Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-04 / 18. szám

Vasárnap 1990. V. 6. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.13, nyugszik 19,59, Kö- zép-Szlovákia: 05.20, nyugszik 20.06, Nyugat- Szlovákia: 05.26, nyugszik 20.12 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 16.53, nyugszik 03.29, Közép-Szlovákia: 17.00, nyugszik 03.36, Nyugat- Szlovákia: 17.06, nyugszik 03.42 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IVETT, FRIDA - HERMINA nevű kedves olvasóinkat • 1910-ben született TATAY Sándor magyar író. A VASÁRNAP következő számának tartalmából A KÖRNYEZET­KÍMÉLŐ GAZDÁLKODÁS HÍVEI Pomichal Richárd beszél­getése Michal Derajjaj, a Zöldek Pártja Szlovákiai koordinácós bizottsága alelnökével KISZABADÍTOTTA FEL PRÁGÁT 1945- BEN? Részlet Pavol Tigrid könyvéből ESÉLY A GYÓGYULÁSRA Kubán Éva beszélgetése dr. Josef Koutecky professzorral, a prágai gyermekonkológiai klinika vezetőjével A FORRADALOM SZELLŐJE Részlet Alekszandr Szolzsenyicin GULAG-szigetvilág című regényének harmadik kötetéből „LEVÉL A FŐTITKÁRNAK Mihail Zadornov szatírája ÁLLANDÓ ROVATAINK: GYERMEKVILÁG HÁZUNK TÁJA KERESZT­REJTVÉNY HOGY MIK VANNAK! I Levelek Vélemények OLVASÓNK KÉRDEZI Még tavaly szeptember­ben felkereste a szemész szakorvost Fekete Józsefné várgedei olvasónk, mivel na­gyon megromlott a látása. Ki­vizsgálás után a szemorvos szemüveget írt elő neki, amit panaszosunk a Rimaszom­bati Szemüvegkészítö Válla­latnál rendelt meg. Olvasón­kat bosszantja, hogy 244 ko­ronát kellett fizetnie, holott már érdeklődött az ismerő­söknél, s megtudta, hogy ezért az üvegért ennyit nem fizetett senki. Reklamálása során kiderült, hogy egy 180 koronás keret van hozzászá­molva, pedig ö azt állítja, hogy keretet nem is válasz­tott, szó se volt róla. Kérte vissza a pénzét, de helyette durva szavakat kapott, s most se pénze, se szemü­vege, pedig nagy szüksége lenne rá. Már négy éve mint nyugdíjas nagyon huzatos helyen dolgozik, s naponta kerékpárral jár munkahe­lyére. Nem viselek szemüveget, de azt tudom, ha valakinek az orvos szemüveget ír elő a látszerészeti szaküzletben az az első, hogy a vevő kivá­lasztja a megfelelő keretet és felpróbálljajóáll-e,nemtöri-e, esetleg nem kell-e a szá­rán alakítani. A technikus csak azután kezd az orvos által előírt szabályos körala­kú, 60 milliméter átmérőjű szemüveglencse keretbe va­ló csiszolásához, illesztésé­hez. A szemüveg megrende­lésénél azért kell előre fizetni- tájékoztatott Jirina Slobo- dová, a pozsonyi 08-45-ös optika vezetője -, mert ez egyben garancia arra, hogy a megrendelő ki is váltja az elkészített szemüveget. Ké­résemre azt is elmondta, hogy a betegbiztosítás az or­vosi vényre rendelt első szemüveghez 45 koronát pó­tol. Drágább keretnél ezt az összeget leszámolják, de van standard keret, ami pont 45 koronába kerül, s ebben az esetben csak a dioptriás üvegért kell fizetni, ami szá­mától és minőségétől függő­en szintén különböző árban van. Panaszosunk esetében nem tudjuk, milyen erősségű üvegről, milyen keretről van szó. Csak a szemüvegkészí- tó vállalat által munkalápként használt boríték alapján tud­nánk kiigazodni, ami viszont nem áll rendelkezésünkre. Olvasónk kérésére azt tudjuk válaszolni, ha valóban annyira rá van szorulva a szemüvegre, s ha még le­het, akkor váltsa ki, mert kár­ba vész, más nem tudja használni. A jövőre nézve pedig azt tanácsoljuk, hogy a keret kiválasztásánál- amit mindenképpen fel kell próbálnia - előzőleg kérdez­zen rá az árára is. -tgá­„NYERESÉGES“SZOLGÁLTATÁS Napjainkban minden vál­lalat azon igyekszik, hogy mi­nél nagyobb hasznot hajtson magának. Ez nem is lenne baj, ha ezt termékeik minő­ségének, illetve szolgáltatá­saik színvonalának emelésé­vel igyekeznének elérni. Nem így van ez az Érsekúj­vári Távközlési Központban. A Szímőn felszerelt két kor­szerű távbeszélő automata állomással van gond. Míg a járási székhelyen felszerelt hasonló készülé­kek egy, kettő és ötkoronás érmékkel működnek és azo­kat a sikertelen hívás esetén visszaadják az automaták, a nálunk felszereltek nem. Községünkben a készülékek csak egykoronás érmékkel működnek, azzal a különb­séggel, hogy egy-egy siker­telen hívás ellenére is elnye­lik az érmét, állítólag nem szerelték bele az érmét visz- szaadó műszert. Nemegy­szer előfordul, hogy az 1 ko­ronás hívás falunk polgárai­nak tizenöt-húsz koronába kerül. Vajon kinek az ötlete volt az ilyen korszerű auto­mata felszerelése? Talán úgy gondolta az üzemeltető, hogy ami másutt elveszik a réven, azt nálunk behozza a vámon? Arra bizonyára nem gon­doltak, ha valakinek sürgős segítségre lenne szüksége és nincs kellőképpen feltan­kolva koronás érmékkel, ak­kor hogyan oldja meg a prob­lémát. Az üzemeltetőnek csak az a célja, hogy minél nagyobb bevételre tegyen szert és nem az, hogy szín­vonalas szolgáltatást nyújt­son? Nagy András El kell mondanom Gyakori klisé a glosszák bevezetőjében: két ember beszélget az utcán, az autóbuszban... Igen. már-már közhelynek tűnő indítás, mégis ezzel kell kezde­nem. Valóban két ember beszédéből szűrtem ki azt, amit szeretnék továbbítani. Két fiatal férfi beszélgetésének voltam a fültanúja a városi autó­buszban. Lelkesen mondogatták, milyen jó, hogy a sajtótermékek végre annyira megjavultak, az ember szinte nem is tudja, mit olvasson előbb. A lényeghez hozzátartozik, hogy a két férfi szlovákul beszélt, n. ndkettójük tiszta szlováksággal. S itt jön a lényeg: az egyik azt mondta a másiknak, ha még azt tudná, mi mindenről ir az Új Szó vasárnapi száma! Ott aztán van minden: történelem, politika, művé­szet. .. A szóban forgó férfi nem esett a mértéktelen túlzások hibájába, csak egyszerűen józanul elmondta, hogy miért tetszik neki a Vasár­nap. Barátját annyira meggyőzte, hogy az sajnálkozni kezdett, amiért nem tud magyarul... Fiala Ilona, Pozsony Kaland Klári hétfő reggel szokásosan az autóbuszmegállóban várakozott. Oda állt mellé egy idegen. Aztán megjött a busz. Klári felszállt, s leült. Aztán ó is felszállt, s leült Klárival szemben. Klári elpirult, majd kibámult az ablakon s feltűnő érdeklődéssel szemlélte a csupasz fákat. Rettenetes hosszúnak tűnt az út. Végre megérkeztek. Klári leszállt és elindult a munkahelyére. Ö pedig követte. „Ez már mégis csak felháborító - dühöngött magában! Még a munkahelyemre is utánam jön! Hirtelen döntött: határozott és szigorú lesz.- Akar tőlem valamit? Ha nem tudná, férjes asszony vagyok!- Igen?! - hangzott a válasz. - Ki mondta, hogy feleségül akarom venni? Oroszlány Erzsébet, Ipolynyék EMBEREVÖK KÖZÖTT, VAGY KÖZÉP-EURÓPÁBAN? CSAK BEJELENTKEZÉSRE Városunkban, Ipolyságon három fodrászüzlet van. A felső- és alsóvárosi, vala­mint a homoki fodrászat. A homoki fodrászhoz csak bejelentkezésre lehet menni. A napot és órát előre kell megmondani, hogy bejuthas­sunk... Ez sajnos sok nőnek nem felel meg. Nem napok kérdé­se, hanem hetekbe kerül. Egy menyasszony be tud je­lentkezni pontos dátummal és időponttal, de egy házi­asszony nem. A fodrásznő’ ügyes, ezért ragaszkodnak hozzá. De meddig lesz ez így? Telefonálgatunk, vagy személyesen megyünk beje­lentkezni, de válaszul azt kapjuk: a héten már nem, a jövő héten sem, de már a kővetkező hétre is iciu va­gyok ... S mi csak állunk az ajtó­ban tanácstalanul. De miért? Hiszen ez egy szolgáltató üzem, és nem biztos, hogy két héttel előbb be tudok je­lentkezni. Hogy kell egy gyors frizura, olyat el sem lehet képzelni. Miért nem le­het az mindenkinek a ma­gánügye, hogy megvárja-e, míg rá kerül a sor, vagy nem. Sokan úgy sem várnának, mert az egész üzlet kicsi. Mindössze öt szék van ben­ne, ebből is kettő a búrákhoz, egy pedig a mosdóhoz van téve. Nem lehetne ezt másképp megoldani? Bizakodom, ta­lán egyszer én is bekerülök, és lesz egy jó frizurám. Csík Katalin Szerkesztőségnek még soha nem írtam levelet. De nem tu­dom tovább szótlanul elviselni, ami az utóbbi hetekben történik Nem tudom megérteni az em­bereket (ha egyáltalán emberek­nek nevezhetők), akik azért ütik- verik egymást, mert más a nem­zetiségük. Néha olyan érzésem támad, mintha őserdőben, em- berevök között és nem Közép- Európában élnék! Szinte hihetetlen, hogy a hu­szadik század végén is akadnak emberek, akiknek bántja a sze­mét, hogy az üzletekben vagy a hivatalokban két-, esetleg többnyelvű felirat is van. S ez nem csupán hazai probléma, ha­nem így van ez Bulgáriában, Romániában és a Szovjetunió­ban is. A múlt századok folyamán bi­zony összekeveredtünk, de hát ez a mi bűnünk? Ezért nekünk kell veszekednünk? Most már közös a sorsunk, és a múlt hibái­ért ne üssük egymást! Próbáljuk egymást megérteni és éljünk bé­kében. Egyikünk se tehet arról, hogy az édesanyja szlovák, magyar, román vagy német volt. A veze­tőinknek is sokat kell tenniük azért, hogy az iskolákban a való­ságra tanítsák gyermekeinket. A tanítók ne egymás ellen uszít­sák, hanem egymás megbecsü­lésére oktassák a fiatal nemze­déket. Sajnos, a régi vezetők bűneiért így is bűnhődünk. Nem csak itt Szlovákiában, hanem más országokban is egymás el­len uszítottak. Nagy a jelenlegi vezetőink fe­lelőssége. Kövessenek el min­dent, hogy ne fordulhassanak elő olyan esetek, mint például Poprádon is, ahol azért bántal­maztak valakit, mert csehül be­szélt. Maradok mély tisztelettel min­den nemzet iránt egy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár: Kalocsányi Benedek, Komárom 1990. V. 4. i/asúrnap Mé g csípős a szél, de a jégkrém azért már ízlik (A CSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom