Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
R. G. BE Sütő András naplója elé „Szorongásunk folyamatos és naponta növekvő. És nincs képzelet, mely az ellenünk elkövetett merényletek változatosságát föl tudná sorolni.“ -írta Sütő András tavaly, július hetedikén naplójegyzeteiben, amelyből a Romániai Magyar Szó és a jugoszláviai Magyar Szó után mi is közlünk szemelvényeket, tudatosítva, hogy a lépéshátrány nem jelent feltétlen megkésettséget. A neves erdélyi író megrázó sorai ugyanis - sajnos - sokáig fognak kísérteni, s mikor papírra vetette őket, talán maga sem sejtette, hogy a „merényletek változatosságát“ fizikailag is kénytelen lesz megtapasztalni. A Naplójegyzetek, amelyet 1989. április 30-a és december 22-e között vetett papírra, a romániai diktatúra utolsó hónapjait hozzák közel az olvasóhoz, az emberi, írói helytállás hitelével. „Azt írtuk a napló bevezetésekor, hogy az író az események sodrában él, azóta tudjuk, megjárta azt a mezsgyét is, amely az életet a haláltól elválasztja. Éddig azt hittük, hogy a Napló tegnapunkról szól, a közelmúltról, de most, amikor félbeszakad, már tudjuk, a Napló sokkal inkább a jelenről íródott, hiszen éppen azok szakították félbe, akik eddig is a főszereplők voltak.“ — idézzük a Romániai Magyar Szó idei március 28-i számából, amikor a barbár lincselés után az író nem tudta tovább „szállítani“ a kéziratot. Mit tehetünk hozzá? Reményünket, hogy az a márciusi jelen is múlttá válik, s az írókat lincsolő, megújuló diktatúrák kora megmarad rémálomnak. 1989. április 30. Tegnap, szombaton hajnali két órakor érkeztünk meg háromhónapos külföldi utunkról. Ez idő alatt nem vezettem naplót. Azóta, hogy a román határon botrányos körülmények között (mert magamból kikelve ordibáltam a belügyi tisztre) — elkobozták a munkanaplómat, külföldről egyetlen sor kéziratot sem hozok haza. Nyomtatott betűt sem. Ui. ezért küldik vissza százával - egy Ludas Matyi miatt is - a magyar állampolgárokat. Otthagytam hát - Budapesten - a kollégák dedikált könyveit, újságokat, folyóiratokat, a baráti találkozókon készült fényképeket, az Éva számára másolt videofilmeket stb. Semmit sem hoztunk, amibe valaha is román vámos belekötött. S tán épp ezért: ezúttal a vámos bele sem pillantott a csomagjainkba. Csak épp kirakatta velünk a rengeteg bőröndöt, tasakot a hír- hedett kőasztalra, majd így szólt: — Vissza! Gyömöszöltünk hát mindent vissza az autóba. • • Másfél órát bolyongtunk éjjel a vaksötétben Kolozsvárott, az új blokknegyed-pokolban egyetlen irányító tábla sincsen. Később Ludas előtt tévelyegtünk. Ott sincs eligazító tábla az újonnan nyitottvágott, de be nem fejezett utak elején. Szakadékban végződő, befejezetlen útról kellett megtérnem két ízben is. • • Itthon az élet sivárabb, mint volt. A tv-ben a főtitkárt dicsőítő dalok, szavalatok és kommentárok, a város tele rendőrrel és rommal. Ablakunk előtt: a szemközt ledózerolt házak falmaradványai. Mondják: szép kicsi családi házának helyén szinte naponta megjelenik egy kisírt szemű asszony és bámulja szótalanul a földet. Új háza volt, szabályos engedély alapján építtette. Terjed a romvilág. Felénk közeledik. Lehetséges, hogy a mi házunk csak félév múlva kerül lebontásra. Addig följegyzek még benne egyet-mást. (...) Nos, itthon. Új botrányok küszöbén. A szerkesztőségben, a lakáshivatalban stb. Lemondási szándékom folyvást erősödik. Azt hiszem, néhány hét múlva itt kell hagynom ezt a szerkesztőséget. Mintha kútba estünk volna vissza. A riadt hallgatás gödrébe. A kútmély népe vagyunk. (Babits). És OTT? Egy európai jogállam körvonalait észlelni. Tisztességes és tehetséges államférfiak egész sora tűnt föl. Köztük alkalmatlanok is persze. (...) És a magyar átok’: a széthúzás." (...) Ma reggeli boldog álom. Ágnes lányomat átölelve kiáltottam: ó drága gyermekem! Szemem könnyel teli. Május 3 T. L. helyettes főszerkesztőnknél házkutatás volt. Az ürügy? Hogy a fia tán lisztet lopott. így hát földúlták a könyvtárát, majd elvitték két „nacionalista“ vers kéziratát. Ezekért hívatják immár harmadik hete kihallgatásra. Koppándi máris kidobatja T. írásait a lapból. Hogy mi lesz? Csak sejteni lehet. • • N. P. meséli: M. A. kolozsvári írónk, barátjával beült valahova sörözni. Két román polgár helyet kért az asztaluknál. Aztánsörözget- tek. Aztán az új vendégek rájuk szóltak: ne beszéljenek magyarul. Ebből verekedés támadt. M. A. barátunkat alaposan helybenhagyták. Hát így megy a világ manapság. • • B. szólt be ma reggel, mondván: szemközt bontják a maradék házakat is. Úgy van. Naponta két magyar családi házat bontanak le a volt Vörösmarty, ma Márásti utcában. Volt egy román szomszédunk is. Annak a lakását, miután megvásárolta és szépen rendbe tette, már korábban eltüntették. • • Újabb hírek erdélyi magyar írók, szerkesztők végleges távozásáról az országból: Sz. G., O. L. stb. • • Egész nap dózeroltak. Nem bírok aludni. Éjfélkor kimegyek a bontás helyére. Az éjjeliőr tüzet rakott, álldogál mellette. Az el nem szállított anyagot őrzi. Beszélgetünk. Parasztember, valahonnan Dicsőszentmárton környékéről került a városba. Csöndes iszonyo- dással az iszonyatos pusztításról, mit modernizálás címen végeztek szülőföldjén a mezőgazdaságban? Kulákcsaládból való, mondja. Május 7 Sinkovits Imréhez írott nyílt levelem a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Imre úgy olvasta be, olyan szenvedéllyel, mint aki maga is szenved mindattól, amit megírtam ebben a levélben. Ez így is van. Alig ér véget a rádióműsor, máris levélkét találok a postaládában: „Köszönjük.“ Aztán megszólal a telefon. „Köszönjük, köszönjük!“ Legtöbben- okkal - nem mondják be a nevüket. Éva - gyermeket, unokát sirató szemével - rám néz s azt mondja: „Most már bizonyos, hogy lakás nélkül maradunk.“ Bólintok- „A kocka el van vetve“. Pontosabban: ezt is elvetettük immár. De hát mi ez a levél? Kétségbeesett kiáltás a menekülők felé - a helyben maradásért. Foglalata persze a menekülés okainak is. - Ezt - ha szól az ember - nem lehejt megkerülni. Semmit, ami vesztünket okozza, nem lehet immár megkerülni. Ma délután öt óra körül jelentkezett a telefonpatkány is. (Régi, ismerős hang.) Levelemért halállal fenyegetett meg, mondván: „El fogjuk ütni!“ S mert anyjába küldtem, újból visszahívott „bátran“ két ízben is. Folytatta fenyegetéseit. Május 9 Az Új Élet szerkesztőségének fokozódó nyomora. T. L.-t a párt Központi Bizottságának sajtóosztálya fölmenti funkciójából. „Jóindulatú“ tanácsuk, hogy azonnal kérje nyugdíjaztatását. A dolognak oka: két „ellenséges“ vers, amelynek szerzője ismeretlen, de nála találták a házkutatás alkalmával. (...) • • Kolozsvárott „eltűnt“ D. Cornea asszony. Bukarestben C. Má- nescut - a „hatok“ egyik tagját - erőszakkal kiköltöztették régi lakásából. Valahová titkos helyre hurcolták családostul. • • Házunk elől a lebontott épület maradványait hordják - vagy lopkodják - szerte szekeres polgárok. Hullarablók. A szép családi háznak már csak fundamentum-maradványai láthatók. Mi következünk. Május 12 Közel háromórás kemény vita B. belügyi ezredessel. A Sinkovits- hoz írott s a magyar rádióban elhangzott nyílt levelem úgymond fölháborította, „kétségbeejtette“, elképesztette őt. Táskájában a levél gondos román fordítása. A vitában fölhozott nemzetiségi bajokból semmit sem fogad el valóként. Minden úgy jó, ahogy van - ítélkezésem helytelen, szubjektív stb. Arról, hogy engem telefonon halállal fenyegettek meg, először azt mondja: „Talán egy elmebeteg lehetett.“ Mondom: ez nem vigasz. Ha elütnek, legyilkolnak, nem mindegy, hogy elmebeteg a gyilkos, vagy normális? „Eszmecserénk“ végén közlöm vele, hogy levelemnek minden szavát vállalom. Bizonyos, hogy sok konfliktusom támad még miatta. Az ezredes előbbi vélekedését fenyegető mosollyal így módosítja: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát“. Hát meglátjuk. Barátaim, ismerőseim közül már sokan elkerülnek. Megértem őket. Nem akarnak miattam bajba keveredni. Illetékes személy tegnap közölte velem, hogy a bontások miatt kiutalt új lakást nem fogjuk megkapni. A megyei első titkár nem engedélyezi. És akkor? ból nem mozdulunk, ha ránk om- lasztják is. így fogadkoztam. „Bolondság“ - mondta riadtan a lakáshivatali ember. Május 15, hajnali 3 óra Tegnap este M. kolozsvári barátunk keresett föl. Elmesélte, hogy emberi jogi ügyben írott kollektív levél aláírása miatt őt és feleségét is kizárták a pártból. M. különben román, felesége magyar. „A városi pártbizottság aktivistái elé idézték mindkettőnket, lehordták a sárga földig, majd közölték, hogy ki vagyunk zárva. Engem csak hazaárulónak, pártellenesnek neveztek, feleségemet azonban magyar mivoltában is gyalázták, rohadt sovén- nek, eltaposni való unguroaicá féregnek mondták.“ Ez a nagyszerű ifjú ember, aki ritka példája az európai szellemiségű gondolkodásnak es toleranciának, mindezt jóízű nevetés közben mesélte. Azokat, akik emberi becsületében sértegették, olyannyira megveti, hogy haragját sem pazarolja rájuk. K. K. látogatása. A kertben ültünk, kávét ittunk, beszélgettünk. B. belügyi ezredes, aki később ugyancsak fölkeresett a szerkesztőségben, azt mondta nekem: „véletlenül“ a házunk előtt ment el, látta, hogy „K-val készítünk elő újabb akciót.“ Ugyanis holmi iratok, papírok fölé hajolva pusmogtunk. Ezt ő így látta, holott a kerti asztalon csak kávés csészék voltak. Az utca felőli kerítés pedig oly magas, hogy az alacsony termetű ezredes azon nem láthat keresztül. Akkor tehát? A hasadékon leselkedett? Lehetetlenség. Ehhez ő túl közismert, másrészt az utca igen forgalmas. így tehát az udvarunkra nyíló tűzfal- és padlásablakok valamelyikéből leselkedett. Később, mikor K. autóján a szerkesztőség felé igyekeztem, a Márásti (volt Vörösmarty) utca végén barátom megszólal: „Figyeld azt a Daciát, amely épp most hagyott el bennünket. Állandó belügyi kísérőm autója.“ Hát ő volt. Az ezredes. így értesült ő „véletlenül“ arról, hogy K. Meglátogatott bennünket. Nevettünk.- Jöjjön a buldózer! Lakásunk- (Folytatjuk) t .Az is előfordulhat velünk, hogy a bátorságunktól ijedünk meg ■ Aki nem találja meg a boldogságot, el sem veszítheti Az okos ember kijátssza a törvényeket, a zseni fölrúgja Csak a buta ember tart ki levitézlett eszményei mellett Dénes György ' FÖ A C Néhány a Kelletne tórium pan. A 217. amelyben I. csöpög a v pántul id azonnal ja\ Sve Megnéző Jött, táti zott: a csai mint eddig kov, szerei Ne nézzen Sv< Pontosan telességem, A vízcsapo, javítani, mt ló szelep. Burikov szem, hogy alkatrésze, van ahhoz, pihenjek. Maga nei Az igazi be! Ellenőr naszkönyvi Burikov s hogy telje: kéréseit, sz hallatlan! Tisztelt Panaszát n rikov szere meztetésbe mivel az folytatott h ben tapints vetemedett a Mit szár a panaszon amikor a folyik, min, szobában van, lehet aludni. Ké a vízcsapot Burikov, lye téblái rám is go már elutaz ért volna i je, és a sz lakom, ei. olyan tabu Én nem r előtt, kén magát, hói tétlenül, h. Lusta fráte Burikov azonban n ijedős, min nem hagyi lemlítsenek zor, örüljöi dőszobája vagy megs: szokik - ez Pc Az igazi be! Maguk tereket ai egyik elme. egy másik, pót cseréint Éppúgy föl írok a minit kor nemcsa majd, de a , Tisztelt Panaszát Podduvalos figyelmezte tűk, mivel gekkel folyt veíezésben zésekre veti a Gellért DÚDOR ISTVÁN: A Falumbéliek sorozatból (tus)
