Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
^MP« örök Bemét Az emlékek még elevenek /e elmúlnál, to»1” niint rossz örökös »lv»IW»s»k napjaim örökös az élei gördülő sziklái kőznl* „ltomén nto egy békés nap S éles vonala szívemen mint zaj a megfáradt idegen és* In égis^emm iségeknek hTkezembe simulnak a kemény “mEetoek mmzdv» ébrednek naponta kaszás virradatra ősi méltóság él bennük dús kalásszal érő nyár ígérete Ritka búza, ritka árpa... Péter-Pál a parasztember számára valaha jeladás volt. Vállára vette a fényesre csiszolt kaszát, s a marokszedőkkel, kötözőkkel és kévehordókkal a nyomában elindult, hogy betakarítsa a kenyérnek valót. Mire végzett a nagy munkával, a viaszérés idején levágott gabona a keresztekben beérett, s kezdődhetett a cséplés. A kézikaszás világ letűnésével az évszázados hagyománynak is vége szakadt. Kombájnokkal gyorsabb a munka, a kaszálás és cséplés egy menetben történik, a gabona lábon érhet be, így az aratás kezdete későbbre esik. Ha mégse, annak a földműves látja kárát. A sietségre a helyzet, a korai érés kényszeríti, nem a hagyomány tisztelete. Ha korán kell munkához látni, akkor nem várható jó termés. Az idén előreláthatóan 15—20 százalékkal lesz kevesebb gabonánk, mint tavaly volt. Némi öröm az ürömben, hogy június derekán még rosszabbak voltak a kilátásaink. Különösen a Nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a talajnedvesség hiánya elérte a 120-140 millimétert. A fejlődésében megrekedt gabona egy részét már a kiszáradás fenyegette, ezért sok helyütt lekaszálták zöldtakarmánynak. így a kerületben mintegy tízezer hektáron már egyetlen szem gabonára sem számíthatunk. A júniusi végi hűvös, esős napok némiképp visszaadták a reményt. Az öntözött területeken aránylag jó termés várható, de a szárazsággal sújtott táblákon a tervezett mennyiség kétharmadánál többet aligha tudnak csépelni. Keseregni mindezen késő és felesleges lenne. A természet nagy úr. Hiába tud egyre többet a földműves, hiába állnak rendelkezésére egyre korszerűbb gépek, technológiák és nagyobb biológiai termőképességű fajták, a szelek útját és a felhők járását nem tudják befolyásolni. Kiszolgáltatottsága mégis csak részleges, hisz a káros hatások valamelyest ellensúlyozhatok. Aratáskor elsősorban a gyors és jó munkával. Ezzel a kalászok és a gabonaszemek száma ugyan már növelhető, de az, hogy a megtermettből mennyi és milyen hektolitersúlyban kerül a magtárokba, annál inkább befolyásolható. Köztudott, hogy egy-egy fajta lekvedvezőbb aratási ideje még akkor is csak 4-5 nap, ha vágását a teljes érés legelején kezdik, mert ezt követően már csökken a szem fajsúlya. Külön figyelmet érdemel a betakarítási veszteség. A sűrű gabonában a kombájnok műszaki teljesítőképessége, a ritka növényzetben a kombájnosok esetleges kapkodása, teljesítmény hajhászása jelenti a veszélyt. Az idén a szóródási veszteség valóban a minimálisra csökkenthető, így ha valahol röviddel aratás után megint kizöldül a tarló, az a kombájnosok szégyene lesz. Arról fog tanúskodni, hogy összetévesztették a gabonatáblát a versenypályával. Nem véletlen, hogy a betakarítási veszteség csökkentésének igényét eny- nyire kiemeljük. Az utóbbi aratás óta hiába változott nagyot a világ, s kapott új tartalmat a mezőgazdasági politika, az aratást illetően az elvárások a régiek. Az idén is látástól vakulásig tartanak a munkanapok, sőt, ha nagy lesz a szárazság, napnyugta után is aratni kell, mert a gyengén harmatos szárról kevésbé törik a kalász. Nagyobb lesz az aratók igénybevétele, s ehhez kell viszonyítani az ellátást, az emberekről való gondoskodást, de a biztonsági, tűzrendészet! és óvórendszabályokat is. A megerőltető munka csökkenti a figyelmet, az aratók könnyebben kerülhetnek veszélyhelyzetbe. Megmaradt, sőt a piacgazdaság szigorúbb feltételei között tovább erősödik az aratás komplex jellege. Aki csak azzal törődik, hogy mielőbb learassa és kicsépelje a gabonát, az nagyon keveset tesz a nyereséges gazdálkodásért. Hiába lett ismét olyan kicsi sok szövetkezet, mint volt 10-15 évvel ezelőtt, ez az aratás már nem a régi. Aki jó üzletet akar csinálni, annak a kicsépelt gabonát tisztítania, szárítania kell. Aki csak átadja, nem pedig eladja a termést, az kevesebb bevételhez jut. így a szétvált, tisztító - és szárítóberendezés nélkül maradt szövetkezetek talán először érzik majd igazán hiányát annak, amijük már megvolt. Hacsak nem lépnek együttműködésre korábbi társaikkal. S persze nem csupán a termés tisztításánál és szárításánál, de a szalma összegyűjtésénél, a tarlószántásnál és a másodnövények vetésénél is sokat segíthet az átgondolt együttműködés. Csak így, a különválás után is együttműködve dolgozhatnak folyamatosan a gépek, termelhetnek eredményesen a szövetkezetek. Nem csupán a gazdálkodás nyereségessége, a holnapi kenyerünk is függ tőle. Egri Ferenc Lőrincz János felvételei AZ IDÉN ÉRETTSÉGIZETTEK JÖVŐJÜKRŐL Összeállításunk a 3. oldalon
