Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-29 / 26. szám

—-— Hogyan rajzoljunk. ® Szerkeszti: Taliósi Béla Az öreg halász és nagyravágyó felesége (Magyar népmese) Hol volt, hol nem volt, heted­hét országon is túl, volt egy öreg halász. Volt neki egy nagyravá­gyó felesége. Egyszer elment az öreg ha­lász a tengerre halászni. Hama­rosan fogott egy gyönyörű szép nagy pontyot. És csodák csodá­ja, egyszer csak megszólal a ponty:- Te szegény halászember, engedj el engem! Úgy megjutal­mazlak, hogy nem bánod meg soha életedben. Minden kíván­ságod teljesül. Hát az öreg halász a nagy könyörgésre a pontyot visszaen­gedte a tengerbe. Hazamegy, kérdezi a felesége:- No, mit fogtál? Hoztál-e va­lamit?- Fogtam én egy nagyon szép pontyot.- Hát miért nem hoztad haza ?- Úgy könyörgött szegény, hogy engedjem el. Minden kí­vánságunkat teljesíti.- Hát akkor eredj vissza hoz­zá, és mondd meg neki, hogy egy nagyon szép házat sze­retnék! Mert csak egy kis kunyhóban laktak a tenger partján. Visszaballagott a halászem­ber a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta:- Hallod-e, te ponyt! Az én feleségem azt üzeni, hogy a ten­ger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty és megszólal:-Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad! Hát valóban, mire hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A fele­sége ott sürgött-forgott a kony­hában. Egy ideig nagyon boldog volt. De egyszer csak megint azt mondja a felesége:- Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy gró­fok lehessünk! Ismét elment az ember a ten­ger szélére. Azt kiáltja:- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem! Egy kis~ idő elteltével felbuk­kan a hal, azt kérdi:- Hát mit akar a feleséged?-Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk!- Eredj haza, úgy van, amint kívánta! Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényes- kedett egyik szobából a má­sikba.-Most már csak meg vagy elégedve? - kérdi a halász. A felesége nagyon boldog volt. • Másnap reggel azonban, alighogy felébrednek, azt mond­ja az asszony:- Hallod-e! Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni és palo­tában lakni. A szegény halászember ismét elballagott szomonjan a víz szé­lére. Azt kiáltja:- Hallod-e te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem. Eltelik egy kis idő, előjön a hal, és kérdi:- Hát most mit akar a te fele­séged?- Királyné szeretne lenni, pa­lotában lakni!- Eredj haza! Úgy van, amint kívánta! Ahogy hazaér a szegény em­ber, nem győz csodálkozni: a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme vilá­gát. Mikor végre bejutott a hosz- szú lépcsőn, sok szobán keresz­tül, kérdi a feleségét:-No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal?- Meg - feleli az asszony bol­dogan. De alighogy megvirradt, másnap azt mondja az asszony:-Hallod-e, eredj vissza ah­hoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a vilá­gon nincsenek! Hát csak addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szé­lére. Mondja nagy szomorúan:- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem. Zavaros lett a tenger vize, hullámzott, és csak sokára jött elő a ponty mérgesen:- Hát mit akar a te feleséged?-Most meg császárné sze­retne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a vilá­gon nincsenek.- Igaz, hogy ezért sem dolgo­zott - mondja a ponty -, nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámu­lattól, olyan fényes paloták, vá­rak és udvari népség volt minde­nütt. Azt kérdi a feleségétől:-Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony nagyon boldog­nak látszott. De másnapra kelve ismét csak azt mondja az urának:- Hallod-e! Eredj vissza ah­hoz a pontyhoz és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy minden­ki nekem hódoljon, és leborulja­nak az emberek a lábam előtt. A birodalmam a világ egyik vé­gétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott, szabódott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan:- Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem mindig pöröl vélem. Ott kellett állnia nagyon soká­ig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékozott és úgy hul­lámzott, mint még soha. Egy he­lyen zavaros lett a víz, és na- gyon-nagyon sokára felbukkant a hal. i- Mit akar a te feleséged?- A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon.- Jól van - mondja a hal -, ha azt hiszi, hogy munka nélkül él­het és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok. Eredj haza, megtalálod őt a halász­kunyhóban! Úgy is lett. Ott találta a sze­gény halász a kis halászkunyhó­ját és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. N. KÁKAROV SZILVIA Tanév végén Nevet a nap, A tanévnek kék az ég, vége már, virágcsokor ­vár a vízpart, meseszép! vár a nyár, Rakott szoknya, vár a tenger, fehér ing vár a hegy, iskolába vagy az erdő? siet mind. Egyremegy! Fényes fehér Vakációd papírlapon élvezd bátran, egyeseim hiszen nem vagy mutogatom. iskolában, Tíz hónapnak s ha tovatűnik gyümölcse majd a nyár, mosolyog a az osztályterem szemembe. visszavár! Gondolkodom, tehát... ÖSSZETETT SZAVAK Keresd meg azt a szót, ame­lyet ha a KÉRDÉS, ZÁR, TRÉ­FA, HÁBORÚ, CSAPÁS kifeje­zések elé teszel, értelmes, im­már összetett szavakat kapsz. SZÓKERESŐ Ha a feladat betűinek helyére behelyettesíted a megfelelő sza­vakat, s elvégzed a műveletet, megfejtésül egy szót kapsz. A feladat: (A - B) + (C - D) + E = ? A = nagyon meleg B = indulatszó (ó!) C = rádióban, televízióban músorközvetítés D = kerti munkát végez E = az állatok alá terített szalma Készítette: Pénzes Tímea MEGFEJTÉS A június 15-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Drezda; 5x4+1:7+9:4-2=1. Nyertesek: Bányi Zsuzsanna, Kolon; Garab Andrea, Ipolynyék; Mag Mihály, Fülek; Pál Szilárd, Párkány; Demecs Judit, Losonc. Tudjátok mi a számítógép? Micsoda kérdés, ugye? Hát per­sze, hogy tudjátok. A számítógép az, amivel anyu dolgozik, az a „csodamasina“ ami apu íróasz­talán van, amivel játszani lehet, amivel nehéz feladatokat könnyen meg lehet oldani, amivel rajzolni lehet, ami zenélni is tud - és még sok ehhez hasonló gondolat jut az eszetekbe. De ahhoz, hogy a szá­mítógépet igazán megismerjétek, hogy egyszer majd jó „barátotok-' ká“ váljon, egy picit többet kelle­ne tudnotok a számítástechniká­ról, illetve annak megtestesítőjé­ről a számítógépről. Próbáljunk meg hát együtt közelebb kerülni a ma még számotokra talán cso­dának tűnő számítógéphez. Most induló sorozatunkban a számítás- technika legrejtélyesebb titkaival is megismerkedhettek. A számítógépek rendkívüli teljesítmé­nyekre képesek. Segítségükkel nemcsak képeket rajzolhatsz, verseket írhatsz, összeadhatsz, kivonhatsz, hanem alkal­mazásukkal lehetővé válhat például az is, hogy adatok ezreiből a másodperc tört része alatt meg lehessen találni egy kí­vánt információt. A számítógép egy olyan berendezés, mely megkönnyíti munkán­kat, javítja képességeinket és növeli szel­Ismerkedés... (Lőrincz János felvétele) lemi teljesítményünket. Néha azt is mond­ják, hogy rákényszerít megmozgatni egy picit az agytekervényeket. Mindehhez legelőször is szükség van egy műszaki berendezésre, vagyis a szá­mítógépre, amelyet úgy kell megalkotni, hogy alkalmas legyen: az adatok vételére, az adatok feldolgozására, a feldolgozás befejezése után pedig az adatok szolgál­tatására (például kinyomtatására). E mű­szaki berendezések összességét hard­vernek (hardware) nevezik. A hardver két fő részből áll, méghozzá a központi egy­ségből, ahol az adatfeldolgozás történik. A másik részét perifériáknak nevezik. Ezek az adatok és a programok bevitelé­hez, kiviteléhez és tárolásához szüksé­gesek. Ahhoz azonban, hogy a hardverrel va­lamilyen feladatot meg lehessen oldani, a számítógépet programozni kell, azaz meg kell határozni, hogy a hardver mit, milyen adatokkal, milyen sorrendben és milyen eredménnyel hajtson végre. Elő kell tehát írni azt a logikai menetet, amely szerint a hardvernek dolgoznia kell. Ezt írja elő a számítógépprogram - szoftver (software). A szoftverfejlesztése hasonló­an fontos, mint egy új számítógép kifej­lesztése. A szoftverfejlesztés eredménye - a program. A program egy meghatáro­zott feladat megoldásához szükséges te­vékenységek logikus sora. Különböző fel­adatok megoldásához egymástól külön­böző programokra van szükség. Egy és ugyanazon hardver számára nagyon sok különböző programot lehet kidolgozni. A program az utasítások logikus sorozata, a gépnek adott információt pedig adatnak nevezzük. A programot számítógópnyel- ven kell megírni, például BASIC-ben. Ezt megérti a gép, ha pontosan megtartjuk nyelvtani szabályait. Ha programot írunk nagyon alaposan meg kell fontolnunk, mit is akarunk csinálni, s ahhoz, hogy a várt eredményre jussunk, meg kell határozni a főbb lépéseket. Programíráskor az uta­sításokat olyan egészen apró lépésekre kell bontani, amelyek már lefordíthatók a számítógép nyelvére is. A program utasításait nagyon gondosan kell megad­ni, mert a számítógép még a helytelen utasítások végrehajtását is megkísérli. A számítógépen belül a gép minden munkát egy belső kód alapján végez el. A kód apró elektromos impulzusokból áll. Utasításaidat a gépen belül egy különle­ges értelmező program fordítja le számí­tógépes kódra. A számítógépes kódban minden utasítást pontosan meghatározott elektromos impulzusok képviselnek. A számítógépek világa meglehetősen bonyolult, s nagyon sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mai modern, gyor­san és megbízhatóan dolgozó gépek el­készülhessenek. E rövid bevezető után - a következő részben - a számítástech­nika történetével ismerkedhettek meg. Kotolácsi Erzsébet mérnök ÚJ SZÚ 18 1990. VI. 29. I ilasúrnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom