Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
Veres János A cékla lila levele fénylik, de túl a bokron már őszi hervadás búsong, száraz giz-gazba botlom. A kabátomra pókháló akad, a sugár bágyadt, erőtlen, s tán pihenni dőlt az öreg ház falának. A sárga kukoricaszár sok bús lobogót lenget, a hervadt tátogófejek a tűnt nyárnak üzennek. A pára kék fátylat csavar a távoli toronyra, a gesztenyefa vénasszony, lekonyult fakó kontya. Medvesjárású emberek jönnek elő a házból, s a fűrészbakot leveszik a hosszú farakásról. Könözsi István, Prandl Sándor és Prikler László felvételei 1990. szeptemberi. XXIII. évfolyamÁra 2 korona 37 j»- w* . ■-// '■■■ • . ;■ * I Veretnék •S megleSnj a Elétek, gyomodba m-etlcoz° fekat ^^tESSZ** ifi^Zetööt^ S^ló ,^'4 «ss^SST Th™"*£ot ’a. ticáak*kas r 8813 bedben. ^fzöbeSISZa ^P^natra *ho1 *kkor,dolÍertÍ P**U’ Eagem'IÓKÖr%^<ldel Szeretnék ott ■ *"*'• pSkémia vJtlT SAT0gas°*n£t 6 íák*t: Ahoey^a^^ttem, ~~ (1944) Bábi Tibor s/jfy/ á A szőlőfiirt mélyzöld és aranysárga, és minden szőlőszemben a Nap tüze kihunyt láva. Édességében ott szunnyad a holnapi öröm es banat, a megejtő mámor s a ma, nap fáradtsága. Szölőfürt! Ó, szőlöfürtl megtöretik és elvérzik, mint a bárány teste - mint a borzongó arany nap. Alvó sötétségben, mély nagy csendessegben forr - (1977) forr a must! »Csont°s Vilmos
