Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
a szívem a vásárlóké A cím senkit se tévesszen meg. A birodalom ugyan többnyire mesékben szereplő fogalom, de ha a Skálával párosítjuk, akkor azt a hatalmas, a kívülállóban csodálatot keltő kereskedelmi kolosszust jelenti, mely a magyarországi lakosság - és természetesen az országba látogató turisták - ellátásában, vásárlási igényeinek kielégítésében jelentős szerepet játszik. Természetes örömmel fogadtam dr. Imre István, a Skála-Coop Kereskedelmi és Ipari Részvénytársaság elnök-vezérigazgatójának korábbi, pozsonyi (Bratislava) árubemutató alkalmából tett ajánlatát: jöjjön, nálunk érdemes körülnézni. Nem bántam meg. A Skálánál ugyanis ugyanolyan szívélyesen fogadtak, mint ahogyan a meghívás szólt. Először szeretném' ereiben meghűlt a vér“. A kisebb akadályokon mindig szerencsésen átlépett, és mert a maga útján, illetve megkezdte a nagy álmot, a Skála Budapest Áruház megalapítását. Merész volt a terv, ugyanis korábban a szövetkezetek a vidéki emberek vásárlási igényeit voltak hivatottak kielégíteni. 1964-től kezdtek el kisebb áruházakat építeni a városokban, de hogy a fővárosban szövetkezeti áruház legyen? Megkezdődött a támogatók és az ellenzők harca, de végül is - bár nem a főváros kellős közepén, hanem Budán - elkezdték az áruház építését. Az aggodalmaknak továbbra is hangot adtak a kereskedők: biztosra vették, hogy az első években veszteséges lesz az áruház, a kereskedelmi szakma nagyjai a Skála bukását jósolgatták. A sok huzavona után végül is Demján Sándort harmincévesen a Skála áruház igazgatójává nevezték ki. összeszedte a csapatot, csupa olyan embert gyűjtött maga köré, akinek szívügyük volt a Skála. Az áruházzal, az eladással kapcsolatos elképzelései akkoriban lélegzeteiéi! ítóak voltak: hipermodern áruház, nyugati mintára, de a magyar sajátosságokat sem (Tágyva figyelmen kívül. Az üzletpolitika lényege pedig: lehetőség szerint az áru teljes skáláját kell a vevő elé „kiteríteni“. Teljesen önkiszolgálásra akartak berendezkedni, ami akkortájt még az áruházakban nem honosodott meg. Az élelmiszerárusítás terve különös visz- szatetszést váltott ki a kívülállókban, az ellenérv viszont így szólt: élelmiszerért mindennap bejönnek majd a környék lakói, s ha már itt vannak, körülnéznek, a vevőcsalogató kínálatnak bizonyára gyorsan továbbadják hírét. Az üzletpolitika alapjai Az árubeszerzés művészetének épp úgy mestere volt az igazgató, mint a nyitáshoz elengedhetetlenül fontos nyolcszáz kereskedelmi dolgozó „megszerzésének“. Először az érintettek tiltakoztak, hogy a nőket elcsábítja korábbi munkahelyükről. Valamennyi eladó köpenyére fényképes névtáblát tűztek, ezzel is kifejezve, hogy itt mindenki számít. A nyitás első napján tízmilliós forgalmat bonyolítottak le az áruházban, a második évben már nyereséget könyveltek el, a forgalom és a haszon az évek folyamán egyre emelkedett... bemutatni a „birodalmat“, majd a Skála-Metróba hívom meg a tisztelt olvasót. A Skála World Trade külkereskedelmi vállalatnál elsősorban a magyar-csehszlovák együttműködés iránt érdeklődtem, a reklámstúdióban pedig a televízióból jól ismert kópéval „ismerkedtem“, de sok egyebet is megtudtam a stúdió munkájáról. A „szólótáncos“ sikerei Az újságíró mindig örül, ha riportja előtt szélesebb körben tájékozódhat az adott témáról. Budapestre érkezésem napján terepszemlére indultam a Skála-Metróba. Egyrészt azért, hogy áttekintést kapjak az áruházról, másrészt pedig hogy a Skálában otthonosabban tudjak mozogni. A földszinti hanglemez- és könyvosztályon egy kékborítású könyvecskére lettem figyelmes. Juhász Júlia: A Demján-titok. Ez kell nekem! És már lapoztam is: a Skála alapítói és a céghez jelenleg is hűek nyilatkoztak a szerzőnek. Közülük természetesen Demján Sándor véleménye, mondandója érdekelt a leginkább. Ő a Skála „szülőatyja“, ő az, aki a könyv szerzője szerint „szólótáncos akart lenni“. S hogy mennyire sikerült ez neki? Erre választ kapunk, ha legalább nagy vonalakban áttekintjük a Skála történetét. Magyarországon hosszú ideig igen kényelmes helyzetben volt az állami kereskedelem. Lényegében azt és úgy csinálta, amit és ahogyan akart, versenytárs nélkül, semmi sem ösztönözte arra, hogy a kedves vevőért egyre többet tegyen. A fogyasztási szövetkezetek nem jelentettek konkurenciát. Az állami kereskedelem illetékesei csupán akkor riadtak meg, kezdtek eszmélni, amikor Demján Sándor jött és újítani kezdett. Sorra megvalósította merészebbnél, merészebb ötleteit. A vetélytársak legnagyobb védekezése a támadás, a szidalmazás volt. Gyanúsítgatták - mindenki biztos forrásra hivatkozva -, hogy befolyásos sógor, nagybácsi, após, vő és még ki tudja ki áll a háttérben, aki támogatja és egyengeti az utat előtte. Az igazság viszont az, hogy ilyen személy nem létezett, csupán Demján célratörő magatartása, a vállalkozás sikeressége érdekében mindent elkövető tettei voltak az előbb- rehaladás ösztönzői. ... és megnyílt az áruház Arról már szóltam, hogy a Skála szövetkezeti vállalkozás. Demján is egy fogyasztási szövetkezetből indult, pontosabban a székesfehérvári Gorsium Afészből, ahol olyan „ügyletekbe“ fogott, amelyektől „a mértéktartó személyek S hogy az áruháznál nem akadt meg a későbbi „birodalom“ terjeszkedése, az szintén Demjén üzletpolitikájának köszönhető: „A tőkével játszani kell. Átcsoportosítani, befektetni, kockáztatni! A Skála-vállalkozásnak, a mesésen gyors vagyongyarapodásnak, a „birodalom“ kialakulásának legfőbb forrása ez. A saját pénzt új vállalkozásokba fektetni, ha annak nyereségszaga van: a skálás vállalkozásokba bevinni a kívülről becsalogatott tökét; egyesülni más cégekkel vagyonbefektetés nélkül, vagy szanálni önerőből, talpraállítani erre egyedül képtelen cégeket, megszerezve egyben vagyonukat; venni attól, aki bajba jutott és eladni annak, aki a legtöbbet kínálja érte: vakmerőnek tűnő hitelfelvételekbe belemerészkedni, ha az új vállalkozásban van fantázia. Aki túlságosan félti a nyakát, aki hideglelősen remeg a megbukás- tól, az számolatlanul mulasztja el a nyereséges üzleteket. Nyerni csak az tud, aki nem fél veszíteni.“ Bővülő tevékenység - újdonságokkal Ez volt tehát a kiindulási alap. Aztán rövidesen átvették az első ipari üzemet, az alsópetényi Unitast, és a nagykereskedelmi tevékenységet is beindították. .Megalakult a Skála-Coop szövetkezeti közös vállalat, melyhez 15 ezer ÁFÉSZ-bolt és hatvan áruház tartozik. Az igazi kereskedésnek hasznát látták és látják a skálások és a vevők egyaránt. Felsorolni lehetetlen, milyen módszerekkel, kereskedelmi fogásokkal igyekeztek és igyekeznek ma is a vásárlók elé menni. Hadd említsem meg legalább a sikeres S-modell divatüzleteket és az ország szinte valamennyi részén megnyílt S-emblémás áruházakat. Egyre fontosabbnak tartották a vegyes vállalatok létrehozását, sikeres vállalkozásuk a Fotex fényképkészítés és a HBH sörgyárak. A skálások akkor vágtak bele a vegyesvállalkozásokba, amikor még ez Magyarországon újdonság volt. Egy évtized alatt a Skála mamutvállalattá terebélyesedett. A központi irányítás már-már akadályként is felmerült, de a létrejött leányvállalatok - bár bizonyos tekintetben versenytársakká válnak - nem mondanak le az egységes Skála-megjelenésről. Demján Sándor 13 év után ment el a Skálától. A Magyar Hitelbank elnök-vezérigazgatója, dr. Imre István vette át a „birodalom“ irányítását, s azóta véleménye szerint „ez már nem ugyanaz a Skála“. S hogy manapság milyen, arról a következő írásaimban számolok be. DEÁK TERÉZ Lesz alkotmánybíróság 1968. október 27-én fogadta el a Nemzetgyűlés a 143. sz. alkotmánytörvényt, amely egyebek között az alkotmánybíróságok (a CSSZSZK Alkotmánybírósága, illetve a nemzeti köztársaságok alkotmánybíróságai) létrehozásáról és tevékenységéről is rendelkezett. Huszonegy évvel az alkotmánytörvény elfogadása után, amikor már egy egészen új, egységes szerkezetű alkotmányt készítettek elő, még mindig eldöntetlen volt a kérdés: lesz-e Csehszlovákiában alkotmánybíróság? A létrehozását kívánatosnak tartó jogászok, politikusok nem sok esélyt láttak erre. A november 17-ét követő események hatására hozott döntés, melynek értelmében a CSSZSZK Alkotmánybíróságának meg kell kezdenie tevékenységét, a Szövetségi Gyűlésnek meg kell választania az alkotmánybírákat, általános meglepetést okozott. Mindeddig ugyanis számos, főleg ideológiai kifogást támasztottak létrehozásával, működésével szemben. Az alkotmánybíráskodás eszméje a hatalmi ágak (a törvényhozói, a köz- igazgatási és a bírói hatalom) elválasztásának, illetve kölcsönös ellenőrzésének, fékeinek nemrégiben még reakciósnak nyilvánított elméletéhez kapcsolódik. Ez az elmélet, amelyet főként Montesquieu fogalmazott meg, a szabadság szavatolása érdekében igyekezett megakadályozni azt, hogy a hatalom egy személy vagy egy csoport kezében összpontosuljon. A három hatalmat ezért nemcsak hogy különválasztotta, függetlenítette egymástól, hanem megteremtette kölcsönös egyensúlyban tartásuk mechanizmusát is. Az egyik ilyen egyensúlyozó tényező az alkotmányosság bírói védelme. A jog piramisa Az alkotmányosság biztosítása és védelme elvi fontosságú úgy az államélet (a jogállamiság), mint a jog alkalmazása szempontjából. Az államhatalmat is kötelező jogot a leginkább egy piramisként képzelhetjük el, melynek csúcsán az alkotmány áll, mint a legnagyobb jogi erővel bíró jogszabály, amelynek egyetlen más jogi rendelkezés sem mondhat ellent. A következő rétegekben, egyre gyarapodó mennyiségben, a Szövetségi Gyűlés törvényei, illetve elnökségének törvényerejű intézkedései, majd a nemzeti tanácsok törvényei, elnökségeik törvényerejű intézkedései, a szövetségi kormány és a központi államigazgatási szervek rendelkezési szerveinek rendeletéi, s végül a nemzeti bizottságok általánosan kőtelező érvényű rendeletéi helyezkednek el. Nyilvánvaló, ha a piramis egyes kockái nem illeszkednek hajszálnyi pontossággal egymáshoz, az egész jog építménye labilis, összeomlással fenyeget. A szükséges összhangot pedig objektí- van csak egy olyan terv biztosíthatja, amely független minden más jogszabályalkotótól. Ezeket a szempontokat figyelembe véve született meg 1968-ban az alkotmánybíráskodás csehszlovák modellje, amely úgy a szövetségi köztársaság, mint a nemzeti köztársaságok szintjén számolt az alkotmánybíróságok létrehozásával. A szövetségi alkotmánybíróság illetékes dönteni arról, összhangban vannak-e az alkotmánnyal a Szövetségi Gyűlés törvényei, Elnökségének törvényerejű intézkedései, a nemzeti tanácsok alkotmánytörvényei és törvényei, valamint arról is, hogy a legkülönfélébb szintű és elnevezésű „törvény alatti“ jogszabályok összhangban vannak-e a törvénnyel, s főként az alkotmánnyal. Mindeddig hiányzott ez a mechanizmus, amely a jogot megtisztítja az alkotmánynak, illetve az egymásnak is ellentmondó jogszabályoktól, egybehangolja a jogrendet. Nem csoda hát, hogy a szélesebb látókörű jogászok kapásból sorolják az alkotmányt vagy a törvényt sértő jogszabályi rendelkezéseket. Illúziók nélkül Ugyanez az alkotmánybíróság lett volna illetékes dönteni az államszövetségből eredő hatásköri vitákban (abban, hogy mi tartozik a szövetség és mi a nemzeti köztársaságok szerveinek hatáskörébe). Tekintettel arra, hogy a hatáskörök elhatárolása rendkívül bonyolult, aligha képzelhető el, hogy eddig ne folyt volna vita ezekről a kérdésekről. Végül is nem véletlen, hogy éppen a szövetségi elven szervezkedő országokban (USA, Svájc, Ausztria, NSZK) alakultak először alkotmánybíróságok. Igaz, a konfliktusokat valamilyen módon és valahol mindig megoldották. Kérdéses viszont, hogy ez az alkotmánnyal összhangban történt-e, s függetlenül minden illetéktelen befolyástól. Tudatosítani kell persze azt is, hogy az alkotmánybíróság működéséhez nem kapcsolhatunk teljesen irreális elképzeléseket, még ha maga az alkotmány állapítja is meg, hogy a CSSZSZK Alkotmánybírósága dönt az alkotmány által szavatolt jogok és szabadságok védelméről, ha azokat sértik a szövetségi szervek döntései, vagy más beavatkozásai, amennyiben a törvény nem nyújt más bírói védelmet. Aligha várható el az alkotmánybíróságtól, hogy napokon, vagy akár hónapokon belül összhangba hozza az egész csehszlovák jogrendet az alkotmánnyal, pótolja az évtizedes mulasztásokat, s egyelőre főként az nem várható el tőle, hogy minden egyes beadvány ügyében döntést hoz. Ez egyébként más, évtizedes, sőt évszázados alkotmánybíráskodásí hagyománnyal rendelkező országban sem szokásos (az USA Legfelsőbb Bírósága például az évente 5-6 ezer jogorvoslati kérelem megfontolt szelektálása után 150-160 ügyben foglal állást, az Osztrák Alkotmánybíróságra 1987-ben majd 2000 panaszt nyújtottak be, s a bíróság megközelítőleg minden harmadikat visszautasított). Másrészt viszont látni kell, hogy az alkotmánybíróság egyetlenegy ügyben hozott döntésével gyakran nagyon sok ember alkotmányos jogainak és szabadságának szavatolásához járulhat hozzá. Ha ugyanis megállapítja, hogy a vizsgált jogszabály alkotmány- illetve, törvényellenes, döntésével hatályon kívül hplyezi azt, s ezzel megakadályozza a jogok és szabadságok tömeges megsértését. A jogszabályalkotók kötelessége ilyenkor, hogy hat hónapon belül összhangba hozza a kifogásolt jogszabályt az alkotmánynyal, esetleg a törvénnyel. A jogszabály tehát ebben a határidőben még érvényes, de alkalmazni nem lehet, mert hatályát vesztette. Ha viszont a jogszabályalkotó nem intézkedik az alkotmányos összhang megteremtéséről, a hathavi határidő elteltével a megtámadott jogszabály az érvényét is elveszti. Az alkotmánybíróság köteles eljárást indítani, ha azt valamely, az alkotmányban megnevezett szerv kéri (például valamelyik bíróság, a legfőbb ügyész stb.) állampolgár indítványára csak akkor köteles eljárást indítani, ha választási ügyekről van szó. Az alkotmányos jogok és szabadságok védelmében azonban eljárást indíthat akár a saját kezdeményezéséből, akár az állampolgárok vagy szervezeteik indítványára. Tekintély, függetlenség, pártatlanság Az alkotmánybíróság tekintélye természetesen nagymértékben függ a bírák személyétől, jogállásuktól. Az alkotmánybíróság tagjait a Szövetségi Gyűlés választja hét évi időtartamra (négy bírót és két póttagot a CSSZK polgárai közül, a másik négy bírót és két póttagot Szlovákia polgárai közül). Az alkotmánybíróság függetlenségét biztosítja egyrészt a viszonylag hosszú megbízatási időszak, másrészt mentelmi jogaik. El kell mondani azonban még azt is, „hogy az alkotmánybíróság önmagában véve a tagjainak megválasztásával még nem kezdheti el működését. Számos, főként eljárási kérdés tisztázatlan még. Ezeket törvénnyel kell szabályozni. Az alapvető kérdés azonban (legyen-e alkotmánybíróság?) remélhetőleg már végképp eldőlt. Most az alkotmánybíróság tökéletesítésével kellene foglalkozni, mivel a szabályozás nyilvánvaló kompromisszumokra épül. Kompromisszumra utal az a rendelkezés is, mely szerint a Szövetségi Gyűlés törvénnyel állapíthatja meg, hogy az említetteken kívül milyen más funkcióval nem fér össze az alkotmánybírói tisztség. Ezzel egyértelműen nyitva maradt egy kiskapu a politikai pártokban viselt funkciókkal való összeférhetetlenség megállapítására. Végül is a többpártrendszerű demokráciában fennáll annak reális veszélye is, hogy az alkotmánybíróság a politikai pártok harcainak színterévé válik. Márpedig ezt meg kell és meg is lehet akadályozni. FEKETE MARIAN Á
