Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

Szerkeszti Tallósi Béla Kenessei András Lengőlábú Olivér 1. Élt-éldegélt egy elefántgyerek az elefántok hatalmas tengerében, sok-sok, hozzá hasonló elefánt közt.- De jó lenne, ha más lennék, mint a többi - sóhajtotta egyszer. Meghallotta ezt az Elefántok öreg­anyja, és a következő pillanatban a mi kis elefántunk lett a világ legsoványabb elefántja. 2. Véletlenül arra járt három egér.- Hihihi - nevettek. - Miféle nagyra nőtt, csúnya egér ez itt?- Már hogy lennék én egér? - gon­dolta a mi kis barátunk sértődötten és trombitálni akart egy hatalma­sat. De a vékonyka kis ormányából csak szánalmas nyikorgás pöndö­rödött ki. 3.- Mire jó ez a hosszú ormány, ha még trombitálni sem lehet vele?- kesergett. Ám ahogy kimondta, rögtön a felére zsugorodott az or­mánya. Arra jött két csacsi.- Jé! Itt egy ormányos csacsi!- mondták.-Szamarak vagytok - nyikor- dult rájuk, de1' ők nem sértődtek meg. - Igen, szamarak vagyunk- bólogattak a fejükkel és a fü­lükkel. 4.- Nini! Egy lapátfülű szamár- jegyezte meg gúnyosan a vörös bundás, kényeskedö róka.- Ez már igazán túlzás - gurult méregbe. - Akkor már inkább le­gyek kék, mint szürke. 5. Ennyi bánat, méreg, keserűség után megéhezett, de a rövid ormá­nyával nem tudta megfogni az en­nivalót, hogy a szájába dugja. - De jól jönne most két kéz! - sóhajtotta korgó gyomorral. Még szinte ki sem mondta, és hipp-hopp: két első lába máris kézzé vált. Evett, ivott, aludt, jó kedvre derült. 6. Észre sem vette, hogy mindenki messze elkerüli, mert most már nem elefánthoz, sem egérhez, sem csacsihoz, de a világon senki­hez sem hasonlított. Pedig olyan gyönyörűen táncolt, hogy egy sza­kajtóra való pillangó megirigyelte volna. De a pillangók is elkerülték. 7.- Elégedett vagy? - kérdezte az Elefántok öreganyja. - Hová lettek a barátaid, ki szeret, kinek tetszel? Hiszen még neved sincs. Ne varázsoljalak vissza egyszerű, szürke, kövér elefánttá? - Köszö­nöm, nem. Majdcsak jön egy ele­fánt, vagy zebra, vagy zsiráf, aki rosszul érzi magát a bőrében, és olyan akar lenni, mint én. De nem jött senki. 8. Telt-múlt az idő. Szomorúan gubbasztott és lógázta a lábát. 9. Egyszer csak elébe toppant egy kisfiú, akinek egyetlen játéka sem volt.- Ugye, te vagy Lengőlábú Oli­vér? - szólította meg.-Tessék? - riadt fel szomorú­ságából, aztán ragyogni kezdett örömében, hogy most már van neve. - Persze hogy én vagyok! 10.- Akkor legyünk barátok - nyúj­totta kezét a kisfiú. - Mindig ilyen szép lengölábúra vágytam. - Azon nyomban elszaladtak kézen fogva: a kisfiú, akinek már volt játéka és Lengólábú Olivér, akit már szere­tett valaki. Dénes György ERDŐ MÉLYÉN Erdő mélyén bagoly huhog, remegnek a kis mókusok, bagoly huhog, csikasz vonít, a sötétség lomposodik, bokor alján nyuszi lapul, jár-kel a szél hivatlanul, róka koma lohol, szalad, szaglászik a szirtek alatt, hol egy vézna forrás locsog, s fönt a barlang mélyén bocsok durmolnak a langy melegben, a mélységes rengetegben. Érdekességek a természetben A lazac ivadékai a folyókban - vagyis édesvízben - kelnék ki, ahonnan később a tengerekbe úsznak. Itt fejlődnek ki, és itt élnek néhány évig. Később visszatérnek a folyókba, s ott rakják le ikráikat. Az egésznek az érdekessége az, hogy minden egyes lazac pontosan arra a helyre tér vissza, ahol az ikrából kifejlődött. Minthogy a folyók torkolatában lévő növé­nyeknek sajátos szaguk van, s a lazac kitűnően tájékozódik a szagok szerint, tévedhetetlenül visszatalál abba a folyóba, amelyből évekkel korábban útra kelt a tengerbe. • • • Indiában, ahol általában nagy szárazságok vannak, él egy olyan hangyafaj, amely igencsak leleményes módon szerzi be magának a mindennapi folyadékot. Az elpusztult madarak tolláit gyűjti, s azokat a hangyaboly közelébe vonszolja. Kora hajnalban felszívja a tollakon keletkezett harmatcseppeket, amíg azok fel nem száradnak. • • • Az amerikai kontinensen élő kaliforniai keselyűt a kipusztu­lás veszélye fenyegeti. Szaporodásuk lassú, mivel a keselyű csupán minden második évben tojik egy tojást. A tudósok azonban rájöttek arra, hogy ha a fészekből kiveszik a keselyű tojását, az üres fészek arra készteti a madarat, hogy még egy tojást tojjon. Azt a tojást, amelyet kivettek a fészekből, inkubátorba helyezik. Ilyen eljárással a New York-j állatkertben már több kis keselyűt sikerült felnevelniük a szakembereknek. Az igazi keselyű hasonmására valamiféle „műkeselyűt“ készítenek; ez eteti a kicsinyeket. Hamar hozzászoknak ezekhez a „madárutánzatokhoz“, s elfogadják tőlük a táplálékot. Néhány hónap után aztán a kicsiket szabadon engedik. Szárnyuk alá apró adó-vevőkészüléket erősítenek, hogy figyelemmel követhessék mozgásukat a szabad termé­szetben. Szlovák gyermeklapokból fordította: -Sl­Gondolkodom, tehát... NÉVKERESÖ Ha a képen látható rajzokat megnevezed, és a szavak első betűjét az ábráknak megfelelő sor­rendben egymás mellé írod, egy nagy magyar író nevét olvashatod. Nos, ki az író? MEGFEJTÉS Az augusztus 31 -ei számunkban közölt feladat megfejtése: a kettes, a hármas és a négyes számú kötélen keletkezik csomó. Nyertesek: Czikhardt Tibor, Pozsony; Illés Denisza, Ajnácskő; Fekete Andrea, Nagymegyer; Méri Szilvia, Jákony; Batoch Róbert és László, Garamkövesd. Kétszázharminc évvel ezelőtt szüle­tett LUIGI CHERUBI­NI olasz származású zeneszerző. Rejtvé­nyünk fő soraiban négy operájának cí­me olvasható. Meg­fejtésként ezt kell beküldeni szerkesz­tőségünk címére (819 15 Bratislava. Martanoviíova 25) legkésőbb szeptem­ber 19-ig. A helyes megfejtők közül öten - sorsolással - könyvjutalomban ré­szesülnek. Készítette: Lórincz László Az augusztus 31-én közölt kereszt- rejtvény helyes meg­fejtése: „A fejlődés saját korlátaiba ka­paszkodva jut egyre följebb". Könyvjutalomban részesülnek: Csák- vári Sándor, Budai József. Múlyad; Hor­váth Ferenc, Nagy­megyer; Spilaj Já­nos, Ipolyság; Plich- ta Ágnes, Érsek­újvár. 4 1990. IX. 14. uasánwp

Next

/
Oldalképek
Tartalom