lehessen, nem teljesült. Életükben egyre szélesedő sza­kadék választotta el és a halál se , hozta őket egymáshoz köze­lebb ... Hát a saját sírjára kért egy szál virágot? Ki tudja, visz-e valaki virágot gyilkos és öngyilkos sírjára... Zsilka László

Next

/
Oldalképek
Tartalom