Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
Allah könnyezik örömében, hogy megérkeztünk, gondoltam, amikor megláttam az isztambuli repülőtér nedves betonját. Esett. Ezen a vidéken május végén évszázadonként ha egyszer esik, vigasztalt a vezetőnk, s mi megállapítottuk, hogy íme, ezt is kivártuk. Nem vágytunk kánikulára, mert a kényelmes tengerparti üdülés helyett a fárasztó, de sok értékes ismerettel kecsegtető törökországi körutazásra vállalkoztunk. Régi álmunk volt, hogy az európai kultúra szülőföldjén megcsodálhassuk a hettiták, a görögök, a rómaiak emlékeit, s találkozhassunk azoknak a törököknek az utódaival, akik valamikor régen olyan tragikusan befolyásolták Magyarország kulturális és gazdasági fejlődését. Hová lett a fekete leves? • Egy közepes szőnyeget 16—18 hónapig sző két nő • Tiszta, gondozott utcák • Példás vendégszeretet A törökök szeretik a virágokat Barangolásunk állandó kísérői voltak a virágok. A városokban sok a gondozott park, az árnyat adó fa és bokor, a virágágy. Mintha életrekeltek volna a szőnyegek stilizált virágai! A virágok mind ismerősök voltak; rózsa, muskátli, petúnia, afrikai szegfű, margaréták, tátika és a többi nálunk is honos virág. A török asszonyok nagyon kedvelhetik a virágokat. Udvaruk teli s teli van virággal, a házak belső falait - a napsugarak ellen - fuA szállodák dicsérete Olyan kiránduláson, ahol a tizennégy éjszakát kilenc szállodában kell eltölteni jó, ha ezek a pihenés oázisai. Nem csalódtunk. Kényelem, tisztaság és készséges kiszolgálás várt. Mindenütt éreztük, hogy vendégek vagyunk, s míg az alkalmazottak behordták a csomagjainkat, a tulajdonos vagy a főnök egy- egy pohár borral, teával üdvözölt. Tea, tea, mindenütt tea! Ez nem igazolta történelmi ismereteimet, hisz a hírhedt fekete levest, a kávét a törökök honosították meg Magyarországon. Hová lett a fekete leves? Elnyelte a nemzeti öntudat. A törökök lemondtak a valutáért vásárolt kávéról és az odahaza termesztett teát kezdték fogyasztani. így takarékoskodtak a valutával. Elgondolkodtam. A mi helyzetünk nem valami rózsás, miről is kellene lemondanunk? Segítene a kávé, a sör, a bor a pálinka? Aligha. Talán valami másban kellene követnünk a törököket. Úgy mondják, a turisták benyomásai felületesek, de azt tapasztaltam, hogy a törökök tudnak bánni a pénzzel, s megbecsülik. Nyugodtak, udvariasak, de nem meghunyászkodóak. Érdeklődők és segítőkészek. Szinte mindenki ,,vállalkozik“. Kevés a munkaalkalom, s a kereskedők gyorsan felismerik a potenciális vevőt, s ha lehet, nem is engedik el. Meglepett, hogy milyen sok a gyermekmunkás. Általában képeslapokat, kisebb emléktárgyakat árultak, de gyakran találkoztunk ügyesen mozgó, gyakorlott 10-12 éves pincérekkel is. Sok kis utcai árus az üzlet megkötése után bonbont kért, s az erősebbek könyörtelenül félretolták a gyengébbeket, különösen a leánykákat. Törökország - legalábbis falun - a férfiak országa. A nap mény a legcsodálatosabb színskála, ami elbűvöli a híres képtárak ismerőit is. A hűvös és világos műhelyekben a falak mentén elhelyezett rámák előtt, a szőnyeg nagyságától függően két-három szövőnő dolgozott. Támla nélküli puha padokon ültek. Életkoruk 15-60 között váltakozott, s mivel a szőnyegszövés ezen a vidéken ősrégi hagyomány, anyák, lányaik és sokszor az unokák együtt ülnek a padokon. A szőnyeg- szövés nem könnyű munka. Nem kérdeztünk rá, hány órát dolgoznak naponta, de kiéreztük a mondottakból, hogy azon a vidéken, ahol az asszonyok még a mezőgazdaságban sem találnak munkát, általános lehet a napi ‘10-12 órás munkaidő, összehangolt, kiegyensúlyozott ritmussal dolgoztak. Nem az idő a lényeg, hanem a minőség. Felemás választ kaptunk, amikor a munkabérekre kérdeztünk rá. Csak következtetni tudtunk, s e szerint a munkabér nem éri el az eladási ár tíz százalékát. Számoljunk! Egy közepes nagyságú szőnyeg két munkásnó 16-18 hónapi munkája, eladási ára 2600 dollár. Egy-egy szövőnő másfél év alatt alig 130 dollárt kereshet. Nagy szerencse, mondták, hogy dolgozhatnak. Az árnyékos üzletház emeleti részén a fogadóteremben illatos teával várnak, majd - üzletkötés reménye nélkül - egymás után terítették elénk a csodálatosabbnál csodálatosabb gyapjú és selyem perzsákat. Zömmel stilizált virágokkal díszítettek, kevesebb volt a geometriai minta. Az imaszönyegek méltatására nem találok megfelelő szavakat. Selyemből készültek, általában faliszőnyegnek használják. Mondanom sem kell, hogy ez az üzem csak kivitelre dolgozik. Távozóban kissé irigykedve vizsgálgattuk a virágokkal befuttatott verandán teázgatva válogató amerikai házaspárt. Éppen a magamban életfának elkeresztelt selyemperzsára alkudtak. Őszinte szívvel kívánom nekik, legyenek vele olyan boldogok, mint én lettem volna, ha... Konya felé haladva a falvakat, városkákat szinte beborították a szőnyegek. Az üzletek kirakatában, az utcai asztalok mellett, kerítéseken, a földön, mindenütt, szőnyegek, szőnyegek és szőnyegek. Közép-Ana- tóliában egyre több a kelim szövésű munka. Megcsodálhattuk a kelim táskákat, mellényeket, asztal- és ágyterítóket. Sok-sok élmény kavarog még bennem, de befejezésül a legfeltűnőbbről. Törökország tiszta ország. Hosszú utazásunk alatt nem láttam gondozatlan, piszkos utcákat. A városokat hajnalban szinte ellepték az utcaseprők, a kereskedők és az utcai árusok naponta többször is felseperték és locsolták a járdát. Napnyugta után az úttestet locsolóautók mosták tisztára. Nem láttam szemetelő törököket, de annál több hazánkfiát! Különösen visszataszító volt az a zsibvásár, amit a bulgáriai tengerparton üdülő honfitársaink rendeztek isztambuli szállodánk első emeletén az elutazásuk előtti este. Szégyelltük is magunkat, s meg kell mondanom, hogy ez volt az egyetlen szálloda, ahol nem fogadtak teával vagy borral. Hazatérve Pozsony szemetes, gondozatlan utcáit és parkjait látva sokszor eszembe jut, hogy azon a május végi hajnalon Ázsiába indultunk, de ott szomorú szívvel kellett megállapítanunk, hogy Törökország sok vonatkozásban inkább Európa, mint a mi hazánk! Remélem, hogy nem sokáig. Vadkerty Katalin Török vezetőnknek köszönhetjük, hogy terven felül megismerhettük a híres csomózott perzsaszőnyeg készítését. Megálltunk a Dazkili melletti manufaktúrában, ahol korszerű, világos és egészséges környezetben ősrégi technikával készülnek a lenyűgöző szépségű remekek. A telep vezetője, a tulajdonos fia kalauzolt. Videofilmen bemutatta a környéket, az itt élő embereket, hétköznapjaikat és ünnepeiket. Megismerhettük a juhtenyésztést, a fonalkészítést. A festést már természetben láthattuk. A festékeket növényi anyagokból évszázados receptek szerint állítják elő, rézüstökben, nyílt tűz felett. Az eredTiszta ország li# ..X;. ‘ft P mß wm vH ii 8*^ minden órájában láthattuk az üzleteik, műhelyeik előtt vagy a vendéglőkben teázó férfiakat, de asszonyokat jóformán csak estefelé. Kiültek a házak elé és kézimunkáztak. Most a horgolás a divat, gallérokat készítettek, amit az arra járóknak mindjárt fel is kínáltak. Szőnyegszövők tónövénnyel, ha lehet szőlővel futtatják be. A több évszázados kisvárosok, falvak szorosan egymás mellé épített házainak gyakran csak zsebkendőnyi udvara van, itt virágoskertnek alig jut hely. A virágszerető háziasz- szony virágot nevel a kerítés tetején, a kamrák párkányán, mindenütt, ahol csak lehet. Leányaikat is virágnak tekinthetik, mert a kis óvodás korúa- kat színes, fodros ruhákba öltöztetik. Az iskolás korúak már másként öltözködtek. Sok iskola mellett vezetett el az utunk, s felfigyeltünk az egyenruhákra. Alap- és középiskolások egyaránt fehér galléros, hosszú ujjú fekete köpenyt hordtak, mikor a nap 30-35° fokra melegítette fel a levegőt. 6-< 1990. Vili. 2 uBUJIjSBfl
