Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
Vasárnap 1990. július 8. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.47, nyugszik 20,39, Kö- zép-Szlovákia: 04.54, nyugszik 20.46, Nyugat- Szlovákia: 05.00, nyugszik 20.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 21.11, nyugszik 04.46, Közép-Szlovákia: 21.18, nyugszik 04.53, Nyugat- Szlovákia: 21.24, nyugszik 04.59 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ELLÁK - IVAN nevű kedves olvasóinkat • 1790-ben született Fitz Greene HALLECK amerikai író (t 1867) • 1890-ben született Walter HASENCLEVER német költő és fró, az expresszioniz- mus egyik úttörője (t 1940). A VASÁRNAP következő számának tartalmából JOGUK VAN-E A VISSZATÉRÉSRE? Az első kerekasztal- beszélgetés szudétanémetekkel KINEK A VÉTKEIÉRT VEZEKELT? SONKOLY JÁNOS KÁLVÁRIÁJA Zsilka László írásának harmadik része CSEH KRÓNIKÁS ZRÍNYI MIKLÓS FELESÉGÉRŐL Hajdú András írása KARNEVÁLI ÁRNYAK George Steiner miniesszéje JÁTSSZUNK VALAMIT Monoszlőy Dezső novellája A SZÉKEN; TARJÁN GYÖRGYI Szabó G. László írása ZÖLD OLDAL Pomichal Richárd környezetvédelmi összeállítása Levelek vnnutviA Vélemények A Vasárnap 2J. számában közöltük Fecsó Pál Tekintély nélküli hatalom című bírálatát. írásában síkraszáll a Jednota 02 256-os vegyesboltja dolgozóinak a hnb-hez intézett kérése mellett, hogy az üzlet nyitva tartási idejét reggel nyolc óráról hét órára tegyék át, s ennek megfelelően a zárást 17 órára módosítsák. A hnb kérésüket, sót fellebbezésüket is elutasította, azzal az indokkal, hogy a nyitvatartási idő ilyen megváltoztatása nem áll a vásárlók érdekében. Újabb, száz vásárló aláírásával alátámasztott kérvényt nyújtottak be. Szerintük a hivatali szigor nem ismer pardont, még ha családanyákról van is szó, akiknek nyitás előtt már másfél órával az üzletben a pékeket kell várniuk. A cikkre a Tornai Hnb funkcionáriusai és a szakosztály vezetője - három olvashatatlan aláírás - válaszolt, s természetesen, mint már annyiszor, lapunk lehetőséget ad arra, hogy a nyilvánosság megismerje az érem másik oldalát, a másik fél véleményét, álláspontját. Tornán a község lakosságát három élelmiszerüzlet látja el. Az egyik reggel hat órakor nyit, és 19 órakor zár. A két további üzlet 7.30-kor nyit, s ebédszünettel 18 óráig tart nyitva. A hnb igyekezett úgy igazítani az üzletek nyitvatartási idejét, hogy mindenkinek megfeleljen. Áprilisban a Jednota Ö2 256-os vegyesbolt vezetői kéréssel fordultak a hnb-hez, hogy reggel egy órával korábban nyithassanak, de este 17 órakor zárhassanak. A kérvénnyel kapcsolatban az illetékes szakoszály három képviselőből és két kinevezett tagból álló bizottsága - mivel központi községről van szó, mely még a környező falvakat is részben ellátja - úgy döntött, hogy az üzlet, ebben az esetben inkább élelmiszer-, mint vegyesboltról van szó, legalább 18 óráig nyitva legyen, hogy azok is be tudjanak vásárolni, akik egész nap munkában vannak, és csak késő délután kerülnek haza. A hnb megoldásként javasolta, hogy az üzlet 12.30 helyett zárjon be 11.30-kor, vagy pedig nyisson hét órakor és zárjon 12-kor, délután pedig nyisson egy fél órával később, 15.30-kor, de mindenképpen 18 óráig tartson nyitva. Az üzlet dolgozói ezzel a javaslattal nem értettek egyet, ók a 17 órai záráshoz ragaszkodnak, de 12.30-ig nyitva akarnak lenni, hogy a Jednota nagyraktár dolgozóit ebédszünetben ki tudják szolgálni. A szakosztály ezt azzal utasította el, hogy a nyitvatartási idő ilyen megváltoztatása tényleg nem a vásárlók érdekeit szolgálja. Ezt íróasztal mellől is fel lehet mérni, főleg annak, aki maga is családanya, nyolc és fél órát dolgozik, naponta utazik, és este 17 óra után családjának otthon szeretne bevásárolni. A községben ilyen és ehhez hasonló család nagyon sok van, és ezek érdekeit is akarták védeni, amikor azt a közös döntést hozták, hogy az üzlet 18 órakor zárjon. Az üzlet dolgozói ezzel nem elégedtek meg. Taktikához folyamodtak. Százkilenc aláírást gyűjtöttek a vásárlók köréből. Fondorlatukat bizonyítja, hogy négy aláírás ilyan személyé, akik ágyhoz kötöttek, s egy családból két, sőt három aláírás is szerepelt, hogy ezzel is nyomaté- kot adjanak az üzlet reggel 7 órától való nyitva tartásának. „Ennek semmi akadálya nincs, sót mostanáig sem volt. Azonban azt ne kívánja tőlünk, „az alkonyatpárti hnb illetékeseitől“ senki, ha „már a tekintélyt rég eljátszottuk is“, hogy olyan döntést hozzunk, hogy azokról mégfeledkezzünk, akik egész nap1 munkában vannaK, csaK azért, mert már a többség reggel bevásárolt“ - írták levelükben a hnb funkcionáriusai és a szakosztály vezetője. Feltették a kérdést is, mi lenne, ha a községben mind a 22 üzlet vezetője így gondolkozna, a cikk írója őket is támogatná? Majd folytatták: „A nemzeti bizottságok képviselői mindig, s ezután is, az egész lakosság érdekeit védték, és fogják védeni. Tekintéllyel és bizalommal őket a választóik ruházták fel, és ez még visszavonva nem volt. Még Tornán sem, csak az újságcikk írója vonja ezt kétségbe, de talán azzal egyetért ö is, hogy a többség dönt!“. Tóth Ágnes Prandl Sándor felvétele E heti fotónk Ha idegen városba vetődöm, mindig találok alkalmat arra, hogy bekukkantsak könyvesboltjába. A múltkor ÁRUÁTVÉTEL egy dél-szlovákiai kisvárosban járam, s dolgom végeztével a könyvesbolt felé ka- nyarítottam lépteimet. Megálltam a bolt kirakata előtt, vajon mi újdonságot kínál.. A könyveket nézegetvén észrevettem, egy parasztformájú ember nyomkodja a boltajtó kilincsét, de az bizony nem engedelmeskedik. Aztán szeme megakad az ajtón belül kifüggesztett kartonlapon, és a fejét csóválja. Odaszólok neki.- Mi az? Csukva van?- Az áll rajta, hogy prebe- ráme tovar... Áruátvétel... Akkor, hiába. Kedvetlenül legyint és elmenőben megjegyzi:- Bezzeg, a kocsmában sosem írják ki, hogy áruátvétel. Annak mindig tárva-nyitva az ajtaja... D. Gy. Furcsa ikrek Ki tudja, volt-e valami rejtett rosszmájúság abban, hogy a Kotva sörözőt egybeépítették a Jegorov téri könyvtárral. Vagy csak a szükségszerűség rendezte így a dolgot, ilyen méltatlanul. Szóval az épület egyik felében a söröző kapott helyet, a másikban meg a főváros negyedik kerületének egyik könyvtára. A söröző, amelyben röviditalt is árulnak, természetesen mindig tömve van. Folyik a sör, meg a szóbeszéd, fölhevült emberek gyakran civakodnak, össze is verekednek. A könyvtár majdnem mindig üres, csak néha lézeng benne egy-két iskolás. Az egészben az a szégyenletes es elszomorító, nogy a sörivók naponként „meglocsolják“ a könyvtár falát. Bizony ammó- niákszagot áraszt a könyvtár környéke. Szinte mindennap arra járok, láthatom a nedves térképeket a falon. Sok részeg fényes nappal, a járókelők szeme láttára öntözi meg a falat. A múltkoriban húszéves forma fiatalember végezte falmelléki dolgát. Éppen arra jött egy házaspár. A férfi rászólt a fiatalemberre, nem szégyelli-e magát. Erre a fiatal ocsmány szavakat kiáltozva indult a férfi felé, hogy fejbe veri. A házaspár meghökkenve odébbállt. Ki bolond összeverekedni egy jól megtermett italos fiatallal? A sörözőnek a könyvtárral való összeházasítását valahogyan szimbolikusnak érzem. Kifejezi kulturális intézményeink másod- rendüségét, lebecsülését. Tömegkultúra? Az bizony nincs, hiába szajkóztuk évtizedekig, milyen becse van nálunk ennek. Dénes György A szeretet nevében Nem tartozom a mélyen vallásos emberek közé. Tudtam, mi az a karácsony, húsvét, ki volt Jézus, és ennyi elég is volt. Néha megcsodáltam a családi Képes Biblia színes illusztrációit, de a töméntelen apostol, próféta és csodatett mindig összekuszálódott a fejemben. Emlékszem harangzúgásos vasárnapokra, a templomból kihallatszó énekszóra, orgonabúgásra. Talán még irigyeltem is azt a tömjénillatú, gyertyalángos áhítatot, azt a lelki megtisztulást, ami nekem nem adatott meg. így lassan elfogadtam, hogy a vallás fekete vállkendós, rózsafüzért morzsolgató anyókák dolga csupán. És egyre többen voltunk, akik ezt így fogadtuk el, mert így nevelték belénk. Az én generációm úgy nőtt fel, hogy még csak meg sem ismerte, amit tiltottak neki. Csak azt mondták, hogy a vallás múltbeli csöke- vény, és a mi társadalmunknak nincs rá szüksége. Voltak helyette új tanok. Úgy olvastuk Ady verseit, hogy nem tudtuk, mi az Illés szekere, Jákob lajtorjája. Nem mondta senki, hogy európai kultúránk a kereszténységből ered. Ha mégis mondta, ha nem kétszínúsködött, hanem nyíltan vállalta, hívő-csodabogár lett. Megbámulni való kivétel a cinikusok, kiábrándultak nagy táborában. Mi már nem hittük el, hogy hagyományok, hit, eszme nélkül is lehet élni. De azt sem tudjuk, hol keressük az erkölcsi, szellemi támaszt, mert valamiről talán lemaradtunk. Ezért néztük értetlenül a nagy készülődést II. János Pál pápa látogatására. Ezért vártuk tamáskodva Péter utódát, a kősziklát, amelyre az egyház épül. Az az egyház, amelyről nem tudtunk semmit. Aztán megjött - és csodálkoztunk. Tiszta egyszerűsége, mély alázata és hite mindannyiunkat megbabonázott. Hisz nemcsak a pápa, az ember is szólt hozzánk, aki megértette a kételkedőket, aki tudta, milyen volt az élet itt, Közép-Európában. Nem kellett feltétlenül vallásosnak lenni ahhoz, hogy az ember megérezze szavainak súlyát, az erőt, amely éltet már évezredek óta. Igen, lehet, hogy ismét előkerülnek a megsárgult Bibliák, megtelnek a templomok. Lehet, megtanulunk sok dolgot, amire eddig nem volt lehetőségünk. Vrabec Marie A másik fél véleménye Mi húzzuk a rövidebbet? A Galántai Állami Gazdaság dolgozójaként több éve hordok savót, illetve tejet a Milex galántai üzeméből. Tudom, hogy a mezőgazdasági vállalatokból beszállított tejet a helyszínen kivizsgálják, és ha véletlenül savanyú, nem veszik át tőlük. Ha azonban náluk, az ö hanyagságuk, nemtörődömségük miatt megy tönkre a tej - s ez az utóbbi időben többször is előfordult -, rákényszerítik a mezőgazdasági vállalatokat, hogy azt visszavásárolják tőlük. Megértem, hogy a tejet nem lehet kidobni, akkor sem, ha megsavanyodott. De azt nem értem, miért kell a mezőgazdasági vállalatoknak ráfizetniük erre, s aki a hibás - ez esetben a Milex- még jól is jár. A sajtgyártás mindemellett folyik, s a savó, mint melléktermék a csatornába csurog - ami ökológiailag káros -, de el nem vihetjük, amíg nem fogy el a megromlott tej. Egyik vállalatnak sem kifizetődő tejjel etetni, hiszen a savóból tíz liter kb 18 fillér, a tejből ugyanennyi pedig 10 korona. Miért nem lehet hát az ilyen tejet, a savó árán adni? Miért kell ráfizetnünk arra, ami nem a mi hibánkból történt? Mi ez, ha nem a régi rendszer maradványa? Nem értem, hol itt a logika, s ha nem változik meg a helyzet, hogyan lesz majd nálunk piacgazdaság? Futó Csaba, Galánta
