Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
Vasárnap 1990. április 1. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 6.18, nyugszik 19.08, Kö- zép-Szlovákia: 6.25, nyugszik 19.15, Nyugat-Szlovákia: 06.31, nyugszik 19.21 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 9.29, nyugszik 01.48, Közép-Szlovákia: 9.36, nyugszik 01.55, Nyugat- Szlovákia: 9.42, nyugszik 02.01 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük HUGÓ nevű kedves olvasóinkat • 1790-ben született Louis Charles Auguste COUDER francia festő, a francia klasszicizmus egyik jelentős mestere (f 1873) • 1890-ben született Augusts ARAJS-BERCE lett költő (t 1921) • 1915-ben született CSERES Tibor magyar író. A VASÁRNAP következő számának tartalmából ETIKA ÉS POLITIKA Szigeti László nyilatkozata Juraj Spitzernek a pozsonyi várban április 5-6-án tanácskozó szimpóziumról BOCSASSUK MEG A VÉTKEIKET Zsilka László írása SZEMTŐL SZEMBEN A BÉRES-CSEPPEK FELTALÁLÓJÁVAL Gazdag József Írása MÁTYÁS KIRÁLYRA EMLÉKEZÜNK HALÁLÁNAK 500. ÉVFORDULÓJÁN Gömöri Kovács István cikke CSEND Kövesd! János novellája KOMÁROMBAN NINCS VÉRHIÁNY Péterfi Szonya riportja EGY FRANCIA SZÍNÉSZNŐ BRÜNNBEN Szabó G. László írása Chantal Poulainröl Levelek Vélemények Hol itt az összefüggés? Március 14-én meglátogattam a szüléimét. Haza Óbástról a negyed kettes autóbusszal mentem. Az autóbusz®sofőrje Garam- szögi László volt. Jegyet Óbástról Sőregre kértem, és kaptam is. Nyugodt lélekkel ültem az autóbuszban, majd arra lettem figyelmes, hogy az autóbusz nem fordul be Sőregre, a faluba, ami már másodszor történt meg velem. Szóvá tettem, hogy miért rövidíti az utat, hiszen a busznak állandóan be kell járnia, akár van utas, akár nincs. Amire azt a választ kaptam: - Fiatalasszony, igaza van, de magának ahhoz semmi köze, hogy én hogy végzem a munkámat, viszont én sem kérdezem meg magát, hogyan készíti a rántást! (De hol itt az összefüggés?) Aztán még kisebb megjegyzéseket fűzött hozzá. Elég gyakran megtörténik az is, hogy buszjáratok maradnak ki, s órákig várakozni kell a másikra. Ha szólunk, még szégyenkeznünk is kell igazunkért a többi utas előtt. Mihályné, Sőreg Logikus, vagy mégsem? Egyik cikkünkből bátorságot merítve elgondolkodtató esetben kérte még januárban szerkesztőségünk segítségét Kosztúr Géza abafalvai olvasónk. Miért is ragadott tollat? Már három hete járt munkába új autóbusz-igazolványával. Reggel hatkor indult a busza Abafala községből Rimaszombatba, ahol mint építészmester dolgozik. Egy reggelen felszállt az egyetlen buszra, amely akkor náluk megáll, s amelyikkel még rajta kívül 20-25 falubeli is jár munkába. Mit sem sejtve utaztak, míg Orávkában, a közbeeső faluban, felszállt a revizor és kezdte az igazolványokat ellenőrizni. Olvasónknak nem volt mitől tartania, még egyszer megnézte, hogy a hetijegyre ráírta-e az igazolvány számát. Aztán hozzáért az ellenőr és 40 koronára megbüntette, mert nem volt ráírva az igazolványra, hogy az autóbusz bejár a fővonaltól kieső Csíz fürdőbe, ami két kilométer többletet jelent. Panaszosunk nem tudhatta, hogy a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat alkalmazottja kevesebbet tüntetett fel. Még aznap ráíratta a plusz kilométereket, s gondolta, hogy.az ügy azzal le is zárult. De pár héttel az eset után kapott egy hivatalos felszólítást és egy csekket 44 koronáról, hogy fizesse ki. Mikor magyarázatot kért az illetékesektől, azt a választ kapta: az ö hibája, hogy nem jelezte, hogy a két busz közül, amely arra jár, csak az egyik áll meg Abafalán, s ö azzal akar utazni. Logikus, vagy mégsem? A menetrendben különben ez is másképp van feltüntetve, s azon a napon nem egyedül esett „áldozatul“ a közlekedési vállalat dolgozója figyelmetlenségének. A panaszt még február 7-én továbbítottuk a Besztercebányai Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat 909-es rimaszombati közlekedési üzemébe. A választ március 19-én kaptuk meg. Jozef Krokska, az üzem igazgatója a panasszal kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy az utasnak az igazolvány érvényesítésénél a nevezett dolgozóval, aki az igazolványt lepecsételi, meg kellett volna beszélnie a közlekedési útvonal letérése végett, mikor fog munkába járni. Panaszosunk esetében a rövidebb, kdfülő nélküli vonalat számlázták, ezért volt hetijegye olcsóbb. Szerkesztőségünk igyekszik ilyen és hasonló esetben csak a tényeket, állásfoglalásokat konfrontálni. De ebben az ügyben úgy érezzük, az üzem igazgatójának véleményével - mely szerint * a panasz alaptalan - nem érthetünk egyet. Mert ha panaszosunk szerint a két busz közül csak az egyik áll meg Abafalán, akkor csak azzal utazhat, s ehhez nem fér kétség. A közlekedési vállalat dolgozója követte el a hibát, az igazolványt figyelmetlenül töltötte ki. De a kellemetlen helyzetbe hozott, megbírságolt utast ki és hogyan kárpótolja? -tgáTisztelet híján Lassan már mindenütt és mindenért sorba kell állnunk. Ez nagy időveszteség. Az idő pedig pénz. A sorbanállást lényegében megszoktuk, és az emberek túlnyomó része fegyelmezetten alkalmazkodott hozzá. A vasúti pénztár előtt, autóbuszra várakozva, az üzletben a kosárra és a fizetésnél várva, a bankban, a borbélynál, s még sorolhatnám tovább, libasorban állnak vagy ülnek és várnak. Az emberek érzik az egymás iránti tisztelet szükségességét, állandóan hangoztatjuk a toleranciát. Március első szombatján a pozsonyi határátkelőhelyen Ausztriába és vissza sok gépkocsivezető az előbb említetteket sajnos megcáfolta. Azt tapasztaltam, hogy sem a mi részünkről, sem az osztrák oldalon az illetékes szervek a szombati és vasárnapi csúcsforgalomra nincsenek kellőképpen felkészülve. Mi Kassáról egész éjjel utaztunk, hogy a reggeli órákban átléphessük a határt, ám hat óra után erre 95 percet kellett várnunk. Aztán visszafelé ismét 95 percet. Ez összesen több mint három óra, s ennyi időt Ausztriában nem is tartózkodtunk. A dologban a bosszantó az volt, hogy a több kilométer hosszú autósort senki sem tartotta „kordában“, gondolok itt a rendőrségré, vagy a határőrökre. Ennélfogva nagyon sok esetben önkontroll híján a gépkocsivezetők, elsősorban pozsonyi rendszámúak nem soroltak be, hanem mintha mi sem történt volna, előreszáguldottak, ahol ismét senki sem állította őket félre. Több autóbusz-vezető is követte példájukat. Véleményem szerint jobb szervezéssel - több vámos és határőr szolgálattételével, forgalomirányítással, s persze az egymás iránti tisztelettel és toleranciával - csökkenteni lehetne a várakozási időt. Iván Sándor, Kassa Ezeréves husáng Husángok, vasvillák, csépha- darók... A szabadság első szeleitől megittasult tömeg felvonulása a szabadság ellen. Ütik az írót, a politikust, a magyart-a kisebbségi sors kettős kalodájába nyomorított embert. Ám mintha valamennyiünk arcát, kezét, hátát püfölnék, közös reményeinket botoznák a fanatizáltak. Marosvásárhelyt Európát rugdosták meg, az európai ház ablakait zúzták be - egy fel sem épült házét, amelyben, reméltük, közös otthonra lelhet román, magyar, szlovák, cseh, lengyel és német, belga és olasz. Az embernek olykor az az érzése, ha mégoly kiábrándító is a dolog, hogy az emberiség több mint háromezer éves történelme sokkal inkább sötét színű, mint világos. Mintha a balkáni botok árnyai sokkal gyakrabban vetülnének elkinzott arcunkra, mint a husángerdőn át-átvillanó fénynyalábok. De hát hogyan is lehetne másképp, ha még az idő tagolását is háborúk mérföldköveivel mérjük, ehhez szabjuk a többi időt. Háború előtt és után. Közötte. Mintha egy végtelen várakozásban élnénk háromezer év óta, mintha évtizedekig, századokig tartó lassú, keserves töl- tekezés élné bennünk a maga külön életét, rajtunk kívül, akaratunktól függetlenül, mintha a jelképes pohár telne cseppenként, szennyel, könnyel, vérrel, hogy aztán a pillanat tört része alatt kifröccsenjen, szétömöljön, ami benne van. S aztán újra a görcs a gyomorban, várakozás a vonatra, forradalomra, ellenforradalomra, csatlakozásra, amelyet vagy elérünk, vagy lekésünk. Lassú, elnyújtott árnyak lopakodnak Közép-Európában. Falhoz lapuló alakok gyülekeznek. Látjuk a legendás fegyencfej örök riadt tekintetéi, akinek hiába serken új haj a letarolt koponyáján, belül tovább hordozza a rabságát. Minden zajra ösz- szerezzen, behúzza a nyakát, riadtan táblából, várja a hátulról érkező parancsszót. A nyaklevest, a gumibotot, a torkolat- tüzet. Riasztó dolog a szabadság, ha felkészületlenül éri az embert. Elbizonytalanítja, tétovává teszi. Tolerancia, türelem? Csillagközi fogalmak, legalább olyan távoli- ak, mint amennyire eltávolodott magától, saját énjétől az ember. A gyülevész-ideológia, a csorda- vállalás megtette a magáét: alapjáig lebontotta azt a természetes struktúrát, amelynek csúcsán, mint a piramis tetején, a szellem helyezkedik el, s onnan hat lefelé. S az üres, kirabolt fejeket bármily konstellációban meg lehet tömni gyanús ideológiákkal, fúrészporral, lecsóval. Ám könnyű lenne mindezt a Marx-Engels-Lenin triászra kenni, s csak önmagunkat csapnánk be, ha azt hinnénk, ezt az ezeréves husángot ók kezdték faragni, s csak az utóbbi negyven év sikálta egyre tenyérbe simulóbbá. A szabadság, gyanítom, valahol genetikai fogalom is, s akikben generációkon keresztül nem hordozták a gének a szabadság üzenetét, azok hiába próbálják elirigyelni, elbotoz- ni, elkaszabolni másoktól. Belül kell felszabadulniuk, hogy szabadságra nevelhessék a gyerekeiket is. A belső szabadsághoz pedig elengedhetetlenül szükség van az egészséges önismeretre, a hazug mítoszok ledöntésére, s némiképp az igazságot író történelemkönyvekre is. Husángokra, vasvillákra, csépha- darókra semmiképp, (kövesdi) Ropogós burgonyaszirom Látni sem akarom a ropogós burgonyaszirmot. Pedig szeretem. De nem úgy, hogy utastársam mellettem ropogtatja, a zacskót is szüntelenül csörgetve. Akárcsak minap az a fiatalember, aki a buszban mögöttem ült. Szakadatlan tömte magába a ropogós ínyencséget, kevés rentényt hagyva, hogy valaha is abbahagyja. Csupán azzal vigasztaltam magam, hogy előbb-utóbb csak kiürül a zacskó. így is lett. Erre abból következtettem, hogy a celofánt az eddiginél is idegesitőbb csörgéssel gyömöszölte a táskájába. Végre! • örömöm azonban túl korainak bizonyult. Ugyanis újabb teli zacskót vett elő. Ám ennek elfogyasztását már nem vártam meg. Átszálltam egy másik buszra... (fülöp) 1990.111.30. ÜBUJQSBfi MÉ RY GÁBOR FELVÉTELE
