Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
21 1990.1.26. Az tin. téli oltóvesszök megsze- désének, bekészítésének időszaka a tenyésznyugalmi időszak egyik legfontosabb tennivalója. Ezt valamennyi' gyümölcstermesztéssel foglalkozó kertbarátnak szeretnénk a figyelmébe ajánlani, hisz nem csupán azoknak lehet szükségük oltóvesz- szöre, akik tél végi vagy tavaszi oltáshoz készülődnek. A bekészitett oltóvesszöknek például a nyulak által megrágott gyümölcsfák kezelésénél, megmentésénél is nagy hasznát vehetjük (áthidalásos oltás). A későbbi beavatkozások sikerének alapja az oltóvesszök szakszerű kiválogatása és tárolása. A megszedett vesszőknek nem szabad kiszáradniuk, penészt fogniuk vagy kifakadniuk. A kertbarátok többsége minden újért lelkesedik, de ez gyakran megbosszulja magát. Ezért lehetőleg a helyi feltételek között bevált fajtákról, és csakis az egészséges fákról szedjünk oltóvesszőt. Az oltóvesszök megszedésének legmegfelelőbb időpontja decembertől február végéig - néha március ^elejéig - tart. A csonthéjasok és az egres esetében ezt a munkát legjobb decemberben elvégezni, az al- magyümölcsúek és más gyümölcsfajok oltóvesszöit januárban és februárban készíthetjük be. A kiszemelt fák déli oldalán mindig olyan vesz- szöket válogassunk össze, amelyeken jól fejlett rügyek találhatók, viszont mentesek a mechanikai sérülésektől. Legjobbak a korona csúcsi részéről és a külső ágakról vágott vesszők. A korona belsejéből származók kevésbé jók, sőt gyakran használhatatlanok. A vízhajtások (a korona belsejében merőlegesen felfelé törő vesszők) csak abban az esetben alkalmasak oltóvesszőnek, ha rajtuk tökéletesen fejlett hajtásrügyek találhatók. A megszedett vesszőket azonnal kötegeljük és megjelöljük. A címkén fel kell tüntetni a szedés helyét és időpontját, valamint a gyümölcs faját és fajtáját. A kötegeket hideg, de fagymentes helyiségben, mérsékelten nedves homokba állítva tároljuk (a függőlegesen elhelyezett kötegek alsó harmada álljon homokban). A helyiség túl magas vagy alacsony páratartalma egyaránt káros lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pincében, a vizvezetékaknákban, illetve az épületek északi oldalán a hó alatt való tárolás a legeredményesebb. Amennyiben nem vállaljuk a téli tárolás kockázatát és téli oltó- vesszők helyett átél végi metszéskor megszedett vesszőket akarjuk felhasználni, akkor az oltásra a lehető legkorábban kell sort kerítenünk. Ilyenkor átmenetileg a hűtőszekrény alján tárolhatjuk az oltóvesszöket, de óvnunk kell őket a kiszáradástól. Legjobb a vesszők alsó végét átnedvesített gézbe, vattacsomóba vagy újságpapírba csomagolni, majd az egész köteg alsó részére mikrotén- vagy fóliatasakot húzni. (rn) LE A GUBACSOKKAL! A közönséges lucfenyőnek a fenyögubacstetű a legveszélyesebb kártevője. Rendszeres vizsgálódással a fákon könnyen megfigyelhetjük, hogy a csúcsrügyekből vagy a közeli oldalrügyekböl tobozszerű gubacs képződik. Ez egy ideig növekszik, majd határozott alakot vesz fel és leáll a növekedése. A gubacsok eleinte zöld színűek, később elfásodnak, megbámulnák. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a gubacsokat, a kamrácskáikban apró, viaszos tetveket találunk. A fertőzött fák esztétikai értéke csökken, s növekedésük lelassul, a gubacsok fölötti hajtásrészek elszáradnak. A tetvek ősszel elhagyják a gubacsokat és a hajtásokon, viaszbevonat alatt telelnek át. Az áttelelt alakok rügyfakadáskor tojást raknak, s a kikelt utódok szívogatása nyomán alakulnak ki az újabb gubacsok. Nyáron a tetvek mindig a gubacsokban tartózkodnak, ezért a fák megmentésében fontos szerep jut a mechanikai növényvédelemnek. Főleg akkor, ha még csak néhány gubacs található a fán. A rövid ág- vagy hajtásrésszel együtt levágott gubacsokat semmisítsük meg. A vegyszeres növényvédelemben a kertbarátok számára is hozzáférhető rovarölő szerek valamelyikét használhatjuk. Rügypattanástól virágzás kezdetéig 7 naponként megismételt permetezéssel pusztíthatjuk a fenyőinket károsító fenyőgubacstetveket. Ősszel, amikor a kártevők elhagyják a gubacsokat, de még nem védi őket téli viaszbevonat, két, jól időzített permetezéssel igen jó hatást érhetünk el. -szét „Rakott“ grill A szabadtéri sütés-főzés hangulata egyre több kertbarátot vonz, ezért sokan keresnek-kérnek kerti tűzhely építésével kapcsolatos ötleteket, terveket. Az alábbiakban - a magyarországi Ezermester 1986. évi 3. száma alapján - egy ,,szárazfalazással“ gyorsan megépíthető, újszerű és egyben tetszetős tűzhely kivitelezésének módját ismertetjük. Igaz, messze még a tavasz, de mivel az összerakásnál az alapanyagok beszerzése minden bizonnyal lényegesen tovább fog tartani, ésszerűnek tartottuk ezt a korábbi közlést. Alapanyagunk közönséges kisméretű vörös, lehetőleg „gépi“ tégla. Bármilyen téglafajtát választunk, fontos, hogy minden egyes darab hibátlan legyen. Szükségünk lesz még egy kb. 120 x 60 x 1,2 cm méretű rétegelt lemezre, és a fellépő hőhatást elviselő burkolólapokra. Jó például a mázas pirogránif, amelynek lapmérete 40 x 40 x 4 cm. Drágább, de igen szép megoldás, ha kályhacsempe közép- és sarokfedlapokat használunk, de kétszer égetett tűzálló téglából is léteznek egészen lapos, 2, 3 és 4 cm vastagságúak. Első feladatunk az alap elkészítése. Lerakhatunk egymás mellé két 50 x 50 cm-es betonlapot. Ha ilyenek nincsenek készen, azokat magunk is kiönthetjük. Érdemes legalább 8-10 cm vastag darabokat készíteni, hogy a téli fagynak is ellenálljon az alap. Fontos, hogy a betonlap sima, és tökéletesen vízszintes legyen. Ehhez nemcsak az szükséges, hogy a lefektetés pillanatában vízszintben álljon, hanem az is, hogy a talaj a beton alatt megfelelően tömör, szilárd legyen. A nyolc darabból álló első téglasorból S vagy fordított S alakzatot rakjunk ki. Ügyeljünk arra, hogy egyik tégla se nyúljon túl a betonlapon. A következő sort egy féltéglával kezdjük, majd egy köznyi eltolással folytassuk, így a téglák szélei nagyjából egyvonalba esnek majd. A téglák közé semmiféle kötőanyagot ne tegyünk, viszont fontos, hogy az egyes darabok tökéletesen felfeküdjenek egymásra. Elhúzódott, görbült téglák az ilyesfajta építményhez nem felelnek meg. Ha bárhol is billeg egy darab, azt vagy az alatta levőt ne használjuk fel. így, a téglasorokat váltogatva, farnak, amelyek a látszólagos különbségek ellenére szorosan összefüggenek, tökéletesen kiegészítve egymást. Ezek a fogalmak a müvelésmód és a metszésmód. Tóth József illusztratív felvétele A múvelésmódot több tényező határozza meg, mint például a környezeti feltételek, a termesztett fajták, a választott termelési technológia és a termelés célja. A keskenysoros ültetvényekben fej- és bakművelést, a közepes sortávolságé ültetvényekben legyező-, Guyot-, alacsony kordon és szálvesszős fejművelést, a korszerű szélessoros szőlőkben pedig Moser-, magas Guyot- és Sylvz-féle, il-» letve kettős-függöny-múvelést alkalmazunk. Mielőtt kézbe vesszük a met- - szóollót, el kell döntenünk, milyen terhelést fogunk alkalmazni. A rügyterhelés nagyságát a metszés után a tőkén maradó világos rügyek száma fejezi ki, egy négyzetméterre átszámítva. Azonos feltételek (kondíció, fajta stb.) mellett egy kis tenyészterü- letű fej- vagy bakművelésű tőkén 10-16, a 'lényegesen nagyobb tenyészterülettel rendelkező magasművelésű tőkén pedig 40-60 rügy meghagyásával érhetünk el optimális terhelést. Kistermelői feltételek mellett 8-16 között lehet meghatározni az optimális négyzetméterenkénti rügyszámot. Persze figyelembe kell venni a tőke kondícióját, az alkalmazott művelésmód, a termesztett fajta és a termelési cél specifikus igényeit. A metszésnél a tőkén különböző hosszúságú és rendeltetésű csapokat hagyunk meg, mint például a termőcsap, termővesz- szó, ugarcsap, biztosítócsap. Ennek alapján teszünk különbséget a rövid- és a hosszúmetszés között. Ezen belül a rövidmetszés lehet kopasz- és hosz- szúcsapos metszés, a hosszúmetszés pedig hosszúcsapos, félszálvesszös és szálvesszős metszés. A szőlőtermesztéssel foglalkozó kertbarátok legfőbb vágya, hogy a rendelkezésükre álló - rendszerint nem nagy - területen a lehető legtöbb kiváló minőségű termést szüretelhessenek. A szakemberek tudják, hogy ezt csak évekig tartó átgondolt, minden szempontból szakszerű termelési technológiával lehet elérni. A remélt siker egyik alapfeltétele a helyes metszés, ami döntően befolyásolja a terméshozamot és a minőséget. Mindenekelőtt a metszés idejének és módjának helyes megválasztása fontos. Ami a metszés idejét illeti, ennek megválasztása két csoportra osztja a háztáji és nagyüzemi termelőket. Ugyanis a kertbarátok megtehetik, hogy ezt a fontos munkát a legmegfelelőbb időpontban végezzék el, vagyis a tenyésznyugalmi időszak legvégén. Ezzel szemben a nagyüzemi szőlészetekben - elsősorban a munkaerőgondok miatt - általában már a nyugalmi időszak kezdetén munkához kell látni, hogy a gyakran több száz hektáros ültetvényben agrotechnikai határidőben befejezhessék a metszést. A nélkülözhetetlen műveletnek két fő célja vap. Az egyik a legmegfelelőbb tőkeforma kialakítása és fenntartása, a másik a rendszeres bő termés és a jó minőség megalapozása. E célokat a szakirodalomban két fogalom határozza meg. Olyan fogalMinden tőkét az egyedi erőnlét felmérése után kezdünk metszeni. Az erőnlétre a vesszők vastagságából és hosszából következtethetünk. A töke akkor van jó erőnlétben, ha a vesszők zöme 8-10 mm vastag és a karokon folyóméterenkénti átlagban legalább 5-6 vessző nőtt egy méteresnél hosszabbra. A meghagyott csapok hosszát a vessző vastagságának figyelembevételével határozzuk meg. Szálvesszönek, hosszúcsapnak a 8-10 mm vastag vessző alkalmas. A 6 mm-nél vékonyabb vesszőket nem ajánlatos 1-2 rügynél hosszabbra meghagyni. PALIK LÁSZLÓ mérnök lazzuk fel építményünket 65-70 cm magasságig. Ha pontosan dolgoztunk, a legfelső sor minden téglája függőleges síkba kerül és felül is vízszintes síkot ad. Arra tegyük rá az asztallapként szolgáló, bevont réte- geltlemez-táblát. A hóálló burkolatot csemperagasztóval ragasszuk fel a táblára, és a burkolólapok közeit vízüveges samottal fugázzuk ki. A tűzhely elkészítése tulajdonképpen csak azután következik. Meghatározó eleme a rostély, hiszen annak a méretei szerint kell építenünk a tüzteret. Ábránkon egy 380 mm átmérőjű, kör alakú öntöttvas rostély látható, melybe oldalról, 60 fokonként egy-egy M 6-os csavart hajtottunk be. Ezek a csavarok egy-egy tégla közepéré támaszkodnak fel. E rostély köré egy téglahatszöget kell építenünk. Az asztallapra kirakott első téglasor helyét tehát pontosan kijelöli a rostély. Eltérő rostélyformánál ahhoz igazodjunk. A henger formájú, lyukacsos oldalú túzteret négy téglasorból építsük fel, a legfelső sorra tegyük fel a rostélyt. Ez a kialakítás kedvező a tűz számára, hiszen az izzó faszénnek sok hely nem kell, az égéshez szükséges levegő viszont köny- nyen bejut az égéstérbe. A tüzeléshez csak faszenet használjunk, legfeljebb a begyújtáshoz dobjunk rá néhány kisebb, száraz gallyat. Végül egy grill-avató recept: a jól megsózott, kivert hússzeleteket curry-vel, vagy pecsenye fúszerke- verékkel és chilivel szórjuk meg, tegyünk rá egy kevés mustárt, és kenjük be étolajjal. A húst alaposan süssük át. m r «
