Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-22 / 25. szám
Ilasamap Hé t év alatt 1 millió • A terhességmegszakítást felcserélik a fogamzásgátlással • A nők 40 százaléka ismételten veteti el a magzatot • A szexuális nevelést komolyan kell venni Kis kézipoggyásszal érkeznek a kórházak nőgyógyászataira, s másnap sápadtan már távoznak is. Egy-kétnapos kényszerpihenő után (gyakran anélkül) munkába állnak, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Tudják, érzik, hogy a sors (?) megkímélhette volna őket ettől. De más választás nem lévén, megszakíttatták terhességüket. Szlovákia több kórháza felvételi irodájában kérdeztem az érintetteket a miértre. Eleinte zavarban voltak ugyan, de végül is nem zárkóztak el a beszélgetés elől. ...- Nem ez az első terhességmegszakításom. Egyetemistaként még kénytelen voltam bizottság elé menni. Idegen emberek próbáltak meggyőzni arról, szüljek. Hiába érveltem, legintimebb dolgaimban vájkáltak, egyesek- főleg a bizottság női tagjai- mintha élvezték volna a fonák helyzetet. Iszonyatos volt, hogy k...-nak tartottak. Mihelyt lehetett, szültem három gyereket. A nehezén tújutottunk, és most ismét terhes lettem. Szerencsémre, magam dönthetek, vállalom-e vagy sem. Nem kell több gyerek! A baj csupán az, hogy feleslegesen sokáig tart a terhesség megállapítása. Sajnos, azt csak most tudtam meg, itt nem is végeznek mini-interrup- ciót (a méhtartalom kiszippantása vákuum segítségével), ami megkímélné a nőt. Habár, nálam nem nagyon számít, de vannak itt fiatalok is.- Én is voltam már bizottság előtt, elvált nőként. Nem kívánom részletezni, de bőgve mentem ki a teremből. Mert a barátom - bent volt velem - vállalta is volna a kicsit, de ez nem volt az a kapcsolat, amire egy rossz házasság után vágyódik az ember. Azóta férjhez mentem, van egy másfél éves kisfiam. A fogamzásgátló ellenére teherbe estem. Még szerencse, hogy megszűntek a bizottságok, az ügyintézés tartama miatt biztos kifutottam volna az időből. Ezzel nem számoltunk... Bárcsak túl lennék az egészen... * * * A Cseh és a Szlovák Köztársaságban az utolsó hét évben 1 millió terhességmegszakítást végeztek. 1987. január elsejétől (az új törvény életbelépésétől) 28 százalékkal nőtt azok száma, akik a terhességmegszakítás mellett döntöttek. Vannak városok, ahol több a megszakítás, mint a szülés. * * *- A terhességtől való félelem ingerültté tesz. Amikor csak tehetem, azzal utasítom el a férjemet, hogy fáj a fejem, fáradt vagyok... Félelmem nem volt hiábavaló, állapotos vagyok. Nem szülök. * * *- Milyen a helyzet a fővároson túl? - tettem fel a kérdést a Du- naszerdahelyi Járási Egészség- ügyi Intézet nőgyógyászati osztályán Juraj Barbaric főorvosnak.- E téren nincs különbség a nagyváros és a kisváros között. Kórházunkban tavaly 1005 terhességmegszakítást végeztünk s 1423 szülést vezettünk le. Persze, lehet, hogy voltak, akik nem a járási kórházban végeztették el a műveletet, hiszen az új törvény módot ad erre is. Elkeserítő adatok! Ám aki úgy dönt, nem akar szülni, nincs az az orvos, aki rá tudná bírni a nőt, változtasson elhatározásán. Tudtuk, az új törvény életbelépése után több lesz a dolgunk, ám ekkora növekedéssel senki sem számolt. Az a gyanúm, hogy a nők a terhességmegszakítást összetévesztik a fogamzásgátlással. Habár, ha most megkérdezné, milyen szereket ajánlhatnék a védekezni kí- vánkozóknak, bajban volnék. A gyógyszertárakban kapható fogamzásgátló tabletták választéka silány. A jugoszláv behozatallal szinte mindig gondok voltak, ma viszont már a hazai szállítmányok is rendszertelenek. Ez a helyzet a magyarországi és a keletnémet tablettákkal is. * * *- A két gyerek után évekig fogamzásgátlót szedtem. Elmúltam negyven éves, az orvos eltiltott a tablettáktól. Terhes lettem és már nem akarok gyereket. * * *- S a méhen belüli spirál? - gondolkodott hangosan a főorvos. - Egyre kevesebb nő egészségi állapota kifogástalan olyannyira, hogy szövődményképződés veszélye nélkül ajánlhatnánk ezt a módszert. A védekezés lehetne a férfi gondja, de hogy mennyire nem az, köztudott. * * *-Azt mondja a férjem, ha nem akarok gyereket, szedjem én a tablettákat. Szedtem is, de nem bírom, rosszul vagyok tőlük. Ő persze nem akar védekezni, óvszerről hallani sem akar. Tehetek valamit a döntése ellen? Most rendezzük be az új lakást, nem akarunk még gyereket. .. * * *- Mit lehetne tenni? - kérdeztem a főorvostól, pedig előre sejtettem a válaszát.-A szexuális nevelést komolyan kell venni. Nem beszélhetünk minőségi javulásról, hiszen sok iskolában ez a téma tabu. Tudom, az lenne a legjobb, ha ezeket a természetes dolgokat a családban tárgyalnák meg, meghitten, tapintatosan. Ritka kivétel az olyan gyerek - jártam előadásokat tartani a tiniknek -, aki otthon szerez tudomást a szexuális kérdésekről. Ezért a pedagógusra hárul ez a feladat is, és nem biztos, hogy a tabutémákat képes érthetően elmagyarázni. Valahol tehát hiba történt, valamit elrontottunk - töprengek magamban, mialatt a legfrissebb statisztikákból kiolvashatom, hogy hazánkban a nők 40 százaléka ismételten szakíttatja meg terhességét. Tisztában vagyunk az esetleges következményekkel? Azzal, hogy med- dőek maradhatunk? Hogy - amikor elérkezettnek látjuk az időt - nehezebben esünk teherbe, ha egyáltalán sikerül? Hogy veszélyeztetett terhesként netán végig kell feküdjük a 9 hónapot? . * * *- Mindketten egyetemisták vagyunk. Hová szüljem a gyereket? Miből és hol neveljem? Nem tartom meg. Majd egyszer...- Svédországban is - folytatta a főorvos - a nő törvényadta joga eldönteni, szülni fog, vagy sem. De míg nálunk általában 100 szülésre 75 terhességmegszakítás esik, ott ez az arány 100:10-hez. Tény viszont az is, vannak országok, ahol az orvosok úgynevezett menzes-regu- lációt végeznek, ami nem jelent terhességmegszakítást ugyan, ám előfordulhat, hogy az. Ha a nő havi ciklusa rendszeres és egyszer csak 5-10 napot késik, a nőgyógyász kiszippantja a méh tartalmát. Nálunk ez az eljárás tilos, mi csak akkor végezhetjük el az ún. mini-inter- rupciót, ha bizonyított a terhesség. Akkor sem ambulánsán, hanem bentfekvőként, narkózisban. Megtudtam azt is, hogy a nőgyógyászok a terhességet teljes biztonsággal az 5-6 hetében tudják megállapítani, s a nők többsége a terhesség nyolcadik hetéig végezteti el a műveletet (a magzat nagysága kb. 2 cm), fizetség nélkül. Sajnos, a korai terhességet is többnyire - műszerezettség hiánya miatt - hagyományos módszerekkel végzik el, altatnak és „kaparnak“. Az utóbbi időben egyre gyakoribb a téma a terhességmegszakítás kérdése, egyre többen mutatnak rá a helyzet komolyságára. A meg nem született gyerekek magas száma megdöbbentő, ám abból kell kiindulni, hogy csak az a gyerek fejlődik jól, válik belőle értékes ember, akit a szülők akarnak. Ezért maradjon meg a döntés joga a nők kezében. És ne a törvényt hibáztassuk a bekövetkezett helyzetért. Mert jó, hogy van ez a törvény. Csak tudni kell élni vele. De nem visszaélni. Péterfi Szonya
