Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
Vasárnap 1990. május 20. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.54, nyugszik 20.17 Kö- zép-Szlovákia: 05.01, nyugszik 20.24 Nyugat- Szlovákia: 05.07, nyugszik 20.30 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 02.23, nyugszik 15.19 Közép-Szlovákia: 02.30, nyugszik 15.26 Nyugat- Szlovákia: 02.36, nyugszik 15.32 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BERNÁT, FELÍCIA - BERNARD nevű kedves olvasóinkat • 1940-ben halt meg Jozef Gregor TAJOVSKY szlovák drámairó (szül. 1874). A VASÁRNAP következő számának tartalmából DEMOKRÁCIA A POLGÁRI CSEHSZLOVÁKIÁBAN írta: Janics Kálmán MAJDNEM TÖKÉLETES BŰNTÉNY Kopasz-Kiedrowska Csilla cikkének második része a katini gyilkosságról POSTMORTEM HARMINC DOLLÁR... Nagy Jenó karcolata „CSAK A HOLTTESTEMEN ÁT“ Városrendezés párkányi módra - Szitás Gabriella riportja A VARÁZSLÓ HALÁLA Csáth Géza elbeszélése KIT SZABAD MEGVERNI? Ivan Kulhánek szatírája HOGYAN KÉSZÜLNEK A VÁLASZTÁSOKRA ÉS MIBEN LÁTJÁK AZ ELSŐ SZABAD VÁLASZTÁSOK JELENTŐSÉGÉT? Körkérdés olvasóinkhoz Levelei^ Eflf» Vélemények Az oktatásügy közügy Az elmúlt évtizedekben, híven követve a politikai törekvéseinket, az oktatásügy is állandóan változott. Sajnos, ezek a változások nem hozták meg a kitűzött és elvárt eredményt, összehasonlítva a befektetések összegét, azokat az anyagi eszközöket, amelyeket az új soktantermes iskolák felépítésére és berendezésére költöttünk, a végzett tanulók tudása, az életre való felkészültsége elmaradt a fejlett nyugati államokétól. Az 1976-ban jóváhagyott, a Csehszlovák oktatási-nevelési rendszer tökéletesítésének tervezete csak tovább mélyítette iskola- rendszerünk fogyatékosságait. Ahhoz, hogy a további fejlődéshez megtaláljuk a helyes utat, előbb fel kell tárnunk azokat a hibákat, amelyeket a múltban elkövettünk. Szerintem ezek közé sorolhatjuk a falusi, kistantermes iskolák megszüntetését is. Azok az előnyök, amelyek az integrálásuk folytán megtermelődtek: a szakosított oktatás, a modern tansegédeszközök használata, nem tudják felejtetni a hátrányokat. A valóság az, hogy már 6-7 éves gyerekeknek tolakodni kell a kora reggeli autóbuszokra vagy vonatokra, hogy idejében elérjék a tanítás kezdetét. A tömegközlekedési eszközök utasai gondoskodnak a gyerekek nem kötelező, azonban annál hatásosabb „oktatásáról“ az iskolába jövet és menet. Mindig csodálattal gondolok öreg tanítómra, aki megtanított a betűvetésre, az olvasásra és számolásra. Egy tanteremben dolgoztunk kb. harminc tanuló, négy csoportra (osztályra) osztva, egyidöben, de más-más feladaton szorgoskodva. Tanító bácsink felváltva foglalkozott egy-egy csoporttal. Ahol kellett, buzdított vagy szidott, a gyengébb tanulóknak pedig segített. Nem volt tanulókönyv, nem volt mindennapi feleltetés, de a tanító úr mindannyiunkat jól ismert ahhoz, hogy a félévi, illetve év végi bizonyítványba a helyes osztályzatot írja be. Szigorú feltételekhez volt kötve az alsó tagozatból a felsőbe történő átlépés. A szelektálás lehetővé tette, hogy az ötödik osztályosok, akiknek a látóköre már elég széles volt, szakosított oktatásra járjanak. A betűkkel nehezen birkózó, számolni nem tudó tanulókat megbuktatták. Sajnos, most az ilyen tanuló elég könnyen átúszik a felsőbb osztályokon is, sőt a nyolcadik osztályon keresztül a középiskolába, illetve a szakmunkásképzőbe is bejut. Annak idején a negyedik osztály után válaszút következett - a tanulók bizonyos mértékben pályát is választottak. Akik főiskolára készültek, gimnáziumban tanultak tovább, akik pedig gyakorlati pályán akartak elhelyezkedni, a polgári iskolába jelentkeztek. Az ilyen korai választás előnyös volt: a továbbtanulás már bizonyos szakosított formában folyt. Ezt is fontolóra kellene venni az új iskolarendszer felépítésénél. Természetesen, ami jó volt a harmincasnegyvenes években, ma már nem lehet teljes mértékben jó. Iskolaügyünk irányítóin múlik, hogy az egészséges magját átvegyék, és a jelen követelményeinek megfelelően alkalmazzák. Egegi D. Ferenc Ipolyság „Kocsmázó“ gyerekek Lakótelepünkön sem bölcsőde, sem óvoda, sem iskola, de még csak élelmiszerbolt sincs. Pedig közel kétezer ember él itt. Ám jóformán még be sem fejezték a lakótelep építését, amikor egy, a lakótömbökhöz közel található üres családi házban italboltot nyitottak. Ennek kapcsán most nem is any- nyira a fenti létesítmények hiányán kesergem, mint inkább azon, hogy gyakran látni délutánonként, mi több, még kora este is, öt-tíz éves kislányokat, kisfiúkat üvegkancsóval vagy a szatyorban üres sörösüvegekkel sörért menni az italboltba. A szülök kényelmének (önkényének?) kiszolgálói és kiszolgáltatottjai ezek az emberpalánták, akik korán megismerkednek a nem éppen szellemi épülésükre szolgáló kocsmai hangulattal. Kedves szülök, higgyék el, nem gyermeknek való a passzív kocsmá- bajárás. Vagy úgy gondolják, még mindig jobb (gazdaságosabb?), ha a gyereket ugrasztják sörért, mintha az apuka ülne be sörözni az italboltba? Bodzsár Gyula Nagykürtös Jóleső érzés volt A minap betértem Dunaszerdahe- lyen a Vámbéry Ármin téren lévő félkészáruüzletbe. Gondoltam, ha valami ínyencséget látok, veszek belőle. Az igazat megvallva, nem volt szándékomban nagy bevásárlást csinálni. Az árukínálat, mint mindig, most is bőséges volt. Eszembe jutott, hogy a múltkor nagyon szép kicsontozott csirkemelleit vettem itt. Most nem volt, de érdeklődésem után a Zdroj félkészáruüzletébe irányítottak, hogy nézzem meg ott. Ahogy dolgavégezetlenül, üres bevásárlókosárral indultam kifelé, az üzletvezető- nő rákérdezett, hogy mivel nem tudtak szolgálni. Az óhajom hallatán ő is a már említett üzletbe irányított. Nagyon jólesett ez a figyelmességük, kedvességük. Csicsay Alica, Bős Erkölcsi kötelességünk Milyen örömünnep volt számunkra, idősebbek számára, amikor annak idején az Üj Szó, mint a második világháború utáni időszak első csehszlovákiai magyar lapja megjelent. S mennyi örömet szerez nekünk, az Új Szó és a Vasárnap magazin állandó előfizetőinek az a megújhodás, amely e lapokban tapasztalható. Megdöbbentő tehát az az indokolatlan közöny, amelyet nemzeti kisebbségünk nagy része saját lapjaink iránt tanúsít. Eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt az Ipolysági gimnáziumban járt Cselényi László költő, hogy előfizetőket toborozzon az Irodalmi Szemlének. Néhány magyar szakos kollégámmal együtt rövid félóra alatt közel száz előfizetőt szereztünk. Nem kérkedni akarok az „érdemeimmel“. Ez ugyanis nem érdem, hanem szent kötelesség. Tehát saját tapasztalataim alapján tudom: jó szóval, meggyőzéssel el lehet érni, hogy a magyar fiatalok tudatosítsák: erkölcsi kötelességük a hazai magyar lapok támogatása. Saját tapasztalataim alapján tehát kéréssel fordulok hazánk minden magyar pedagógusához, legyenek a csehszlovákiai magyar lapok terjesztésének áldozatos sorkatonái! Ha csak minden osztály előfizeti a Hetet, az Új Szót, az Ifit és esetleg más lapokat is, máris sokat segítettünk az előfizetők számának emelésében. De türelmes, áldozatkész munkával és meggyőzéssel a diákok, a kollégák, a szülők soraiból is számos egyéni előfizetőt, vagy legalább számonkénti állandó vásárlót szerezhetünk minden egyes lapunknak. Hasonló kéréssel fordulok a többi magyar értelmiségihez, a Csemadok-tagokhoz, a magyar politikai mozgalmak tagjaihoz, egyszóval mindenkihez. Ne feledjük el ugyanis, hogy hazai magyar sajtónk támogatása mindannyiunk erkölcsi kötelessége! Sági Tóth Tibor Ipolyság TAVASZI SÉTÁN (Molnár János felvétele) Éti csigánk még van, de meddig? Kerékpáros, tolókocsis, vagy csak simán kannás, de autós emberek százai, talán ezrei lepték el a parkokat, erdöszéleket, bozótokat, kisebb erdőket az utóbbi tíz napban. Valószínűleg hasonlóan indulhattak útnak a múlt század aranyásói is, ahogy a csigavadászok, ugyanis most az éti csiga került sorra. Kit érdekel, hogy a fácán már fészkel, a kis özek most jönnek a világra, nekünk még van (?!) éti csigánk. A lényeg az, hogy tizenöt koronát fizetnek kilójáért. A hetvenes évek elején még nagyon büszkék voltunk az európai viszonylatban már szinte csaknem egyedülálló mezeinyúl-állomá- nyunkra. Ebben az időben még a fácánok számát is összekapcsoltuk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság sikereivel, mert ebből a szárnyasból és a foglyokból is volt bőven. Aztán hirtelen, néhány év alatt eltűntek a nyulak és a fácánok száma is minimálisra csökkent. A rendszeresen határjáró ember is csak kétszer, háromszor láthat foglyot egy évben. Azóta a vadászok (!) legfőbb gondja, hogy hogyan tartsák fenn az állományt olyan szinten, hogy néha egyet-egyet még láthassunk a természetben. Maga a vadászat már harmadrendű teendő. Persze azért még a szerény nyúlállományból is jut a nyugati országokba, az élve fogás után, mert valutát kapunk érte, arra pedig szükség van. Visszatérve a csigákhoz, a napokban valaki azt ipa, hogy az esős idő kedvezett a csigáknak. Ez így nem pontos fogalmazás. A csigák szerencsétlenségére sokáig tartott az esős idő (a mezőgazdaság szerencséjére), ami a csigavadászoknak kedvezett. Büszkén mondták néhányan, hogy egy sikeres napon akár 800-1000 koronát is megkerestek. Már csak két ilyen „sikeres“, egymást követő évre van szükségünk ahhoz, hogy az éti csigákat eltüntessük a természetből. De őket vajon ki fogja szaporítani, gondozni, hogy újra meghonosodjanak? A csigavadászok? Szalai László Megtalálja zsák a foltját Egy kora délutáni napon betértem a presszóba egy kávéra. A mellettem ülő asztalnál két fiatal ült olajos ruhában, valamiféle szerszámmal a kezében. Bizonyára a munkaidő jobb kihasználása érdekében söröz- gettek itt ... Majd egyikük az órájára pillant és felugrik!- Hű, öcsi, bezárják az öltözőt! Rohanjunk! A másik rendreutasító hangon szól rá:- Mi az hogy öcsi? Talán főnök!? Oroszlány Erzsén'et Ipolynyék M egindult a választási kampány. Olvasóink lapunk hasábjain már olvashatják a politikai pártok, mozgalmak hirdetéseit. Független napilapunk lehetővé tette számukra, hogy maguk döntsenek, mit és hogyan közölnek a rendelkezésükre bocsátott hasábokon, oldalakon. Erkölcsi kötelességünknek tekintjük olvasóink tájékoztatását, hogy a politikai hirdetések szövegéért, grafikai kivitelezéséért a hirdető pártok felelősek, és nem fejeznek ki szerkesztőségi álláspontot. Sőt, a lényegesebb szerkesztési és stiláris beavatkozásoktól is eltekintettünk. 2 1990. V. 18.
