Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

Új Szó indulásának körül­ményeiről eddig csak rap­szodikusan megjelenő, jobbára az évforduló alkalmából közölt írások­ból szereztünk némi tudomást. Többségük túlnyomórészt a lap első főszerkesztőjének, Lörincz Gyulá­nak visszaemlékezésére szorítkozik. Tudomásom szerint az esemény­ről könyv alakban csupán Balázs Béla dolgozata jelent meg, aki e fel­adatra vállalkozva furcsa módon megelégedett az első főszerkesztő­nek a lap indulását idéző eléggé egyoldalú ecsetelésével. Amit a szerző a Közös hazában című kiadványban megjelent írásá­ban a lap indulásával kapcsolatban idézett, azt Lörincz Gyula az Új Szó megjelenésének huszadik évforduló­jára kiadott évkönyv számára a vele készített beszélgetésben 1968 már­ciusában nekem is elmondta. Nem szándékom a nyomtatásban is több­ször megjelent adatok ismertetése. Csupán a hitelesség kedvéért össze­gezem: Szlovákia Kommunista Pártjának akkori elnöke, Viliam Siroky, 1948 december havának első napjaiban magához hívatta Lörincz Gyulát és megbízta azzal, hogy az év végéig ki kell adni egy magyar nyelvű lap első számát. (A húsz év előtti interjú készítésekor ezt Lörincz Gyula azzal is megtoldotta, hogy Viliam Siroky megfenyegette, ha a határidőt nem tartaná be, egyszerűen becsukatja őt. A kézirat végső simításakor az interjúalany ezt a mondatot kihúz­ta.) A lap kiadásával megbízott Lö­rincz Gyula kapcsolatba lépett Major Istvánnal, a Pravda Kiadóvállalat ak­kori igazgatójával, aki a pénzt és természetesen a nyomdát, a papírt biztosította. Az első főszerkesztő szerint a vál­lalat igazgatója „hitelt folyósított“, anélkül, hogy erről „írást kért vol­na“... A szerkesztőség szerinte a hi­telt „hamarosan kifizette és saját erejéből gépkocsit vett, berendezte hivatalát és megszervezte saját ki- adóhivatalát“. .. Csoda-e hát, ha Balázs Béla e nemzetiségi tekintélytől származó megállapítások hitelét tovább nem kutatva olyan megállapításra jut, hogy „a lapnak nem akadt gazdája“, mivel az egyszerűen a Siroky-Lő- rincz-Major hármas utasítása-megál- lapodása alapján jött létre? Az elmondottakból szinte tör­vényszerűen következik további kö­vetkeztetése: „Arról sem tudunk, hogy bárhol határozat rögzítené: mi­kortól és milyen jellegű lapnak kel­lett megjelennie. Hogy az Új Szó mégis megjelent... az bizonyára azoknak a magyar nemzetiségű kommunistáknak az érdeme, akik segédkeztek a születésénél, megha­tározták a címét és megjelenésének idejét“. Eddig az idézet. Most pedig vegyük sorjába az ese­ményeket törvényszerűen befolyá­soló akkori körülményeket. Változás a nemzetiségi kérdésben V. Siroky miért pont 1948. de­cember elején tartja szükségesnek egy csehszlovákiai magyar lap év végéig történő kiadását abban az or­szágban, ahol a háborút követően a magyar nemzetiség felszámolása érdekében minden lehetőt elkövet­tek? És nem csupán a polgári pártok, hanem a lenini nemzetiségi politikát hirdető kommunista párt is. Valóban csak a csehszlovákiai magyar kom­munisták kiállása kényszerítette vol­na őt erre? S erről V. Siroky a párt­szervek határozata nélkül dönthe­tett? Minden így festene Lörincz Gyula szavai alapján, aki nem csupán ez esetben, hanem a későbbiek folya­mán is hajlamos volt arra, hogy túl­becsülje a nemzetiségi fronton betöl­tött szerepét. A tények a csehszlovákiai magyar nemzetiség sorsának megoldásában nem az egyének és nem is a párt kizárólagos szerepét igazolják. Ne feledjük, hogy a párt még az alig tíz hónap előtti 1948. évi februári ese­mények hatása alatt állt. A tényleges hatalomgyakorlás számos halasztha­tatlan probléma megoldását sürget­te. A helyzetet a megoldatlan nem­zetiségi viszonyok is bonyolították, a kisebbségeken kívül cseh-szlovák vonatkozásban is. Közben a nemzetközi porondon nagy horderejű események játszód­tak le. Vegyük csak figyelembe, hogy élénk diplomáciai folyamat kí­séretében Nyugat-Európában ekkor már befejezése felé közelednek az Észak-atlanti Szerződés Szervezete létrehozásának előkészületei (aláírá­sára 1949. április elején került sor). Ám Kelet-Európábán is megkezdőd­tek az integrációs folyamatok, hisz a következő évben Moszkvában megalakult a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Feltehetően a Szovjetunió is sürgeti a keleti tömb leendő tagjai közötti viszonyok ren­dezését. A csehszlovákiai külpolitika szempontjából felettébb fontos ese­mény, hogy Magyarországon az 1947. évi választásokon a baloldal aratott győzelmet, ami internaciona­lista alapon lehetővé tette a korábbi ellenségeskedés megszüntetését. Bi­zonyára ez is szerepet játszott ab­ban, hogy (talán keleti sugallatra is) megkezdték a csehszlovák-magyar barátsági szerződés megkötésének gyorsított előkészítését. Ugyanis a nemzetközi helyzet akkori alaku­lása sürgőssé tette a keleti tömb összekovácsolásának szükségét. Itthon is zajlottak az események. Az eddig bizonytalan sorsú, most már jogait visszanyerő nemzetiséget is szükségszerűen be kellett kapcsol­ni a gazdasági életbe. Rákosi feltétele volt? E nagy, ezernyi szállal összefonó­dó, a világ és a hazai események alakulására kiható történéseknek va­lahol a peremén kerül szóba egy csehszlovákiai magyar lap kiadásá­nak a követelménye. Tegyem mind­járt hozzá, hogy nem csupán annak igazolásaként, mintha a hatalmon levő kommunista párt hirdetett ideo­lógiája szellemében egyszeriben ön­kényszerből kezdte volna meg a nemzetiségi kérdésben a saját ma­ga is okozta torzulások felszámolá­sát. Erre vall az a tény is, hogy a magyar lap kiadása csak a cseh­szlovák-magyar barátsági szerződés előkészítése folyamán kerül szóba. Ezt állítólag Rákosi Mátyás szabta a szerződés aláírásának feltétele­ként. Erről Lörincz Gyulával több ízben is beszélgettem aki erről V. Siroky pártvezértől értesült. E tény egy 1971-ben lezajlott beszélgeté­sünkkor Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács akkori alelnöke is megerősítette, aki Rákosi feltételéről Stefan Bast'ovanskytól, az SZLKP KB akkori titkárától értesült. Ez az összefüggés kibogozható a továbbiakban ismertetett, a cseh­szlovák-magyar barátsági szerződés megkötését megelőző két interjúból is. Rákosi Mátyás miniszterelnök-he­lyettes a Rudé právo 1948. decem­ber 11-i számában megjelent interjú­ban kijelentette: „Úgy fogtuk fel a dolgot, hogy a csehszlovák nép bizonyos kiváró mértéktartást, bizo­nyos indokolt aggodalmat tanúsított, legalábbis mostanáig, amíg Magyar- országon véglegesen el nem dőlt a népi demokrácia és a reakció kö­zötti küzdelem... Most nyílik lehe­tőség a Szlovákiában élő magyarok problémáinak demokratikus szel­lemben történő megoldására“. A megfogalmazás eléggé általá­nos, de ki nem mondottan is utal arra, hogy ami eddig nem történt meg, arra most már igazán itt a lehe­tőség. Egy nappal később úgyszintén a Rudé právoban jelent meg Viliam Siroky miniszterelnök-helyettesnek az MTI munkatársának kérdéseire adott válasza: „A csehszlovák kormány a ma­gyar nemzetiségű személyek cseh­szlovák állampolgárságának elisme­réséről szóló törvény végrehajtásá­val párhuzamosan számos további intézkedést foganatosít állampolgári és politikai egyenjogúsításukra. A Május 9-i Alkotmány értelmében e személyek joga politikai pártban, az egységes szakszervezetben, a Földművesek Egységes Szövetsé­gében, ifjúsági szervezetben stb. va­ló szervezkedése. “ A további kijelentése már teljesen konkrét: „...Az elkövetkező napok­ban sajtó jelenik meg magyar nyelven...“ Ebben a megvilágításban nagyon is megkérdójezhető az olyan állítás, mintha az Új Szó megjelenése csak a hazai magyar nemzetiségű kom­munisták kizárólagos érdeme lenne. Természetesen előkészítésében, ki­adásában szerepük vitathatatlan. Téves következtetések A Vasárnapi Új Szó 1971. szep­tember 9-én (a sajtónap alkalmából megjelent), az Új Szó indulása című nyeirol csak a születésénél bábásko­dó szerkesztők visszaemlékezéséből és néhány... újságcikkből nyerhe­tünk képet“. Ez így távolról sem felel meg a valóságnak. Mint ahogy az idézett cikkben szereplő következő megállapítás se: „Nem akadt a lap­nak sem apja, sem anyja, senki se akarta magáénak vallani...“ Ilyen megállapításra csak az jut­hatott, aki megelégedett e visszaem­lékezésekkel, és tovább nem kuta­tott. Mert a természet törvényéből adódik, hogy apa és anya nélkül magzat nem fogamzik, gyermek nem születik. Az Új szó pedig világra jött... De vegyük a tényeket. Valahol a hazai és a nemzetközi események egyik metszőpontjában 1948 végén vetődött fel valamiféle magyar lap kiadásának a szüksége. Logikusan is arra következtethe­tünk, hogy a már hatalmon levő kommunista párt a korábban felszá­molásra, kitelepítésre ítélt több mint félmilliónyi magyar nemzetiséget szükségszerűen befolyásoló lap irá­nyítását nem hagyta saját hatósuga­rán kívül. Eddig a feltevés. Hát a valóság? Diplomamunkám témájául 1967- ben az Új Szó születése körülményei­nek feltárását választottam. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy konzultánsom Jan Kozák, a Csehszlovákiai írók Szövetségé­nek későbbi elnöke, egyik opponen­sem pedig a nemrég elhunyt Csanda Sándor docens volt. Forrásmunkák után kutatva a pártközpont pozsonyi levéltárában Drábek Viktornak, a pártközpont sajtóosztálya dolgozójának, az Új Szó korábbi munkatársának segítsé­gével sikerült rábukkannom egy jegyzőkönyvre, amely mindennél ékesebben bizonyítja az „újszülött“ szüleinek kilétét. E jegyzőkönyvet jelképesen nevezhetjük akár születé­si anyakönyvi kivonatnak is. Elfeledett jegyzőkönyv A jegyzőkönyv Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága Politikai Titkárságának 1948. no­vember 12-én megtartott üléséről készült. Az ülésen részt vett: Viliam Siroky, Stefan Basfovansky, Gustáv Husák, K. Moíko, Frantisek Zupka, Karol Smidke, J. Puli, Karol Bacílek. A tanácskozás harmadik pontja­ként „a KB magyar kérdésben ho­zott határozatának teljesítését el­lenőrizték“. E pontról K. Mosko szervezési titkár számolt be. A jegyzőkönyv a) pontja szerint. a KB mellett a következő összeté­telben magyar kérdésekkel foglalko­zó bizottság alakult: Dano Okáli (el­nök), Lörincz Gyula, Major István, Fábry István (titkár), Kugler János, Rabay Ferenc. „Ez a bizottság a KB segéd- és tanácsadó szerveként alakul meg, amely semmiféle formában nem sze­repel nyilvánosan és a KB Elnöksé­gének irányelvei alapján végzi mun­káját. Javaslatait minden esetben az elnökségnek kell előterjesztenie jó­váhagyás végett“. A jegyzőkönyv c) alpontja szerint a bizottságot megbízták egy magyar lap kiadása konkrét javaslatának ki­dolgozásával a következő irányel­vek alapján:- a lap a párt szerve lesz- nagy formátumú nyolc oldalon je­lenik meg- főképp a magyar munkások és középparasztok között kell ter­jeszteni- a KB kulturális és propagandaosz­tálya e bizottsággal együtt instru­álja politikailag a szerkesztősé­get és ügyel arra, hogy a lap a párt politikai irányvonalát kövesse- a bizottság kidolgozza és előter­jeszti a szerkesztőség összetételé­re, a lap címére és árára, valamint előfizetők szerzésére vonatkozó tervet- a szerkesztőség 4-tagú lesz. Érdemes megemlíteni, hogy Lö­rincz Gyula visszaemlékezéseiben a lap kiadásának előkészítésével megbízott bizottság létezéséről (amelynek maga is tagja volt) tudo­másom szerint nem tett említést. Pedig a határozatról tudnia kellett. Amint az elmondottakból is ki­szűrhető, az 1948. december 15-én megjelent Új Szó korántsem valami­féle nemzetiségi kérdésben vállalt egyéni kiállás vagy érdem ered­ménye. Nincs kétség a lap „szülőjének“ kilétéről Az Új Szó tehát a párt lapjaként jelent meg, s a központ kulturális és propagandaosztálya kapta feladatul, hogy a lapban ügyeljen a pártpoliti­ka irányvonalának érvényesítésére. Kiadását is a párt kiadóvállalata biz­tosította (és nem kölcsönt adott meg­indítására). Sőt, a terjesztést is a párt vállalta. Ezt tanúsítja az a kétoldalú sokszo­rosított megrendelőlap is, amelyet ennyi év után is sikerült megőrizni. Ezt Grek Imrétől, az Új Szó egykori munkatársától kaptam a hatvanas évek végén. A korábban elmondot­tak igazolására érdemes idézni az előfizetéssel kapcsolatos tudnivaló­kat tartalmazó szöveg első bekezdé­sét: „A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata alapján december 15-én megjelenik a Párt magyar nyelvű lapjának első száma. A lap, amelynek címe „Új Szó“ lesz, hetenként jelenik meg... “ E sokszorosított megrendelőlapot „A Szlovák Kommunista Párt Járási titkársága“ adta ki. E tények ismeretében már aligha maradhat kétség az Új Szó „szülőjé­nek“ kiléte felől. Miért nem vállalta? Egy fontos kérdés azonban mind­eddig megválaszolatlan maradt. Ugyanis az Új szó kezdetben nem a párt, hanem a „csehszlovákiai ma­gyar dolgozók lapjaként“ jelent meg. Fejlécében Szlovákia Kommu­nista Pártja csak 1952-től szerepel. Majd 1960. június 3-át követően lett Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának lapja, amikor a pártközpont titkársága a lapot ér­tékelte. Akkor se a létesítő szerv indítványára, hanem a lap akkori főszerkesztőjének, Dénes Ferencnek energikus közbenjárására, aki ezzel a lapot a Pravda napilap tekintély­szintjére akarta emelni. Különösen ragaszkodott ahhoz, hogy a lap gaz­dájaként ne csupán a párt, mint egész, hanem annak központi bizott­sága szerepeljen. Nagyon jól érzé­kelte, hogy azokban az években a központi bizottság már jóval a párt egésze fölé emelkedett, s a kettő a valóságban nem is minden esetben volt azonosítható. Ez főképp a ké­sőbbiek folyamán bizonyosodott be. Ebből törvényszerűen adódott, hogy a lap hosszabb időn át nem annyira a párttagság, hanem kizárólag a köz­ponti bizottság vitát kizáró, más vé­leményt nem tűrő álláspontját nép­szerűsítette. Mégis, mi lehetett az oka, hogy a párt a nyilvánosság előtt oly sokáig nem szerepelt a lap kiadójaként? Sztálini modell szerint A lap kiadójának a nyilvánosság előtti háttérben maradása aligha vé­letlen. Bár a párt háború utáni nem­zetiségi politikája még tisztázásra vár, kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar nemzetiség felszámolásá­nak programja nem írható csak a polgári pártok számlájára, ahogy ezt történelmet hamisítva egyesek az elmúlt évek folyamán beállítani igyekeztek. Sőt, népcsoportok kite­lepítése, szétszórása elsősorban a sztálini ún. nemzetiségi politika gyakran alkalmazott módszere volt, amit „lenini“ jelszóval ékesítve a ha­zai pártvezetők is büszkén hirdettek. Apró példaként érdemes megemlíte­ni a Nagy Szovjet Enciklopédia 29. kötetében olvasható egyetlen megál­lapítást: „A Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaságot 1944-ben felszámol­ták“. A lexikon szerzői nem hímez- nek-hámoznak, egyszerűen tényt ál­lapítanak meg. Ezzel kapcsolatban Berija 1944. március 14-én jelentést tett az SZKP Politikai Bizottságá­nak, miszerint „a csecsének, ingu- sok, karacsájok, kalmükök és balká­rok kitelepítését célzó akciót sikere­sen végrehajtották“. Miért említem mindezt az Új Szó születésével kapcsolatban? Azért, hogy jobban megértsük: Csehszlovákiában is a sztálini szel­lemben nevelkedett tisztségviselők álltak a párt élén, akik számára se jelenthetett különösebb erkölcsi vagy politikai problémát a magyar nemzetiség áttelepítés, kitelepítés vagy elszlovákosítás útján történő felszámolása: Ez a politika szükség­szerűen kihatott a cseh és a szlovák nemzet tudatának alakítására a nem­zetiségi kérdés értelmezésében. S a nemzetiségi kérdésben egy­szeriben csaknem száznyolcvan fo­kos változást a korábban másképp hangolt közvélemény előtt a párt vezetősége nyilvánosan csak fokoza­tosan vállalta. Az Új Szó esetében is egyelőre fnkább csak a háttérben maradt. Ám ki más adhatott volna ki lapot ebben az időszakban az itt élő ma­gyarság számára? Ha a lap kiadása a csehszlovák-magyar barátsági szerződés aláírásának egyik magyar részéről (a már ott is hatalomra ju­tott kommunista párt képviselői által is megfogalmazott feltétele volt), ak­kor ezt a feltételt Csehszlovákiában is csak a hatalmon levő kommunista párt teljesíthette. így természetesnek tűnik, hogy a magyar lap fejlécében is szerepelt a „Világ proletárjai, egyesüljetek!‘ jelszó, amely a cseh és szlovák párt­lapokat is megkülönböztette más pártok, szervezetek lapjaitól. Ugyanakkor a fejlécben „A cseh­szlovákiai magyar dolgozók lapja“ olv^kptó. Ez így ugyan kibővíti a lapnatósugarát, mégis ellentmon­dásnak tűnik. Ám csupán a régi kate­góriákba sorolt gondolkodás alapján. Ma már vitathatatlanul túlhala­dottnak tűnik, hogy az egyetlen ma­gyar napilap csupán a „világ prole­tárjaihoz“ szóljon. Megváltozott vi­lágunkban a lapnak az egész nemze­tiség, társadalom és nem csupán egy szűkebb réteg érdekeinek képvisele­tét, érdekvédelmét kell vállalnia. (Részlet egy készülő monográ­fiából) ZSILKA LÁSZLÓ Négy évtized téves nézetei az Új Szó történetéről • Kik segítették a világra jöttét? • A csehszlovákiai magyar dolgozók lapja li az igazság az Új Szó indulásáról cikkben írja: „Az indulás körülmé­1990. II. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom