Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
ÜBUJgSBfl A moszkvai élelmiszerüzletek szomorú képet mutatnak. A vásárló nem választhat kínálatból. Az árut nem maga veszi le a polcról, hanem előbb a pénztárnál kifizeti, majd beáll a pult előtti sorba. De megesik, hogy közben a kifizetett áru elfogy. Ilyenkor a pénztár visszaadja a pénzt, a fogyasztó - ha szerencséje van - eredeti szándéka ellenére marhahús helyett kaphat halat vagy tejet. S kezdheti elölről: előbb a pénztárnál kifizeti, majd újra beáll a sorba... A Szovjetunióban olyan az élelmiszerhiány, amilyen évtizedek óta se volt. A tavalyi gabonatermés a vártnál lényegesen kisebb volt, a hiány 40 millió tonnát tett ki, amit behozatallal kellett pótolni. így viszont kevesebb jutott más árufélék külföldi beszerzésére. A szovjet mezőgazdaság csődje nem csupán elégedetlenséget vált ki a lakosság körében, hanem Gorbacsov gazdasági reformjait is veszélyezteti. Az embereket ugyanis elsősorban az ösztönzi munkára, hogy ha pénzükért van mit vásárolniuk. Gorbacsov egy alkalommal kijelentette: „Ha minden fogyasztónak évente 80 kg húst biztosíthatnánk, a többi probléma megoldása már nem lenne annyira sürgős“. De hát mi az oka annak, hogy a Szovjetunió élelmiszerekből állandó behozatalra kényszerül, holott a cári Oroszországnak élelmiszer-kivitele volt? A szovjet ország vásárolja a legtöbb gabonát „Ha minden fogyasztónak évente 80 kg húst biztosíthatnánk... “• Fél tonna nyomtatvány* Szállítási és raktározási nehézségek • David Satter szovjetológus magyarázza, mi akadályozza a haladást a szovjet mezőgazdaságban KIÖNTÖTT TEJ, A GABONA 20-30 SZÁZALÉKA KÁRBA VÉSZ A helyzetet bonyolítja, hogy a kitermelt mezőgazdasági termékek is bonyodalmas úton jutnak el a fogyasztóhoz. A szovjet mezőgazdaságban egy tehergépkocsi jut 100 hektár földre, ami önmagában is kevés. Ehhez járul hozzá az utak siralmas állapota, mert csupán a 20 százalék szilárd alapozású, a többi az év nagy részében sáros. így a közlekedés lassú, s nem ritkaság, hogy a tej útközben megsavanyodik, amit aztán a folyóba vagy az árokba öntenek. Vlagyimir Tyihonov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának munkatársa állapította meg: „A vágóbikákat száz kilométerre, sokszor nagyobb távolságra kell a vágóhídra szállítani. A húsipari vállalatok a hiányos műszaki berendezés vagy munkaerőhiány miatt csak fél teljesítménnyel dolgoznak, ezért az állatok napokat várnak a levágásra, az éhségtől egymás farkát rágják és nagy a súlyveszteségük“. A raktárak hiánya ezt a zűrzavart tovább tetézi. A szovjet kolhozoknak csak a kisebb fele rendelkezik a szükséges raktározási lehetőségekkel. Az amúgy is nagy veszteséggel betakarított gabonának így további 20-30 százaléka vész kárba, ami megközelítőleg egyenlő a külföldről vásárolt gabona mennyiségével. Ugyanígy megy tönkre a zöldség, GORBACSOV TERHES ÖRÖKSÉGE külföldön, holott nagy kiterjedésű mezőgazdasági területekkel rendelkezik. A szovjetek egy hektárra eső termése miért csak a fele az amerikaiakéhoz viszonyítva, amikor náluk a produktív lakosság 25 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, míg az Egyesült Államokban csak a 3 százaléka? • HÁROMMILLIÓ HIVATALNOK A MEZŐGAZDASÁGBAN A szovjet hivatalok a rossz termést hosszú éveken át a kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal magyarázták. Elsőként Gorbacsov nevezte nevén a gyereket: az adott helyzetet a sztálini politika idézte elő. Sztálin ideológiai megfontolásokból ellenezte a piacgazdálkodást. (Félt a kizsákmányoló osztályok újratermelődésétől). A parasztok millióit küldte száműzetésbe Szibériába és a sarkvidékre, a többit pedig hatalmas kolhozokba kényszerítette. Ezektől azután több gabonát akart behajtani, mint amennyit termelni tudtak. 1932-1933-ban hétmillió orosz paraszt halt éhen. A túlélők pedig mezőgazdasági kényszermunkát végeztek. A. Sztrelyjanyin élvonalbeli szovjet mezőgazdasági szakember szerint ebben a rendszerben „a kezdeményezés, a szakmai képesség nem érvényesülhetett“. Mindent szigorúan a tervhez idomítanak. A magánvállalkozó az időjárásnak, a csapadéknak, a talajviszonyoknak megfelelően végzi munkáját. A Szovjetunióban viszont a mindenható terv szerint. A területi hivatalok a szov- hozoknak szigorúan előírják, miből mennyit kell vetniük. Hárommillió mező- gazdasági hivatalnok (tíz földművesre jut egy) gondoskodik a rendeletek megtartásáról. Minden tevékenységről pontos kimutatást kell készíteni. így egy hektáron gazdálkodó kolhoz egyetlen év alatt fél tonna kitöltött nyomtatványt továbbít felettes szerveinek! A terv nemcsak azt írja elő, miből mennyit kell a kolhoznak termelnie, hanem megszabja a vetés és aratás határidejét is. így a vetést talajviszonyokra való tekintet nélkül a terv szerint kell megkezdeni, ahogy az aratást is, akár érett a gabona, akár nem. Ezért hiába állítja Aiekszej Durnov, az Iszkra kolhoz elnöke, hogy ha a tervben előírt len, tengeri, borsó és zab helyett árpát, rozst és lóherét termeszthetne, továbbá birkák helyett szarvasmarhát és malacokat tenyészthetne, a termelést és a nyereséget 25 százalékkal növelhetné. A terv szigora nem teszi lehetővé. ALKOHOLIZMUS - ÉRDEKTELENSÉG Az alkoholizmus óriási méreteket öltött. Főképp a kolhozokban. Reggel a tagokat ugyan munkába osztják, de gyakoriak a cigarettaszünetek, jóval ebéd előtt már nem hallatszik a traktorok zúgása, egyszóval alacsony a teljesítmény. Napközben is sok a részeg ember, fizetés napján pedig folyik az ivá- szat. Ez kis kivételtől eltekintve szinte általános jelenség a szovjet vidéken. A kormány dotációkkal próbálta növelni a kolhozok teljesítményét. 1971 és 1985 között egymilliárd rubelt fektetett a mezőgazdaságba, de a termelésben észrevehetőbb javulás nem következett be. Vajon miért? A kolhoztagok ugyan teljesítik a vetéstervet, de a jó terméshez ennél jóval több szükséges. Például nem sok ügyet vetnek a trágyázásra. Ahelyett hogy a trágyát szétszórnák, inkább elégetik. A műtrágyát pedig néhol a folyóba vagy a halastóba szórják. A traktoros pedig, akinek munkáját nem az elért hektárhozamok szerint jutalmazzák, az út közelében 20-25 cm mély barázdát szánt, de távolabb már felemeli az ekét és a barázdák mélysége alig 5 cm. így hamarabb elkészül a munkával, amiért talán még külön jutalmat is kap, de a felelőtlen munka következménye a jövő évi termésben szükségszerűen megmutatkozik. Mindezt tetézi a már említett mértéktelen alkoholfogyasztás, amiről az Állami Akadémia tanulmánya a következőket állapítja meg: „a szibériai falvakban a kolhoz vezetőjétől kezdve egészen az istállóban dolgozó kiskorúig mindenki iszik. Szibériai faluban sötétedés után józan embert látni egyenlő a Mars-lakóval való találkozással“. a gyümölcs es a burgonya több mint egyharmada. ___ EG YETLEN KIÚT: A DEMOKRATIZÁLÁS A reform sikerének egyetlen kulcsa a kolhozrendszer felszámolása. A földműveseknek nemcsak a föld bérbevételét, hanem megvételét is lehetővé kell tenni, hogy termékeiket a piacon szabadon értékesíthessék és ne függjenek a helyi kolhozok kénye-kedvétöl. Egy ukrajnai mezőgazdasági szakember szerint a távlatokban gondolkodók földet nem vesznek bérbe, de ha a kormány eladásra kínálná, sokan megkísérelnék a vállalkozást. A szovjet hivatalok jelenleg nem mutatnak készséget a szabad piacgazdálkodás és a föld magántulajdonának engedélyezésére. Attól tartanak, hogy ez az iparban is hasonló igényt váltana ki. Am az idő sürget. Előzetes becslések szerint a vidéki lakosság állandó fogyta következtében már a 90-es évek elején 14 millió szakképzett munkaerő fog hiányozni a mezőgazdaságból. Ha nem kerül sor megfelelő intézkedésekre, az élelmiszer-ellátás területén bekövetkezhet a katasztrófa. A szovjet szakemberek véleménye nem azonos abban, vajon a mezőgazdaság átalakítása-e az elsődleges feladat. A. Sztrelyjanyin mezőgazdasági szaktekintély véleménye szerint a tervrendszer és a mezőgazdaság liberalizálása nélkül a részleges reformoktól átütő siker nem várható. ✓ AZ OROSZ NYELVÚ FELIRAT: A SOKGYERMEKES VÁSÁRLÓKAT SORON KÍVÜL SZOLGÁLJUK KI. (Szovjetszkaja kultúra) 990. IV. 20.- MINDENKI CIPELI A MAGA KERESZTJÉT
