Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

TANULSÁGOKRÓL KISSÉ MÁSKÉPPEN (Folytatás a 3. oldalról) A CSKP KB megerősítette, hogy a „negatív tendenciák a belpolitikai fejleményekben alapot szolgáltatnak mindkét említett feltételezésnek, ezek a veszélyek valóban fennáll­nak. Alapvető feltétele -a szocialista demokrácia sikeres kibontakoztatá­sának az, hogy a párt határozottan megszilárdítsa politikai tekintélyét, és megnyerje új politikájának a mun­kásosztályt, a szövetkezeti paraszt­ságot, az ifjúságot, az értelmiséget és a dolgozó nép széles rétegeit, hogy ne szakadjon el a jelenlegi időszak reális feltételeitől, és ne előzze meg a fejlődés valós lehető­ségeit“. A CSKP - állapítja meg az ülés - folytatja az egész politikai rend­szer demokratizálását... Ezérí a) a fejlett szocialista társadalom építé­sében és ezáltal az államhatalom­ban és az államigazgatásban részt kell vennie valamennyi erőnek, amely a szocialista rendszer talaján áll. Reális garanciákat kell kialakíta­ni azok ellen a következmények el­len, amelyekhez a monopolizált ha­talom direktív és antidemokratikus politikai döntéshozatala vezetett, amely lehetetlenné teszi, hogy a kü­lönböző szociális érdekek, szükség­letek, nézetek demokratikus módon, egyezmények által érvényre jussa­nak, s politikai irányvonalként for­málják meg az egyes csoportok ér­dekeiket; b) evégett egyesítő politi­kai platformot kell kialakítani, mely­nek keretében társadalmunk külön­böző alkotóelemei demokratikus módon juttatják kifejezésre ellenté­tes érdekeiket. Ilyen platformot lá­tunk a Nemzeti Frontban. Hogy ezt a feladatát a Nemzeti Front teljesít­hesse, fejlődésében biztosítani kell: ... c) hogy a párt valamennyi erőnek a Nemzeti Front politikai keretei közt megvalósuló együttes uralkodásá­nak bázisán álljon. Azonban a jelen­legi fejlődési szakaszban határozot­tan elutasítja ellenzéki politikai szer­vezetek (pártok) létrehozását a Nemzeti Fronton kívül, mivel az a jelenlegi feltételek közt szükség­szerűen a szocialistaellenes erők le­galizálásához vezetne, s a Nemzeti Front politikai programja ellen irá­nyulna.“ 207., 208. old.) Levél Varsóból Ezzel egyidejűleg a CSKP KB kiáltvánnyal fordult a párttagsághoz és az egész néphez. A CSKP KB májusi ülése az áprilisi ülést követte (március 28. és április 1-5. között). Ezen fogadták el az Akcióprogra­mot. Az első félév immár második ülése volt ez, amely különleges dön­tést hozott mind belpolitikai, -mind pedig a CSKP XIV. rendkívüli kong­resszusának összehívását illetően. A párt eleven politikai erővé alakult, vitákban kereste a demokratizálás további útjait, s részben szakított a konzervatívokkal, akik a demokrj- tizálásban a szocializmus felbom- lasztását látták, de ugyanakkor szembehelyezkedett a jobboldali opportunistákkal is, akik a burzsoá demokráciában kerestek példát. Azok, akik hozzászoktak a pártban az utasítások osztogatásához, kénytelenek voltak megváltozni. Ta­nulták a néppel fenntartott új kap­csolatok módját, panaszainak, ja­vaslatainak meghallgatását, új mun­kaformákat kellett elsajátítaniuk a nép közt végzett tevékenységben. Igaz az is, hogy a pártban nem volt teljes egység, s ez természetes volt. Novotnynak, aki csaknem ti­zenöt esztendőn keresztül állt a párt élén, számos hasonlóan konzervatív és dogmatikus fölfogású követője volt, akik féltek mindenféle demok­ratikus mozgástól, amelyet Novotny távozása után nem tudtak megaka­dályozni, tehát riadót fújtak, itthon és külföldön is. Különösen rettegtek a CSKP kongresszusától, melyet 1968 szeptember közepére hívtak össze. Olyan erők is voltak a pártban, melyek radikálisan meg akarták vál­toztatni annak osztályjellegét, és a szocializmust alapjaiban akarták megreformálni. Hozzájuk kapcso­lódtak bizonyos érdekeket képviselő klubok, melyek jellege többé-kevés- bé burzsoá, szocialistaellenes volt. Sajnos, a CSKP által kezdemé­nyezett befejezetlen csehszlovák demokratizálási folyamat kedvezőt­len külpolitikai körülmények között zajlott. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok, most is, mint korábban mindig, minden mozgást, pozitívat vagy negatívat, amely a szocialista országokban megindult, nagyon ala­posan ki tudta használni, és saját hasznára, a szocializmus ellen fordí­totta. Nem talált kedvező visszhangra a szocialista országokban sem, fő­leg a Szovjetunióban, ahol ebben az „időszakban Brezsnyev állt a párt élén, aki Hruscsov antidemokratikus menesztése után lépett a helyébe, homlokegyenest ellenkező irányvo­nallal, ahogy ezt ma a Szovjetunió­ban bírálják is. Ebben a szellemben tartottak több értekezletet a szocia­lista országok vezetői, mint például Drezdában és másutt, melyek ugyancsak átértékelésre szorulnak, főleg az a tanácskozás, amely Ro­mánia részvétele nélkül július 14-én, 15-én volt Varsóban, s feladata a csehszlovákiai helyzet megvitatá­sa volt. Erre a tanácskozásra, mint ahogy már említettem, nem ment el a CSKP vezetősége sem, s állás­pontját külön levélben magyarázta meg. Az öt szocialista ország vezetője komoly figyelmeztető levelet intézett a CSKP Központi Bizottságához, amelyben pártjaik központi bizottsá­gainak nevében a kővetkezőket ír­ják: „Az országukban végbemenő események mélységes aggodalom­mal töltenek el bennünkét. A reakció föllépése pártjuk és a CSSZSZK társadalmi rendjének alapjai ellen, meggyőződésünk szerint, országuk­nak a szocializmus útjáról való leté­résével fenyeget, s ennek következ­tében az egész szocialista rendszer érdekeit veszélyezteti. Ezeket az aggodalmakat kifejeztük Drezdá­ban, több kétoldalú találkozó alkal­mával és levelekben, melyeket párt­jaink az utóbbi időben a CSKP KB Elnökségéhez intéztek. Nemrég ja­vasoltuk a CSKP KB Elnökségének új találkozó megtartását 1968. július 14-re, hogy kicserélhessük informá­cióinkat és nézeteinket a helyzetről s egyebek közt a csehszlovákiai fej­leményekről is. A CSKP KB Elnök­sége sajnos nem vett részt ezen a találkozón, és nem használta ki a lehetőséget az elvtársi, kollektív helyzetmegítélésre. Ezért szüksé­gesnek tartottuk őszintén és nyíltan kifejteni közös véleményünket eb­ben az levélben...“ (A 68-as év... 236. old.) Aggodalmak és fenyegetések A Levél a továbbiakban kifejti, hogy nem a tegnap képviselőiként lépnek föl, nem is akarnak beavat­kozni Csehszlovákia szocialista nemzetgazdaságának tervezési és irányítási módjaiba, a szocialista de­mokrácia fejlesztésébe, a csehek és a szlovákok viszonyának a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság ke­retében való elrendezésébe. „Ugyanakkor nem érthetünk egyet azzal, hogy az ellenséges erők or­szágukat leszorítsák a szocializmus útjáról, és Csehszlovákiának a szo­cialista közösségből való kiszakadá­sának veszélyét idézzék föl. Ez már nemcsak az önök ügye. Közös ügye ez valamennyi kommunista és mun­káspártnak, és azoknak az orszá­goknak, amelyeket az együttműkö­désről és barátságról aláírt szerző­dés kapcsol egybe. Közös ügye ez országainknak, amelyek a Varsói Szerződésbe tömörültek, hogy biz­tosítsák függetlenségüket, a békét és biztonságot Európában, hogy le­küzdhetetlen akadályt emeljenek az agresszió, a revansizmus imperialis­ta összeesküvői elé... A reakció erői kihasználják a párt államírányításá- nak meggyengülését, és demagóg módon visszaélnek a demokratizá­lás jelszavával, kampányt indítottak a CSKP, annak becsületes és oda­adó káderei ellen, mindezt azzal a világos céllal, hogy fölszámolják a párt vezető szerepét, aláássák a szocialista rendszert és szembeál­lítsák Csehszlovákiát más szocialis­ta országokkal. A politikai szerveze­tek és klubok, amelyek az utóbbi időben a Nemzeti Fronton kívül ke­letkeztek, lényegében a reakciós erők vezérkarává váltak. A szociál­demokraták szorgalmasan munkál­kodnak saját pártjuk megalakításán, illegális bizottságokat hoznak létre, a munkásosztály egységét akarják megbontani Csehszlovákiában, be akarnak jutni az államirányításba, hogy felújítsák a burzsoá rendszert. A szocialistaellenes és revizionista erők hatalmukba kerítették a sajtót, a rádiót, a televízót és a kommunista párt ellen irányuló kirohanások pódi­umává tették. A munkásosztály és valamennyi dolgozó megtéveszté­sére féktelen szocialistaellenes de­magógiát indítottak, mellyel aláás­sák a Szovjetunióhoz és más szo­cialista országokhoz fűződő baráti viszonyt. A tömegtájékoztatás szá­mos szerve rendszeresen valósá­gos erkölcsi terrort folytat olyan em­berek ellen, akik fellépnek a reakció erőivel szemben, vagy nyugtalansá­gukat fejezi ki az események alaku­lása miatt. A CSKP májusi plénuma határozatának ellenére, amely rá­mutat a kommunistaellenes jobbol­dali erők részérói fenyegető ve­szélyre, mint fö veszélyre, ezek a tá­madások nem ütköztek ellenállásba. Épp ezért a reakciónak lehetővé vált nyíltan kilépnie az egész ország szí­ne elé“. A politikai platform továbbá kifejti: „A Kétezer szó, amely felhívás a kommunista párt, az alkotmányos hatalom ellen és sztrájkokra, rend­bontásra szólít föl, az ellenforrada­lom politikai platformjának minő­sült... A szocialistaellenes és revi­zionista erők mocskolják a párt min­dennemű tevékenységét, rágalom­hadjáratot folytatnak vezető káderei ellen, lejáratják a becsületes, a párt­hoz hű kommunistákat. Ezzel olyan . helyzet keletkezett, mely elfogadha­tatlan a szocialista országok számá­ra... Hát hogyan, elvtársak, önök nem látják ezt a veszélyt? Hogyan lehet ebben a helyzetben passzív­nak lenni? Csupán a szocializmus és a szövetségesek ügye iránti hű­séget hangoztató deklarációkra szo­rítkozni. Hát nem látják, hogy az ellenforradalom egyik pozíciójukat a másik után foglalja el? Hogy a párt elvesztette ellenőrzését az esemé­nyek fölött, és egyre hátrál a kom­munistaellenes erők nyomása elöl? Meggyőződésünk szerint olyan helyzet keletkezett, amikor Cseh­szlovákiában a szocializmus alapjai­nak veszélyeztetettsége a többi szo­cialista ország életbevágó érdekeit is fenyegeti. Országaink nemzetei sohasem bocsátanák meg önöknek, ha könnyelműséget, meggondolat­lanságot tanúsítanának szemtől szemben ekkora veszéllyel...“ (uo. 239-240. old.) A proletár nemzetköziség elveihez híven A CSKP Központi Bizottsága 1968. július 19-én foglalkozott a var­sói levéllel. A KB tagjai áttanulmá­nyozták az öt kommunista párt köz­ponti bizottságának levelét, melyet a CSKP KB Elnökségéhez intéztek és annak válaszát, mely a távolma­radást indokolja. Bevezetőt Dubcek tartott. Kronologikus sorrendben át­tekintette a testvérpártokkal folyta­tott tanácskozásokat, mindenekelőtt azokat, amelyeket az SZKP-vel foly­tattak, és hangsúlyozta, hogy a CSKP mindenkor következetesen megtartotta a proletár nemzetközi­ség alapelveit. „Nagy felelősség há­rul ránk a párt, a munkásosztály, és hazánk valamennyi dolgozója és nemzetei előtt azért, hogy hűek ma­radjunk politikánk internacionalista alapelveihez ebben a nehéz hely­zetben is, amikor egyes fontos kér­désekben vitatkozunk más testvér­pártokkal. Elhatározott szándékunk, hogy folytatjuk azt a politikát, ame­lyet a KB januári ülése megkezdett. Nagyon drágán fizettünk és még fizetünk is az elmúlt évek gyakorla­táért. Ezért következetesen végre­hajtjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket az Akcióprogramban el­fogadtunk. Feltételeket teremtettünk a teljesen nyílt vitához, megszüntet­tük a cenzúrát, tágítottuk a társulási és gyülekezési szabadság érvénye­sítésének lehetőségeit, sokban megváltoztattuk a párt, a kormány, a parlament, a Nemzeti Front, a tár­sadalmi szervezetek munkarend- szerét, feltételeket teremtettünk a törvénysértések által sújtott sze­mélyek következetes rehabilitálásá­hoz és egyéb igazságtalanságok jó­vátételéhez. Ilyen változások nem lehetségesek nehézségek nélkül, hi­bákkal, szélsőséges megnyilvánulá­sokkal, konfliktusokkal a jövőben is számolni kell. Az átmeneti nehézsé­geket lehasználják az antikommu- nista ésí a konzervatív erők. Ezek a nehézségek és a politikai helyzet­re tett szükséges reagálásunk azon­ban nem lehet meghatározó helyze­tünk egészének és pártpolitikánk megítélésében. További munkánk­nak egyedüli alternatívája az Ak­cióprogram feladatainak következe­tes teljesítése. Az ellenkező eljárás azt jelentené, hogy népünk valóban elfordul a párttól, és elébe mennénk országunkban a szocializmus diszk- reditálásának. Ezzel a nemzetközi kommunista mozgalomnak minden bizonnyal nem tennénk jó szolgálatot, (uo. 254. old.) Az Elnökség állás­pontjában ajánljuk annak módját, hogyan tisztázhatnánk a vitás kér­déseket a testvérpártokkal... Hatá­rozottan elutasítjuk az esetleges tö­rekvéseket arra, hogy álláspontunk­kal visszaéljenek és szovjetellenes hangulat keltésére használák azt ki. Ismételten kijelentjük, hogy pártunk­ban mindent megteszünk azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjához és népéhez fűződő viszo­nyunk az egyenlőség, a barátság tiszteletben tartása alapján fejlődjön és szilárduljon. Nem kisebb energiá­val fogunk küzdeni minden ország­gal és a szocialista tábor pártjaival, a KGST és *a Varsói Szerződés keretében fenntartott gazdasági, ál­lamközi, katonai és politikai együtt­működés fejlesztéséért. Ezen az ál­lásponton volt pártunk a múltban és ezen van jelenleg is. Az egész nem­zetközi kommunista és munkásmoz­galom, valamint népünk előtt fele­lősségünk teljes tudatában ismétel­ten kijelentjük, hogy tiszteletben tart­juk és védelmezzük szuverenitásun­kat, ugyanakkor nem passzívan, ha­nem tevékenyen törekszünk a szo­cialista országok, a kommunista pártok formalizmustól mentes sok­oldalú együttműködésére. A marxis- ták-leninisták másként nem csele­kedhetnek“. (uo. 257., 258. old.) Egység és eltökéltség A CSKP KB 21 tagja és más résztvevő szólalt fel a vitában. A ki­adott közleményben azt olvashatjuk,. hogy valamennyi felszólaló kiemelte a pártvezetésnek az elmúlt napok­ban tanúsított elvhú, szilárd maga­tartását, főleg nyugodt józanságát és a helyzet mélységes ismeretét, a kommunisták és az állam polgárai­nak higgadt gondolkodásmódját. „Rendíthetetlen bizalomról és meg­győződésről tettek tanúbizonyságot, hogy pártvezetőségünk és a testvér­pártok képviselőinek találkozói ná­lunk, Csehszlovákiában hozzásegí­tenek a szocialista országok közös­ségének megszilárdításához, és le­hetővé teszik annak megértését, hogy országunk létezésének egyet­len formája a szocializmus, amely újjászületik és telítődik a valódibb demokrácia és humánum eszmé­ivel. Miloá Jakes, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke tolmá­csolta a központi bizottságnak a KERB álláspontját, amely július 19-én szintén megismerkedett az öt kommunista és munkáspárt varsói tanácskozásának levelével, a CSKP KB Elnökségének állásfoglalásával és teljes támogatását fejezte ki a pártvezetésnek, amely álláspont­jával pozitív lépést tett a kölcsönös megértés, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, valamint minden testvéri kommunista ~ és munkáspárttal fenntartott kapcso­lataink megszilárdítása felé.“ (uo. 252. old.) A CSKP Központi Bizott­sága egyhangúlag jóváhagyta azt a határozatot, amely egyetértését fejezte ki az Elnökség álláspontjával és teljes támogatásáról biztosítot­ta.“ (uo. 252. old.) A CSKP KB ugyanazon a napon, 1968. 7. 19-én hozott határozata a következőket állapítja meg: ,,... a CSKP KB egyetért Elnökségének álláspontjával és eljárásával. Méltá­nyolja elvszerűségét és megfontolt eljárásmódját... összhangban az Elnökség álláspontjával, a CSKP KB ugyanazt a nézetet képviseli, hogy az egyes testvérpártoknak azoknak a kérdéseknek a megítélésében, melyek kölcsönös érdeklődésre tart­hatnak számot, nem lehet csupán levélváltásokra szorítkozniuk, ha­nem közvetlen tárgyalásokra van szükség köztük. Ebből kiindulva fel­adatul adja a CSKP KB Elnökségé­nek, fejtsen ki maximális igyekeze­tét, hogy ilyen megbeszélések a le­hető legrövidebb időn belül létrejöj­jenek, és valamennyi testvérpárt ér­dekében tisztázódjanak a keletke­zett félreértések. A CSKP KB kül­döttségét ezeken és a további ta­nácskozásokon megbízza azoknak az alapelveknek a képviseletével, amelyeket a CSKP KB Elnöksége az öt párt varsói találkozójával kapcso­latos levelében kifejtett. A CSKP KB úgy ítéli meg, hogy a kétoldalú ta­nácskozások, melyeken a testvér­pártok képviselőinek lehetősége nyílik arra, hogy közelebbről megis­merkedjenek hazánk helyzetével, megfelelőbb feltételeket biztosíta-. nak az érdekelt kommunista és munkáspártok képviselői esetleges találkozójának.“ (uo. 258. old.) Már július 22-én a CSKP KB El­nöksége tudomásul vette azt a tájé­koztatót, amely a szocialista orszá­gok kommunista és munkáspártjai kétoldalú megbeszéléseinek lehető­ségére vonatkozott. „Az SZKP KB képviselőivel a két testvérpárt tár­gyalása a központi bizottságok el­nökségeinek szintjén jön létre, és azt a CSSZSZK területén tartják.“ (uo. 259. old.) Az Elnökség megtár­gyalta a Francia Kommunista Párt­nak azt a javaslatát is, hogy a cseh­szlovákiai helyzettel kapcsolatban hívják össze Európa kommunista s munkáspártjainak találkozóját, „összhangban számos kommunista párt véleményével, nem tekinti a ja­vasolt találkozót megfelelőnek és időszerűnek. Az egyes kommunista pártok és országok képviselőinek Csehszlovákiába való meghívása mellett döntött, hogy lehetővé tegye számukra országunk jelenlegi hely­zetének és fejlődésének alapos megismerését...“ (uo. 259. old.) Július 25-én a CSKP KB Elnöksé­ge a párt XIV. rendkívüli kongresz- szusának előkészítésével foglalko­zott. Értékelte a rendkívüli járási és kerületi konferenciák lefolyását. Kö­rülbelül 30 nap alatt tartották meg az évzáró taggyűléseket és a járási, valamint a kerületi konferenciákat. A 125 járási konferencián 47 231, a 12 kerületi, illetve városi konferen­cián 5700 küldött vett részt. Vala­mennyi pártértekezleten - az Elnök­ség értékelése szerint - a kommu­nisták alkotó aktivitást és kritikus magatartást tanúsítottak. A kong­resszusra 1539 küldöttet választot­tak, és az új központi bizottságba 935 jelöltet javasoltak. „A konferenciák tanúbizonysá­gát adták annak, hogy a pártban megszilárdulnak az új viszonyok. A májusi plénum határozatai megér­tésre találtak a pártaktíva túlnyomó többségében, és ebben a szellem­ben befolyásolták már a konferen­ciákat is. A konferenciák igyekeztek megtalálni a párt akció- és eszmei­politikai egységének útját, és a tár­sadalom számára a nyílt politizálás módját. A társadalom mozgásának belső dinamikája és a nemzetközi helyzet is jelentősen befolyásolta a konferenciák politikai légkörét, al­kotó, olykor polemikus jelleget adtak nekik. A konferenciák határozatai megmutatták: a párt eléggé erős ahhoz, hogy politikai eszközökkel oldja meg a jelenlegi újjászületési folyamat probémáit; épp azért, mert jelentős erőeltolódás következett be a progresszív erők és eszmék javá­ra. Tanúsítja ezt az a tény is, hogy az újjászületési folyamat, és a párt új politikája iránti pozitív viszony volt a fö kritérium a XIV. rendkívüli kong­resszus küldötteinek kiválasztásá­ban és az új központi bizottság tag­jainak jelölésében." (uo. 260. old.) Folytatás a következő számban

Next

/
Oldalképek
Tartalom