Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-31 / 35. szám

i/asärnap Ős z küszöbén a kertben És elérkezett az első „emberes" hónap, hogy a feltartóztathatatlanul közelgő őszre, s vele együtt a temérdek őszi tennivalóra figyelmeztesse a ker- tészkedóket. Egyelőre folyamatosan szedhetjük a rendszeresen ápolt és locsolt, s így bő termést nyújtó zöldségféléket, de lassan fel kell készülnünk a növényzet korai fagyok elleni védelmére. A még szép paradicsom és tojásgyümölcs, valamint a jól berakodott - augusztusban esetleg visszavágással újabb erőteljes növekedésre serkentett - paprika fölé érdemes fóliasátrat emelni. Később a paradicsomot szárastul feltépve, fagymentes helyiségben a gyöke­rénél fogva felfüggesztve is rákényszeríthetjük, hogy kifejlett bogyóit hiánytalanul beérlelje. Aki szereti a különlegességeket, a zöld bogyókból finom gyü­mölcsízt készíthet. Szeptember elején vetjük a hónapos retket és a téli salátát, a hónap végén duggatjuk el - csávázás után - a fokhagymát, valamint korai zöldhagymának a dughagymát. Számukra a talajt már most célszerű előkészíteni (komposzt, Cererit). Mindenképpen olyan területet szemeljünk ki, ahol az utóbbi években nem termett hagymaféle, illetve burgonya vagypara- dicsom. A megüresedett üvegházból hordjuk ki a termőré­teget, a földet keverjük a komposztba, a kitakarított és fertőtlenített hajtató berendezést pedig átmeneti­leg tárolóként hasznosíthatjuk, zsákos termököze- gen laskagombát, cserépben krizantémot termelhe­tünk benne. Ne csépeljük, inkább kézzel fejtsük ki a vetőmag­nak szánt babot és borsót. így kevesebb mag sérül meg, kisebb a veszteség. A hónap végén kiáshatjuk .a zellert; lombját szárítva vagy jégkockákban lefa­gyasztva, gumóját homokba ágyazva tárolhatjuk, leveszöldség-keverékben adagolva, sóban vagy ste­rilizálva tartósíthatjuk. Ha csapadékos őszre van kilátás, akkor legjobb a sárgarépát is felszedni, mert az aszályban növekedett gyökerek a kései bőséges vízellátás hatására könnyen felrepedezhetnek, ami rontja a tárolhatóságot. Most már a legmelegebb körzetekben is tanácsos mielőbb befejezni a szamóca telepítését. Lassan az alvószemzés ideje is lejár. Ritkítsuk meg az egrest, ribiszkét és riszmétét, időnként árasszuk be a két­szer termő málnát, folyamatosan szüreteljük ä szén­feketére színezödött tüskétlen szedret. Fáink alatt hetenté szedjük össze és dolgozzuk föl vagy értéke­sítsük a hullott gyümölcsöt. Ha már barna a magja, a hónap végén kezdhetjük szüretelni az almát. A há­zikertben célszerű színszedést alkalmazni. Ha előbb a szépen kifejlődött és beszínezödött gyümölcsöket szedjük le, három-négy hét múlva a most még aprók is szépen kifejlődnek. A szakaszos vagy színszedést leginkább a bőtermö Golden Delicionus hálálja meg. A tárolásra szánt almát igyekezzünk kocsánnyal együtt szedni, s azonnal válpgatva, közvetlenül a tá­rolóházi rekeszekbe rakni. így kevesebb a sérülés, jobb lesz a tárolhatóság. Most már ne csonkázzuk a szőlőt, inkább a fürtö­ket takaró levelek eligazításával, esetleg eltávolítá­sával siettessük az érést, a cukortartalom gyarapo­dását. A kései borszőlőt még megpermetezhetjük, a koraiak nemsokára szüretelhetek Végezzünk pró­baszüretet, s csak akkor kezdjük szedni a termést, ha a bogyók cukortartalma már nem gyarapszik tovább. A tőkék telelésre való felkészülését segíti, ha a hónap végén alaposan beárasztjuk az ültetvényt. Akad tennivaló a kiskertben, a házikert pihenőré­szében is. A korábban elnyílott kardvirágot szedjük fel - a legkésőbben ültetett gumókból Mihály-napra kapunk vágható virágot -, a még viritó dáliát és a krizantémot éjszakára takarjuk le, magot érlelő virágainkat zacskózással óvjuk a madaraktól. Még telepíthetünk pázsitot, örökzöldet, fenyőt, vethetünk szarkalábat, diszmákot, köröm- és tatárvirágot, ültet­hetünk tulipánt, nárciszt, százszorszépet, törökszeg- fűt, gyűszűvirágot. Tóosztással most szaporítható a kerti gyöngyvirág. Szobanövényeink közül most a ciklámen virít. Rajta kívül valamennyi szobanövény tápoldatozását befejezzük. A mikulásvirágot vigyük napos, meleg szobába, hogy novemberben lakásunk díszévé vál­hasson. (dek) SOOTV, Szamóca, fóliás talajtakarással A talajtakarásos szamócater­mesztésnek sok előnye van. A fólia segítségével megőrizhet­jük a talaj nedvességtartalmát és egész évben gyommentesen tarthatjuk a talajt, másrészt a gyümölcs nem szennyeződik a talajtól és a szürkepenész is kevésbé fertőz. Első tennivalónk, a dombsze­rű ágyások kialakítása. A mére­tek meghatározásánál a rendel­kezésünkre álló fekete fólia mé­reteiből kell kiindulnunk. Ha el­készült az ágyás, terítsük rá a fó­liát, majd földdel rögzítsük a szé­leit. Ügyeljünk arra, hogy a fólia­takaró ne legyen laza, mert kia­dós eső vagy öntözés után összegyűlik rajta a víz. De túl feszes se legyen a borítás, mert télen összehúzódva könnyen el­szakadhat a fólia. A könnyű gon­dozás és kezelhetőség érdeké­ben 5-8 méternél hoszabb ágyásokat nem célszerű készí­teni. Közöttük még így is lega­lább fél méter széles művelőuta- kat ajánlatos hagyni. Talajtakarás esetén a hagyo­mányosnál is nagyobb figyelmet kell szentelni a talaj előkészíté­sének, főleg a tápanyagpótlás­nak, hisz később erre kevés le­hetőség kínálkozik. A tövek he­lyét a fólián a hagyományos ter­mesztésnél megszokott térállás­ban jelöljük ki, szöggel, vékony fémpálcával átszúrva a palástot. Ezt követően - a lyukat központ­nak tekintve - vágjuk be a fóliát 10 cm-es csíkban, kereszt alak­ban, esetleg egy élesre köszörült falú, 6-8 cm átmérőjű konzerv­dobozzal készítsünk kör alakú nyílást a fólián. Ha sikerül 150-180 cm széles fóliát szereznünk, akkor a taka­ráshoz szükséges széleket le­számítva, 120 cm széles ágyá: sokat készíthetünk. Ezen 40x30 cm-es térállásban tele­píthetünk, háromszögszerűen, vagyis úgy, hogy a szomszédos sarokban a növények ne egy­más mellé, hanem egy fél tőtá­volsággal előbbre kerüljenek. így a kisebb sortávolság esetén sem sűrűsödik be túlságosan a nö­vényzet, s valamennyi tőnek megfelelő tenyészterület áll ren­delkezésére. (Kertbarát Magazin) Jobb mint a fekete fólia Magyarországon a Tiszai Vegyi Kombinát agroszövet né­ven nemrég speciális takaróa­nyagot hozott forgalomba. Szak- vélemény szerint ez sokkal jobb tulajdonságú, mint a talajtaka­rásra elterjedten használt fekete » fólia. Szellőzése kedvező, még meleg időben sem fülled be, nem kezd algásodni, penészedni alatta a talaj, károsodni az agro- szöveten készített nyílásokba ül­tetett növény. Ugyancsak előny, hogy ez a takaróanyag az öntö­ző- és esővizet átereszti. Gyakorlati tapasztalatok sze­rint az agroszövettel takart ágyá- son kitűnően termeszthető és korábban hoz piacképes termést a szamóca, ribiszke, paradi­csom, paprika, korábban vágha­tó a saláta Ha a szövetből kes­keny csíkokat vágnak, kitünően felhasználható a gyökérzöldség és a póréhagyma sorközi talajta­karására. Segítségével még a hidegebb talajokon is előbb szedhető fogyasztásra alkalmas sárgarépa, petrezselyem, zeller. Előnynek számít, hogy a feke­te agroszövet a takart területen megakadályozza az elgyomoso- dást. A termék UV-stabilizált, vagyis a nap sugarai nem károsít­ják, így a tapasztalatok szerint - igénybevételtől függően - leg­alább 4-5 évig használható. Az agroszövet 1-1,2 méter széles és 10 méter hosszú darabokban kerül forgalomba, de igény sze­rint a gyártó akár 100 vagy 1000 méter hosszúságban is hajlandó gyártani (Szabad Föld) Újabban sokan termelnek ősszel zöldborsót, részben az őszi étrend változatosabbá tételére, részben a téli készlet gazdagítására. A termés egy részét általában elófózve, ecetes-sós vízben csírátlanitva tartósítják. Mivel tapasztalatok sze­rint az így tartósított zöldborsó sokkal kénye­sebb, hamarább megromlik, mint például a fejtett bab, érdemes kísérletet tenni a fagyasztással történő tartósítással. A kifejtett, zsenge zöldbor­sót - egyszeri adagoknak megfelelő mennyiség­ben - tegyük fóliatasakba és helyezzük el a fa­gyasztóládában vagy a hűtőszekrény mélyhűtő részében. Ugyanígy tehetjük el télire az enyhén sós vízben 10-15 percig előfózött, majd lecsurga­tott és megszikkasztott zöldbabot. MIRE JÓ A PALÁSTFŰ? Októberig gyűjthető — a hegyi réteken keressük Napjaink egyik legkeresettebb gyógynövénye az ábrán látható pa­lásttá. Főleg Csehországban való­ságos legendák keringenek különle­ges gyógyhatásáról, s az utóbbi idő­ben már Szlovákiában, sót Magyar- országon is nagyon sokan keresik. Sajnos a gyógyszertárakban nem kapható, mert a pozsonyi Medika nem rendel belőle, pedig a malackyi Gyógynövény Felvásárló és Feldol­gozó Üzem kielégítő készlettel ren­delkezik. Sokan a gyűjtésre is vállalkozná­nak, csakhogy nem található meg mindenütt. A rendszerint 10-30 cm magas évelő növény a hegyi réteken és legelőkön honos. Hosszú kocsá- nyon ülő kerek, zömmel kilenckaré- lyos levelei, melyeknek közepén drágakőként ragyogó harmatcsepp látható, csaknem a gyökértörzsből törnek elő. Áprilistól októberig virág­zik, ekkor gyűjthető. A nyirkosabb réteken, ahol kicsit magasabbra nő, akár kaszálni is lehet. Vékonyan elterítve, természetes úton szárítják. Teájának összehúzó, vizelethajtó és nyugtató hatása van. A népgyógyá­szatban elsősorban azért terjedt el, mert kitűnő eredményeket értek el vele a krónikus petefészek-gyulla­dás kezelésében. Használják még hasmenés és tisztulás esetén (gör­csoldó), az átmeneti kor jellegzetes panaszainak orvoslására, fehér és egyéb folyások kezelésére, serdülő lányok első tisztulásának elősegíté­sére, a szervezetben pangó víz el­hajtására (magas vérnyomás, láb­duzzanatok), a kismamák lázának megszüntetésére, kiütések és elha­nyagolt kelések kezelésére, foghú­zás után az Íny gyógyulásának elő­segítésére, a vérszegénység meg­szüntetésére, valamint a szülésnél elernyedt méhizomzat erősítésére. A népgyógyászatban azért hódít, mert gyakran olyan esetekben is teljes sikert értek el vele, amikor az orvostudomány tehetetlennek bizo­nyult. Főleg akkor alkalmazható nagy sikerrel, ha más elismert gyógynövényekkel keverve (cicka­fark, pásztortáska, libapimpó, apró­bojtorján) használják. Persze a pa­lástié nem csodaszer. Igazi segítsé­get csak azok a nők remélhetnek tőle, akik egyébként is egészséges élet­módot folytatnak, főleg nem dohá­nyoznak és nem fogyasztanak alko­holt, s természetes gyógymódokkal erősítik szervezetük ellenálló képes­ségét. Franciaországban a nők a terhes­ség idején gyakori szédülések meg­előzésére, cukorbetegség gyógyítá­sára, a rosszul gyógyuló sebek öblö­getésére, sót szemvíz készítésére is felhasználják a palástfüvet A szem­víz például 50 gramm száraz palást- fűszárból és egy liter vízből készül, 5 percig tartó főzéssel. A vérző sebek gyógyulását ragtapasszal a sebre erősített, zsenge palástfúvel serken­tik, 10 percenként cserélve a boro­gatást. Teája forrázással készül: 4 teás- kanálnyi aprított drogot leöntenek 2-3 dl forró vízzel. Ezt az adagot naponta két alkalommal fogyasztják, mindig étkezés után. A tisztulási pa­naszok enyhítésére 10 nappal a tisztulás előtt kezdik alkalmazni, s addig fogyasztják, amíg a tisztulás tart. Klimax idején havonta szintén 10 napon át isszák, napi egy-két adagot. Külső használatra (boroga­tás, öblögetés) 2-3 evőkanálnyi drogból és 3-4 dl vízből készítenek teát, szintén forrázással. A gyűjtésre vállalkozóknak figyel­mébe ajánljuk, hogy a gyógyhatású palástfún kívül egyéb palástfüvek is előfordulnak. Például a kisebb növé­sű hegyi palástfú és a csipkés levelű palástfü szintén honos nálunk, de gyógyító hatásuk nincs. Szerencsé­re nem is mérgezők, így a gyűjtök esetleges tévedése nem jár különö­sebb veszéllyel. Dr. Nagy Géza . Bio-kert: Permetlé diófalevélből Ősz közeledtével rendszerint azt tanácsolják a szakemberek a kerlészkedöknek, hogy a diófa lehulló leveleit ne ássák be, ne is keverjék a komposztálásra szánt alapanyag közé, hanem külön gyűjtsék össze és égessék el. A kutatási és gyakorlati tapasztalatokra alapozva, tudniillik, hogy a diófa a magvak csírázására és kerti növényeink fejlődésére károsan ható anyagokat tartalmaz, eddig mi is ezt javasoltuk a kertbarátoknak. Most is azt mondjuk, külön gyűjtsék össze a diófa leveleit, de ne égessék el. Egyes tapasztalatok ugyanis arra utalnak, hogy a levelek­ből főzéssel kilúgozott anyagok jó eredménnyel felhasználhatók a biológiai növényvédelemben. Nevezetesen az egyre nagyobb gondot okozó levéltetvek irtására. Hatóanyagként a diófa levelében nagy mennyiségben előforduló cserzöanyagot hasznosítjuk, amely vegyileg nem tartozik a mérgező anyagok közé. A levéltetvek pusztulását a cserzöanyag által kiváltott idegösszehúzódás okozza. Hogyan készül a permetlé? Sérüléstől mentes, zománcozott edényben tegyünk fel forrni 5 liter kút- vagy esővizet, s tegyünk bele 250 gramm diófalevelet. Mintegy 30-40 percig tartó forralás után árnyékos helyen másnapig hagyjuk kilúgozódni a leveleket, majd szűrjük le a főzetet, és adjunk hozzá 1 ml Jár extra mosogató szert, ami növeli a permetlé tapadóképességét. Ne öntözőkannával, hanem permetezővel juttassuk ki a főzetet, mert csak azok a levéltetvek pusztulnak el, amelyekre jutott permetlé. Mivel a levéltetvek általában a levelek fonáki részén szívogatnak (a rózsán, babon, uborkán stb. a hajtáscsúcson, száron, kocsányon, bimbókon stb. is), egyszerű öntözökannás locsolással aligha érhetnénk el elfogadható ered­ményt. Még permetezés esetén is ajánlatos két-három nap múlva megismételni a kezelést, hogy a közben kikelt levéltetveket is elpusztítsuk, s egy időre teljesen megszabaduljunk ettől a gyorsan szaporodó kártevőtől. Mint arra a Rol'nícke novinyban nemrég Stefan Blazek gelnicai kertbarát is figyelmeztetett, a diófalevél tárolását előrelátóan kell megoldani, ugyanis a cserzóanyagok a levegő hatására oxidálódnak és lebomlanak. Ezért a teljes száraz leveleket legjobb fóliazsákba rakni és száraz helyen tárolni. A heovi és hegyaljai körzetekben hasonlóképpen hasznosítható a tölgyfa kérge és a tölgygubacs. (ká) * I990. Vili. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom