Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
Vasárnap 1990. április 8. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.03, nyucjfczik 19.18 Kö- zép-Szlovákia: 06.10, nyugszik 19.25 Nyugat- Szlovákia: 06.16, nyugszik 19.31 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 17.54, nyugszik 05.07 Közóp-Szlovákia: 18.01, nyugszik 05.14 Nyugat- Szlovákia 18.07, nyugszik 05.20 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük DÉNES *- ALBERT nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából HÚSVÉT, A VASÁRNAPOK VASÁRNAPJA Kolter Gyula esperes ünnepi köszöntője EGYÜTT, VÁLLVETVE KELL CSELEKEDNÜNK Mács József írása Ouray Miklósról ZÖLD OLDAL- A KÉK BOLYGÓBÓL SEBZETT BOLYGÓ Pomichal Richárd összeállítása A NYUGALOM SZIGETE Péterfi Szonya riportja a bacsfai zárdáról DICSŐ HALÁL MEGHALNI A HONÉRT Danilo Kié elbeszélése A MADÁRDAL Csicsay Károly novellája RENDSZERES ROVATAINK Gyermekvilág Humor Sport Keresztrejtvény Levelek Vélemények Áll az óra - áll? Anyám címére - ha megkésve is -, de megérkezett a Szlovák Képzőművészeti Alap márciusi tájékoztatója. Eddig talán rendjén is volna az egyik szem lehunyásával, de az már nem, hogy anyám neve előtt a régi megszólítás: Vázená súdruzka, azaz Tisztelt Elvtársnö díszeleg. Meglehet, most néhányan azt mondják, megszoktuk, megszokhattuk (?), megszoktatták (!) velünk... De meglehe- t(ett)-e szokni, el lehet(ett)-e viselni olyan valamit, amit kényszerrel ragasztottak ránk: munkásra, fűtőre, orvosra, papra, földművelőre. Mert ha több nem is, de ez a szárazon „nyájas“ megszólítás a múltban kijárt mindenkinek. Ne feledjük, a gyengéd forradalom óta kerek négy hónap múlott el, de az elvtárs megszólítás még mindig agonizál, nem tud elsorvadni. Emlékszem, engem hetedikes koromban az iskolaigazgató ütött „elvtárssá", valahogy Így: Vörös elvtárs, nyugodjon bele, maga sohasem fog bejutni a főiskolára. Bevallom, igaza lett, s párton kívüli elvtársként közel három évtizedig tapasztaltam a saját bőrömön, s nemcsak én, hogy az eló- (súdruh), és utónevet (elvtárs) osztogató és ragasztgató hatalom urainak és kiszolgálóinak még sok mindenben igazuk lett, és sok mindenben igazuknak kellett lennie. Talán a sors kegyes iróniája, de engem november tizenhetedike óta már senki sem szólított elvtársnak. Nos, szülöanyám mindezt nem modhatja el, mert még mindig van jó néhány „hely", ahol az egyre gyorsuló idő ellenére is ÁLL AZ ÓRA. Abban viszont biztos vagyok, hogy a közelgő szabad választásokon anyám nem az „elvtársakra" és „pártjukra" adja le voksát. Igaza is van. Mert az sem segít, hogy a másik szemem is próbálom lehunyni, mert valakik megjelennek lelki szemeim előtt, s közben még mindig a fülemben cseng a régi megszólítás: Tisztelt Elvtársnő! Tisztelt Elvtárs! Vörös Péter, Kamocsa Még mindig lyukasak... Már lassan egy éve, hogy Lyuk a zacskón címmel cikk jelent meg, melyben szóvá tettem, hogy környékünk élelmiszerüzleteiben néhány szóródó terméket: a kávét, a pudingot, de főleg a cukrot kilyukasztott zacskóban árulják. A cikkre több visz- szajelzést kaptam a Zdroj losonci üzemének dolgozóitól, még az utóbbi hónapokban is. Sót néhány ismerős elárusítótól közvetlenül az üzletben, amikor újra reklamáltam a zacskóból szóródó cukrot. A Zdroj élelmiszer-ér- tékesitó vállalat losonci üzemének dolgozói annak idején gyűlésen vitatták meg a cikkben felvetett problémát és állítólag rosszul esett nekik, hogy ókét gyanúsítottam azzal, hogy az áruk kirakásakor kiszúrják a púpos zacskókat, csak azért, hogy egymásra helyezhessék a polcokon. Megtudtam, a cukor már kilyukasztott zacskókban kerül a boltokba a gyártóktól, főleg a rimaszombati cukorgyárból, s erre azért van szükség, hogy megöReggel nyolc óra. Meglepődve látom, hogy körzeti orvosom rendelője előtt csupán két beteg várakozik. Ellenőrzésre jöttem. Örülök a gyors gyógyulásnak Pillanatok alatt megtörténik a vérvizsgálat, ám a körzeti orvosunk nem rendel Korai volt az örömöm. Helyettesítik. Rengeteg beteg várakozik a másik rendelő előtt. Vérvétel után vagyok, elugrom reggelizni. Visszatérve látom, hogy a helyzet változatlan. Nyugalmat erőltetek magamra. Előfordul ugyanis, hogy aki utánam érkezett, hamarabb távozik. De ezt is megértjük A beteg legyen megértő, türelmes. Ez hozzátartozik a gyógyuláshoz. Ám az nem, hogy fél egykor, amikor már csak három beteg várakozik, a doktor úr tovább nem fogad. Ki engedheti ezt meg magának. Három beteg ellenőrzése kész rizze minőségét. A gyártók által forgalmazott csomagolásban a cukor összeragad, megolvad, megcsomósodik, s ezért szükséges a zacskó kilyukasztása. Az elárusítónök tiltakoznak: mikor lenne idejük a rengeteg cukros zacskó kilyukasztására? Elnézést kérek, főleg azoktól, akiket akaratlanul is megbántottam. Nagyra becsülöm az elárusítók önfeláldozó munkáját. Bevásárlásaim során saját szememmel láttam, amint az áru kirakásakor az egyik elárusító- nő vaskos tűvel szurkálta ki a kávészacskókat, csak azért, hogy egymásra helyezhesse a polcon. De akinek nem inge, ne vegye magára. Azt viszont mégiscsak jó lenne megtudni valamelyik cukorgyár illetékesétől, hogy miért és meddig kapjuk még a cukrot kilyukasztott zacskókban, és az is érdekelne, miért nem felet meg a csomagolás a minőségi elvárásoknak Trest'ansky Mária, Losonc eredményekkel maximum 15 perc. Gondoljuk, várunk, de délután a hosszabb ideje betegállományban lévők főorvosi felülvizsgálata lesz. Nem marad más válásztás, mint másnap reggel nyolckor újra odaállni betegtársaimmal együtt, miközben már a munkahelyünkön lehetnénk. Remélem, nem leszek az utolsó három között Ha mégis, akkor levonom a tanulságot, nem tartozom a szerencsés emberek közé. Milyen jó lenne, ha mások is levonnák a tanulságot, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő. Egyre kérem önöket, amennyiben lehetséges, nevem ne közöljék. Sajnos ma még nem választhatjuk meg orvosainkat. Hiszen én leszek a beteg a továbbiakban is, ő pedig az orvos. H. A. i Újítás! Hiánycikk a lámpavédő? - Használjon helyette tojástartót! Du San Koutny felvétele Ép heti fotónk Tanítsuk meg a varázsigéket! ,,Az unokák, amikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán, nem értik egymást. Az unokák a nagyszülőket sem értik. “ Az ,,unokák“ az utcán játszanak. Lehetnek vagy tizenketten, valamennyien hét-nyolc évesek. Nagyon furcsa nyelven beszélnek, nem magyarul, de nem is szlovákul. Inkább valami a kettő között, magyar, szlovák végződésekkel, itt-ott közbeszúrt szavakkal. Szinte magukra is dühösek, hogy az egyik nyelvet már, a másikat még nem tudják. Magyar nagyszülők unokái. Vajon ki tehet róla, hogy azzá lettek? A nagymama, aki nem mert a szülök dolgába beleszólni? Vagy a szülök, akik elfelejtették, hogy „ minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem“? Nyitracsehi kb. ezer főt számláló település a Nyitrai járásban. Tiz- tízenöt évvel ezelőtt még színmagyar falu volt. Mert a dolgok természetes menete szerint az a gyerek, aki otthon magyarul beszélt, magyar iskolába került. Nem kellett naponta meghasonlania, kétség- beesetten evickélnie a két világ között. Ahol a nagymama még magyarul mondta el az esti mesét, de a szülők már igyekeztek ,,haladni a korral“, kínnal-keserwel törték kerékbe a szlovák nyelvet. Hadd legyen a gyerekből valaki! Lett is, a legjobb esetben festő, lakatos vagy varrónő. Mert amíg annyira elsajátította a másik nyelvet, hogy képes lett volna rajta keresztül befogadni a tudást, addigra már behozhatatlan volt a lemaradása. A tanító néni pedig csak a szünetben beszélt hozzá magyarul. Nemzedékek nőttek fel, maguk sem tudták, hová tartoznak. Volt olyan év (1986), amikor csak egyetlenegy magyar elsős ült be szeptember 1 -jén az iskolapadba, máskor három- négy. Most tizen vannak. Győzött végre a józan ész? De vajon hány emberke álmodott eddig is magyarul a szlovák óvodában? Hányán gondolkoznak még ma is magyarul azok közül, akiktől mindörökre megtagadták az anyanyelv varázsát, Jókait, Petőfit, Adyt? Sokan, nagyon sokan vétettek a gyerekek ellen. S ezt a vétket még az sem igazolja, hogy talán jót akartak. Mert: egyszer elfogynak a nagyszülők... Az unokák nem tanulják meg a varázsigéket, és elfelejtik a világot“. (Gyurcsó István) Vrabec Mária ra Megkérdeztük Q SZjLVÁSSY JÓZSEFET, az Új Szó új főszerkesztőjét Szokatlan dolog, hogy interjúalanyként ezúttal belső munkatársunk szerepel. A kivételt az indokolja, hogy lapunk történetében először fordul elő: nem a felső szervek által kinevezett, hanem nyilvános pályázaton megválasztott főszerkesztő került az Új Szó élére. A pályázat néhány részlete minden bizonnyal érdekli olvasóinkat is. Erről kérdeztük Szilvássy Józsefet. • Pályamunkádban milyen kérdésekkel foglalkoztál?- Itt és most három kérdéskört tartottam a legfontosabbnak. Lapunk szeliemi arculatáról, anyagi bázisáról és a belső munkaszervezéséről írtam le elképzeléseimet. Javasoltam, hogy a november 17-ét követő állásfoglalásunk és cselekvési platformunk szellemében - e dokumentumok kimunkálásában én is részt vettem - legyen az Új Szó pártoktól, mozgalmaktól, csoportérdekektől független napilap, amelynek alapvető célja a rugalmas, tisztességes tájékoztatás és a gazdag magyar hagyományokra támaszkodó míves publicisztika. A humánum és a demokrácia szellemében adjon teret a magyar, a szlovák, a cseh és más szellemi áramlatoknak, természetesen a baloldali nézeteknek is, hiszen a történelem és a fejlett országok gyakorlata igazolja: modem baloldal nélkül nincs demokrácia. A függetlenség nem jelentheti azt, hogy a lap valamiféle elefántcsonttoronyba zárkózva figyeli az eseményeket, közli a híreket. A függetlenség szakmai és erkölcsi elkötelezettséget jelent a csehszlovákiai magyarság iránt, rátermettséget, tehetséget követel meg minden egyes munkatárstól, hogy eligazodjék a csehszlovákiai magyarság és a világ dolgaiban, legyen mindenről határozott véleménye, amelyet képes hiteles és hatásos publicisztikai eszközökkel közölni. Szükségesnek érzem lapunk szellemi horizontjának szélesítését is. • Napjainkban az anyagi kérdések döntő fontosságúak minden újság jelene és jövője szempontjából is. Milyen most az Új Szó gazdasági helyzete?- Több belső intézkedés eredményeképpen már nem vagyunk ráfizetésesek, s ez nem kis dolog egy nemzetiségi lap esetében. Tudjuk, független lapként nem számíthatunk semmilyen dotációra, tehát a lap eladásából származó tiszta haszonból, a reklámokból és különféle vállalkozásokból kell megélnünk. Magyarán: jó lapot, sokkal jobb lapot kell készítenünk. Az anyagi kérdést a kerékpározáshoz hasonlítanám: mindig figyelni, mindig taposni kell, nehogy megálljunk vagy leessünk a járműről. Van két kiváló hajtóerőnk is. Mai szerkesztőségi kollektívánk döntő többségének szakmai elhivatottsága és olvasótáborunk nagy erkölcsi erőt jelentő bizalma. • Pályamunkádban foglalkoztál-e az esetleges névváltoztatás kérdésével, amelyről néhány hete megkérdeztétek az olvasókat is?- Igen, s a név megmaradása mellett voksoltam. Annak ellenére, hogy tudom, a névváltoztatás egyáltalán nem formális kérdés, hiszen az ' Új Szó több mint négy évtized során nagyon gyakran kiszolgálta a pártállamot, manipulálta az olvasókat, s ezért - más-más mértékben - politikai és erkölcsi felelősség terheli az előző nemzedékeket, de bennünket is. Múltunk e káros, átkos örökségével az említett dokumentumainkban őszintén szembenéztünk, leszámoltunk. Ám a különböző szorítások ellenére lapunk mindig igyekezett felvállalni a csehszlovákiai magyarság szolgálatát. Ez a törekvés is egyértelműen kimutatható olykor a sorok között, néhány mondatban, nem egy esetben viszont bátor írásokban, állásfoglalásokban. Nem vagyok érzelgős, de meghatott Gerö János véleménye, aki levelében ezt írta: ,,A múltat soha nem szabad megtagadni, azt bevallani kell, s okulni belőle. Mint jó szülők - hiszen annak idején a mi vágyunkból, akaratunkból született meg az Új Szó - nem tagadjuk meg gyermekünk nevét, hanem melléállva tanácsainkkal, intő vagy óvó szavunkkal is támogatjuk nehéz pillanataiban." A hasonlatnál maradva: az egykori tékozló gyermek, több mint negyvenéves múltját bevallva szeretné szolgálni nemzetiségünket. 1990. IV. 6. „Betegellátás“ Nagymegyeren
