Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-25 / 21. szám

.ávKánV' «'ódía áros T * S ak a holttestemen át“ m Három őslakos úgy ül velem szemben, mintha bűnösök lennének, mivelhogy rájuk sütötték a „rebellis“ jelzőt. Hogy kik ők? Bobor Márta zenetanárnö, Trnka Anna kézbesítő és Vozák Tibor nyugalmazott iskola­igazgatóhelyettes. A két hölgy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalom szóvivője, az utóbbi pedig az Együttélés párkányi szervezeté- nek elnöke. A bemutatkozás után aztán kiderül még egy s más. Többek között, hogy a NYEE mozgalmán belül ellentétek és súrlódások vannak, mivel az alapítótagjai úgynevezett városvédő tervet is beiktattak a mozgalom programjába. Csakhogy voltak, akik ezzel nem értettek egyet, sőt a mozgalom kerékkötőjének nyilvánították Bobor Mártát és követőit: H át... nem is tudom, hol kezd­jem - ejti ölébe kezét Bobor Márta. - Tudja, nálunk most tört a felszínre a hosszú évek óta izzó vulkán. Ami Párkányban játszódik le. az az itt élőknek létkérdést jelent, mig az idegeneknek csak informatív értékű történés. Az olvasók, vagyis „idegenek“ tájékoztatására röviden ismertetem, hogy miről is van szó ebben a Du- na-parti kisvárosban. Nos, úgy a nyolcvanas évek elején kidolgoz­ták Párkány városrendezési tervét. Az akkori munkatempóra jellemző, hogy mindezt csak három év múlva, 1986-ban hagyták jóvá az illetéke­sek. A tervek szerint lebontásra, il­letve szanálásra ítélték az öreg ut­cát, mely tulajdonképpen gyűjtőnév, és magába foglalja a Partizán, a Du­na és a Stúr utcát. Ez eddig rend­ben is lenne, hisz megéltünk már hasonló határozatokat. Csakhogy a tulajdonképpeni belvárost képező öreg utca hetven kertes házának a helyén nyolc-tizenkét emeletes tömbházakat szerettek volna építtet­ni. Ennek a lidérces álomnak a meg­valósítását 1988-ban a házakhoz tartozó kertek felvásárlásával kezd­ték el, s annak ellenére, hogy többen tiltakoztak, az ellenvetéseket az ille­tékesek válasz nélkül hagyták. A kertek kisajátítása után, 1989-ben megkezdődött a családi házak felér­tékelése ...- Nagyon ravaszul kezdték - ne­veti el magát keserűen Bobor Márta. - Először azokhoz az idős emberek­hez mentek el, akikről tudták, hogy egy szép, tágas, világos lakótelepi otthon Ígéretére aláírják az önkéntes kitelepülési határozatot. Aztán kö­vetkeztek szép sorjában azok, akik reményüket vesztették, látva, hogy lassan, de biztosan elköltöznek az utcabeliek. Mára ott tartunk, hogy a hetven családból csak a fele él a házaikban. Hogy miben reménykednek? Ez megint csak történelem, igaz, hogy a közelmúlté.- November huszonhetedikén, amikor még egységes volt a NYEE, többen jöttek el hozzám, hogy vizs­gáljuk már felül az öreg utcabeliek kiköltöztetésének kérdését - folytat­ja. - Itt vannak a dokumentumok, melyek alapján aztán december ti­zennegyedikén a városi nemzeti bi­zottság rendkívüli ülésén előterjesz­tettük követeléseinket. Ennek értel­mében kértük, hogy az öreg utcá­ban ne épüljenek panelházak. A né­hai városrendezési tervben ott sze­repel továbbá az is, hogy a Fő utcát is likvidálni fogják, s ezzel megszűnt volna a város magvát, hangulatát idéző régi Párkány. A lakosok igé­nyei alapján felhoztuk azt is, hogy mielőbb üzletközpontot kell építeni a 4800 család alkotta külvárosban, mivel teljesen abszurd, hogy a bel­várostól két kilométerre levő panel­rengetegben nem működik még mi­nimális szolgáltatás sem. A kérést mély csönd fogadta az illetékesek, vagyis a vnb részéről. Igaz, hogy ezen a decemberi ülésen leváltották a városi tanács elnökét és titkárát, így a mai napig is csak megbízott elnökként tevékenykedik az egyik alelnök.- Tehát annak ellenére, hogy hozzáértő szakemberek véleményét (is) tolmácsoltuk a szanálást illető­en, Ladislav Janda, a vnb alelnöke úgy reagált a lakosság követelésére - de természetesen nekem címez­ve! -, hogy „a város dolgaiba ne beszéljen bele egy laikus, aki nem ért a városrendezéshez, meg aki nem is lakik az érintett utcában"! A szobára csend telepszik. Né­mán fogyasztjuk el a kávét, s míg nézem a riportalanyaim arcát, kiraj­zolódik előttem a közösségért, a vá­rosért, a szülőföldért harcolók karak­tere.-Nézze, kérem! - töri_meg a csendet megfontolt, tekintélyt pa­rancsoló hangon a néhai pedagó­gus. - Tulajdonképpen arról van szó, hogy az embernek joga legyen a saját sorsa irányításába beleszól­ni. Eddig ugye, fentről jöttek az ötle­tek, a javaslatok, s az emberek birka módjára követték azt. Nem is volt szokás tiltakozni, Így történhetett meg, hogy a Bős-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer miatt tönkretették (tehették!) a Duna-partot a Garam torkolatáig, s kiirtván a növényzetet, a hatalmas, ősi fákat, durván bele­avatkoztak a mikroklímába. Ben­nünket nemcsak a papír- és cellu­lózgyár kéményei mérgeznek, ha­nem keményítő gyár is. Es ezek után - tárja szét kar­ját Vozák Tibor - nemhogy kert­várost létesítenének itt, a belváros­ban, hanem egy újabb panelrenge­teget akarnak létrehozni. Tudja, ké­rem, hogy mit mondott Havel úr egy hatalmas lakótelep látványától el­borzadva? Azt, hogy ,, többé ilyen tyúkólakat nem fogunk építeni"I S itt, Párkányban? Kivágják a fákat, elpusztítják az oxigént adó növény­zetet...! Nézzen csak át a Duna másik oldalára - mutat kezével a szomszéd város felé riportala­nyom. S míg mi reflexszerűen arra né­zünk, felvilágosít bennünket, hogy a nyugat-európai építkezésnek nem a rombolás a célja, hanem a felújí­tás, s ha ez nem valósítható meg, akkor az emberi értékek figyelembe vételével a lakályos, zöldövezetes, természetkímélő életközpontok ki­alakítása.- Én sem vagyok ellene a modern építkezésnek, de ami az öreg utcát illeti, az a véleményem, hogy nem szabad az ottmaradottak életterét erőszakkal megváltoztatni. Trnka Anna higgadt, nyugodt szó­val ismerteti az öreg utcában élők véleményét.-Jobbára idős emberek lakják, olyanok, akik ezernéhányszáz koro­nás nyugdíjból tengetik életüket. Nagy segítség nekik a kiskert, ahol megterem mindaz, amire a zöldsé­gesnél már nem kell pénzt kiadniuk. Most, hogy sok család a szanálás elől, vagy miatt elköltözött, az üres­sé vált házakban elindult a termé­szetes amortizáció. Igaz, az ott levő házakra két évtizede nem adnak ki felújítási, modernizálási engedélyt, mondván, hogy úgyis ledöntik őket. A vnb illetékesei 1800 lakásigénylőt tartanak állítólag nyilván, de mi úgy tudjuk, ezer-ezerháromszázan igé­nyelnek tömblakást vagy építkezési telket. És vajon mi az ott élő, makacsul ellenálló családok véleménye? Ízelí­tőül három állásfoglalás.- Valaha olyan képviselőnk volt, aki a mi nevünkben megköszönte, hogy szanálni fogják az öreg utcát, s mi tömbházakba költözhetünk. Szerencsére Bartusz Gyula, a mos­tani képviselőnk az ésszerű kompro­misszumok híve. Bízunk benne.- A házamat csak a holttestemen keresztül vehetik el tőlem... És egy számomra megdöbbentő bejelentés: - Arra az esetre, ha bennünket innen erőszakkal akarná­nak kiköltöztetni, el van készítve a kötél a padláson...! A városi nemzeti bizottságon La­dislav Janda mérnökkel, valamint Molnár Lajossal, az építészeti osz­tály vezetőjével beszélgettem.- Kérem, ígérje meg, hogy azt fogja megírni, ami itt elhangzott! Végre tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba, s nem akarom, hogy úgy tűnjön: városvédő-ellenes vagyok. Tartalmában ennyi volt Janda mérnök úr kérése, ami után készsé­gesen elmagyarázta, hogy miért is irreálisak Bobor Márta és társai kö­vetelései.- Párkányban eddig évente lega­lább száz lakást tudtunk kiutalni a rászorulóknak. Ez korántsem fedte az igényeket, de valamelyest csök­kent az égető lakáshiány. És még valami. Ha a városon kívülre terjesz­kedő építkezésbe kezdünk, a meg­levő törvények éheimében egy hek­tár földterület használatáért egymil­lió koronával és három hektár föld­del kell kártalanítanunk azt, akitől vagy akiktől a területet elvettük. Ezért rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a belső területeket építsük be.- Nézze, kérem! - áll föl Janda mérnök, s az irodája falán levő ter­veket mutatja. - Attól már elálltunk, hogy a belvárosba, az ún. öreg utcába magas tömbházakat épít­sünk. Csak három-négyemeletesek épülnek majd a régi paneltechnoló­giával, ezek nem rontják a városké­pet. Ellenben, ha a munkálatokkal 1993-ig, az új építkezési technológia bevezetéséig várunk, akkor Pár­kányban hosszú ideig egy lakás sem épül fel! Csakhogy ide, ebbe az irodába - hangsúlyozza nyomaték­kai Janda úr - naponta járnak a la­kást követelők, s ha őket három éven keresztül elutasítjuk... akkor mi lesz?! Erre nem gondolnak a vá­rosvédő fórum tagjai? S egyáltalán! Azt még csak-csak megértem, hogy az a nyolc-tíz család, akiknek arány­lag még jó állapotban van a háza, tiltakozik, de hogy olyanok lázítsa- nak, akik a városban biztonságban élnek...? Molnár Lajos szerint a szanálásra mindenképpen sor kerül, mivel a Stavoprojekt mint tervező és a Stavoindustria mint beruházó cég már megtették a lépéseket.- A családi házak többsége már lakatlan és ki is fizették az ingatlano­kat. Egyébként meg - néz kissé szomorúan a tervrajzokra az osz­tályvezető -, az új lakásokra szük­ség van. A bontást az ott élők több­sége támogatta és önként költöztek el a számukra felajánlott új laká­sokba.- Párkányban az elkövetkező húsz év alatt 1800 lakásnak kell felépülnie - veszi vissza a szót La­dislav Janda. - Azon leszünk, hogy az illetékesekkel felülvizsgáljuk a városrendezési tervet, úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen. Nem zárkózunk el egy kertváros felépíté­sétől sem, de addig is kell a szabad terület. A vnb az elkövetkező öt évben 270 telket tud biztosítani a magánépitkezóknek, továbbá, ha elkészül a lakótelep, akkor aránylag olcsó lakásokat is adhat a rászoru­lóknak. Egyébként a terveink közt szerepel egy nagyon költséges szennyvíztisztító megépítése, ez, sajnos, a szanálásra kerülő házak kertjein húzódik majdan. Ami a vá­rosvédők követelését illeti, hogy a jó állapotban levő házakat hagyjuk meg, sajnos, elfogadhatatlan.- Mert úgy van az - teszi hozzá Molnár Lajos -, hogy az előírások értelmében a szanált területet ki kell kapcsolni az infrastruktúrából, s biz­tonsági okok miatt,,idegenek" sem tartózkodhatnak a területen.- Kérem, írja meg azt is, hogy készülőben van egy panzió, ahová beköltözhetnek az öreg utcai idős emberek. Ja, és ki ne maradjon, hogy a Fő utcát nem bontjuk le, felújítjuk, meghagyva így a régi vá­ros hangulatát-mondja még búcsú­zóul Janda úr. A pro és kontra érvek egyik és másik oldalon is igazoltak. Állást foglalni tehát nincs szándékomban, nem is tudnék. Azt az ott élőknek, légióként az öreg utcabelieknek kell. Szitás Gabriella 6 1990. V. 25. OBUJBSBfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom