Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-28 / 39. szám
UasSrnap 5 990. IX. 28. Várjuk híradásukat! Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre több levelet kap szerkesztőségünk. Olvasóink változó életünk sok-sok, mindannyiunkat érintő problémáját vetik fel és velük kapcsolatban mondanak véleményt, tesznek javaslatot, vagy éppen elpanaszolják sérelmeiket. Természetesen nem minden levél vagy cikknek szánt írás kerülhet közlésre. Ma már nem játszanak közre azok a múltbéli szempontok, hogy életünk fogyatékosságainak bírálata tabu. Azért korlátok így is vannak. Többek között lapunk aránylag szűk terjedelme, az időszerűség, az írások esetében pedig leggyakrabban a feldolgozás minősége és terjengóssége. Melyek a levelekben szereplő leggyakoribb kérdések? Kísértő múlt - fájó jelen Bukó Ernő zselízi olvasónk a jogfosztottság éveiről: az áttelepítésről, kitelepítésről, deportálásról saját emlékei alapján emlékezik hosszabb írásában. Iski Ibolya kisgéresi olvasónk Lőrincz Béláné, született Hegedűs Mária kecsöi asszony 1944 karácsonyához fűződő szomorú emlékezését írta meg, amikor férjét munkatáborba hurcolták. A múltban kapott sebek felfelszakadnak. Főképp akkor, ha napjaink eseményei bizonyos hasonlóságukkal újra és újra erre emlékeztetnek. Az utóbbi napokban talán a legtöbb levél a nemzetiségi sérelmekről, a nemzetiségi torzsalkodásról és gyülöletszításról szól. Kmetyó Róbert nagycétényi olvasónk Tibor Kalicky Nit- riansky hlasban megjelent írásában foglaltakat utasítja vissza, aki a szlovákul nem tudó magyar nemzetiségűeknek azt javasolja, hogy jobb lenne, ha hivatalosan kérvényeznék kitelepülésüket. Kiss Bálint vajáni olvasónk annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a kedvezőtlen jelenségek ellenére a szlovákok többsége nem ért egyet a magyarellenes uszítással és békében akar együttéim magyar polgártársaival. Együd László feledi olvasónk nemcsak a szlovák sajtóban megjelenő ellenséges hangnemű cikkekről, hanem nemzetiségi politikai mozgalmakról is ír. Elképzelhetetlennek véli, hogy a magyar nemzeti kisebbség csak nemzetiségi alapon, minden máson fe- lütálló egységes politikai szervezetben tartható össze, de a hibát mozgalmaink kapcsolattartásában látja. G. Molnár Pál rozs- nyói olvasónk a népek, nemzetek nemzeti és nyelvi különbözőség nélküli rokoni összetartozásának ápolása mellett száll síkra, özvegy Sedlák Ferencné kassai olvasónk keserűen panaszolja el, hogy a boltban egy férfi durván szidalmazta a magyarul beszélő vásárló társait. Ennek kapcsán felteszi a kérdést: ,, Hosszú évszázadokon át együtt éltünk, közös volt a sorsunk, akkor most miért gyűlölnénk egymást?“ Vízi Ernő nagysallói olvasónk írja levelében, hogy az ország belső ereje csak akkor növekszik, egysége csak akkor szilárdul, ha mindenkit az igazság mértékével mérnek, ha senki nem érzi magát elnyomottnak és polgártársaiban támaszra talál. Számos olvasónk sajnálattal figyelte és figyeli a nemzetiségi mozgalmak „viaskodását“. A mozgalmak mindenkor hívek szerzésére törekszenek és saját igazukat bizonygatják. Ez a számunkra eddig szokatlan többpárt-rendszerben megszokott jelenség. Más olvasónk a pártvezérek fölényes vagy éppen bizonytalan fellépését kifogásolta. Elsősorban a pártok érdeke, hogy vezéreik népszerűek legyenek, különben ők látják kárát. Külön említést érdemel a lévai magyar katolikus hívek aláírásával korábban érkezett levél, amelynek írói a plébános és az MKDM helyi klubjának vezetője közt támadt vitáról tájékoztattak. A plébános haragját az MKDM sekrestyében látott szórólapjai váltották ki, aminek még a vasárnapi mise keretében is volt folytatása. Az esetet tanulságul említjük, nehogy a közelgő helyhatósági választások alkalmával esetleg máshol is megismétlődjön. S egyben feltessszük a kérdést, vajon a politikai mozgalmak szórólapjainak helye van-e a templomban? S helyes-e a templomot politikai küzdőtérré változtatni? Lépten-nyomon politika Hók István kassai olvasónk a volt Keresztény Szocialista Magyar Nemzeti Párt háborús évek alatti politikáját, s ezzel kapcsolatban a papok szerepét ítéli el, akik a frontra felebarátaikat öldökölni induló katonák fegyvereit megszentelték. Ugyanakkor vajmi keveset tettek a zsidók és a fasizmus ellen küzdők megsegítéséért, megmentéséért. Úgy- véli, hogy a papság a politikai életbe való bekapcsolódásával az elvesztett egyházi vagyon visszaszerzésére törekszik. Újabb választások előtt A választásokkal, a nemzetiségi mozgalmak megosztottságával, a választások után kialakult helyzettel kapcsolatban is számos levél érkezett. Olvasóink észrevételei a küszöbön álló helyhatósági választások előtt is hasznosak lehetnek. Néhány gondolatot idézünk dr. Sranko György nyitrai, Tóth János füleki, Bernáth Imre bárkái, Szalai László kürti, Szabó Kálmán érsekújvári, Krascse- nics Géza nyárasdi, Buzogányi Pál kassai olvasónk leveléből. Egyik olvasónk a nemzetiségi összefogás mellett egymás megbecsülésére szólít fel. Ő bár a magyar kereszténydemokrata mozgalom híve, de becsüli a Független,Magyar Kezdeményezés és az Együttélés híveit is. Ehhez mi hozzátehetjük, hogy közös ügyünk érdekében össze kell fognunk a szlovák és a cseh demokratikus mozgalmakkal is. A közös célhoz különböző utakon is, de csak egymás támogatásával juthatunk el. Több olvasónk tette fel a kérdést, mi a különbség a szlovák és a magyar kereszténydemokrata mozgalom között. Ha mindketten a keresztény elveket vallják, akkor mire jó a nemzetiségi megkülönböztetés? Erre a kérdésre lapunk hasábjain kerek- asztal-beszélgetések és nyilatkozatok formájában a legilletékesebbek próbáltak választ adni. Susla Béla kosúti nyugdíjas olvasónk a Szövetkezetbe kény- szerített parasztok kártérítéséről, az egyéni gazdálkodás újjáélesztéséről mond véleményt. György Élek hetényi lakos a sztálini mezőgazdaság-politika számunkra is sok vonatkozásban szomorú tanulságait fejtegeti hosszabb írásában. Vass Tibor köbölkúti olvasónkat az idei gabonabetakarításkor újra csak tapasztalható veszteségek késztették írásra. Lám, ahány levél, megannyi probléma! Utoljára maradtak a névtelen levelek. Akad belőlük, ha nincs is sok. Egy részükben íróik olyan nézeteiket fejtik ki, amelyeket nyíltan nem mernek kimondani. Mások fogyatékosságokra figyelmeztetnek. A névtelen levélírók megnehezítik munkánkat, mert szükség esetén nincs kire hivatkoznunk. De hát mindenkinek jogában áll névtelenül háttérben maradni, így csupán a mondanivaló hatékonysága kisebb. * * * Végezetül üzenjük levelezőinknek, hogy továbbra is várjuk észrevételeiket, tudósításaikat, híreiket. Talán nem is tudják, mily nagy segítséget nyújtanak munkánkhoz! zs. I. VITA AZ ALKOTMÁNYRÓL A Polgári Fórum Koordinációs Központja kiadásában megjelenő Fórum c. hetilap 32. számában kerekasztal-beszélgetést közöl az új szövetségi alkotmány előkészületeiről. Az ország készülő alaptörvényéről ezúttal Zdenék Jicínsky, a Szövetségi Gyűlés első elnökhelyettese, Vladimír Mikule, a parlament elnökségének tagja, Pavel Rychetsky szövetségi miniszterelnök-helyettes és Marián Pos- lúch, a nemzetek Kamarája alkotmányjogi bizottságának tagja fejtette ki nézeteit. A véleménycseréből kitűnik, hogy az új alkotmány kidolgozása során az 1920. évi csehszlovák alkotmányból, illetve az FÓRUM 1948. évi alkotmányból indulnak ki elsősorban. Amint Zdenék Jicínsky professzor megjegyezte, még az 1960. évi alkotmánynál is jelentősebb az 1970. évi, a csehszlovák föderációról szóló 143. sz. alkotmánytörvény, mivel „kísérletet kell tennünk a csehszlovák államszövetség alapjainak új értelmezésére“. Vladimír Mikule ehhez hozzáfűzte, hogy az 1970. évi, a nemzetiségekről szóló 144. sz alkotmánytörvény is ilyen jogszabály, amelyet sohasem szabályoztak további törvényekkel. - Az alábbiakban hűen közöljük a beszélgetésnek a nemzetiségi alkotmánytörvényre vonatkozó részét: M. Poslúch: Arról van szó, hogy az Alkotmány a jog közvetlen forrása legyen, hogy ne további jogszabályokkal oldjanak meg mindent. Fórum: S miként lenne ez, mondjuk a 144-es törvénnyel? V. Mikule: Ha az állampolgár elmenne a nemzeti bizottságra és saját nyelvén - ruszinul, magyarul, lengyelül vagy németül szeretne beszélni - közvetlenül hivatkozhatna az Alkotmányra, hogy neki erre joga van... M. Poslúch: Hogyha ez benne lenne az Alkotmányban... V. Mikule: Véleményem szerint benne kellene lennie. Szerintem az eddigi alkotmányos állapot feltételezi a végrehajtási törvények kiadását, amelyek nem léteznek, kiadásuk iránt nem volt érdeklődés. M. Poslúch: Fennáll a kérdés: Miért kellene Dél-Szlováki- ában magyarul is tárgyalni. Ez azonban vita tárgya. Z. Jióínsky: Az említett két' törvény az egyedüli, ami a jogi szférában a Prágai Tavaszból megmaradt, de csak mint jogi kulissza. Ezért nem adtak ki a nemzetiségek helyzetéről szóló 144-es alkotmánytörvényhez végrehajtási jogszabályokat. A továbbiakban a beszélgetés résztvevői a parlamenti, illetve az elnöki rendszerről fejtették ki véleményüket. Pavel Rychetsky nézetét idézzük:- Valószínűleg, hogy a képviseleti rendszer, azaz a parlamenti demokrácia felé hajiunk, jóllehet, ott is számos más variáns is ajánlkozik. Az év első hat hónapja alatt a Szövetségi Gyűlés és a nemzeti tanácsok munkájából is - e testületek kisfokú mozgóképességét, illetve az egész alkotmányos-rendszer lehetséges válságainak forrásait igazoló - tapasztalatokra tettünk szert. Emlékezzünk csak a legfelsőbb törvényhozó testületekhez nem méltó kötőjel-vitára. Vagy arra az esetre, amikor a helyi önkormányzatról szóló alkotmánytörvényt a Nemzetek Kamarájában csupán egy szavazattöbbséggel hagyták jóvá. A jövő alkotmány-válságainak csírái, nagyon demokratikus létesítmények formájában, közvetlenül benne vannak a csehszlovák föderációról szóló 1968. évi érvényes alkotmánytörvényben. Úgy tűnik, az adott pillanatban a legdemokratikusabb eszközök igénybevétele nem mindig biztosíték arra, hogy valóban eléri a demokráciát... Manapság a parlamentben tapasztalhatjuk, hogy a majorizálás tilalmával, az alaptörvényekhez szükséges háromötödös többséggel a kétkamarás Szövetségi Gyűlés a szükséges változások és a hatékonyan működő demokrácia kerékkötője. Ugyancsak teljesen kiegyensúlyozatlan a parlament és a kormány viszonya... - állapítja meg Pavel Rychetsky. SZÜKSÉGÜNK VAN SZOCIALIZMUSRA? A címben feltett kérdésre kísérli meg a válaszadást a Csehszlovák Néppárt napilapja, a Li- dová demokracie szeptember 11-i számában Rudolf Ströbin- ger. megálla pítja:- Egyedül a legmegcsontoso- dottabb dogmatikusok nem értenek egyet a megállapítással, hogy a sztálinista-brezsnyevista reálszocializmus teljes mértékben zátonyra futott. Jelenleg a demokratikus szocializmus - a politikai szótár „régiúj“ fogalma - a reménysugár azok számára, akik nem adták fel a társadalom szocializálásának gondolatát. Érdekes, hogy a „demokratikus'szocializmust“ a mai társadalom számára kiút- nak látja dr. Adolf Müller, az NSZK-ban élő cseh politológus is, aki a már Prágában megjelenő Listy c. folyóiratban fejti ki véleményét a szocializmus jövőjéről. Elismeri, hogy Közép- és Kelet-Európábán zátonyra futottak a szocializmus eszméi, ám egyben vitába is száll a felfogással, hogy a szociális piacgazdálkodás képes a mai társadalom problémáinak megoldására. Hol van tehát a kiút? Alfréd Müller így válaszol:“ A fogalom, amelyről régi és becsületes szociális vízióval kapcsolatban van szó, új alkotás... ez a fogalom továbbra is a demokratikus szocializmus. ‘‘ Természetes, azonnal felvetődik a kérdés, milyennek is kellene lennie a demokratikus szocializmusnak? Akarva, nem akarva le kell szögezni: ahogy sohasem vált be a reálisan létező szocializmus, éppúgy nincs LID0VÄ D6MOKRACI6 egyetlen bizonyítékunk arra sem, hogy valamiféle elvont „demokratikus szocializmus“ sikeres lett volna. A legmeggyőzőbb példa Svédország, ahol a „demokratikus szocializmus“ nem oldott meg kielégítően egyetlen társadalmi problémát sem, ellenkezőleg... Amire szükségünk van - írja Rudolf Ströbinger - az a szociális szempontból igazságos társadalom. Nem szocialista, az egyenlösdiségen alapuló, hanem az emberien humánus társadalomra van szükségünk. Az embereknek nem szocializmusra, hanem szociális biztonságra van szükségük, amit egyedül a fejlett demokratikus társadalom biztosíthat számukra. Olyan társadalom, amely, jóllehet, nem hibátlan, de amely már a nyugati világ fejlett országaiban valóság. Összeállította: Somogyi Mátyás
