Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
KENDERMAGBÓL OLAJ A PÖRKÖLÉS ANNA ASSZONY FELADATA VOLT A zsérei alajütő a nyitrai kiállítás érdekessége volt E gy, ... három .......öt, ... ma jd a kar még meglévő erejével egy utolsó feszítés a méternyi átmérőjű keréken. A kerék bükkfából faragott csigamenetes tengelye minden mozdulatnál közelebb húzza egymáshoz a dorongprés mestergerendának is bejllő négyélű szálfáit. A masszív szerkezetből szinte sugárzik az erő, amellyel a kendermagból kisajtolja az olajat. Még rágondolni is rossz, mi lenne, ha az egymástól V- alakban alágazó tölgyfagerendákat összetartó keresztrúdnál a préskendőben kendermag helyett az ember keze lenne. Tíz perc sem telik el és az öt kilogrammnyi tömegből tenyérnyi pogácsa marad. A megőrölt kendermaggyurma olajtartalmának elvesztése után tömött és kemény masszává vált.- Állatok kalácsa - mutatja Piros József, már a kezében tartva, majd nekilát az újabb olajadag kisajtolásához. Fiatalosan mozog, 68 életévét meghazudtoló energiával dolgozik. Pontosan, a legkisebb részletre is odafigyelve, ahogy azt több mint öt évtizeddel ezelőtt édesapjától megtanulta.- És az édesapja? - kérdezem.- A nagyapámtól. És a nagyapám? - kérdezi most már ő, s felel is egyben. - A dédapámtól az meg ükapámtól. Ez az alajütő emberöltőket szolgált ki, kétszáz évnél is régebbi.- Alajütő?- Igen, Zsérén így hívják a gépet és az épületet is. Az alajütő- ben dolgoztunk, az alajütőbe mentünk.- Még most is, hogy az olajütőt elhozták Nyitrára, és odahaza üres az épület?- Igen, még most is, annak ellenére, hogy immár több mint harminc éve csak raktárként használjuk. Olajat 1957-ben.sajtoltunk utoljára.- És az idén az Agrokomple- xon ismét...- Ez olyan volt, mint egy álom. Kirándulás a múltba, amikor a böjti időszakban és az azokat megelőző napokban sajtoltuk az olajat. Nemcsak a zsé- reieknek, hanem a környéki falvak lakosainak is. Famennyezet, gerendák, olajlámpás, a régi darálógép, kád, a pörkölésre szolgáló kemence - mutatja sorjában az olajütő berendezéseit, majd, hangjában érezhető nosztalgiával hozzáteszi. - Mindez talán már dédnagyapám korában is így volt.- Azzal a különbséggel hogy neki a megélhetést jelentette...- Míg nekem már inkább a kiegészítő bevételt, most meg a nagy élményt. Megfigyeltem, hogy látogatóink közül sokaknak már mennyire ismeretlen a dolog. A fiatalok, még csak nem is gondolnak rá, hogy egykor az olajat nem a boltban vásárolta az ember. Csodálkozva nézték a munkát, mint valaha reménykedve, hogy a kevéske termésből lesz-e elegendő a böjt idejére. Amiben már Anna asz- szonynak is szerepe volt. Egy híján ötven évvel ezelőtt került menyecskeként az alajütő házába, s neki egyebek mellett a mesterség „asszonymunkáit“ is el kellett sajátítania. A pihenésre jutó rövid időt a tornácon tölti. Itt is minden hamisítatlan régi, amilyen valaha volt. A tornác oszlopai, a folyosó sárgaföldből döngetett és fatörzzsel szegélyezett padlója, a fal mellett halomba rakott aprított hasábfa, akárcsak a lóca, amelyen ül.- Legegyszerűbb a darálás, legnehezebb pedig az anyag vízzel való összegyúrása, kidolgozása volt - emlékezik. - A víz mennyisége, hőmérséklete és a pirítás hozzáértést, nagy gyakorlatot igénylő munka. Anyósom türelmének és kitartásának köszönhetem, hogy jól beletanultam az olajsajtolás titkaiba. Akik hozzánk hozták a kendermagot, nem távoztak csalódottan.- Mint azok sem, akik Nyitrán a vadonatúj „ősrégi“ alajütőben meglátogattak bennünket - teszi hozzá a férj. - Sokan megköszönték, hogy megőriztük, láthatták azt, amelyről eddig azt sem tudták, hogy valaha létezett.- És most, hogy bezárt az Agrokomplex?- Maradnak a megszokott nyugdíjas napok, gondok és feladatok. Állatok, kert, kis zöldség a konyhára, és krizantém kiegészítésként a nyugdíjhoz. Mindez egy maradandó élménynyel kiegészítve, amely tíz napon át visszahozta életünk már csak emlékként élő részét. Egri Ferenc SZÁZHETVEN ÉVE ÁLL A DÁNIAI SJAELLAND SZIGET KÖZEPÉN AZ OLSEN CSALÁD FARMJA. SEMMIBEN SEM KÜLÖNLEGES. ENNEK ELLENÉRE TALÁN A Ml FÖLDMŰVESEINKET IS ÉRDEKELHETI NÉHÁNY ADAT, AMELYET A HELYSZÍNEN SZEREZTEM. A farmot kilencven hektárnyi földterület és három épület alkotja - egy zsúptetővel fedett kis lakóház, egy tehénistálló és a gépek tárolására szolgáló csarnok. Negyven hektár Ol- senék tulajdona, ötven hektárt az államtól bérelnek. A terméshozamot Olsen úr normálisnak tartja. Dániában általában ilyen a termés: hektáronként kilenc tonna gabona, nyolc tonna kukorica, négy mázsa napraforgó. A jersey és holsteini fajtájú ötven fejőstehéntől Olsenék évente 250 000 liter tejet fejnek. A januárban ellett fejőstehén júliusban naponta 32 liter tejet adott. Mindegyik állat fölött ott lóg a „születési bizonyítványa“ és egy légyfogó. Az egész farm üzemeltetését négy ember biztosítja: Olsen, a farmer, húszéves fia, Morten, egy segédmunkás és Olsenné asszony, aki napi négy órát foglalatoskodik a farmon, többi idejét a háztartásban tölti. A nap reggel hatkor kezdődik. Beterelik a teheneket az éjszakai legelésről, gépekkel elvégzik a fejést, s a tejet a tehenek tőgyéről egyenesen a hűtőbokszokba vezetik. Ezután minden tehén egy tál répát és egy tál kukoricát kap. Az etetés után a teheneket újra kihajtják a legelőre, s az emberek mennek reggelizni. A végtelenül hosszú északi nap, ahol a nap hajnali négy után kel és tíz óra előtt nyugszik le, a mezőn végzett szorgos munkával telik. Délben ebédelnek és pihenésképpen elvégzik az igénytelenebb adminisztratív teendőket. Délután négykor van a második fejés ideje. Hatkor elül a munka s a farm tizenkét órányi * időre fellélegzik. „Nem vagyok milliomos, de elég pénzem van a befektetésre. Fontos, hogy ne dugjuk a pénzt a szalmazsákba, de újra és időben fordítsuk a farm megújítására, modernizálására“ -mondjaOlsen úr. Az üres csarnokon megyünk keresztül, amelyben egyetlen gépet sem látok. Kérdem a tulajdonost, hova tűntek. „Gépeim javarésze most éppen a szomszéd farmon arat. Minden évadban egyszer összejövünk a környező farmerekkel, hogy elmondjuk egymásnak, ki mit akar vásárolni, kinek mire van szüksége. Egységesítjük, ösz- szehangoljuk az igényeinket, s kiszámítjuk, kinek mikor és mire meddig lesz szüksége. Ennek alapján határozzuk el, mennyi pénzt fordítunk új gépek vásárlására. Fölösleges, hogy akadályokat gördítsünk egymás elé. “ Ülünk a zsuptetős eresz alatt egy üveg Carlsberg sör mellett. „Nem fél az 1992-es évtől, amikor egyesül az európai piac, s megelőzik önöket mondjuk a hollandok, akik kétszeresen olcsóbban lesznek képesek előállítani a tejet?“ - provokál újságíró kollégám. „Nem, ez eddig meg sem fordult a fejemben - mondja kissé értetlenül Olsen úr. - Az a feldolgozó vállalatok feladata, hogy kigondolják, milyen új tejkészítménnyel rázzák le a konkurenciát. A sok dán tejfeldolgozó üzemből mára csak kettő maradt, de legkésőbb egy éven belül ez a kettő is minden bizonnyal egyesül. Úgy, ahogyan nemrég á Carlsberg és a Tuborg sörgyár kölcsönösen megegyezett. Létrejön egy nehezen legyőzhető nagy kolosszus, s az én gondom csak az lesz, hogy ne csökkenjen a tejhozamom. Nem félek, hogy nem lesz érdeklődő iránta. “ Kérdezem őt az egyes ökológiai intézkedésekről, amelyek nálunk még mindig inkább egy tudományos-fantasztikus regény témái, semmint a valóság. „Természetesen, hiszen másként nagyarányú büntetést fizetnék - mondja egyértelműen. - A magánvállalkozások állami támogatása állandóan csökken, a kormány többet invesztál az ökológiai intézkedésekbe. Minden pillanatban jönnek a szakértők, hogy talajmintát vegyenek s megszabják a következő idényre a trágyázást, úgy, hogy ne ártsak a földnek, hanem javítsam. “ Nem tűnik egyáltalán bonyolult dolognak, hogy jól menő farmer legyen valaki Dániában. Mellesleg Olsenék szabadságon utoljára hat éve voltak. „Egy hétig Moszkvában jártunk. Amikor hazajöttünk, olyan boldogok voltunk. “ Most is nyugodtaknak, kiegyensúlyozottaknak tűnnek Olsenék. Természetesnek tartják, hogy évente háromszázhatvanöt napon keresztül tizénkét órás műszakban dolgoznak. (A Mlady svét nyomán K. T.) 8 1990. IX. 7. Uasúrnap HO GYAN ÉLNEK A DÁN FÖLDMŰVESEK? PIROS JÓZSEF, A ZSÉREI ALAJÜTŐ MESTER (Méry Gábor felvételei)
