Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-11 / 19. szám

KÖNÖZSl ISTVÁN FELVÉTELE A rakodópart alsó kövén ültem... József Attila Aranyló déltáji időben lejárok ide újra s már örökre tenni egy kicsiny, benső honfoglalást. Tenni egy kicsiny, benső honfoglalást. Mi találtatik, tudja mind a lélek, mint naphoz a földet vagy szájhoz a szájt, úgy kötnek engem ide már az évek: az eszméltető, józan látomás, a hatalmasan megtartó áradás, s a szél, a messzi szél — belső tengerről, szívről érkező. Belső tengerről, szívről érkező. És ideköt valami egész is, a könnyekkel küzdő, kezdeti láz, emelkedés, verdeső szürke szárny, a fészekrakó, benső honfoglalás. A fészekrakó, benső honfoglalás. S a lélek mondja tán keringő, lengő útjain,' ösvénye porán: elvonuló, szálló nemzetét legmélyén is fölfedezte már... Emelje könnyű szél, verdeső madár. Emelje könnyű szél, verdeső madár. (KI)VÁLASZTÁS Színesebbek mostanában az ut­cák, immár két hete még hangosabb belpolitikai életünk. Plakátok borítják el a falakat és szinte minden szabad felületet: programok, jelmondatok, rajzok népszerűsítenek pártokat, politikai mozgalmakat, képviselője­lölteket. Tévében, újságokban, rádióban már nem múlik el egyetlen nap sem politikai hirdetések nélkül. Lépten-nyomon érzékelhetjük, hogy teljes lendülettel, hangerővel tart már a választási kampány. Nagyon sokan, több milliónyian vagyunk e hazában, akik nemritkán csodálkozó tekintettel, olykor kissé bizonytalanul szemlélődünk, igyek­szünk tisztán látni, eligazodni e szá­munkra szokatlan, zajos kavargás­ban. Úgy érezzük magunkat, mint a sötétből jött ember, akire hirtelen rátör a fény: mi is olykor hunyorga- tunk, dörzsöljük a szemünket, ész­lelvén a demokrácia első napsuga­rait. Nem csoda, hiszen mindannyi­an uniformizált közéletből jövünk elő, ahol nem adatott meg a szabad választás lehetősége sem, ahol : ' időnként egyetlen jelöltre, egyetlen úgynevezett programra kellett sza­vazni, s ahol mindössze annyi volt a tét, hogy a győzelmi arány kilenc­venkilenc, vagy netán kilencven­nyolc és valahány százalékos lesz-e. Bizony nem csoda, ha az egyszó- lamúsághoz idomított lényünket ez a mostani változatosság nem mindig gyönyörködteti, hanem még bizony­talanná is teszi. Lépteink, cseleke­deteink olykor még tétovák. Pedig a legtöbben világosan lát­juk, milyen útra kell lépnünk. Mind­annyian demokratikus, emberibb léptékű, anyagi és szellemi szem­pontból egyaránt gazdagabb létfor­mát szeretnénk. E közösségi és egyéni céljaink valóra váltásához keressük az általunk legéletképe­sebbnek tartott pártprogramot, s ez­zel együtt a rátermett, hiteles köz­életi személyiségeket. Tudatosítjuk, hogy ez a mostani választási kam­pány a kiválasztás egyik legfonto­sabb időszaka, amikor mérlegelhe­tünk, közelebb jutunk a végső dön­téshez. A szabad választáshoz. Neves magyar író nyilatkozta nemrég, hogy voltaképpen kétféle nép él a világon: vannak szabad népek és szabadságszeretó népek. Sok nép szabadon élt történelmének nagy korszakain keresztül is, megta­nulta, hogyan kell demokratikusan dönteni történelmi jelentőségű alter­natívák, különböző társadalmi prog­ramok között. A szabadságszerető népek is mindig szabadok szerettek volna lenni, ám nem lehettek azok, legalábbis nagy történelmi korsza­kaikban nem. A közép-európai né­pek, nemzetek - történelmük né­hány fölemelő pillanataitól eltekintve - ritkán dönthettek, választhattak szabadon - fejezte be gondolatme­netét az író. Napjainkban ez a ritka és nagy történelmi esély kínálkozik itt, Európa szívében. Hazánkban is. Tudjuk, hogy a fejlődési fokokat sehol sem ildomos átugrálni: a nagy ugrások a politikában, közéletben különösen veszélyesek, sőt, végze­tesek lehetnek. A demokrácia meg­teremtéséhez, megizmosodásához, a működőképes demoKratikus rend­szer kiépítéséhez többek között idő is kell. Ezért mondta találóan köztár­sasági elnökünk, hogy ez a mostani szavazás részben a demokratikus választások főpróbájának tekinten­dő. A júniusban kezdődő szakasz időt - két esztendőt - kínál egyén­nek, pártnak a megmérettetéshez, lehetőséget nyújt az állampolgár­nak, hogy eldöntse: melyik az élet­képes program, s mi a politikai bóvli. Kell ez az átmenet a tényleges esélyegyenlőség megteremtéséhez is, mert ma ugyan minden párt ugyanarról a rajtvonalról indul, ám amint nemzetiségi szellemi életünk egyik jeles képviselője találóan megjegyezte - az egyik remek sze­relésben, tehetős hátországot tudva a háta mögött, a másik viszont úgy­szólván mezítláb, részben ismeret­lenül vág neki a távnak, bízva ab­ban, hogy versengés közben nyer­heti el a nagyérdemű szimpátiáját, támogatását. Mégsem csak főpróba, hanem sorsdöntő esemény lesz a júniusi választás, mert mérföldkő lehet a demokratikus társadalomhoz ve­zető göröngyös úton. Remélhetően a mostani választási kampány is igazolja politikai érettségünket, s a választók szavazataiért versen­gő pártok, politikai mozgalmak él­nek, de nem élnek vissza a demok­rácia, a szólás- és sajtószabadság kínálta lehetőségekkel. Szeretnénk remélni, hogy nálunk nem szabadul­nak el alantas indulatok, nem vala­miféle kocsmai zsivaj, lárma, hanem tisztességes hangnem jellemzi vé­gig a választási kampányt. A politikai erők nem egymás lejáratására, ha­nem saját programjuk, elképzelé­seik népszerűsítésére törekszenek mindvégig. Fontos szerep hárul a tö­megtájékoztató eszközökre, köztük a mi lapunkra is. A szerkesztésben és a lap vonalvezetésében szigorú pártsemlegességhez ragaszkodva, olvasóink és a csehszlovákiai ma­gyarság érdekeit szem előtt tartva igyekszünk minél átfogóbban ismer­tetni a magyar politikai mozgalmak, továbbá a nemzeti kisebbségek jo­gainak, érdekeinek képviseletét, vé­delmét fölvállaló pártok, választási koalíciók, szövetségek programját. A publicisztika és a hírközlés sajátos eszközeivel szeretnénk gyarapítani olvasóink tájékozottságát, szélesíte­ni belpolitikai horizontját, hogy le­gyen kellő támpontjuk, értékrendjük, a nekik leginkább megfelelő prog­ram kiválasztásához. Színesebbek mostanában az ut­cák, tévében, újságokban, rádióban már nem múlik el egyetlen nap sem politikai hirdetés nélkül, s mind töb­ben tisztábban látunk, fokozatosan eligazodunk a zajos kavargásban. Átérezzük, tudatosítjuk; más lesz ez a választás, mert nem kényszerü­lünk statisztaszerepre. Több mint négy évtized után szabadon választ­hatunk, voksainkkal döntünk sors- kérdéseinkről. Jövónkről. Szilvássy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom