Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-23 / 12. szám

szelíd fenyvesekkel övezett úton i luxusautók száguldottak az újon- slkészült útszakasz felé. A vidám ff- napfény pajkosan verődött vissza s aszfaltburkolatról, amelyen itt-ott )i díszek visszfényei csillantak, nyék gazdag szalag- és transzpa- íszben várta a megnyitó kezdetét, vezér kocsija elsőként gördült oda elölt ünnephelyhez. A többi kocsi letteljesen sorolt be mögéje, a fő- és tályvezetök egymás után csapták be tókat. A zenekar aznap formában átérezve az esemény jelentőségét, ünnepélyességgel kezdett. Az sgyűltek, megszakítva az általános szevést, hangos ovációban törtek ki. elöljárók nagy nehezen felkapasz- k az emelvényre, legutoljára a ve- izgató, aki a mikrofon elé lépve beje- te, hogy tizenöt százalékra és ha- i előtt... Az arcokon elégedettség és szzsír ragyogott, az egész környék g sóhaj volt.

hangszórókból vidám induló recseX X X X

ünnepélyes szalagátvágás problé- sntesen történt, s az autók egymás ndultak el az új útszakasz átvételére, kevélyen feszült a kerekek alatt, kilométer után, egy híd mellett, jóko- tonfal állta el az útjukat. A kocsisor lit.

fii ez? - fordult a vezér a főigazga\z mi? - adta tovább a kérdést fogató.

. mi? - futott végig a kérdés a jelensorán.

.. betontömb - szólalt meg a sor í a főmérnök.

így betontömb - ért vissza a válasz érigazgatóhoz.

izt látom -- felelte az kissé ingerül- De hogy került ide? logyan? - meredt a főigazgató az :gatóra.

íz a bizonyos tizenöt százalék - pró- neg kedélyeskedni az aligazgató -, fi túlteljesítettük a tervet, vezér pillantása véget vetett a jó- lek.

lívjátok közelebb a főmérnököt delkezett tüstént a főigazgató, t maradt - vallotta be férfiasán a főik. - A híd építésénél a daru alapza- zolgált, és itt maradt, logyan? - hüledezett a vezér. - Itt Jt az út közepén?

vpró tervezési hiba - próbálta men- a helyzetet enyhe mosollyal az alosztályvezető.

licsoda? - háborodott föl a vezér, ren az út így használhatatlan! látorkodom megjegyezni, nem egé- szólalt meg az egyik főosztályve- Ugyanis ott az öreg út. Valamivel nyebb, de azért használható, vezér lesújtó pillantása a torkokra sztotta a szót.

irvénytelen! - harsogta. - Az egész s érvénytelen! Holnapután megis- jük, addigra itt minden a helyén lesz, s?

'ilágos - morogta az egybegyűltek a, majd beszálltak a luxusautókba záguldottak.

enekar éppen rakosgatta a kottákat, x x x x

robléma, probléma, de talán meglő - járta körül a tömböt a főmérnök, ehetetlen - mondta a szaki. - Ezt az

acéllemezt csak speciális automatával tudjuk elvágni, anélkül hiába is próbálkoznánk. Ez tartja a tömböt.- Akkor hozzák az automatát - rendelkezett a főmérnök.- Lehetetlen - ingatta a fejét a szaki. - Hiányzik belőle a főalkatrész. Ellopták.- Azonnal újat kell szerezni - adta ki a parancsot a főmérnök. - Holnapra itt legyen!

x x x x- Üdvözletem mindenkinek - hajolt meg háromszor a hazaiak előtt a japán szerelő. - Mivel a föalkatrész beszerelése kissé bonyolult, cégem engem bízott meg a művelet elvégzésével. Remélem, meg lesznek elégedve a munkámmal.

A hazaiak megkönnyebbülten sóhajtottak fel.- Nem értem, nem értem - ingatta a fejét a japán. - Hogyan tűnhetett el egy másfél tonnás alkatrész ilyen nehezen megközelíthető helyről, méghozzá nyomtalanul? - állt meg töprengve a gép előtt.- Hogyan lehetnek ezek műszaki világhatalom? - súgta oda az egyik hazai szaki a másiknak.- Három óra múlva kész a gép - szólt a japán és munkához látott.

X X X X

A vezérigazgató türelmetlenül nyúlt a telefon után.- Mi van azzal a betonfallal? - kérdezte a főigazgatót.- Bárcsak a többi építményünk is ilyen szilárdan állna - sóhajtott föl az igazgató.- Tehetetlenek vagytok! - csattant föl a vezér. - Majd én elintézem!

Délután három fekete luxusautó állt meg a betontömb előtt. Az autókból tizenkét korrekt arckifejezésű, fekete ruhás, fekete nyakkedős, aktatáskás, import szemüveget viselő szakértő lépett elő, és alaposan szemügyre vette a betonfalat. Az autók kissé távolabbra húzódtak, hogy ne zavarják a szakértelmezés lefolyását.

A szakértők háromszor körüljárták a tömböt, majd megállapították, hogy még

mindig áll. Újabb szemlélődés után kijelentették, hogy a hatalmas acélhuzal elvágása után a betontömb eltávolítható. Jegyzőkönyvet írtak alá, majd kinyitották az aktatáskáikat, előszedték és jó étvágy- gyal elfogyasztották uzsonnájukat. Ezt követőn elégedett arccal beültek a gépkocsiba és elviharzottak.

x x x x- Egy pillanat - mondta a japán. - Egy nyolcas alátétet kérek, és kész az egész.

A hazaiak tanácstalanul néztek össze.-Tízes nem felelne meg? - jegyezte meg félénken valaki.- Nem.- Kilences?- Nyolcas!- Menjünk ebédre, addig megkeresik.

X X X X- Meddig várjak még? - kérdezte türelmetlenül harmadnap a japán.- Mit csináljunk? - tárták szét kezüket a hazaiak. - Nincs nyolcas alátét, az egés2 országban kerestük, hiába. %- A fene egye meg - feledkezett meg keleti mivoltáról a japán. - Ugorjának el hozzám, nálam a harmadik polcon, az ötödik fiókban van százötven darab.

Délután egy különrepülögép indult óriási sebességgel Japán felé

X X X X- Hogy nem sül le a bőr a képetekről!- dorgálta a vezér az előtte felsorakozott szakértőket. - Az a szerencsétlen betondarab még mindig áll! Hogyan magyarázzátok meg ezt?- Főnök, mi terveztük! - húzta ki magát büszkén a vezetőjük.- Az út közepébe, te szerencsétlen?- tajtékzott a főnök. - Mindannyiotokat lefokozlak, mégpedig azonnali hatállyal- folytatta. - Helyettes szakértőknek. Mától fogva szürke ruha, szürke nyakkendő, belföldi szemüveg! Az aktatáska maradhat - tette hozzá megenyhülve. - Világos?- Világos - mormolták a szakértők.- Akkor indulás - vezényelt a főnök.

x x x x- Kész - törölte meg a homlokát a japán. - Ennyi volt az egész. A gép most már garanciával működik, öt évig, ráadásul idegeneknek megközelíthetetlen. Egy biztonsági berendezést is voltam bátor beépíteni, világmárka. Ha bárki idegen három méterre megközelíti a gépet, szirénázni kezd, idegmérget permetez a levegőbe, és a rendbontó megfélemlítésére óma- láji nyelven káromkodik. Csodálatos masina, meglátják. Erről a gépről nem tűnik el ezentúl egyetlen porszem se.- Zseniális - olvadoztak a hazaiak.- Szenzációs!- Azonfelül itt hagyom maguknak a szerelőtáskámat, szintén hasznos dolog. Automatikusan érzékeli a bioáramköröket, csak azt engedi magához közel, akit előre beprogramoztak a memóriaegységébe..- Csodálatos - sóhajtottak föl a hazaiak. - Kipróbálhatom? - kérdezte az egyik szaki.- Kérem - mosolygott titokzatosan a japán.

Az illető két lépést tett a gép felé, két tétova, gyanútlan lépést. A táska hirtelen megtáltosodott, oldalaiból karok, művégtagok pattantak elő, a szerelőt néhány könnyed karatemozdulattal ártalmatlanná tették, majd a gép elvégezte az ómaláji káromkodást és hibátlan angolsággal kö- , zölte a jelenlevőkkel, hogy amennyiben valamelyikük megmozdul, idegmérget használ. Az automatika természetesen felhívta az igazgatót, a főmérnököt, a rendőrséget és a mentőket, akik a kísérletező kedvű, még mindig eszméletlen szerelőt kórházba szállították.- Csodálatos! - bukott ki a hazaiakból.- Ez valami fantasztikus, most végre nyugodtan alhatunk.- És kora reggel elkezdhetjük a munkát, délutánra szabad az út - fűzte hozzá derűs hangon az egyik igazgatóhelyettes.

x x x x

Reggel a vezér asztalán csengett a telefon.- Baj van - hallatszott az igazgató szenvedő hangja. - Az éjjel megint ellopták a főalkatrészt, a csodatáskával és az idegméreggel együtt.- Mindig mondtam, hogy tehetséges nép vagyunk - derült föl az egyik aligazgató.- Szerencsétlenek - sziszegte dermesztő hangon a vezér. - Majd én kézbe veszem az ügyet!

x x x x- Látjátok, ennyi az egész - vetette oda fölényesen a vezér a banketten. - Pusztán akarat és tehetség kérdése - koccintott körbe a megilletődött társasággal.- Hogy a fenébe csinálta? - kérdezte csodálkozva az egyik aligazgató.- Kicsit elhúzódott a dolog, az acéllemez közben elrozsdásodott - világosította föl a társaságot a főmérnök. - Hazai acél volt - tette még hozzá magyarázatul.- Mikor a vezér odaért, hogy megszemlélje a tömböt, a gépkocsi erős motorjának a vibrálásától a tömb megingott, és magától lezuhant a mélybe.- Igyunk a hazai acélgyártás sikereire- szólt bölcs lelkesedéssel az aligazgató, amit a többiek helyénvalónak találtak.- Holnap megtartjuk az átadást - jelentette ki a főigazgató. - Zenekart, emelvényt, embereket! - adta ki a legfontosabb parancsokat.

x x x x

A szelíd fenyvesekkel szegélyezett ko- csiúton tizenöt luxusautó száguldott a kérdéses útszakasz felé.- Mi az, itt bombáztak? - kérdezte a vezér, amikor már ötödször tűntek el autóstul az egyik hatalmas tölcsérben.- Egy kicsit kikopott az út - próbált meg kedélyeskedni az egyik aligazgató.- De hiszen nem is használtátok - értetlenkedett a vezér.- Igen, de az anyag minősége...- szedte össze magát az egyik osztályvezető.- Maga a pótalkatrészhiány...- Aztán fagyott is a télen...- Meg a kozmikus vibráció...- Stop! - ordított fel a vezér. - Az átadás elmarad. Amíg az út készen nem lesz. Teljesen. Világos? - ült ki arcára újra a düh pírja.- Világos - néztek össze a jelenlevők.- Azonnal hozzátok a burkolatjavító gépet - rendelkezett a főigazgató.- Lehetetlen - szólt a főmérnök. - Nem működik.- Hogyhogy? - kapta föl a fejét a főigazgató.-A főbiztosíték...- Hány tonnás?- Nem lopták el - magyarázta a főmérnök. - Kiégett.- Akkor megyünk Japánba - adta ki a parancsot a főigazgató.- Lehetetlen - húzta be a nyakát az egyik aligazgató. - A repülőgép motorja...- Akkor... - vitte tovább a szót az egyik aligazgató.

x x x x

A kérdéses útszakasz végül is soha nem készült el. Két évvel a történtek után a francia idegenlégió bérelte ki kiképzés céljaira. A buktatók minőségével állítólag nagyon elégedettek, csupán azt nehezményezik kissé,j hogy a bengáli őserdőbe tervezett terepjáróik idő előtt tönkremennek.

Szilva József: Csallóközi télutó

CSÁKY PÁL

Az ég alá függesztett börtönudvar, s az ebegó ég a talpától a fejéig körülfogták, jbéklyózottan próbálta forgatni a nyakát e hol egy építőkockákkal teleszórt gye- hol merev padokba, aktákkal feltornyo- Iba ütközött, s háta mögött ott állt az őr,

íz, szájához, mosolyához, kiáltásához edül neki szóló kijelentéssel: 1975-ös! ab ezalatt körbe megy. Marad az ég, ar, a kavicsok, a fal. 5 kilép a sorból, kotorja az üveget, odaadja. És ha nem? szésféle bizonytalanul mocorgott valahol a tájékán. Ám egyszeriben minden por- itáramlott, s ettől a pillanattól kezdve «I ehhez az ellenkezéshez szegődött, rkával arrébb penderített néhány követ, letkezett, olyan formájú, mint a hangya- takadéka. Kicsi és nagy is. A különbség ttól füfcjg, hogyan képes valaki a saját ilvonatKozni.

ta magát, egyelőre még csak gondolatban, mert a teste nem értette meg mindjárt, hogyan tud belepréselödni a pár köbcentiméternyi résbe.- Le, le! - ismételgette mohón, mert már rádöbbent, hogy ebbe az irányba nyílik az egyetlen menedék.

Kezdetben nem is a magától mélyülő gödör és összetöpörödni vágyó tagjai süllyesztették, hanem a hangok. Lehetséges, hogy üvegharang zuhant az udvarra, s alatta a zajok és zörejek tompábbakká, elmélyültebbekké változtak, ugyanakkor a távoli zengések felé is kinyújtóztak, akár az ásítás, amely lompos szárnyai alatt ragyogó cincogásokat őriz, vagy mint a színtelen mennydörgés, amibe a villám látványa már lángot kavart.- Le, le - sóhajtotta szinte megenyhülten, és nem félt, hogy orra, szája, füle megtelik ragadós, fojtogató földdel. Bakancsa alatt a kavicsok, a homok és a göröngyök engedelmesen szétnyíltak, mint kölyök- korának jól sikerült talpas ugrásainál az úszómedence habjai.

Az összezáruló gödör felé körülbelül két másodperccel előbb indulhatott el az őr. Már oda is ért. Ha szétrugdalja a köveket, talán megpillanthatja még az üstökét, esetleg vissza is ráncigálhatja a mélyből. Még lejjebb kell ereszkedni, összeszedte minden erejét. Talpa azonban valami éktelen keménységnek feszült, ezen nem tudott áthatolni. Úszni kell -*■ bizonygatta, mert megrémültén tapasztalta, hogy az anyag, amely előbb engedelmesen megnyitotta előtte pólusait, fojtogatóan és szilárdan köréje zárult. A kétségbeeséshez közel már-már arra vágyott, fedezzék fel, hajánál fogva húzzák vissza a körbejáró rabok közé, a mélység iszonyától összekarmolt arcába röhögjön a világosság, ám ez a gondolata is csupán egyetlen lélegzethez készülés üteméig tartott. Lábujjai új üzenetet tapintgattak.- Jé, egy csigahéj - álmélkodott az előbbi félelemtől teljesen elhatárolódottan. És a következő feladat is egyszerűnek látszot. Bele kell bújni a csigába, mindegy, hogy mekkora. Puhasággá kell szétolvasztani meghatározott tagjait, hogy egyszerre legyen feje, lába, karja, mindenütt és sehol se. Loccsanva nyomult előre a spirális járatban, és jól hallotta, ahogy a csigaházban dobog a szíve, s fent nagyon magasan az őr lépte is dobogott, de már cseppet sem fenyegetőn. Saját nedvességében fürdött. Könnyé, harmattá változott a vére, nem a szomorúság nedűivé, hanem áztató vízzé, amely arra szolgált, hogy korábbi valóságát és fájdalmait kimossa belőle. Az sem zavarta, hogy a börtönudvar továbbra is figyelő csápjai felett billegett. Ha nem így lenne, nein is töltené el a kiszabadulás kegyelme. Ez az érzés is lágy volt, és megnyugtató, puha csigatestébe simult, mintha örökké sejtként lakozott volna benne.- A börtönudvaron rabok élnek - dünnyögte. Nem magának, inkább az őt körülölelő rögöknek akarta elmagyarázni a múltját, amelyből kiszakadt. Az egyik rab megbotlik, lehorgasztja a fejét: még kilenc év, kétszáz nap hat óra és harminc perc. Kár, hogy innen lentről nem lehet felkiáltani. Ha felkiálthatna, nem duruzsolnának többet ilyen megtévesztő számok senki eszméletében. Hiszen feloszthatatlan az idő. Az örökkévalóságból nem téphető ki a pillanat, az örökkévalóság a pillanat lelkében él.

A másik rab hegyest köp, átkozódik. A csigaházhoz egyszerre ér a kép és a hang: Rohadt dög, szajha Ilona! A szavak azonban mire leérnek, már se nem keserűek, se nem kegyetlenek. Letisztult róluk a vér és a bánat, és itt lent már az sem jelent semmit, hogy az átok alatt nyöszörgő ölelések lapulnak.

Milyen különös, elomlóan puhák az asszonyok, akár a csigák, nedvesek és megfoghatatlanok.

Aztán a sokarcú őrökre gondolt. Szánta őket. Mindennap harisnyát kell húzni, meg kell kötni a ci- pőpertlijüket, mialatt ö lábatlan lényével kitakarva > fekszik a végtelenben: És nevetséges kefékkel sikálja a fogukat. A fogakhoz vésők és fogók tartoznak. Igenis, fogók, amelyek feszítve, recsegve belemarcangolnak a cipőpertlit és nyakkendőt szorgalmasan maslizó őrök szájába.- Jaj, sikoltotta, de ez már nem az ö fájdalma, csak a csikorgó zörejek visszhangja volt.^És nem is a fogaké. Kavicsok zörögnek a feje felett*Vagy...?

Akkor vette észre, hogy a mélységben egy bozontos, szőrös állat közeledik felé.- Ez most megeszi a csigát, kétségtelenül megeszi. Milyen állat is vajon, vakondok vagy barlangi medve?

Azonban csak a szavakat kötötte össze kétség és összehasonlítás, csak a mondattá változó mese mögé illeszkedett a kérdőjel. Bent a csigaházban az összehasonlíthatatlanság rendje és egyhangúsága lakott. Minazonáltal a szávak egy ideig még kitátott állkapoccsal erőlködtek, mintha a megnevezhetetlen állatot utánoznák: ,,És bekapta és lenyelte és kavicsok alá és szőr alá és bőr alá került a csigaház. Aztán az állat is szétporladt. Humuszából nőtt a láncfű gyökere. A gyökérből szár lett. Sebesen nőtt, kapaszkodott, egyre fölfelé, át a rögön és a kavicsokon, vidáman mutatta fel bóbitáját, a börtönudvar közepén. A rabok körbe-körbe jártak. Az egyik lehajolt, letépte. Tenyerén ringatta először, aztán ráfújt.“

Az őr akkor kiáltott a rabra.-1975-ös! - és ez a süvítő hang szellőt kavart a felfelé emelkedő bóbita alá. A bóbita szállt, egyre fel, túl a falakon, a szögesdróton, a világosság felé.