Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

Vasárnap 1990. február 4. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.03, nyugszik 16.43, Kö- zép-Szlovákia: 07.10, nyugszik 16.50, Nyugat- Szlovákia: 07.16, nyugszik 16.56 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 10.45, nyugszik 02.47, Közóp-Szlovákia: 10.52, nyugszik 02.54, Nyugat- Szlovákia: 10.58, nyugszik 03.00 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük RÄHEL, CSENGE - VERONIKA nevű kedves olvasóinkat • 1740-ben született Carl Mi­chael BELLMAN svéd költő (t 1795) •1820-ban született Boíena NÉMCOVÁ cseh írónő, a realista elbeszélés mestere, a cseh népmese klasszikus irodalmi modelljének megalko­tója (t 1862) • 1900-ban szüle­tett Jacques PRÉVERT francia költő (t 1977). A VASÁRNAP következő számának tartalmából A „HARMINCHÁRMAK“ DOKUMENTUMA A szlovákiai magyar értelmiség képviselőinek analízise a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség helyzetéről ÚJ ARCOK, ÚJ GONDOLATOK Pomichal Richard írása a természetvédők szövetségéről HORDOZHATÓ „AGR0­LABORATÓRIUM“ T. Szilvássy László riportja AZ ELTÜNTETETT BIBLIOTÉKÁRÓL, AVAGY HOGYAN LETTEM ÖNMAGAM CENZORA Hajdú András írása BORISZ PASZTERNÁK MAGÁNYOSSÁGA Főnöd Zoltán tanulmánya FÉLEK Részlet Kocsis Rózsi Megszépült szegénység c. elbeszéléskötetéből A LEHETŐ LEGJOBBAT Kollár Imre a pármai karmesterverseny előtt - Szabó G. László írása AHOGY NEM VOLNA SZABAD A látottak és a hallottak egy kisváros zöldségboltjában dermesztet­tek meg. Két tizenkilenc éves lány mogorván szolgálta ki a vevőket: csapkodtak, morogtak. Közben jött egy középkorú férfi, aki azt reklamálta, hogy négy rothadó narancs akadt a vásárolt gyümölcs között. A lányok nem voltak hajlandóak a panaszost meghallgatni, így az a főnökhöz fordult. Nagy perpatvar keletkezett, s hogy ez teljes legyen, a lányok trágár szavakat „tolmácsoltak“ a panaszosnak. Végül is kicserélték a rothadó narancsokat, de a pult mögül még mindig a durva kifejezések hangzottak - míg sorra nem kerültem. Jónás Kornélia CSEHORSZÁGI LEVÉL Kedves levelet kaptunk Csehországból - azzal a kéréssel, hogy amennyiben lehet, közöljük. „Tudom, erről sokan írtak már - folytatja -, de engem sokan ismernek Szlovákiában. Illik nyilatkoznom negy­ven év után.“ Osztényi Leánder festőművészt - aki egyike azoknak, akik 1931- ben a pozsonyi magyar tanítóképzőben elsőkként kaptak oklevelet - valóban sokan ismerik, hiszen porcelánra festett csodálatos minia­tűrjeit több szlovákiai kisvárosban láthatták. íme a levél: „Szeretném a magam és a Csehszlovákiában élő magyar kisebb­ség nevében lelkesedésemet kinyilvánítani. Nagyra értékeljük, hogy egyenjogú polgárai lettünk országunknak, nagyra értékeljük a sza­badságot, amelyet annyi év után elnyertünk. Rokonszenvemet feje­zem ki a köztársasági elnöknek, Václav Havel úrnak, akiben jeles humanistát és becsületes embert ismertünk meg. Negyvennégy éve Karlovy Varyban élek, a családommal együtt. Porcelánfestőként és tervezőként dolgoztam. Ma már nyugdíjas vagyok. 1930-ban mint diák üdvözöltem - a magyar diákság nevében - T. G. Masaryk elnök urat. Magyarul mondott köszönetét a fogadtatásért, és kezet adott nekem. A mai napig büszke vagyok erre. Ha Masaryk humánus politikája szellemében fogunk tevékeny­kedni, hiszem, hogy valamennyien testvérek leszünk Európában, örülök, hogy az egyetértés kormánya - élén Václav Havellal - folytatja ezt a politikát. Boldog vagyok, hogy megértem ezeket az örömteli eseménye­ket.“ Osztényi Leánder ISMÉT NAGY A KELETJE A közelmúlt nagy változásai magával ragadták a polgárokat, fokozott figyelemmel kísérik a tévé, a rádió és a napilapok híreit. Annak ellenére, hogy jelentős fafeldolgozó- és papíriparunk van, hozzánk is eljutott a hír, hogy az újságok ára, szinte kivétel nélkül, drágább lesz. Azt pedig az Ipoly menti palóc is tudja, hogy nemcsak újsággal él az ember. Járatja ugyan ki ezt, ki azt a lapot, vagy olvassa az efsz által előfizetett újságot, mégis kellemetlenül érte az áremelés híre. Gyors fejszámolás elég volt ahhoz: ki-ki tiszta képet kapjon arról, hogy a jövőben milyen összeget kell a kézbesítőnek legombolnia. A szor­zást, osztást tett követte. Sok újságot lerendeltek, köztük az Új Szót is. S nem csupán a száz százalékos áremelés miatt! A kézbesítők bosszankodtak. A hírlapárusnál az elmúlt év utolsó negyedévében már nem volt hiánycikk az Új Szó. És ekkor jött az ébredés, a meglepetés. Az újság megújult, megtisztult. Ontotta a friss értesüléseket. Ismét kapós lett. Mindig is örültem, ha a hírlapárus előtt cserélődtek az emberek. Ezek száma most még több, az Új Szónak ismét nagy a keletje. Nem tudom, Ipolynyéken hányán rendelték le ezt a lapot, csak azt, hogy január elején 312-őt kézbesítettek a családoknak. A többiek még a délelőtti órákban igyekeznek megvásárolni a lapot. A három kézbesítőt pedig úton-útfélen kérdez­getik: Elófizethetó-e a lerendelt Új Szó? A lap, melynek új az arculata, s lényegesen megváltozott a tartalma is. Deák Sándorné PEDAGÓGUSFÓRUM UTÁN Sokáig vitáztunk. Öröm volt hallgatni a béklyóktól mentes, szabad gondolatok özönét. A pedagógusokét, akik még sohasem voltak ilyen közel egymáshoz, mint most. Csodálatos érzés volt együtt ülni azokkal a tanítókkal, tanárokkal, akik hosszú évek múltán is megmaradtak példaképemnek. Még gyönyörűbb érzés az, hogy ők azok, akik az ifjabb nemzedékkel együtt küzdenek a közös, nemes célokért. Még most is arcok, érzékenyen megfogalmazott gondolatok kavarognak fejemben, amit ők mondtak. Igen, ezek a pedagógusok megérdemlik, hogy naponta tüntessük ki őket, de ne babérokkal, oklevéllel, jelvényekkel, hanem tiszteletünkkel, szeretetünkkel, meleg szóval. Kerekesné Csaba Blanka Fülek Rácson innen, rácson túl... (Krascsenits Géza felvétele) ccßßheawn Olvad a jég Már jó néhány hete gyakorol­juk a demokráciát. Negyvenegy év után nehéz újra hozzászok­nunk, hiszen az eddigi vezetés burzsoá propagandának bélyeg­zett mindent, ami haladó volt. Szemükben az volt a jó, aki befogta a száját, még jobb volt az, aki bólintott, de a szekértolók voltak a legmegfelelőbbek. Az én generációm még úgy tanulta az iskolában, hogy az a jó, ami nálunk van, és csak a CSKP, a munkásosztály élcsa­pata vezethet el bennünket a boldog jövő Jelé. Csalódva ta­pasztaltuk, hogy mégsem így van. Évekkel ezelőtt titokban fi­gyeltük a nyugati rádióállomások híreit, mert tőlük tudtuk meg, hogy minden azért nálunk sem fenékig tejfel. Hónapokkal eze­lőtt áthangolhattuk rádiónkat a rövidhullámú sávról a közép­hullámra, mivel elég volt a ma­gyarországi hírközlő eszközöket figyelnünk, hogy megtudjuk a tit­kolt igazságot. Munkatársaim­mal kedd reggelenként rendsze­resen megvitattuk az előző nap „Élvezetes“ ingázás— Ha derűlátóan szemlélem a helyzetet, akár azt is mondha­tom, hogy ennyire ideális autó­busszal még nem találkoztam. Ha az orromat nem cirógatná egy rókagallér, és vállamat nem törné az aktatáska. A többi utas is biztosan fél lábon áll. Ne is koptassuk egyszerre a két csiz­mát, hiszen ingázótársaink jóté­konyan tűrik, hogy hátukra nehe­zedünk. Hogy fülledt a levegő? Ki kell bírni! A csuklós busz de­rekánál, a forgónál állok tized- magammal. Kis idő után fejem felett a szakadozott, repedezett bőrredőn át hűsítő eső kezd a nyakamba csordogálni. Meg­nyugszom, hiszen a tőlem távo­fő televízió műsorát, a Panorá­mát. Manapság egyre gyakrab­ban nézzük a Csehszlovák Tele­vízió műsorát is. Ma már érde­kes hírekkel szolgál, s néha már megemlít bennünket, csehszlo­vákiai magyarokat is. Most, amikor megnyílt a ha­tár délnyugati szomszédunk felöl, körülnézhetünk a monar­chia egykori metropolisában is, és saját szemünkkel láthatjuk, aminek látványától féltettek ben­nünket eddig az elvtársak, s mi­ért nem volt szabad eddig korlá­tozás nélkül utazni. Hivatalosan csak nemrég ke­rült nyilvánosságra, hogy az, amit negyven évig építettünk, nem a fejlett szocialista társada­lom. Most már csak arra kell ügyelnünk, hogy ez a négy évti­zedig épített valami a fejünkre ne omoljon. A gyors változás sokakban fe­szültséget váltott ki. Óriási az információözön, az emberek nem bírják követni a kül- és belpolitikai események menetét. A munkahelyeken csaknem min­denki politizál. A jövő a mi kezünkben van. Igaz, hogy most vagyunk benne igazán a télben, de a keményvo­nalas politika jege olvad. Hamar Győző labb állók irigy tekintetét nem kell pironkodva tűrnöm, mert a szá­guldás jóvoltából az ó utazásu­kat is bőséges esöpermet teszi még élvezetesebbé. Egy kellemetlenkedő útitár­sunknak az jutott eszébe, hogy a találékony közlekedési vállalat bizonyára ilyen és más hasonló furfanggal akar a kedvünkben jár­ni. Azt állította, mindezt azért te­szi, hogy elfeledtesse velünk a buszon utazó diáksereg és dolgo­zók számának háromszorosára való tekintettel újabb járatokat is beiktathatna, ha lenne elegendő jármű, buszsofőr vagy jóakarat? Száz Ildikó Vágsellye ] Megkérdeztük dr. Fekete Imrét, az SZSZK Igazságügyi Minisztériumának osztályvezetőjét 0 Az új politikai helyzetben milyen intézkedéseket tart szük­ségesnek a bírói függetlenség biztosítása érdekében?- Látni kell, soha és sehol sem létezett abszolút bírói függetlenség. Ez inkább csak egy eszme, melyhez viszont feltétle­nül közelíteni kell. Ám a bírákat végül is nem lehet függetleníteni saját világnéze­tüktől, tapasztalataiktól. Magát az eszmét a 18. században fogalmazta meg Montes­quieu, francia filozófus a hatalmi ágak felosztásáról szóló elméletében. E szerint a törvényhozói, a bírói és a végrehajtói hatalom független egymástól, ugyanakkor viszont egymást ellenőrizhetik, illetve fé­kezhetik annak érdekében, hogy egyik se tudja kisajátítani, monopolizálni a hatal­mat. A bírói hatalom elsősorban a törvé­nyek alkotmányosságát ellenőrizheti (al­kotmánybíráskodás), ugyanakkor viszont felülvizsgálhatja a végrehajtó hatalom ha­tározatainak törvényességét is (közigaz­gatási bíráskodás). Az alkotmánybírák lennének illetékesek arra is, hogy hatá­lyon kívül helyezzék az alkotmánynak vagy a törvényeknek ellentmondó kor­mány- és minisztériumi rendeleteket, hir­detményeket is. Az elmondottakból következik, hogy a bírói függetlenség biztosítása bizonyos szervezeti intézkedések meghozatalát is megköveteli. Elsősorban arra gondolok, hogy biztosítani kell a bíróságok autonó­miáját az államhatalom szerkezetén belül, arra, hogy a bíróságok függetlenek legye­nek úgy a törvényhozási, mint a kormány­szervektől, de a politikai pártoktól és moz­galmaktól is. Végül is ezek a pártok és mozgalmak képviseltethetik magukat a parlamentben és a kormányban. Ezért teljesen indokolatlan, hogy az egyes ese­tek konkrét eldöntésébe is beleszóljanak. Ennek érdekében a bírák párttagságát fel kellene függeszteni megbízatásuk idejére. Az elmúlt évtizedekben a bírákat nem­csak a politikai struktúrák befolyásolták, hanem rokonaik, ismerőseik is. Ezért meg kell teremteni azokat a gazdasági, anyagi, szociális feltételeket, hogy a bírák függet­lenek lehessenek a helyi befolyásoktól is. A bírák például eddig alacsonyabb fizeté­seket kaptak, mint a közbiztonsági szer­vek alkalmazottai, nem jutottak olyan elő­nyökhöz mint ők, nem voltak olyan ked­vezményeik a társadalombiztosítás terü­letén sem, nem járt nekik pótszabadság, de megkülönböztetett egészségügyi gon­doskodás sem, holott a bírák munkája legalább annyira igényes és felelősségtel­jes, mint az övék. Minden egyes döntésük konkrét emberi sorsokat befolyásol. Nö­velni kell a bírák függetlenségét az igaz­ságügyi minisztériumtól is. Mérsékelni kel­lene például a minisztérium felügyeleti tevékenységét, más megoldásokat kelle­ne találni a személyzeti kérdések eldönté­sét illetően. Dönteni kellene a bírák vá­lasztásának vagy kinevezésének kérdé­sében és gondolkoznunk kellene arról is, nem növelné-e a bírák függetlenségét, ha bizonyos átmeneti időszak után egész életre szóló kinevezést kapnának stb. (m-n) J dBUjgSBfl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom