Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-20 / 16. szám

* r Cserebere Élt egyszer egy öregember meg egy öregasz- szony. Nekik lovuk volt, a szomszédjuknak pedig szekere. Ha a városba akartak menni a vásárra, el kellett kérniük a szomszédtol a szekeret, a szom­széd pedig tólük kérte kölcsön a lovat. így éltek hát, egyikük kisegítette a másikat, ahogyan jó szomszédokhoz illik. Egyszer a ló kiscsikóval ajándékozta meg őket. Azt mondta akkor az öregasszony az öregem­bernek:- Menj a vásárba, add el a lovat, az árán vegyél szekeret! így, ha a kiscsikó megnő, lesz lovunk is meg szekerünk is. Elvitte hát az öregember a lovat a vásárba, hogy eladja. Ahogy ment, mendegélt, jött vele szembe egy ember, az meg egy tehenet vezetett. Kérdézte az öregtől:- Hová mész?- Megyek a vásárba. El akarom adni a lovamat.- Tudod mit - mondta a másik -, cseréljünk! Te nekem adod a lovadat, én pedig neked adom a tehenemet. Az öregember kicsit gondolkodott, aztán bele­egyezett. Cseréltek. Ballagott az öreg tovább, vezette a tehenét, s újfent jött vele szembe egy ember, egy juhot vezetett kötélen. Beszédbe elegyedtek, az ember javasolta az öregembernek, hogy cseréljenek.- Vidd el a juhomat, s add nekem érte a tehe­nedet! Az öregember egy kicsit gondolkozott, aztán beleegyezett. Cseréltek. Az öregember vezette a juhot, egyszer csak szembe találta magát egy emberrel, aki disznót vezetett. Megszólította az öregembert:- Cseréljünk! Enyém a juhod, tiéd a disznóm. Beleegyezett, és ballagott tovább. Jött szembe egy ember, kakassal a hóna alatt. Mikor találkoz­tak így szólt a másik:- Add ide a disznódat, odaadom érte a kaka­somat! Ebbe is beleegyezett. Amint ballagott, megint csak megszólították:-Add nekem a kakasodat! Pénzt adok érte! - mondta a vándor. Gondolkodott, gondolkodott az öregember, az­tán odaadta a kakast, elvette a pénzt, indult tovább és örvendezett. „ Milyen jó! Pénzt viszek haza az asszonynak, ha nem is sokat. Pénz nélkül nem mehetek haza. “ Az úton ismét találkozott valakivel.- Vedd meg ezt a ruhát! - mondta neki az idegen. / ( Nézte az öregember, megtetszett neki a szép Iskolarádió 1990. április 25-én, szerdán 15 óra 5 perctől Az irodalom gyöngyszemei sorozat XII. része hangzik el a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásában. A regényről szól az adás. Megtudhatjátok belőle, milyen a jó regény, s azt is, hogyan, milyen szem­pontok szerint kell a regényt elemezni. Az adást csütörtökön, 26-án 12 óra 10 perctől megismétlik. A hatodik osztályosoknak külön is ajánljuk, mert az Egri csillagokból hangzanak el benne dramatizált részletek. (OROSZ NÉPMESE) ruha. Odaadta a pénzt, elvette a ruhát, és arra gondolt: „Szép ajándék lesz ez az asszonynak!“ Ment, mendegélt, egy folyóhoz ért. Át kellene mennem a túlsó partra, de nem tudom kifizetni a révészt - gondolta magában. Fizetségül a ruhát ajánlotta fel a révésznek. Sokan voltak a parton. Áruikat vitték a vásárba, s valamennyien át akar­tak menni a túlsó partra.- Hogy lehet az, hogy ilyen szép ruhád van, pénzed meg nincs? - kérdezték tőle. Az öregember elmondta nekik, hogyan cserél­te el a lovat tehénért, a tehenet juhért, a juhot disznóért, a disznót kakasért, a kakast meg eladta, s a pénzen vette meg a ruhát ajándékba a felesé­gének. Az emberek kinevették öt, majd azt kérdezték:- Mi lesz, ha hazatérsz, ló és pénz nélkül? Az asszony elkerget téged a háztól. Az öregember azt felelte erre:-Az én feleségem nem kerget el engem. Azt fogja mondani: „Fontos, hogy te megmaradtál nekem!“ Csodálkoztak az emberek, vitatkozni kezdtek, vajon lehetséges ez? Aztán megegyeztek az öregemberrel: ha az asszony nem kergeti őt el, szekerestől, lovastól együtt neki adják az árut, amit szállítanak. De ha elkergeti ót az asszony, akkor az öregember adja nekik az egész va­gyonát. Elmentek az emberek az öregasszonyhoz, és azt mondták neki:- Üdvözletét küldi a férjed, meg ezt a ruhát.- Hát ö hol van?- Ott maradt a parton. Nincs miből kifizetnie a révészt.- Hát hová tette a pénzt?- Ezt a ruhát vette neked rajta. Ajándékot akart neked hozni.- Hát a ló hol van?- Nincs. Elcserélte egy tehénért.- Jól van. Legalább lesz tejünk.-De a tehén már nincs meg.- Hová lett?- Azt elcserélte egy juhért.- Jól van. Lesz gyapjúnk.- De már a juh sincs meg.- Hát hol van?- Elcserélte egy disznóért.- Az is jó. Lesz szalonnánk.- De már a disznó sincs meg.- Hová lett?- Azt elcserélte a kakasért... És mindent elmondtak az öregasszonynak úgy, ahogy volt. Az öregasszony csak hallgatta, hallgatta őket, aztán így szólt:- Hála istennek, hogy legalább ö megmaradt nekem. Az embereknek tehát minden árujukat lovastól és szekerestől oda kellett adniuk az öregem­bernek. Sági Tóth Tibor fordítása DÉNES GYÖRGY Tücsök Tini ­Azt képzeli Tücsök Tini, ó lesz az új Paganini. Húzza reggel, húzza este, lankadatlan, szívrepesve. Szól a zene, cipcirip, a szarkaláb most virít, most szókül a búzatábla, készüljetek mind a bálba: Cincér, Szöcske, Katica, meg a Csíbor Lacika. Jól szabott és fényes frakkban húzza, húzza szakadatlan, sose hangol, sose gyantáz ez a botcsinálta hangász. Szíve dalol, lelke örül, virul a nyár körös-körül, fűszálon a vöröshangyák járják is már a bolondját. Nézzétek csak, ahogy húzza, fejét napfény koszorúzza, süss ide Százlábú Máté, cédééfgéáhácé! Alkonyodik, szellők szárnya a mezőket boronálja, már csak a vén hold világlik, de a zenész tovább játszik. Azt képzeli Tücsök Tini, ő lesz az új Paganini. Tavaszi csoda (Méry Gábor felvétele) Részesei vol­tunk és vagyunk a minden évi cso­dának: a tél szür­keségét felváltotta a tavasz harsogó zöldje, áe a sokár­nyalatú zöld ala­pon az aranysár­ga, a habfehér, a harsogó vörös és a színskála minden színében pompázó virágok látványában gyö­nyörködhetünk. Csodának hat ez, különösen akkor, ha kemény volt a tél, sok hóval, dermesztő fa­gyokkal. A növények nem jószántukból szenderednek téli álomra. A trópu­sokon, ahol isme­retlenek még a hi­deg éjszakák is, egész évben korlátlanul burjánzanak a növé­nyek, azért dzsungel a trópusi őserdő. A medvének, amely a növényekhez hasonlóan téli álomra szenderül, az állatkert­ben esze ágában sincs aludni. Ott ugynis megkapja a neki járó kosztot télen is, nincs szüksége kényszerpihenőre. Ámbár az embernek az az érzése, hogy a természet ta­vaszköszöntése mintegy va­rázsütésre, egyszerre történik, a jó megfigyelő mégis láthatja, hogy fokozatosság, sőt évmilliók alatt kifejlődött célszerűség van benne. A dolog, hogy úgy mond­juk, legalulról kezdődik. Vagyis a fű, a gyep meg az őszi vetések zöldülnek ki legelőször. Igen ér­dekes, hogy ez a függőleges irányú tavaszodás nagyjából a továbbiakban is érvényre jut. A füvet és a talajon kihajtó, majd kifesló virágokat a bokrok és a cserjék, azokat pedig a fák követik:' A rügyek felpattanását, a le­velek kibontakozását bizonyos növényeken megelőzi a virágok kibomlása. A virágok nyílásával egyidőben repülnek ki a méhek és kezdik meg a nektárgyújtést társaik is. Ám olyan növények is vannak, amelyek már akkor virá­goznak, amikor még fázósan húzzuk össze magunkon a ka­bátot, és nyoma sincs a levegő­ben egyetlen rovarnak sem. Ezek a mogyoró, a dió, a nyár, a fűz. Ezeknek a virágporát a szél továbbítja. A gyep zöldje is tarkává válik tavasz idején. Ilyenkor nyílnak a lágy szárú, évelő növények. A korai gumós és hagymás növények az első meleg napsu­garak hatására megjelennek a föld felett, és kinyitják színes szirmaikat. Teszik ezt akkor, amikor még alighogy fölengedett a föld felülete, a talaj esetleg 8-10 centiméter vastagságban is keményre van fagyva. Annak, hogy ezek a virágok annyira sietnek, megvan a maga praktikus célja. Csak azok a fa­jok maradtak fönn az évmilliós fejlődés folyamatában, amelyek tavasszal elég korán képesek a felszínre törni és virágba borul­ni. Ennek a jelenségnek éppen az az oka, hogy nagyon alacso­nyan, a fű között, a fák és bokrok tövében nőnek. Csak a korai felszínre törés teszi lehetővé számukra, hogy valóban virá­gozzanak és virágaik megtermé­kenyüljenek, később erre már nem nyílna alkalmuk, mert ké­sőbb a felettük lombkoronát fej­lesztő magasabb növények ár­nyékba borítják őket. A bokroknak, cserjéknek, fák­nak nincsenek gumóik, hagymá­juk, megvastagodott főid alatti száruk, ahol a felgyülemlett táp­anyagokat tárolni tudnák, hogy aztán tavasszal legyen miből új­ratermelni mindazt, amit ősszel elvesztettek. Ezek a növények mégis az apróbbakhoz hasonló­an életre kelnek, és rövid idő alatt lombkoronát fejlesztenek. A tavaszi csoda minden esz­tendőben elkövetkezik, de az, hogy milyen tempóban zajlik le, elsősorban az időjárástól függ. Ám azt, hogy mikor kezdődik, más dolgok is befolyásolják. Egyrészt az, hogy az illető nö­vény a tengerszint felett milyen magasságon nő, másrészt az, hogy milyen szélességi fokon. Minél magasabban és minél északabbra helyezkedik el, a ta­vasz annál később érezteti hatá- sát (teknős) Gondolkodom, tehát.. . ESZIK VAGY ISSZÁK? Ha szerinted eszik, amit az alábbi szavak jelölnek, akkor a vála­szodban a megfelelő számok után írj egy E betűt, ha viszont isszák, akkor egy I betűt. Legkevesebb nyolc szóhoz kérjük a helyes választ. 1. LAPCSÁNKA 2. KVASZ 3. MURCI 4. MÁLÉ 5. GUBA 6. KISÜSTI L K ■--------­B ö £ L A A F J P C G Cs ü 0 7. BÓLÉ 8. DERELYE 9. ÍRÓ 10. SZTRAPACSKA 11. PÁSZKA 12. SZÖRP MESEHŐS Ha a K betűtől elindultok és lóugrásban haladtok, Keszeli Ferenc csehszlovákiai magyar költő mesekönyve kedves fősze­replőjének a nevét kapjátok meg. Ki ő? Készítette: B. A. ; MEGFEJTÉS Az április 6-i számunkban közölt feladatok megfejtése: A - 3, C - 2; 33 labda. Nyertesek: Kerekes Mónika, Ajnácskö; Renczés Krisztina, Felsőszeli; Dunay Gábor, Somorja; Tamás Viktória, Szinyér; Szabó Erika, Párkány. / 18 1990. IV. 20. / Fábik Erzsébet rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom