Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
KÖNÖZSl ISTVÁN FELVÉTELE A rakodópart alsó kövén ültem... József Attila Aranyló déltáji időben lejárok ide újra s már örökre tenni egy kicsiny, benső honfoglalást. Tenni egy kicsiny, benső honfoglalást. Mi találtatik, tudja mind a lélek, mint naphoz a földet vagy szájhoz a szájt, úgy kötnek engem ide már az évek: az eszméltető, józan látomás, a hatalmasan megtartó áradás, s a szél, a messzi szél — belső tengerről, szívről érkező. Belső tengerről, szívről érkező. És ideköt valami egész is, a könnyekkel küzdő, kezdeti láz, emelkedés, verdeső szürke szárny, a fészekrakó, benső honfoglalás. A fészekrakó, benső honfoglalás. S a lélek mondja tán keringő, lengő útjain,' ösvénye porán: elvonuló, szálló nemzetét legmélyén is fölfedezte már... Emelje könnyű szél, verdeső madár. Emelje könnyű szél, verdeső madár. (KI)VÁLASZTÁS Színesebbek mostanában az utcák, immár két hete még hangosabb belpolitikai életünk. Plakátok borítják el a falakat és szinte minden szabad felületet: programok, jelmondatok, rajzok népszerűsítenek pártokat, politikai mozgalmakat, képviselőjelölteket. Tévében, újságokban, rádióban már nem múlik el egyetlen nap sem politikai hirdetések nélkül. Lépten-nyomon érzékelhetjük, hogy teljes lendülettel, hangerővel tart már a választási kampány. Nagyon sokan, több milliónyian vagyunk e hazában, akik nemritkán csodálkozó tekintettel, olykor kissé bizonytalanul szemlélődünk, igyekszünk tisztán látni, eligazodni e számunkra szokatlan, zajos kavargásban. Úgy érezzük magunkat, mint a sötétből jött ember, akire hirtelen rátör a fény: mi is olykor hunyorga- tunk, dörzsöljük a szemünket, észlelvén a demokrácia első napsugarait. Nem csoda, hiszen mindannyian uniformizált közéletből jövünk elő, ahol nem adatott meg a szabad választás lehetősége sem, ahol : ' időnként egyetlen jelöltre, egyetlen úgynevezett programra kellett szavazni, s ahol mindössze annyi volt a tét, hogy a győzelmi arány kilencvenkilenc, vagy netán kilencvennyolc és valahány százalékos lesz-e. Bizony nem csoda, ha az egyszó- lamúsághoz idomított lényünket ez a mostani változatosság nem mindig gyönyörködteti, hanem még bizonytalanná is teszi. Lépteink, cselekedeteink olykor még tétovák. Pedig a legtöbben világosan látjuk, milyen útra kell lépnünk. Mindannyian demokratikus, emberibb léptékű, anyagi és szellemi szempontból egyaránt gazdagabb létformát szeretnénk. E közösségi és egyéni céljaink valóra váltásához keressük az általunk legéletképesebbnek tartott pártprogramot, s ezzel együtt a rátermett, hiteles közéleti személyiségeket. Tudatosítjuk, hogy ez a mostani választási kampány a kiválasztás egyik legfontosabb időszaka, amikor mérlegelhetünk, közelebb jutunk a végső döntéshez. A szabad választáshoz. Neves magyar író nyilatkozta nemrég, hogy voltaképpen kétféle nép él a világon: vannak szabad népek és szabadságszeretó népek. Sok nép szabadon élt történelmének nagy korszakain keresztül is, megtanulta, hogyan kell demokratikusan dönteni történelmi jelentőségű alternatívák, különböző társadalmi programok között. A szabadságszerető népek is mindig szabadok szerettek volna lenni, ám nem lehettek azok, legalábbis nagy történelmi korszakaikban nem. A közép-európai népek, nemzetek - történelmük néhány fölemelő pillanataitól eltekintve - ritkán dönthettek, választhattak szabadon - fejezte be gondolatmenetét az író. Napjainkban ez a ritka és nagy történelmi esély kínálkozik itt, Európa szívében. Hazánkban is. Tudjuk, hogy a fejlődési fokokat sehol sem ildomos átugrálni: a nagy ugrások a politikában, közéletben különösen veszélyesek, sőt, végzetesek lehetnek. A demokrácia megteremtéséhez, megizmosodásához, a működőképes demoKratikus rendszer kiépítéséhez többek között idő is kell. Ezért mondta találóan köztársasági elnökünk, hogy ez a mostani szavazás részben a demokratikus választások főpróbájának tekintendő. A júniusban kezdődő szakasz időt - két esztendőt - kínál egyénnek, pártnak a megmérettetéshez, lehetőséget nyújt az állampolgárnak, hogy eldöntse: melyik az életképes program, s mi a politikai bóvli. Kell ez az átmenet a tényleges esélyegyenlőség megteremtéséhez is, mert ma ugyan minden párt ugyanarról a rajtvonalról indul, ám amint nemzetiségi szellemi életünk egyik jeles képviselője találóan megjegyezte - az egyik remek szerelésben, tehetős hátországot tudva a háta mögött, a másik viszont úgyszólván mezítláb, részben ismeretlenül vág neki a távnak, bízva abban, hogy versengés közben nyerheti el a nagyérdemű szimpátiáját, támogatását. Mégsem csak főpróba, hanem sorsdöntő esemény lesz a júniusi választás, mert mérföldkő lehet a demokratikus társadalomhoz vezető göröngyös úton. Remélhetően a mostani választási kampány is igazolja politikai érettségünket, s a választók szavazataiért versengő pártok, politikai mozgalmak élnek, de nem élnek vissza a demokrácia, a szólás- és sajtószabadság kínálta lehetőségekkel. Szeretnénk remélni, hogy nálunk nem szabadulnak el alantas indulatok, nem valamiféle kocsmai zsivaj, lárma, hanem tisztességes hangnem jellemzi végig a választási kampányt. A politikai erők nem egymás lejáratására, hanem saját programjuk, elképzeléseik népszerűsítésére törekszenek mindvégig. Fontos szerep hárul a tömegtájékoztató eszközökre, köztük a mi lapunkra is. A szerkesztésben és a lap vonalvezetésében szigorú pártsemlegességhez ragaszkodva, olvasóink és a csehszlovákiai magyarság érdekeit szem előtt tartva igyekszünk minél átfogóbban ismertetni a magyar politikai mozgalmak, továbbá a nemzeti kisebbségek jogainak, érdekeinek képviseletét, védelmét fölvállaló pártok, választási koalíciók, szövetségek programját. A publicisztika és a hírközlés sajátos eszközeivel szeretnénk gyarapítani olvasóink tájékozottságát, szélesíteni belpolitikai horizontját, hogy legyen kellő támpontjuk, értékrendjük, a nekik leginkább megfelelő program kiválasztásához. Színesebbek mostanában az utcák, tévében, újságokban, rádióban már nem múlik el egyetlen nap sem politikai hirdetés nélkül, s mind többen tisztábban látunk, fokozatosan eligazodunk a zajos kavargásban. Átérezzük, tudatosítjuk; más lesz ez a választás, mert nem kényszerülünk statisztaszerepre. Több mint négy évtized után szabadon választhatunk, voksainkkal döntünk sors- kérdéseinkről. Jövónkről. Szilvássy József
