Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
Szerencsi Éva csendes évei Hallatlan népszerűséggel indult a pályán. Harmadéves főiskolás, amikor 1973-ban a Bob herceg bájos, szeretni való Annie-jaként akkora sikert arat, hogy attól fogva - hosszú időre - ő lesz a közönség első számú kedvence. Révész György a Kakuk Marciban, Zsurzs Éva A törökfejes kopjában bízza rá a női főszerepet, a Vígszínházban, mint végzős főiskolai hallgató, Déry Tibor és Presszer Gábor Popfesztiváljában mutatkozik be. Osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán marasztalja is őt, de mert konkrét feladatokról nem esik szó köztük, Szerencsi Éva a József Attila Színházat választja, így lesz a Salemi boszorkányok eltiporhatatlan Mary Warenje, A hazug cserfes kis Rosaurája, a Vízkereszt férfiruhába bújt Violája. Arthur Millert, Goldonit és Shakespeare-t játszik, közben futja a kötelező köreit, mert továbbra is szerepkörben gondolkodnak vele kapcsolatban. Eavik este csacsogó naiva, másnap Stanislaw Grochowiak Őrült Grétájá- nak tizenhat éves prostituáltja. Szabályos arccal szabálytalan sorsot mutat - nemes egyszerűséggel. Miskolcon, Csiszár Imre rendezésében, a Tribádok éjszakája című Strind- berg-drámában ő formálja meg Marie Caroline-t, aki érzelmeivel is, vágyaival is inkább a nőkhöz vonzódik. Részleteiben is árnyaltan kidolgozott alakítása után immár azt írják róla: kinőtt a naivakorból. És mégis! Lajtai-Békeffi zenés játékában, A régi nyárban - Törőcsik Mari mellett - ő kapja meg a József Attila Színházban a naivaszerepet. Ez már a nyolcvanas évek második fele, amikor a tévéfilmrendezők kezdenek megfeledkezni róla. Rómában, a sorozatfilmek nemzetközi fesztiválján, az Abigélben nyújtott emlékezetes játékáért neki ítélik oda a legjobb női alakítás díját, otthon viszont ez sem segít rajta. Szerencsi Éva most a Józsefvárosi Színház tagja, és bár jóval csendesebb életet él, mint egykor, szavai mögött még csak halvány önsajnálatot sem éreztem. • Erős, kitartó ember lehet... nem sir, nem panaszkodik, nem zuhan maga alá, sőt, még csak azt sem mondja, hogy igen, ez egy könyörtelen pálya.- Miért mondanám? Azért, mert nem verődtem csapatokhoz, klikkekhez, azért, mert nem menedzselem magam, vagy mert nem tudok ilyen-olyan ismeretségeket kötni a szakmában? Én így indultam, ezzel az elhatározással. Hogy a három lépés távolságot még a legjobb rendezővel is betartom, hogy a megalázó helyzeteket messziről elkerülöm, és alkalmazkodás helyett mindig kinyilvánítom a véleményemet. És ha ezzel együtt nem megy, akkor istenem, eltűnök a süllyesztőben. Mint színész, különben is ki vagyok szolgáltatva, hiszen csak akkor játszhatok, ha hívnak, de hogy valami plusz kiszolgáltatottságot vegyek magamra... üjabb és újabb gondokat vállaljak azért, hogy nagyobb teret kapjak.. . nem! Annyit már nem ér a dolog. Tudom, nagyon naiv, nagyon buta elképzelés ez, és nem lenne szabad így gondolkoznom, csakhogy én nemcsak erős vagyok és kitartó, hanem konok is és szókimondó. Ahelyett, hogy hallgatnék, magam alatt vágom a fát. A diplomáciai érzéket csak a politikában tartom szükségesnek, itt, ezen a pályán nem. Hetvennégyben, amikor elvégeztem a főiskolát, elhatároztam: ha valahol, akkor a pályámon mindig őszinte leszek, és úgy fogok élni, hogy egyszer se kelljen szembeköpnöm magam. • Az indulással, gondolom, nem is volt baj, hiszen gyors egymásutánban kapta a szerepeket. — Ez így igaz, más kérdés, hogy mennyit éreztem én mindebből a magaménak. Mert nagyon kévését! Naivákat játszattak velem, de any- nyit, hogy a fele is sok lett volna. Nem érdekes. Akkor sem dühöngtem, most sem idegeskedem emiatt. • Várkonyi Zoltán hívására hogy tudott nemet mondani? Olyasmi meg sem fordult a fejében, hogy ha csendben, türelmesen vár egy-két évet, akkor a Vígszínház élvonalbeli színésze lehet? — Én nem várakozni, hanem játszani akartam. Várkonyi pedig azzal hívott, hogy gyere, de egyelőre nem tudom, mit adok neked. Na, most ez nekem nagyon nem tetszett. Egy pályakezdő ugye, mindig sokat akar. Tapasztalatlanul kikerül a főiskoláról és úgy érzi, azonnal játszania kell, mert feladat híján egyszerűen begörcsöl. A Vígszínházban nagyon jó gárda volt a hetvenes években, csupa tehetséges fiatal, szinte egymás elől kapkodták a szerepeket, és akkor álljak be egy ilyen sor végére? Végül is rengeteget dolgoztam, csak nem ott, hanem a József Attila Színházban. • Miskolcra hogy került? — Untam már, hogy mindig csak a külsőm alapján foglalkoztatnak. Jó, tudom, a színház is üzlet, a „csomagolás“ az exteriőr ott sem mindegy, de a belsőm nekem mindig mást mutatott, mint az arcom. Csiszár Imre épített is erre, a Tribádok éjszakája mellett a Pygmalion női főszerepét is rám osztotta, aztán mégis úgy döntöttem, jobb lesz nekem, ha visszajövök Pestre, a József Attilába, akkor a tévéből és a szinkronból sem fogok kimaradni. Vissza is szerződtem, és pontosan ott folytattam, ahol abbahagytam. Mintha el sem mentem volna. Még az utcán is azzal álltak elém, mint rég: maga kedves, maga aranyos, maga volt ugye, Abigél? Úgy látszik, most már az is maradok. Mindegy. Ez hozta számomra a legnagyobb közönségsikert, akkor miért tagadjam meg? Majd csak kapok olyan szerepet is, hogy azt fogják mondani: ezt tényleg nem gondoltam volna. • Lett volna egy ilyen... az Allegro barbaróban, Jancső Miklós filmjében.- Azt a lehetőséget én hagytam veszni. Nem vagyok sem prűd, sem konzervatív, csak ismerve a Jancsó- filmeket, hogy a száguldó lovak és az égő gyertyák között a legváratlanabb pillanatban tűnik fel egy mezítelen női test, azt mondtam: jobb lesz ha mindjárt az elején szerződésbe foglaljuk, hogy mikor, melyik jelenetben fogok vetkőzni - ha funkciója van. Mert ha nincs, akkor nem fogok csak úgy 1 ’art pour 1 ’art ruhátlanul forgolódni. Nem? Akkor köszönjük szépen, mondták. És kimaradtam a filmből. Pedig főszerep lett volna. Egy fiatal kommunista lány, aki kivégzése előtt, amikor megkérdezik tőle, mi az utolsó kívánsága, azt feleli: az őreivel óhajt szeretkezni. A lehetőséget tehát elpasszoltam, de Jancsó Miklós, nagy örömömre, nem neheztel rám. Nem sokkal későbbi tévéfilmsorozatában, a Faustus doktor boldogságos pokoljárásában adott is egy szerepet, bár lehet, hogy ha az Allegro barbaróban is ott lettem volna, ma már csapattag vagyok nála. • Az, hogy most sem a tévé-, sem a filmrendezők nem foglalkoztatják, mennyire zavarja?- Nem mondom, hogy nem lennék boldogabb, ha foglalkoztatnának, de szenvedni így sem szenvedek. Ha csendesebb éveket élek is, színházban azért dolgozom eleget. Egyszer ültem a kispadon, a József Attila Színházban... ekkora luxust harminchat évesen nem engedhet meg magának az ember, mondtam, legfeljebb a nyugdíj előtt. És ide szerződtem a Józsefvárosba. Hogy olykor-olykor csend van körülöttem? Nekem olyan a természetem, hogy gyorsan megmagyarázom a dolgokat és még optimista is vagyok. Ki kellene mozdulnom a lakásból, nem kellene örökké a négy és fél éves gyerekemet pesztrálnom, s akkor mást mondhatnék most, nem azt, hogy egy közepesen foglalkoztatott színész vagyok. De ha sorra vesszük, ki hova jutott, hova sodródott a korosztályomból, a végén még örülni fogok, hogy egyáltalán pályán vagyok. A holnapba pedig jobb, ha bele se gondolok. Lehet, hogy pár hét múlva mindannyian az utcára kerülünk. Hallotta a fideszes fiút a tévében? Azt mondta, talicskát toljanak a színészek, ha nincs munkájuk. Úgyhogy én most elmegyek és veszek egyet. Ki tudja, milyen napok jönnek... Szabó G. László TÚL A TEREMTÉSEN Az ötlet óriási kihívás - megvalósítása rendkívüli szellemi, alkotói erőpróba. Egy művész bírókra kell az Ó- és Új-Testamentum- mal és animációs filmsorozatban eleveníti meg a Bibliát. A túlzás nélkül világra szóló terv megvalósítója, a nagy vállalkozások megszállottja, a Kossuth-díjas Jankovics Marcell nemzetközi tekintélyű grafikus és világhírű animációs rendező. A nagy érdeklődéssel várt sorozat első része nemrégiben elkészült, bemutatójára vár. A munka tapasztalataival foglalkozunk az alábbiakban. AZ ISTENNEL SEM ÉRDEMES CSERÉLNI?- Most, hogy túl vagyok a Teremtésen, van, ami tetszik benne, s van, ami nem. A Teremtés, amiről most beszélek, a 16 x 25 percesre tervezett Biblia című animációs filmsorozatom első része, mely, mint címe is jelzi, a világ születését eleveníti meg, elmondja a bűnbeesés történetét és a vízözön kezdetekor fejeződik be. A Pannónia Film egyik rendezői szobájában beszélgetünk, köröttünk cellek, tervek, figura- és színminták a falon, részben a Bibliából, részben a művész újabb nagyszabású vállalkozásából, az Ember tragédiája most születő animációs változatából. Vajon mi izgatta Jankovicsot leginkább a Biblia készítése közben?-A válaszok. Hogy tudok-e a-felmerülő problémákra válaszokat találni. Például az, hogy hogyan lehetne a Teremtés folyamatát Isten nélkül bemutatni? Ez már a kezdet kezdetén felmerült, és végül a különböző korok isteni erőábrázolásai segítettek a megoldáshoz. Óriási fényességben, aranyló sugárárban megjelenik két szem, s figyeli, mi Jankovics Marcell legújabb munkájáról történik. De Isten és az isteni beavatkozás végigkíséri szinte az egész Bibliát, ezért az Isten megjelenítésének több változatát kellett kidolgoznom. Gondot okozott, hogy a Biblia két Teremtés-történetet mesél el, és a két történet nem minden részletében egyezik, és így tovább. Hamar rájöttem, legjobban arra kell vigyáznom, hogy csak ábrázoljam, véletlenül se értelmezzem a Bibliában leírtakat, mert akkor nem érhetem el célomat, zsákutcába kerülök. Ugyanakkor, sok-sok szakkönyv elolvasása után úgy éreztem, hogy az egyes bibliai karakterek között szoros összefüggés van, így például az Ádámot megszólaltató Hegedűs D. Géza hangján beszél majd Dávid és Jézus, akik sokban egymás folytatói is.- Küzdöttem a problémával, hogy a Bibliában nélkülözhetetlen Narrátor milyen nyelvi körülmények között szólaljon meg. Végül is Károli Gáspár Biblia fordításának idézeteit használtam, egészen picit korszerűsítve, hogy a fiatalabb nézők megérthessék. A szereplők csak ott szólalnak meg, ahol a Bibliában is beszélnek, a nélkülözhetetlen részleteket a Narrátor (Avar István) hozza tudtunkra. Figyelemmel kell lennem a Szentírás-változa- tokra is, így egyfajta „ökumenikus Bibliát“ filmesítek meg, mely senkit nem sért, ugyanakkor mindenki számára igaz.- Óriási gond volt a megfelelő hangok összeválogatása. Végül is Évát Hűvösvölgyi Ildikó, a Kígyót és a Sátánt Sinkó László, Káint Cserhalmi György, a Prófétát Sinkovits Imre, az Isten hangját Szilágyi Tibor szólaltatta meg. Felmerült az időrend kérdése. Végül nem maradtam hű a kronológiához. Egyes epizódokban az összefüggések magyarázataként korábbi és későbbi események is megjelennek. A Bűnbeesés pillanatában, például, az elsötétedő ég isteni villámainak fényében felvillannak későbbi események töredékei, mint a keresztre feszített Krisztus alakja, s remélem ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az én felfogásom szerint Krisztus megfeszítése, a bűnbeesés pillanatában eldöntetett, és így tovább.- Nem kis probléma az egyes epizódok grafikai stílusának megválasztása. Azt kell mondjam, hogy egy, a különféle korszakok képzőművészeti stílusaiból egyénien ötvözött „mágikus realizmus" világában pergetem az eseményeket, melyben egyes jellegzetes elemek, vonalak, formák jelzik a kort és adják meg, mondjuk majd az egyiptomi, a Palesztina! vagy a római helyszín hitelét. Persze, mindez csak a felmerült kérdések egy csoportja. Csakhogy az ezekre adott válaszok nélkül nem lehetett továbblépni, sőt még eredményre jutni sem.- Most, hogy túl vagyok a Teremtésen, kezdem jobban megérteni a bibliai Teremtő gondjait, és lassan rájövök, hogy még az Istennel sem cserélnék, annyi a probléma az ö világával is. Ugyanakkor nagy tisztelője vagyok, mert ő be tudta fejezni munkáját. Én nem. Az én Teremtésemre csak csurrant- cseppent a pénz, végül a Triál-cég segítsége tette lehetővé, hogy az első epizód egyáltalán elkészüljön. Most csodára várok, és a csoda Biblia-film folytatása szempontjából további pénzt, finanszírozási forrást jelentene. Sajnos, ez a csoda egyelőre késik, így a második rész egyelőre nem kerülhet filmszalagra. Addig, míg újra „történik“ valami, az Ember tragédiájával foglalkozom. Annak elkészítésére egyelőre még van fedezet... Fenyves György JEANNE D’ARC-SOROZAT Franciaországban nemrégiben egy újabb Jeanne D’Arc-sorozat forgatását fejezték be, amelynek rendezője Pierre Badel. A főszerepet Cecillé Maignez fiatal, még ismeretlen színésznő alakítja. A sorozat 180 perces. BÁRHOL JOBB, MINT AHOL VAGYUNK Lengyel emigránsok nehéz sorsával, hányattatásaival foglalkozik a fenti cimü lengyel tévéjáték. A darab 1988-ban Varsóban kezdődik. Hőse Amerikába vágyik, de csak Nyugat-Berlinig jut el, ám az élet ott sokkal nehezebb számára, mint ahogy azt elképzelte. Alkalmi munkákból tartja fenn magát, de a gondterhes napokat megszépíti a szerelem... POLIP - ÚJ FŐSZEREPLŐVEL Nálunk is hatalmas közönségsikert aratott az olasz maffiáról készült filmsorozat, és különösen sokaknak tetszett a főhős, Michele Placido alakítása. Az olasz producer a sorozat folytatását határozta el, ám Placido elutasította a felkérést. Ezért a sorozat forgatókönyvírói „ halálra ítélték“ hősünket, és a 4. epizódban a maffia végez vele. Új felügyelő után kellett tehát nézni, ám a sorozat további központi alakját Patrícia Millardet francia színésznő fogja alakítani, aki meg- bosszülja majd Cattani felügyelő halálát. 14 1990. V. 4. Jasúrnap M ( „K I TUDJA MILYEN NAPOK JÖNNEK...“ (Oláh Csaba felvetele)
