Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
Mindnyájunk pápája Ilyen még soha nem volt és nem is lesz! Ez különleges alkalom!- lelkendezett egy zsérei asz- szony vasárnap délelőtt, dideregve, de mosollyal az arcán. Hideg is van, az eső is szemerkél, de a fáradtságot, az utazás kényelmetlenségét, a fárasztó ácsorgást felejtik. A jó helyet órákon át őrizni kell. Sőt, a legtöbben egész éjszaka és egész nap el nem mozdultak a kordon közvetlen közeléből, hogy közelről láthassák a Szentatyát. + A várakozás hosszú óráit valamivel ki kell tölteni. Van, aki - kempingszékben, takaróba burkolózva, esőkabátba burkolózva szunyókál félrebillent fejjel, más csendesen fohászkodik nyitott imakönyvvel az ölében, gumimatracon ülve falatoznak mások, egy távolabbi csoport az Ó, Máriát énekli, vannak, akik a műsort figyelik. + A sátrak környékén nagy a forgalom. Az ételt, italt kínáló árusok portékája nemigen kelendő, úgy látszik, a zarándokok megfogadták a sajtó nyomatékos figyelmeztetéseit, hogy minden eshetőségre számítva hozzanak magukkal egy kis enni-innivalót. Az árusok készlete - megmaradt... + Árultak mindenfélét. Egyebek között pápát is - szoborban, plaketten, a modori kerámiagyár portékáját magam is megvettem,- reklámtáskát egy ötösért, amelyet az eső egykettőre fehérre mosott, néhány valóban pompás kivitelezésű könyvet II. János Pál pápáról, ízléses képeslapokat, bélyeget - a pápa arcképével. Ez volt a legkelendőbb, hiszen a nagy esemény színhelyéről mindenki küldött a szeretteinek egy lapot- annál is inkább, mivel ha kiállta a sort, az alkalmi bélyegzőt is ráütötte a posta egyetlen (!) alkalmazottja. És azonnal bedobhatta a hatalmas postaládába, amelyen magyarul is olvashattuk: ,,lde szíveskedjék elhe\ezni a nem lepecsételt bé\eggel ellátott küldeményt. A küldemények további feldolgozását a Bratislava 022-es posta biztosítja“. + önkéntes vöröskeresztes nővérekkel beszélgettem kora délután. Heten Peredről jöttek, heten Vág- farkasdról. Reggel héttől voltak szolgálatban, s mindaddig ott maradnak, amíg az utolsó ember is elmegy. Szalai Erzsébetnek huszonöt éves gyakorlata van elsősegélynyújtásban, többszörös életmentő. A farkasdi Jancsó Teréz elárulta, hogy a találkozásunkig nem akadt munkájuk, csak két néni kereste fel őket tablettáért. A fejük fájt. + Lengyelekkel találkoztam, egy ápolónővel, egy orvosnővel (a családból csak ö jött, az útra ráment fele fizetése, de a pápát látni akarta). Egy tizenkilenc éves novi- cius, Tadeusz Miszewski megvallotta, szereti a pápát, a katolikus egyház fejét, aki lengyel, ami egy okkal több, hogy szeresse. + Andrzej W. urat fedezem fel a tömegben. - Maga itt? - csodálkozom, tudva, hogy nem hívó katolikus. Viszont nagy lengyel hazafi, évek óta nálunk él. Számára II. János Pál elsősorban lengyel, „wspanialy czlowiek“, „Europej- czyk“, és ó is azt mondja: „nasz papiéi“. - Emlékszik rá, mit jósoltam? - szegezi nekem a kérdést. Emlékszem, évekkel ezelőtt felháborodottan mutogatta a II. János Pálról megjelent útszéli hangú cikkeket. Sőt arra is emlékszem, amikor kijelentette, hiába kapálóznak ellene felsőbb körök, a pápát - tetszik, nem tetszik elöbb-utóbb meg kell hívnunk. Utóbb hívták meg, és őszintén. Egész nap szemerkélt az eső, de amikor megjelent az égbolton az első helikopter - ez még nem a pápát hozta kiderült az ég. Pár perccel fél öt előtt, amikor a fehér helikopter harangmuzsika kíséretében alászállt, már ragyogott a nap. Aztán kiléptek sorra a testőrök, majd a főpapok, s végül feltűnt s pápa fehér ruhás alakja, mosolygott és integetett, lejött a lépcsőkön, letérdelt és megcsókolta a földet... + Közelről nem mindenki láthatta, mégis a varázslatot, az emelkedett hangulatot csak az érezhette, aki részvevője volt a szertartásnak. MÉRY GÁBOR KÉPRIPORTJA A pápa szlovákul beszélt, és hozzánk is szólt néhány szót... + Bent a városban egy felirat józa- nitott ki: ,,Na Slovensku po slo- vensky!“ Fülemben még ott csengtek a pápa tört magyarsággal elmondott szavai: „Törekedjetek a testvéri egyetértésre és szeretetre“. Illenék megfogadni... Kopasz-Kiedrowska Csilla Szeretettel köszöntőm a szlovákiai magyarokat és a magyarországi zarándokokat. Most, hogy visszanyertétek a vallásszabadságot, fokozottabban neveljétek az ifjú nemzedéket a hitre. Imádkozzatok szlovákiai magyar papi hivatásokért. Törekedjetek a testvéri egyetértésre és szeretetre. Magyar nyelvű papjaitok biztosan segítenek benneteket a vallási élet kifejlesztésében. A magyar- országi zarándokoknak azt mondom: Viszontlátásra jövő nyáron hazátokban! Apostoli áldásomat adom minden magyar hívőre. Dicsértessék a Jézus Krisztus. II.JÁNOS PÁL PÁPA MAGYARUL ELHANGZOTT SZAVAI A POZSONYI SZENTMISÉN V ♦ 1990. V. 4. Vasárnap
