Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-28 / 39. szám

i/asärnap Legyen tele kamra, pince Ősz derekán járunk, elérkezett az egész évi fáradságos munkával megtermelt, téli tartaléknak szánt gyümölcs- és zöldségfélék beta­karításának ideje. Régi tapaszta­lat, hogy a csapadékos időben, vagy közvetlenül eső után felsze­dett gyökérzöldség gyorsabban romlik, nehezebben tárolható na­gyobb veszteség nélkül. Ezért a betakarításra száraz, napos időt válasszunk. A színesedő paradi­csomot legjobb az ablakban beér­lelni, de az is jó megoldás, ha a feltépett növényt fagymentes he­lyen a gyökerénél fogva felfüg- gessztjük. A korai enyhe fagyoktól a rózsára rátört levelek még meg­óvják a karfiolt, de a tartós lehűlés kártételét csak úgy előzhetjük meg, ha a földlabdával kiemelt növényeket melegágyba vagy fóliasátorba telepítjük. Még itt is célszerű vékony szalmaréteggel borítani a növényzetet. Október közepén időszerű a burgonya, káposzta, karalábé, póréhagyma, cékla és a gyökér­zöldség begyűjtése. Kora tavaszi hasznosításra valamennyi petre­zselymet a szabadban teleltethe­tünk, a kiásott gyökerek közül a vékonyabbakat nedves homok­ban hajtathatjuk. Óvatosan kell ki­ásni a feketegyökeret, mert a sé­rült gyökerekből elfolyik a tejnedv, a zöldség rágós lesz. Legjobb a sor mellett ásónyomnyi árkot ásni, s a másik oldalról abba fordí­tani a gyökereket, jó mélyre nyo­mott ásóval. A halványító zellert telepítsük nyirkos homokkal töltött ládákba. A pincében tartott növé­nyek levélnyeleit télen a spárgá­hoz hasonlóan hasznosíthatjuk, esetleg salátát készíthetünk be­lőlük. Aki rendszeresen tudta öntözni a kertet, szép hónapos retket ne­velhetett. Folyamatosan szedje a termést, mert ősszel a retek gyorsan pudvásodik. A torma vas­tag főgyökerét a gyökérzöldség­hez hasonlóan tárolhatjuk, a talp­gyökereket pedig dugványként hasznosíthatjuk. Szabadföldben teleltethető, hó alól is szedhető a bimbóskel, melynek az első dér ad igazán jó ízt. A sütő- és laska­tököt az első talajmenti fagyok után szedjük össze. A spárgama- goncokat fagymentes helyen telel­tessük, a nemrég vetett sárgarépát és petrezselymet melegágy! abla­kokkal, esetleg fóliaborítással óv­juk a hidegtől. SOKAN AZÉRT VÁLASZTJÁK KOMPOSZTÁLÁS HELYETT A NÖVÉ­NYI MARADVÁNYOK ELÉGETÉSÉT, MERT AZ ÉRLELÉS CÉLJÁBÓL HALOMBA RAKOTT ANYAG LÁTVÁNYA NEM ÉPPEN ESZTÉTIKUS. A KÉPEN LÁTHATÓ, FÉLIG ÖRÖKZÖLDEKKEL ÁRNYÉKOLT, A MÁSIK OLDALRÓL ESETLEG ÉLŐSÖVÉNNYEL VAGY TÁMREND- SZERRE FUTTATOTT BABBAL, TOSKÉTLEN SZEDERREL STB. TAKARHATÓ KOMPOSZTTELEP EZT A GONDOT MEG­OLDHATJA. (Kádek Gábor felvétele) Elsősorban sövénynek való Egyik legelterjedtebb kerti díszcserjénk a fagyai. Jól tűri a rendszeres nyesegetést, nyí­rást, ezért elsősorban élősö­vénynek ültetik. A nálunk ho­nos fajok közül talán a télizöld fagyai (Ligustrum ovalifolium) a legkedveltebb. Japánból származik, 3-4 méter magas sövény is kinevelhető belőle, fénylő, sötétzöld leveleit ár­nyékos helyen télen sem hul­latja el. Kimondottan kemény teleken kárt tehet benne a faav, de a tövek gyorsan rege­nerálódnak. Sárgásfehér, illa­tos virágai júniusban nyílnak, termése fekete bogyó. Mások inkább a közönséges fagyait (L. vulgare) részesítik előnyben. Talán azért, mert az előzőnél igénytelenebb, s fél­árnyékban, száraz, rosszabb minőségű talajokon is szépen díszük. Takarócserjének, sö­vénynek egyaránt alkalmas. Akár 5 méter magasra is meg­nő, június-júliusban nyíló, illa­tos fehér virágai és borsónyi fényes fekete bogyói dísznek sem utolsók. Még edzettebb, igénytelenebb az amuri fa­gyai (L. amurense), melyet sövénynek és szolitercserjé­nek egyaránt telepíthetünk. Érdekes, de többnyire csak ar­borétumokban látható a torna levelű fagyai (L. obtusifolium), melynek bíborszínű őszi lomb­bal díszítő változata kellemes hangulatot varázsolhat a pihe­nőkertbe. Főleg akkor, ha apró bogyós fagyai mellé ültetjük, melynek kékeslilára színezödő lombja csak késő ősszel hullik le. Teljesen télálló a bőven vi­rágzó kínai fagyat (L.sinen- se), melyet ritkább metszéssel is könnyű kordában tartani. Kertbarátoktól valószínűleg a faj kisebb levelű, alacso­nyabb termetű változata, a dús virágó fagyai (L. sinense var. stauntonii) is beszerezhető. Szaporításának legegysze­rűbb módja a kora tavaszi fás­dugványozás. így főleg a hosszú és erős vesszőket nevelő fajokat szaporítják. A színes levelüeket meg a gyengébb növekedésűeket júniusi-júliusi zöddugványról szaporítják. Az alapfajoknál a magvetés is számításba jö­het. Érett bogyóikat szeptem­ber végén vagy október elején kell begyűjteni, kimosni és a novemberi szabadföldi veté­sig nedves homokba rétegez- ve tárolni. Jó tudni, hogy a fagyai leve­le, kérge és termése mérgező ligustrint tartalmaz, ami a kert­ben, felügyelet nélkül játsza­dozó kisgyerekekre nézve ve­szélyes lehet. (mó) Tél alá most lehet kelkáposztát, kelet-nyugati tájolású barázdába telelő salátát ültetni, dughagymát és csávázott (Sulka) fokhagymát duggatni. Most már a kései alma- és kör­tefajták szedését se halogassuk tovább, mert a túlérett gyümölcs rosszul tárolható. Szüret után gyűjtsük össze a hullott gyümöl­csöt, s amit nem tudunk felhasz­nálni, jó mélyen ássuk el. A frissen feltöltött tárolóban hetente éges­sünk el egy-egy kénszeletet. Szü­retelhetjük a mandulát és a mo­gyorót, viszont a birs meg a nas­polya még várhat egy keveset. Szüret végeztével nézzük át a fá­kat, vágjuk le a sérült vagy beteg ágakat, ifjítsuk meg az öreg alma- és körtefákat. Célszerű már most megritkítani az egrest és a ribisz­két, kivágni a tüskétlen szeder le- termett részeit. A fák törzsén cse­réljük ki a hernyóenyves öveket, rétegezzük nedves homokba a kajszi- és ószibarackmagot, kezdjük meg a bogyósok telepí­tését. Próbaszürettel ellenőrizzük a kései szőlőfajták cukortartalmát. Ha már nincs gyarapodás, ezeket is leszüreteljük. Ne feledjük, hogy a hazai fokolók a 15 fokos must­ban mérnek valós cukortartalmat. Ha erjed a must, alapos szellőzte­tés után is csak égő gyertyával a kezünkben merészkedjünk le a pincébe. Ha a láng kialszik, még mindig veszélyes mennyiségű gáz van a helyiségben. Kisebb pincé­ből erős porszívó segítségével le­het gyorsan kiszippantani a must­gázt. Karácsonykor kedvenc cseme­ge a szőlő. Egészséges fürtöket felfüggesztve vagy fűrészporba ágyazva tehetünk el későbbi fo­gyasztásra. Lassan készülhetünk a telepítéshez, a termő ültetvény­ben pedig oltvánnyal, döntéssel vagy bujtással pótolhatjuk a tőke­hiányt. Gereblyézés után szórjuk meg szerves trágyával a gyepet, öntsük be erjesztett tyúk- vagy baromfi­trágyával a pünkösdi rózsát, s szedjük fel a virághagymákat. Még ültethetünk tulipánt, jácintot, liliomot, az erkélyládába törpekri­zantémot. Az aszparágusz magját kétnapi áztatás után vessük ned­ves tőzegbe, lombhullás után te­lepítsünk rózsát és díszcserjé­ket. 'A (dek) PAPRIKAKRÉM Mossunk meg szép pirosra érett, vastaghúsú paprikát, csumázzuk ki, majd 1 kg-hoz tisztítsunk meg 25 dkg vörös­hagymát. Mindkét alapanya­got daráljuk meg, adjunk hoz­zá 10 dkg kristálycukrot, 1 di olajat és egy kis tasak Deko- vagy Zelko-port (fűszerek nél­kül). Az egészet melegítés után 20 percig forraljuk, rakjuk üvegpoharakba és lezárva te­gyük száraz dunsztba. A paprikakrém hidegtálak, zsúrkenyér, melegszendvics díszítésére és ízesítésére, rán­tottéhoz. halászlébe stb. egya­ránt finom. A zöldike (Chlorophytum comosum), melyet a szakirodalom újabban csüngő csokrosindaként emleget, sokak kedvelt dísznövénye. Főleg a hosszában fehérrel csíkozott levelű Variegatum változat, amely önmagában és növényegyüttesekben is nagyon mutatós. Házi feltéte­lek között a leválasztott sarjnövénykékkel szaporítható legkönnyebben, hisz nedvesen tartott virágföldben néhány hét alatt meggyökeresednek. Kőedényekben, erkélyládákban az udvar vagy a pihenőkért félárnyékos részeiben is helyet kaphatnak. Társai egynyári virágok legyenek. A különleges izek kedvelői gyakran bosszankodnak, mert a boltokban ritkán kapható kecsöp. íme egy recept, mely szerint házilag is készíthetünk ilyen ételízesítőt. Tetszés szerinti mennyiségű érett paradicsomot megmosunk, felaprítunk vagy szétmixelünk, s gyakori kevergetés közben addig pároljuk, amíg tömege a felére csökken. Utána passzírozzuk át, majd 5 liter alapanyaghoz mérjünk ki 4 kávéskanál sót, 2 evőkanál cukrot, 2 di ecetet, továbbá vászonzacskóban vagy gézbe csomagolva tegyünk a pépbe 4 nagyobb fej aprított vöröshagymát. 1 kiskanál pirospaprikát. 3 kiskanálnyi mustármagot, 5 szem fehér borsot, 8 szem szegfűszeget, valamint fél darab reszelt szerencsediót Főzéssel besűrítjük, a fűszereket kivesszük, a masszát tetszés szerint ízesítjük (só, cukor, ecet), esetleg mixeljük, majd üvegekbe töltve 20 percig csírátfanitjuk. _______ Me gérett az alma Annak, hogy az ősszel szüre­telt télialma akár késő tavaszig is egészséges és ízletes maradjon, több feltétele vein. Mindenekelőtt a szüret időpontját kell jól kivá­lasztanunk. Az alma utóérő gyümölcs, azaz a fáról leszedve a tárolás során nyeri el a fajtára jellemző színét és ízét. Az éretlenül sze­dett gyümölcsöt egyes tárolási betegségek (mint a húsbamulás és foltosodás) kevésbé károsít­hatják. Az ilyen alma azonban hamarabb fonnyad, és ízetlen marad. Ha túlérik a gyümölcs a fán, akkor a színe tetszetős, íze kiváló lesz ugyan, de csak azonnal friss fogyasztásra alkal­mas. A túlérett alma szedéskor és szállításkor könnyebben sérül (ütődésre és nyomódásra külö­nösen érzékeny), a tárolási be­tegségek is jobban kikezdik. Általános tapasztalat, hogy a téli fajták gyümölcsei nem egyszerre érnek. De még a vi­szonylag együttérőkre is jellem­ző, hogy a korona külső felületén nevelt gyümölcsök hamarabb színezödnek, korábban érnek. Az ilyeneket tanácsos leszed­nünk a teljes szüret megkezdése előtt. Ez az úgynevezett színelő szedés. A szüret során ügyeljünk, hogy ne sérüljön meg sem a ter­mőrész, sem a termés. Fogjuk a tenyerünkbe a gyümölcsöt, majd kissé megemelve, csavaró mozdulattal válasszuk le a fáról. Lehetőleg ne vödörbe szüre­teljünk, mert a merev falú edény­ben törődik, nyomódik a gyü­mölcs. A drótkeretre erősített zsákvászonból készült szedő­edény kiválóan alkalmas e célra. A szüretet reggel csak a harmat felszáradása után kezdjük, mert a nedvesen halomba rakott gyü­mölcs befülled, fertőződik. A szedőedényekből a rekeszek­be ürített alma na álljon sokáig a napon, mert a héja megper- zselődik. Vigyük mielőbb a táro­lóba. Tárolásra csak az ép, egész­séges, szedésre érett gyümölcs megfelelő. Ezért folyamatosan válogassuk külön a sérült, túlé­rett, cefrének való és beteg gyü­mölcsöktől. K. M. » « Kreslil JlPI VAN'EK Gyökérmetszéssel a terméketlenség ellen Meglehetősen bosszantó dolog, ha a több éven át féltő gonddal ápolt gyümölcsfa nem, vagy csak keve­set terem, illetve az idősebb fa termőképessége egyszeriben jelentősen csökken. A fák terméketlen­ségének számtalan oka lehet, beleértve például az eltúlzott tavaszi metszést is. Márpedig nem ritkaság, hogy tavaszi metszés után siralmas látványt nyújtanak a háztáji gyümölcsfák. A túlbuzgóságból vagy szakértelem hiányában eltúl­zott metszés következtében a fa a fokozott hajtásnö­vekedésre fordítja a felvett tápanyagok zömét, így háttérbe szorul a termőrügyképzés és a virágfej­lesztés. Idősebb meddő vagy gyengén termő fák termőké­pességét egyebek között gyökérmetszéssel növel­hetjük. Enyhébb téli napon a koronacsurgó mentén (bévülről) ássunk 1-2 ásónyom széles és 3 ásónyom mély árkot. így kitakarjuk a gyökereket, melyeknek a végét el kell vágnunk. Az árokból kitermelt földet keverjük össze foszfortartalmú műtrágyával, majd a gödröt takarjuk vissza. Mire jó a gyökérmetszés? Lassítja a fás részek növekedését, viszont serkenti a virágrügyképzést. Tartós javulást akkor érhetünk el, ha a gyökérmet­szést háromévenként megismételjük, ugyanis külön­ben ismét felülkerekedhet a fa túlzott növekedési hajlama, ami megint részleges vagy teljes meddő­séghez vezethet. Ondró Ernő 1990. IX. 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom