Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
i/BSärnap ► Eg yre hosszabb a lista. A „feketelista“, amely maga a megtestesült bizonytalanság, a valósággá vált munkanélküliség. Ma még „csak“ a hatezer valahányadik bejegyzésnél tartanak, de előzetes számítások szerint az 500 ezredik után sem lehet pontot tenni. Enyhe vigasz, hogy a „kiválasztottaknak“ mindössze fél, de legfeljebb egy évig kell munkáért kilincselni. Vajon mi lesz addig? Mi lesz, 6-12 hónapig az egy, s rosszabb esetben mindkét keresőt kényszerből nélkülöző családokkal? S egyáltalán mit jelent lelkileg és anyagilag a munkanélküliség? kezett: június 29-én a 120 dolgozó közül hatvanan megkapták a felmondást, mivel augusztus 31 -én megszűnik a vállalat.- így lett az építőmérnökből egyszeriben potenciális munkanélküli.- Igen. Ugyanis időközben három hónap tanulmányi szabadságot vettem ki, illetve kaptam, hogy a doktori disszertációmat befejezzem. Ez idő alatt nem voltam kapcsolatban az emberekkel, távol kerültem a húsosfazéktól, így jobb híján megszűnnének a jogutód kötelességei. A kérdés első felére pedig csak azt mondhatom, nem akarom tudatosítani, hogy munka nélkül vagyok.- Mit tesz ilyenkor az ember?- Nyolc pályázaton vettem részt - sikertelenül. Azt vettem észre, hogy sok helyen csak azért írják ki a pályázatot, mert törvénybe van iktatva, s közben meg azt veszik fel, akit már jóval korábban kiválasztottak. Úgy érzem a szakterületemen minden ■IK* HP pH iga „feketelistán“ Felkészületlenül ért a munkanélküliség Szalay György építőmérnök 39 éves, nős, egy gyermek apja. Huszonnyolc évesen lett a tudományok kandidátusa, s nemrég a Budapesti Műszaki Egyetemen avatták doktorrá. Jelenleg pedig potenciális munkanélküli.- Most, amikor mindenütt azt halljuk, nagy szükség van a tudásra, az értelmiségre, tudományos fokozattal a neve előtt és után, hogyan kerülhet az utcára az ember?- Nem tipikus az esetem. A fenyegető munkanélküliséggel létszámcsökkentés formájában tulajdonképpen már 1988- ban találkoztam. Igaz, csak közvetve éltem át. Az év júniusában feloszlatták a Pozsonyi Mezőgazdasági Építóvállalat vezér- igazgatóságát. Én a kutatási-fejlesztési részlegen dolgoztam. Többen a pozsonyi vállalathoz kerültünk, de voltak, akiket nem ért ilyen szerencse. Tudok nagyon keserű emberi sorsokról is. Volt, aki hangyamunkával ért el valamilyen beosztást, s végül adminisztratív intézkedéssel került az utcára. Nem sokkal az átszervezés után az épp önálló útra lépett dunaszerdahelyi épí- tövállalat igazgatója keresett fel és kért, hogy ott folytassam a kutatói-fejlesztői munkát. Ismerte addigi eredményeimet, tudta, hogy kollégáimmal együtt két épületszerkezeti rendszert fejlesztettünk ki, és számos mezőgazdasági állattartó-épület műszaki és szerkezeti megoldása is tőlünk származik. S hát ahogy az már ilyenkor lenni szokott, sok ígéretet kaptam Azt mondták, komoly beosztásom lesz, saját elképzelésem szerint kiépíthetem a kutatási-fejlesztési osztályt... Na, mindehhez tudni kell, hogy nem voltam párttag, és soha nem volt semmilyen funkcióm. Mindezt annak „köszönhetem", hogy nem rejtettem véka alá nézeteimet. Végül is hagytam magam rábeszélni, és tíz év után otthagytam a munkahelyemet, hogy a dunaszerdahelyi vállalat pozsonyi székhelyű részlegén folytassam a munkát. De hát az ígéret szép szó, csak éppen nem tartották meg. Aztán jött november 17-e, meg jónéhány névtelen levél. Majd megszüntették a pozsonyi részleget, s ezután Dunaszer- dahelyre és Somorjára kellett járnunk. Szinte észre sem vettük és már benne voltunk a létszám- csökkentési körforgásban. A „tragédia“ kivédhetetlenül bekövetcsak a felmondás jutott. Hatvanan a megmaradt üzemeknél helyezkedtek el, a többiek máig nem találtak munkát.- Hogyan lehet élni és a fennmaradó időben dolgozni azzal a tudattal, hogy rövidesen a „feketelistára“ kerül?- Dolgozni? Március óta átlagos havi bért kapunk és tényleges termelői munka nem is folyik. Nincs székünk, szekrényünk - ezekre az üzemel“ igényt tartottak. De hát az emberek nem tartoznak a leltárba, ók nem kellettek. Sokan a tanácsteremben ülnek, a telefonokat kikapcsolták, mert megnövekedett a számla. Nem csoda, hisz mindenki munkát keres. Állandóak a veszekedések, nagyon rossz a hangulat. Reggeltől benn ülünk, mert pontosan meg kell jelenni, s a műszak végéig marják egymást a kollégák. Olyan eset is van, hogy férj-feleség került az utcára. Az illetékesek nyilván azt akarják elérni, hogy önszántukból mondjanak fel az emberek, azáltal tőlem telhetőt megtettem, illetve megteszek, hogy munkát találjak. A nemzeti bizottságra is elmentem. No, nem azért, hogy mint munkanélküli bejegyeztessem magam, hanem engedélyért. Különféle építőmunkákat végezhetek, valamint hó- és vízszigetelési tanácsadással foglalkozhatok. De hát az engedéllyel se megyek sokra. Töke kellene meg csarnok, amit bérelhetnék. Ott tartanám az építőanyagot. Mert az is kellene, hisz mindig azon csúszik el az építkezés.- Hogy érzi, fel van készülve a munkanélküliségre?- Felkészületlenül értek az események. Egyébként is a munkanélküliség eddig ismeretlen fogalom volt számunkra. Munkakerülők, lógók, csavargók voltak, de munkanélküliek nem. Ennélfogva a társadalom is felkészületlen. Ami engem illet, amíg lapát van, addig azért munkám is lesz.- De a lapáthoz nincs szükség érettségire, nem kell a tudományok kandidátusának lenni, sőt még a doktori címtől is eltekinthetünk, nem gondolja?- Ez ugyan igaz, de a tudás lelki egyensúlyt adott számomra. Ez az én gazdagságom.-Kezében a felmondással áldozatnak, az épülő piacgazdaság áldozatának érzi magát?- Nem. De ha már áldozatról beszél, akkor sokkal inkább vagyok a társadalom modelljének áldozata. E modell lényege; tanulj, biztosítsd be jövödet, házasodj, megtartottam a sorrendet, s mire megalapoztam a majdani család jövőjét, elszaladtak az évek. Nemrég nősültem és most született gyermekem.- És most lett munkanélküli. Mit jelent ez egy férfi, egy férj számára a családban? Nem csökkent az „ázsiója“? Hiszen mégiscsak - általában - a férj a családfönntartó.- Ebben a tekintetben sem tipikus a helyzetem. Bár a feleségemmel régebbi a kapcsolatunk, de az együttélést még csak most kóstolgatjuk. Az összeszokás és a munka elvesztéséből adódó problémák átszőtték mindennapjainkat, így külön-külön nem koncentráltunk egyikre sem. De ahogy mondta, az ázsióm nem csökkent. Egyébként a feleségem is hasonló cipőben jár, csak neki még nincs róla papírja. Hogy lesz-e hová visszamennie a gyermek- gondozási szabadság után, azt ki tudná ma megmondani. Elképzelhető, hogy munkanélküliségem befolyásolta kapcsolatunkat. Biztos voltak napok, amikor épp ebből adódóan másképp reagáltam dolgokra, mint tettem volna azt kedvezőbb helyzetben. De ha előfordult is ilyesmi, az tudat alatt történt. Nem akarom tudatosítani a gondolatot. Ha megtenném, bizonyára még nehezebbek lennének a hétköznapok Kovács Edit k A napokban látott napvilágot Szlovákia Néprajzi Atlasza, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének szokatlan formátumú publikációja: olyan kartográfiai mú, amely híven tükrözi a Szlovákia területén élő népi rétegek kultúráját, életének jellegzetességeit. Főként az utolsó száz, százötven év adatait rögzíti az emberi emlékezet alapján. Az Atlasz kivitelezője a Szlovák Kartográfiai vállalat, amely nemcsak a kivitelezést vállalta magára, hanem a Néprajzi Intézettel szoros együttműködésben az adatok térképre vitele módszerének a kidolgozását is. A Néprajzi Atlasz elkészítésének a gondolata a SZTA Néprajzi Intézetben már a hatvanas évek végén felvetődött, akkor, amikor már Svájcban, Ausztriában, a Szovjetunióban, Finnországban megjelentek a Néprajzi térképek, és a lengyelek és a magyarok is intenziven dolgoztak már a saját néprajzi térképeiken. A szlovák Néprajzi Atlasz területileg is jó kiegészítője lehetett a szomszédos országokban, sót Európában elvégzett, illetve megkezdett atlaszmunkálatoknak, és ezáltal lehetőséget nyújt Közép-Európa különböző népei életmódjának és kultúrájának összaha- sonlításához - egyenértékű etnokulturális adatok alapján. De minezeken túl Szlovákia területe azért is alkalmas az ilyen vizsgálatokra, mert itt jól tükröződik a keleti és nyugati kultúrák találkozásának a hatása, a magashegyi és síkvidéki kultúrák egymástól bizonyos fokig különböző néprajzi jellegzetessége. Az Atlasz előkészítésében, a tervezet kidolgozásában a Néprajzi Intézet figyelembe vette a szomszédos országok tapasztalatait, valamint a hazai kartográfiai ismereteket, főleg a Nyelvtudományi Intézet Nyelvi Atlaszának tapasztalatait. Mindezen túl mérlegelte egy ilyen tudományos és társadalmi értékét a huszadik század utolsó harmadában, s így 1970-ben létrehozta a Néprajzi Atlasz központját. Az Atlasz tudományos szerkesztésével, a munkálatok vezetésével a Néprajzi Intézet kutatóját, dr. Sona Kovacevicovát bízta meg, akinek már bizonyos tapasztalatai volak a kartográfiai módszer alkalmazásáról. A tervezetet több munkafázisra osztották fel. Elsődlegesen a gyűjtőpontokat határozták meg, valamint a népi kultúra kiválasztott elemeinek kérdőíves módszerrel történő feltérképezését. A 250 gyűjtőpont egyenletesen hálózta be Szlovákia egész területét nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. így került térképezésre 189 szlovák, 37 magyar, 17 ukrán-ruszin, 4 gorál és 3 német település népi kultúrája. A gyűjtőmunkába valamennyi néprajzos, muzeológus, néprajzszakos egyetemi hallgató bekapcsolódott, így a munkálatok első fázisát a terv szerint 1971-1975-ig be lehetett fejezni. A kérdőív a népi kultúra valóban nagyon széles skálájának 170 kiválasztat témáját ölelte fel, s ezt sikerült úgy összeállítani, hogy ki tudott lépni a klasszikus néprajz által megszabott keretek közül, és rá tudott világítani a népi kultúra sokrétű fejlődésére, bonyolult kapcsolatrendszerére, nemcsak a néprajzon belül (anyagi, szellemi, közel állnak a ma annyira propagált makrobi- ológiai étkezéshez. De képet kaphat az olvasó az egyke-rendszerről, a nagycsaládok életéről, a munkamegosztásról, a menyasszonyi kelengyéről, a húsvéti locsolás, a betlehemi játékok elterjedéséről, a csupán Közép-Szlo- vákiában elterjedt odzemokról, a kelet-szlovákiai körtáncról, az újabb eredetű polgári társastáncok elterjedéséről, amely főleg Nyugat-Szlovákiát árasztotta el. A népzenében már a múlt században elterjedt fúvós zenekarok létezéséről, amelyek ugyancsak Nyugat- Szlovákiában voltak elterjedve, Dél-Szlovákia területén a citerazenekarok elterjedéséről, Megjelent Szlovákia Néprajzi Atlasza FELTÉRKÉPEZTÉK 189 SZLOVÁK, 37 MAGYAR, 17 UKRÁN-RUSZIN, 4 GORÁL ÉS 3 NÉMET TELEPÜLÉS NÉPI KULTÚRÁJÁT társadalmi kultúra kapcsolata), de a nemzeti * kultúra, valamint az emberiség kultúrája rendszerében egyáltalán. Az Atlasz központjában az első öt év alatt mintegy 500 000 gyújtőcédula, 20 000 feketefehér fénykép, 4000 színes diafelvétel és 1000 rajz került be. Ma is ez a gyűjtemény képezi a Néprajzi Intézet legterjedelmesebb dokumentációs egységét, és természetesen rendelkezésre áll a további gyűjtésekhez, feldolgozásokhoz. A munkálatok második szakaszában, amely 1976-ban kezdődött el, a kérdőívek kiértékelése és az eredmények térképre vitele következett. Az első fordulóban 2400 térkép készült el, majd ezek kölcsönös összehasonlítása, értékelése és összevonása után a kötetben 535 térkép mutatja be a népi kultúra változásait területünkön. A térképeket magyarázó szövegek, rajzok, ének- és versrészletek egészítik ki. Az egész Atlasz 6 tematikus területre, 20 tejezetre és 86 alfejezetre oszlik. A gazdag anyagból csupán néhányra hívnám fel a figyelmet. Az érdeklődő átfogó képet kaphat pl. a gazdálkodásról, a kárpáti szálláskultúráról, a népi és manufakturális termelés elterjedéséről, az egyes kiegészítő vagy fő foglalkozásokról, a vertcsipkekészítés központjairól, a népi táplálkozás archaikus vonásairól, mint pl. a búzacsíra-kásáról, a komló- és korpakovászról, amelyek valóban nagyon IT”*" : ---- ' R: . : DR . SONA KOVAÓEVIÓOVÁ, AZ ATLASZ TUDOMÁNYOS SZERKESZTŐJE Duéan Kittler felvétele stb. A térképek alapvető információkat nyújtanak a természeti, szociális és kulturális adottságokról, amelyek természetesen hatással voltak a népi kultúra formálódására. A zárófejezet kísérletet tesz Szlovákia területén a nagyobb összefüggő kulturális határok megrajzolásához, amelyek hosszú évszázadok alatt formálódtak. Természetesen ezen kulturális területek meghatározása elképzelhetetlen lett volna a szomszédos nemzetek kultúráinak ismerete nélkül. Az Atlasz nagy előnye, hogy nem etnikai szempontból, tehát nemcsak a szlovák nép kultúráját vizsgálta, de a jelenlegi Szlovákia egész területét, így alkalom adódott az összehasonlításra; a magyar, az ukrán-ruszin, a német kultúra fontosabb jellemzőinek kiemelésére, és azok helyének meghatározására a kultúra rendszerében. A Dél-Szlovákia területén élő magyarság kultúráját a magyar Néprajzi Atlasz is vizsgálta, amely szintén a napokban lát napvilágot, s így még a két Atlasz eredményeinek az összevetésére is mód adódik. Természetesen akadnak az Atlasznak hiányosságai is. Nem sikerült minden kérdéskört úgy feldolgozni, hogy a válaszok térképre vitelénél a várt eredmény mutatkozzon. Ez a hiba viszont a kartográfiai módszerben is kereshető, amely nem egyformán alkalmas a népi kultúra minden jelenségének az ábrázolására. Kitűnően megfelel pl. a népi építészet bemutatására, ahol a természeti környezet, gazdasági és szociális adottságok a fő tényezők. Sokkal bonyolultabb a helyzet a folklór egyes jelenségeinek a térképre vitelénél, amikor egy-egy jelenség alakulását, elterjedését, intenzitását, különféle tényezők befolyásolták, alakították. Egy további probléma, hogy az Atlasz nem vizsgálta Szlovákia valamennyi települését, így nem rajzolódhattak ki az egyes jelenségek elterjedésének a határai. Pl. a szlovák népviselet mintegy 70 variánsa a térképről nem olvasható le, csupán szélesebben értelmezett típusok, mint a hegyi, síkvidéki, nyugat-szlovákiai, kelet-szlovákiai változatok olvashatók le. Bizonyos témákban azonban volt alaposabb vizsgálat is, mint például Hont területén a hímzés elterjedése, Liptóban az „odze- mok“ jellegzetes és egyedülálló tánctipus elterjedése. Ezeken a területeken valamennyi településben elvégezték a kérdőíves adatgyűjtést. Annak ellenére, hogy a Szlovák Néprajzi Atlasz bőven nyújt információkat a népi kultúra számos területéről, mégsem mondhatjuk azt, hogy a néprajzkutatás területünkön már befejezettnek mondható. Sőt, az Atlasz elsősorban egy nagy adatbanknak mondható, amely/jó kiindulási alapja lehet a további kutatómunkának egész Szlovákia területén, de főleg Dél-Szlovákiában, ahol a néprajztudománynak még sok leróni valója van. Méry Margit 1990. Vili. 10.