Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
.ávKánV' «'ódía áros T * S ak a holttestemen át“ m Három őslakos úgy ül velem szemben, mintha bűnösök lennének, mivelhogy rájuk sütötték a „rebellis“ jelzőt. Hogy kik ők? Bobor Márta zenetanárnö, Trnka Anna kézbesítő és Vozák Tibor nyugalmazott iskolaigazgatóhelyettes. A két hölgy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalom szóvivője, az utóbbi pedig az Együttélés párkányi szervezeté- nek elnöke. A bemutatkozás után aztán kiderül még egy s más. Többek között, hogy a NYEE mozgalmán belül ellentétek és súrlódások vannak, mivel az alapítótagjai úgynevezett városvédő tervet is beiktattak a mozgalom programjába. Csakhogy voltak, akik ezzel nem értettek egyet, sőt a mozgalom kerékkötőjének nyilvánították Bobor Mártát és követőit: H át... nem is tudom, hol kezdjem - ejti ölébe kezét Bobor Márta. - Tudja, nálunk most tört a felszínre a hosszú évek óta izzó vulkán. Ami Párkányban játszódik le. az az itt élőknek létkérdést jelent, mig az idegeneknek csak informatív értékű történés. Az olvasók, vagyis „idegenek“ tájékoztatására röviden ismertetem, hogy miről is van szó ebben a Du- na-parti kisvárosban. Nos, úgy a nyolcvanas évek elején kidolgozták Párkány városrendezési tervét. Az akkori munkatempóra jellemző, hogy mindezt csak három év múlva, 1986-ban hagyták jóvá az illetékesek. A tervek szerint lebontásra, illetve szanálásra ítélték az öreg utcát, mely tulajdonképpen gyűjtőnév, és magába foglalja a Partizán, a Duna és a Stúr utcát. Ez eddig rendben is lenne, hisz megéltünk már hasonló határozatokat. Csakhogy a tulajdonképpeni belvárost képező öreg utca hetven kertes házának a helyén nyolc-tizenkét emeletes tömbházakat szerettek volna építtetni. Ennek a lidérces álomnak a megvalósítását 1988-ban a házakhoz tartozó kertek felvásárlásával kezdték el, s annak ellenére, hogy többen tiltakoztak, az ellenvetéseket az illetékesek válasz nélkül hagyták. A kertek kisajátítása után, 1989-ben megkezdődött a családi házak felértékelése ...- Nagyon ravaszul kezdték - neveti el magát keserűen Bobor Márta. - Először azokhoz az idős emberekhez mentek el, akikről tudták, hogy egy szép, tágas, világos lakótelepi otthon Ígéretére aláírják az önkéntes kitelepülési határozatot. Aztán következtek szép sorjában azok, akik reményüket vesztették, látva, hogy lassan, de biztosan elköltöznek az utcabeliek. Mára ott tartunk, hogy a hetven családból csak a fele él a házaikban. Hogy miben reménykednek? Ez megint csak történelem, igaz, hogy a közelmúlté.- November huszonhetedikén, amikor még egységes volt a NYEE, többen jöttek el hozzám, hogy vizsgáljuk már felül az öreg utcabeliek kiköltöztetésének kérdését - folytatja. - Itt vannak a dokumentumok, melyek alapján aztán december tizennegyedikén a városi nemzeti bizottság rendkívüli ülésén előterjesztettük követeléseinket. Ennek értelmében kértük, hogy az öreg utcában ne épüljenek panelházak. A néhai városrendezési tervben ott szerepel továbbá az is, hogy a Fő utcát is likvidálni fogják, s ezzel megszűnt volna a város magvát, hangulatát idéző régi Párkány. A lakosok igényei alapján felhoztuk azt is, hogy mielőbb üzletközpontot kell építeni a 4800 család alkotta külvárosban, mivel teljesen abszurd, hogy a belvárostól két kilométerre levő panelrengetegben nem működik még minimális szolgáltatás sem. A kérést mély csönd fogadta az illetékesek, vagyis a vnb részéről. Igaz, hogy ezen a decemberi ülésen leváltották a városi tanács elnökét és titkárát, így a mai napig is csak megbízott elnökként tevékenykedik az egyik alelnök.- Tehát annak ellenére, hogy hozzáértő szakemberek véleményét (is) tolmácsoltuk a szanálást illetően, Ladislav Janda, a vnb alelnöke úgy reagált a lakosság követelésére - de természetesen nekem címezve! -, hogy „a város dolgaiba ne beszéljen bele egy laikus, aki nem ért a városrendezéshez, meg aki nem is lakik az érintett utcában"! A szobára csend telepszik. Némán fogyasztjuk el a kávét, s míg nézem a riportalanyaim arcát, kirajzolódik előttem a közösségért, a városért, a szülőföldért harcolók karaktere.-Nézze, kérem! - töri_meg a csendet megfontolt, tekintélyt parancsoló hangon a néhai pedagógus. - Tulajdonképpen arról van szó, hogy az embernek joga legyen a saját sorsa irányításába beleszólni. Eddig ugye, fentről jöttek az ötletek, a javaslatok, s az emberek birka módjára követték azt. Nem is volt szokás tiltakozni, Így történhetett meg, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer miatt tönkretették (tehették!) a Duna-partot a Garam torkolatáig, s kiirtván a növényzetet, a hatalmas, ősi fákat, durván beleavatkoztak a mikroklímába. Bennünket nemcsak a papír- és cellulózgyár kéményei mérgeznek, hanem keményítő gyár is. Es ezek után - tárja szét karját Vozák Tibor - nemhogy kertvárost létesítenének itt, a belvárosban, hanem egy újabb panelrengeteget akarnak létrehozni. Tudja, kérem, hogy mit mondott Havel úr egy hatalmas lakótelep látványától elborzadva? Azt, hogy ,, többé ilyen tyúkólakat nem fogunk építeni"I S itt, Párkányban? Kivágják a fákat, elpusztítják az oxigént adó növényzetet...! Nézzen csak át a Duna másik oldalára - mutat kezével a szomszéd város felé riportalanyom. S míg mi reflexszerűen arra nézünk, felvilágosít bennünket, hogy a nyugat-európai építkezésnek nem a rombolás a célja, hanem a felújítás, s ha ez nem valósítható meg, akkor az emberi értékek figyelembe vételével a lakályos, zöldövezetes, természetkímélő életközpontok kialakítása.- Én sem vagyok ellene a modern építkezésnek, de ami az öreg utcát illeti, az a véleményem, hogy nem szabad az ottmaradottak életterét erőszakkal megváltoztatni. Trnka Anna higgadt, nyugodt szóval ismerteti az öreg utcában élők véleményét.-Jobbára idős emberek lakják, olyanok, akik ezernéhányszáz koronás nyugdíjból tengetik életüket. Nagy segítség nekik a kiskert, ahol megterem mindaz, amire a zöldségesnél már nem kell pénzt kiadniuk. Most, hogy sok család a szanálás elől, vagy miatt elköltözött, az üressé vált házakban elindult a természetes amortizáció. Igaz, az ott levő házakra két évtizede nem adnak ki felújítási, modernizálási engedélyt, mondván, hogy úgyis ledöntik őket. A vnb illetékesei 1800 lakásigénylőt tartanak állítólag nyilván, de mi úgy tudjuk, ezer-ezerháromszázan igényelnek tömblakást vagy építkezési telket. És vajon mi az ott élő, makacsul ellenálló családok véleménye? Ízelítőül három állásfoglalás.- Valaha olyan képviselőnk volt, aki a mi nevünkben megköszönte, hogy szanálni fogják az öreg utcát, s mi tömbházakba költözhetünk. Szerencsére Bartusz Gyula, a mostani képviselőnk az ésszerű kompromisszumok híve. Bízunk benne.- A házamat csak a holttestemen keresztül vehetik el tőlem... És egy számomra megdöbbentő bejelentés: - Arra az esetre, ha bennünket innen erőszakkal akarnának kiköltöztetni, el van készítve a kötél a padláson...! A városi nemzeti bizottságon Ladislav Janda mérnökkel, valamint Molnár Lajossal, az építészeti osztály vezetőjével beszélgettem.- Kérem, ígérje meg, hogy azt fogja megírni, ami itt elhangzott! Végre tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba, s nem akarom, hogy úgy tűnjön: városvédő-ellenes vagyok. Tartalmában ennyi volt Janda mérnök úr kérése, ami után készségesen elmagyarázta, hogy miért is irreálisak Bobor Márta és társai követelései.- Párkányban eddig évente legalább száz lakást tudtunk kiutalni a rászorulóknak. Ez korántsem fedte az igényeket, de valamelyest csökkent az égető lakáshiány. És még valami. Ha a városon kívülre terjeszkedő építkezésbe kezdünk, a meglevő törvények éheimében egy hektár földterület használatáért egymillió koronával és három hektár földdel kell kártalanítanunk azt, akitől vagy akiktől a területet elvettük. Ezért rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a belső területeket építsük be.- Nézze, kérem! - áll föl Janda mérnök, s az irodája falán levő terveket mutatja. - Attól már elálltunk, hogy a belvárosba, az ún. öreg utcába magas tömbházakat építsünk. Csak három-négyemeletesek épülnek majd a régi paneltechnológiával, ezek nem rontják a városképet. Ellenben, ha a munkálatokkal 1993-ig, az új építkezési technológia bevezetéséig várunk, akkor Párkányban hosszú ideig egy lakás sem épül fel! Csakhogy ide, ebbe az irodába - hangsúlyozza nyomatékkai Janda úr - naponta járnak a lakást követelők, s ha őket három éven keresztül elutasítjuk... akkor mi lesz?! Erre nem gondolnak a városvédő fórum tagjai? S egyáltalán! Azt még csak-csak megértem, hogy az a nyolc-tíz család, akiknek aránylag még jó állapotban van a háza, tiltakozik, de hogy olyanok lázítsa- nak, akik a városban biztonságban élnek...? Molnár Lajos szerint a szanálásra mindenképpen sor kerül, mivel a Stavoprojekt mint tervező és a Stavoindustria mint beruházó cég már megtették a lépéseket.- A családi házak többsége már lakatlan és ki is fizették az ingatlanokat. Egyébként meg - néz kissé szomorúan a tervrajzokra az osztályvezető -, az új lakásokra szükség van. A bontást az ott élők többsége támogatta és önként költöztek el a számukra felajánlott új lakásokba.- Párkányban az elkövetkező húsz év alatt 1800 lakásnak kell felépülnie - veszi vissza a szót Ladislav Janda. - Azon leszünk, hogy az illetékesekkel felülvizsgáljuk a városrendezési tervet, úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen. Nem zárkózunk el egy kertváros felépítésétől sem, de addig is kell a szabad terület. A vnb az elkövetkező öt évben 270 telket tud biztosítani a magánépitkezóknek, továbbá, ha elkészül a lakótelep, akkor aránylag olcsó lakásokat is adhat a rászorulóknak. Egyébként a terveink közt szerepel egy nagyon költséges szennyvíztisztító megépítése, ez, sajnos, a szanálásra kerülő házak kertjein húzódik majdan. Ami a városvédők követelését illeti, hogy a jó állapotban levő házakat hagyjuk meg, sajnos, elfogadhatatlan.- Mert úgy van az - teszi hozzá Molnár Lajos -, hogy az előírások értelmében a szanált területet ki kell kapcsolni az infrastruktúrából, s biztonsági okok miatt,,idegenek" sem tartózkodhatnak a területen.- Kérem, írja meg azt is, hogy készülőben van egy panzió, ahová beköltözhetnek az öreg utcai idős emberek. Ja, és ki ne maradjon, hogy a Fő utcát nem bontjuk le, felújítjuk, meghagyva így a régi város hangulatát-mondja még búcsúzóul Janda úr. A pro és kontra érvek egyik és másik oldalon is igazoltak. Állást foglalni tehát nincs szándékomban, nem is tudnék. Azt az ott élőknek, légióként az öreg utcabelieknek kell. Szitás Gabriella 6 1990. V. 25. OBUJBSBfl
