Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-23 / 12. szám
an alkotják azt a csoportot, akiknél a,, tartalékok kiaknázása ‘‘után talán lehet szó némi átnevelésről, 40-60 személy pszichopata hajlamai miatt különleges bánásmódot igényel, vagyis a többséget, a visszatérő bűnösöket csak fegyelmezni lehet, ám átnevelni nem. Az elítéltek szemében a nevelő- tisztek jelentik az első számú ellenséget, pedig bennük megvan az igyekezet és fel akarják vállalni gondjaikat. Nem titok, a börtönben tombol a homoszexualitás, amit a cellatársak gyakran nem tűrnek el. Ha a nevelötiszt elszakítja egymástól a párokat, ellenségnek tartják, ha együtt hagyja őket, a többiek haragszanak meg. - Nincs sikerélményünk, ha csak nem az számít eredménynek, hogy többen szakmát tanulnak. Az elítéltek 36 százaléka nem végezte el az alapiskolát sem, 3 százalékuk írástudatlan. Jelenleg 212-en gyilkosság, 205-en rablótámadás, 103-an étősködés, a tartásdíjfizetés megtagadása miatt vannak börtönben.- Hogy mennyire hatástalan az átnevelésük, az a visszatérők számával mérhető le. Azt szoktuk mondani - közölte lehangolóan a nevelőtiszt nekünk jó elítéltjeink, de rossz állampolgáraink vannak. Szabadlábra kerülve újabb bűncselekmény miatt visszatérnek. Pedig itt azt hajtogatták, soha többé... NAPONTA 198 BETEG Az elítéltek egészségügyi ellátása iránt is érdeklődtem. A 29 fős egészségügyi csoport, köztük tíz orvos gondozza a betegeket, s mint mindenütt az országban, ők is orvoshi- ánnyaí küszködnek. Nehéz helyzetben vannak, nekik nem azt kell bizonyítani, hogy valaki beteg, hanem azt, hogy egészséges. És ez nem könnyű. A két általános orvos naponta 198 beteget kénytelen fogadni, akik többnyire gyógyszert szeretnének. A gyógyszerfüggóség minden börtön átka, a belső feketepiacon a gyógyszer a legértékesebb kincs. Valaki a nevelötisztek közül kezembe nyomott egy csomag röntgenfelvételt.- Az elítéltek nyelnek kanalat, szöget, készítenek horgot. - Miért? A válasz már meg sem lepett. - Néhány napra, hétre, kórházba kerülnek, jobb körülmények közé, új arcokat látnak. A változatosságért vállalják a fájdalmakat is. Nem akarnak meghalni, évente mintegy hatvanan tesznek magukban kárt. Az elhalálozottak száma húsz, többnyire infarktus viszi el az elítélteket. A börtönfalakon kívül próbáltam rendezni gondolataimat. Elítéltek, de őrzőik is nyíltan szólnak nehézségeikről. Mert annak ellenére, hogy megszűnt a zsúfoltság, hogy új mozitermet kaptak az elítéltek, ahol istentiszteleteket is tartanak számukra, hogy emelkedett a napi kosztpénz, javultak a munkafeltételek, hogy szabadabban levelezheti nek, gyakrabban juthatnak csomaghoz, ma is gyakran megsértik emberi méltóságukat és nem veszik emberszámba őket - vallotta a megkérdezettek többsége. A nevelötisztek, a parancsnokok tagadták ezt, mondván, csak fegyelmet követelnek, rendet és tisztaságot, hiszen ők felelnek az elítéltek életéért. A fegyház nem üdülő, a kiszabott büntetésért a felelősséget sem másra, sem a körülményekre nem lehet hárítani. A bűnökért bűnhődni kell. A büntetés-végrehajtási intézetekben az életfeltételek emberségesebbé tétele nem várható el csupán a társadalomtól. Az elítéltek javulni akarása nélkül a legkorszerűbb büntetés-végrehajtási intézet is csak börtön marad. Természetesen mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadulása után emberi körülmények közé kerüljön. A lipótvári börtön egyik cellájában a következő jelmondatot olvastam: ,.Ahhoz, hogy higgyünk önmagunkban, arra van szükségünk, hogy mások is higgyenek bennünk. Péterfi Szonya Juraj Velebír felvétele Hangtalanul ^V|,ta*ntézetek tésvégrehajt busznyi újvaskapu«; ** _ jómagam ságíró töb^e?|phéttem be-IS _ először íepn Répet a tiltott körülkapjak arro»^ élnek az élmények kozo aR az ítéltek, nők e* amnesztia után. A 219-es paragrafus = emberölés • Gyilkosság, rablás, sikkasztás, élősködés • Tanulni is lehet • A fegyház nem üdülő • Emberhez méltó rabéletet • A társadalomnak tenni kell valamit, hogy kevesebb legyen a visszaeső bűnöző ELSŐ MEGÁLLÓ - NAGYSZOMBAT Az elítélt nők 1952-től Csehországban töltötték szabadságvesztésüket. 1969. július elsejével a ligetfalusi ideiglenes börtönbe kerültek, majd 1977 novemberétől a pozsonyi Malomvölgybe, ahol a rossz körülmények (főleg helyhiány) gondot okoztak úgy a raboknak, mint őrzőiknek. A tarthatatlan helyzet 1988. november 3-án szűnt meg, amikor is 125 millió 753 ezer korona költséggel 46 526 négyzetméternyi területen felépült a 900 személyes, korszerű börtönkomplexum. Egy ötemeletes épülettömb alkotja magát a zárt lakórészt, ahol 177 szobában (nem cellában) 20 nevelócso- portban élnek az elítéltek. Nyolc- kilenc szobához tartozik egy fürdőszoba, pihenóhelyiség, ahol kézimunkázhatnak, olvashatnak. BÜNTETÉS A BÜNTETÉSBEN- A legfelső, ötödik emeleten cellák vannak, itt töltik fegyelmi vétségekért büntetésüket azok az elítéltek, akik nem tartják be az előírásokat - közölte szemle közben a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, Ladislav Újházy alezredes, majd azonnal hozzáfűzte: jelenleg a cellák üresek. A legfelső emeleten láthattuk még az elítéltek egyik munkahelyét is, a Trikota varrodáját. - A varrodában a nyolc elítélt mellett 15 civil dolgozik, hiszen az amnesztiát követően veszélyben a terv teljesítése - hallottuk kísérőinktől. Az elítéltek sivár, kékesszürke ruházatát pettyes kendő tarkította (a kendő alapszíne megkülönböztető jel), s munka közben szinte fel sem néztek a műhelybe betóduló újságírókra. Az egyik varrógép mellett ősz hajú néni ült, jó hetven évesnek néztem. Mivel beszédbe elegyedhettünk velük, faggatni kezdtem. Tudni szerettem volna, miből áll a büntetés humanizálása, s arra is választ vártam, miért került a rács mögé. A 219-ES-Már nem kell minduntalan vi- gyázban állnunk, gyakrabban levelezhetünk, sűrűbben fogadhatunk látogatókat, magunk moshatjuk ruhaneműnket, s hajunk a vállunkig érhet. De talán mégis az a legjobb, hogy január óta heti egy alkalom helyett naponta zuhanyozhatunk. Szabadidőnkben kézimunkázhatunk, olvashatunk, este tévét nézhetünk. A nevelőcsoport lakrészében szabadon mozoghatunk. Az őrök is emberségesebb hangot használnak velünk szemben. Igaz, itt az amnesztia előtt sem volt egymással különösebb gondunk. - Miért került ide? - sürgettem, mire ó kurtán csak annyit mondott: - 219-es paragrafus. - Bővebbet nem mond? - Nem - hajolt varrógépe fölé és munkájába mé- lyedt. A 219-es paragrafus gyilkosságot jelent. Az elítélt ősz hajú néni csupán 53 éves, aki miután férjét megölte, a holttestet feldarabolta. Igaz, a férje ivott, ütötte-verte öt is, gyerekeit is. Egyszer azután betelt a pohár... Bevallom, borsózott a hátam a hallottaktól, s még fel sem ocsúdtam a megdöbDenéstól, amikor egy következő eset sokkolt. Siró fiatal nőre lettem figyelmes. Elmondta, már jó pár éve a börtön lakója és még sokáig az lesz. - De miért?- Foga közt vetette csak oda a 219- es paragrafust. Mint megtudtam, ő alkalmi barátját szúrta le és fosztotta ki. A 195 elítélt közül 138-an a legszigorúbb, harmadik kategóriában töltik büntetésüket, a kettesben 29- en, az egyesben 28-an. Gyilkosság miatt 30-an, rablásért 25-en, sikkasztásért 67-en, élősködés és egyebek miatt 53-an kerültek börtönbe. Tizenkét százalékuk öt évnél hosszabb időt tölt az intézetben, 27 százalékuk 12-24 hónapot kapott. A 30-40 év közötti korcsoport alkotja az elítéltek 37,5 százalékát. A legfájdalmasabb az, hogy a 195 elítélt között 110 anya van, összesen 225 gyermek kénytelen nélkülözni őket. Megdöbbentő adat az is, hogy az elítéltek 50 százaléka nem fejezte be az alapiskolát és 8 százalékuk írástudatlan. Ebből adódik az is, hogy 90 százalékuknak nincs képesítése, 70 százalékuk - főleg a romák - még egyáltalán nem volt munkaviszonyban. Mire ezeket megtudtam, a második emeletre, az egészségügyi részlegre értünk, ahol két általános orvos és egy fogorvos látja el az elítélteket. Szükség esetén a betegek bajukkal hét szakorvoshoz fordulhatnak. Az egészségügyi részlegen van egy fekvő osztály is, ahová a betegállományban levőket helyezik át. - Ezt is meg lehet nézni- invitáltak a „háziak“, s mi benyitottunk az első kórterembe. - Hosz- szabb ideje vagyok már beteg, ge- rincbántalmaim vannak - vallotta az egyik. - Ebben a csendben, tisztaságban még bántóbb az önvád. Sikkasztottam, két évet már leültem, négy még hátra van. Eddig rendszeresen látogatott a családom, most a házaséletem átmeneti válságban van. A férjem állítja, nőügye nem komoly, de hát... Az első emeleten megnéztük a tantermeket, ahol az elítéltek elvégezhetik az általános iskolát. A korszerűen berendezett földszinti konyhában az ebédkészítéssel voltak elfoglalva az elítéltek. A kiegyensúlyozottnak tűnő nők láttán egy pillanatra megfeledkeztünk arról, hol is vagyunk tulajdonképpen. Szó szót követett és mi ismét meghallottuk a kísértetiesen visszatérő 219-es paragrafust. - Mi sem értjük, miért tette- közölte az egyik elítélt bizalmasan.- Féltékenységből megölte gyerekeit, ezzel akarta megbosszulni férje hűtlenségét... Az egészségügyi központ parancsnoka, dr. Helena Fabuéová alezredes, beszámolt arról is, hogy az elítéltek zöme nehezen adaptálódik, szokja meg a fegyelmet, a kötelező rendszeres munkát, de sokan az alapvető higiéniai követelményeknek sem akarnak eleget tenni.- Gyakori a gyógyszerfüggőség kialakulása, s a több évre elítéltek között az egyneműek szerelme. A é,hűtlenség“ komoly lelki traumákat okoz, a nézeteltérések véres verekedéssé fajulnak - vallotta. Tény, nem ilyennek képzeltem el a börtönt. A látottak-hallottak alapján el lehet mondani, a nagyszombati intézetben elfogadhatóak az elítéltek életfeltételei. Ez persze abból is adódik, hogy a büntetés-végrehajtási intézet még új, de talán abból is, hogy szerencsére jelenleg kevesen lakják.- Üdülőközpontnak gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hol vagyunk- búcsúzott nevünkben Ladislav Koét'a igazságügy-miniszter, majd figyelmeztetett: - Lipótvár nem lesz ilyen derűs. MÁSODIK MEGÁLLÓ - LIPÓTVÁR A jelenlegi lipótvári intézet helyén 1665-ben török elleni erődítmény állt, amelyben 1814-től 1855-ig a napóleoni háborúk hadirokkantjait látták el. 1855-tól börtönként használják. Mára a történelmi objektumból csak a kaszárnya és a védőfal maradt meg. Lipótvár Szlovákia legrégibb büntetés-végrehajtási intézete. Ide kerülnek - szinte kivétel nélkül- a nehézfiúk, a gyilkosok, rablók, nemi erőszakot elkövetők. A börtön befogadóképessége 1400 fő, de évekig 2500-2800-an zsúfolódtak a cellákba. Dr. Oto Lobodás, az intézet parancsnoka nem titkolta, az amnesztiát megelőző időszak eseményei- munkamegtagadás, rendbontás- megviselték a testület tagjait, akik az akkor érvényes törvények szerint bántak az elítéltekkel A rabok sok követelése jogos volt. Az emberhez méltó rabélet, a fizetési szalag másolatának bemutatása, a munkakörülmények javítása, a nagyobb zsebpénz, a koszt minőségének javítása - ma már megoldott, ám előfordultak teljesíthetetlen követelések is.-A szigorított őrizetben kezdjük- közölte velünk, s nekünk azonnal eszünkbe jutott a rabok tévében közvetített „karácsonyi lázadása". ÁRTATLANSÁG? Az épület előtt egy csoporttal találkoztunk. - A szigorítottba megyünk - közölte szóvivőjük, s mivel meglátta az igazságügyminisztert, azonnal ,,magyarázkodni" kezdett. Megtudtuk, politikai okok miatt üldözik. Rabtársai éppúgy, mint az örök. Feltúrté kabátujját, mutogatta hazafias tetoválásait, s elmondta, mekkora politikai áldozat, és hogy vele milyen igazságtalanság történt. A végén két könnycsepp jelent meg a szemében. Meggyőzőnek tűnő érveit hallva, szinte sajnáltam az elítéltet. Azután a miniszter utasítására megkaptam az elitéit dossziéját. Van benne minden, a paletta széles: verekedés, garázdaság, fasiszta jelszavak propagálása, sértegetés, nemi erőszak, de megalapozatlan orvosi kivizsgálás követelése is. 1983- ban került Lipótvárra, azóta fegyelemsértéseiért 35-ször járta meg a szigorított fogdát. ÁTNEVELNI?- Az elítéltek gyakran mondják vétlennek magukat. Ide Lipótvárra a legsúlyosabb bűntettekért, a visz- szatérö bűnösök kerülnek - próbált a problémák sűrűjébe vágni Peter KrivoSík hadnagy, nevelötiszt. - Az amnesztia előtt egy nevelötisztre 120 elítélt jutott, jelenleg már,, csak“ negyvenöt. Külön nevelőcsoportba tartoznak azok, akiknek átnevelése valószínű (körülbelül 50-en az 1300- as jelenlegi létszámból), 120-1601990. III. 23. asárnap
