Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
i/asärnap Ä A gyümölcsfajok környezeti igényei A sjkeres gyümölcstermesztéshez nemcsak a különböző fajták tulajdonságaival kell megismerkednünk, hanem a növényfajok és fajták igényeivel is. Csak ennek ismeretében hasznosíthatjuk célszerűen a rendelkezésünkre álló területet. A kitettség, az uralkodó szélirány, a talaj mélysége fontos tényezők. Ezek alapján dönthetjük el, hogy érdemes-e megpróbálkozni egy-egy gyümölcsfaj termesztésével. A kedvezőtlen termőhelyen kevesebbet teremnek a fák, és a gyümölcs minősége is rosszabb. ALMATERMÉSŰEK Az alma közepesen kötött, homokos vályog és vályogtalajon érzi jól magát, ahol a talaj enyhén lúgos kémhatású, a humuszréteg vastag, a talajvíz 2-4 méter mélyen van. Száraz, meleg helyen, sekély rétegű, erősen meszes talajon nem termeszthető. A betegségek hűvös, csapadékos termőhelyeken erősebben károsítják. A körte igénye fajták szerint változik. A téli és őszi fajták számára a hűvösebb éghajlatú, pá- radúsabb termesztőhelyek az ideálisak. A talaj középkötött, mély rétegű, jó vízáteresztő legyen. A téli fajták gyümölcsei a sekély rétegű, száraz talajokon kövecsesek lesznek. A nyári fajták jobban elviselik a száraz, homokos területeket és a meleg levegőt. Mindegyik körtefajta érzékeny az erős szélre. A birs sekélyen gyökeresedik, ezért a vékonyabb termőrétegű talajokon is szépen díszük. Tápanyagban gazdag, szél védett helyen érzi magát a legjobban. A tavaszi fagyok ritkán károsítják, mivel május végén virágzik. A naspolya a gyümölcsfélék között mostohagyerek, pedig több figyelmet érdemelne, hiszen dísznövényként is érdemes telepíteni. Ahol valamilyen gyümölcsfát vagy bokrot lehet nevelni, ott a naspolya is megél. Még félárnyékban is terem, ráadásul késői virágzása miatt a tavaszi fagyok sem károsítják. (Folytatjuk) Érdemes hajtatni A gumós begónia közkedvelt dísznövényünk. Az ősszel felszedett és fagymentes helyen teleltetett gumókból időzített tavaszi hajtatással kapunk legkorábban virágzó növényeket. Az így nevelt tövek hajtásait később akár dugványként is hasznosíthatjuk. A gumók áprilisig hajtathatók. A legalább 5 cm átmérőjű gumókat tőzeges homokkal töltött virágcserépbe vagy hajtatóládába helyezzük és a ládát szobahőmérsékleten tartjuk. Nagyon kell ügyelni arra, hogy amig ki nem fejlődnek az első levelek, a hajtatóközeg mindig mérsékelten nedves legyen. Amikor megjelennek az első levelek, a növénykéket cserepekbe tűzdeljük s világos helyiségben, 15-20 fokos hőmérsékleten neveljük tovább. Az első virágok rendszerint már május végén kinyílnak, vagyis hozzávetőlegesen egy hónappal korábban, mint a magról nevelt növényeknél. Egy további lehetőség, hogy tavasz elején előhajtatott gumót ültetünk (virág- és kertészeti szakboltokban kapható), majd a cserepeket vagy virágládákat a kései fagyok után helyezzük ki az erkélyre. (Záhradkár) Csak rügyfakadáskor hat a permedé Az őszibarackfák egyik legrettegettebb gombabetegsége, a Taphrina deformans által kiváltott levélfodrosodás néha a tapasztalt kertészkedpknél is komoly kárt okoz. Egyes kertekben már tavasz végén láthatunk lombjukat elhullajtott őszibarack- fákat. Igaz, később a fák általában új lombot nevelnek, de a fertőzés mégiscsak kihat a fejlődésükre, sőt a termőképességükre is. A levélfodrosodás elleni küzdelmet nehezíti, hogy csakis a rügyfakadás idején kijuttatott permetlének van hatása. A kezelés legmegfelelőbb időszaka Dél-Szlovákiában rendszerint március közepétől április elejéig szokott tartani. Mondom, szokott, mert az utóbbi években már nem nagyon lehet a naptárhoz igazodni ilyesmiben. A legfontosabb, hogy tartsuk kéznél a kiválasztott vegyszert s akkor permetezzük meg alaposan a fákat, amikor a felpattanó rügyekből kezdenek kibújni a levélcsúcsok. Mivel permetezhetünk? Mindenekelőtt a Polybarit és a Sulka 3-5 százalékos töménységű oldatát ajánlják, de hasonló eredményt ad a Kuprikol 1,5-2 százalékos, illetve a Novozir MN 80 0,8-1 százalékos töménységű oldata is. Nagyapáink valaha 2 százalékos bordói lével óvták meg fáikat ettől a betegségtől, igaz, nem tudatosan. Mivel faka- dás előtt úgyis meg kellett permetezni a szőlőt a szöszösödést (erinózis) okozó gubacsatkák ellen, hát a sorok között elszórtan előforduló ószibarackfákat is jól lemosatták a permedével. A biológiai kertészkedés hívei között elterjedt, hogy a hiper- mangán (káliumpermanganát) gyenge oldata gyógyító hatású. Sajnos, ez nem igaz. Csupán arról van szó, hogy a beteg levelek idővel lehullanak, majd új levelek is fejlődnek s a fa látszólag „kigyógyul“, de ha a következő tavaszon nem kezelnénk, valószínűleg minden levelét elvinné a gombafertőzés. A kertbarátokat néha megtéveszti, hogy a levéltetvek szívo- gatása nyomán hasonló kárkép figyelhető meg az őszibarack levelein. Ha alaposan szemügyre veszik a beteggyanús leveleket, könnyen felfedezhetik a levéltet- veket s megnyugodhatnak, hogy a lemosó permetezést jól végezték. A levéltetveket a háztájiban általánosan használt rovarölő szerekkel (pl. Metation, Pirimor, Bi 58 EC) könnyen kordában tarthatjuk. (dek) A metszés mélységének hatása: 1-2 -a mélyebben visszavágott vesszőn valamennyi rügy kihajt; 3-4 - a vessző csúcsrészének eltávolításával elősegítjük a termőképletek kialakulását és a rügyképződést. Hogyan reagálnak a fák a metszésre? , A metszés céltudatos beavatkozás a fa életébe. Ha például levágunk egy ágat vagy gallyat, vízhajtásokat kapunk helyette. Nem mindegy, hogy mikor és milyen erősen metszünk, menynyire kurtítjuk meg a vesszőket stb. Aki metszöollót vesz a kezébe, annak ismernie kell a fák fejlődésének szakaszait, tudnia kell, mikor hogyan reagál a fa a beavatkozásra. Mint tudjuk, a fa akkor fordul termőre, amikor a gyökérzet és a korona tevékenysége összhangba kerül. Más szóval, amikor a lombfelület képes annyi szénhidrátot termelni, amennyire a növekedésen túl a termörügyek kialakulásához és a gyümölcs kineveléséhez szükség van. A fa növekedésének első szakaszában a nitrogén- szénhidrát-arány a nitrogéntartalmú anyagok javára billen, Így erős a vegetatív részek növekedése, viszont gyenge a termésképzés. Ez a fiatal, illetve az erősen metszett fákra jellemző. A fa életének második szakaszában szénhidrátból és nitrogéntartalmú anyagból egyaránt elegendő áll rendelkezésre, ami a vegetatív növekedésen túl a fokozott termőrügyképzéshez is elegendő. Ez a mérsékelten metszett, szakszerűen trágyázott termőkorú fáknál figyelhető meg. A harmadik életszakaszban a szénhidrátból van több, minek következtében a fa már nem képes újabb termőfelület kinevelésére, vagyis csökken a vegetatív növekedés. Ez a megvénült, kimerült fáknál figyelhető meg, melyeket évek óta elhanyagolnak, nem metszenek, nem ritkítanak. A fentiekből kikövetkeztethető, miként lehet metszéssel meghosszabbítani vagy lerövidíteni a fa életének egyes szakaszait. Például az M 9 alanyú fáknál az első szakasz törvényszerűen lerövidül. A gyenge gyökérzet kevesebb nitrogént juttat a fának, így kisebb lesz a korona s a fa korábban termőre fordul. Ennek előnye, hogy az ilyen fát kevesebbet kell metszeni, mint a vad alanyra oltottat, viszont az élettartama is lerövidül (20-25 év). Ha ugyanezt az M 9 alanyú fácskát a koronaalakítástól kezdve erőteljesen metszik, az életszakaszok meghosszabbodnak. Viszont, ha a metszést teljesen elhagyják, a fa gyorsan kineveli a természetes koronát, lerövidül az első életszakasz és a fa gyorsan teremni kezd. Csakhogy metszés híján a fa gyorsan megöregszik, megújulásra való serkentés nélkül kimerül, és meglehetősen rövid életű (10-15 év) lesz. A metszés mélységével szabályozhatjuk a rügyek fejlődését. Ha a vesszőt például 4 rügyre vágjuk vissza, valamennyi kihajt s négy erős hajtást kapunk. Ha ugyanezt a vesszőt a 6. rügy fölött vágjuk el, már csak öt rügy fakad ki, viszont a hajtásokon fejlettebb rügyek képződnek. A növekedés és termőképesség szempontjából meghatározó az ágak helyzete, amit részben metszéssel, részben lekötözés- sel szabályozhatunk. A függőleges helyzetű ágak kapnak legtöbb tápanyagot, tehát ezek jól növekednek, rajtuk minden rügy kihajt, de csak egyes fajtáknál (pl. Starkrimson) hoz termést. A vízszinteshez közeledve az ágak egyre hajlamosabbak a berakodásra, tehát ezeket kell termeltetni (a függőleges helyzetű- eket kivágjuk vagy lekötözéssel serkentjük termörügyek nevelésére). A vízszintes alatti térállású ágakat letermés után el kell távolítani, mert a rossz tápanyagellátás miatt ezeken nincs vegetatív növekedés. A hajtásvégek tavaszi le- csípése az almafa-lisztharmat elleni védekezés egyik leghatékonyabb módja, ezért a metszésen kívül ezt a beavatkozást sem szabad elhanyagolni (Jonatán). Belucz János mérnök, kandidátus Az ágak helyzetének hatása a hosszanti növekedésre és a termőképességre A különleges zöldségfélék választéka A kertbarátok, különösképpen a kerttelepi kiskertek tulajdonosai az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak az úgynevezett kevésbé ismert zöldségfélék termesztése iránt. Az esetek többségében olyan zöldségfélékről van szó, melyeket több országban már régen meghonosítottak és elterjedten termesztenek, viszont másutt - Így például nálunk - újdonságnak, érdekességnek számítanak. Különlegességük néha az alakjukban, ízükben, esetleg a színeződésükben van. Annak ellenére, hogy hazánkban a zöldségfogyasztásban inkább a konzervativizmus uralkodott, vállalatunk egy idő óta legalább 10-14 féle különleges zöldségnövény A betegségeknek ellenálló cukkini zsenge termése jól helyettesíti az uborkát (A szerző tusrajza) vetőmagját kínálja a kertbarátoknak, mégpedig évi 400-500 ezer tasak forgalmazásával. Ez annyit jelent, hogy gyakorlatilag minden nagyobb szakboltban teljes választéknak kellene fogadnia a vásárlókat. Hazai értelemben a következő zöldségféléket tekintjük kevésbé ismerteknek: articsóka, spárgakel (brokkoli), mán- gold, feketegyökér, fodros és bimbóskel, tojásgyümölcs (padlizsán), salátacikória, kardi, csillagtök (patisszon), spárga, zsázsa, pekingi és kínai kel, gumós kömény, lóbab és cukkini. S ha már a témánál vagyunk, a felsorolt növények közül legalább egyre ez úton is szeretném felhívni a kertbarátok figyelmét. Nevezetesen a cukkinira. Mivel az utóbbi években rendre tetemes kárt okozott a termelőknek az uborka- peronoszpóra, a kutatók figyelme az uborka helyettesítésére alkalmas zöldségfélék felé fordult. Úgy tűnik, a célnak leginkább a cukkini felel meg. A külföldi termelők azért kedvelik, mert igénytelen, a betegségeknek jól ellenáll és sokféleképpen hasznosítható. Nálunk a Zuboda fajta magja kapható, melyet az NDK-ból hoztunk be. Gyümölcse hosz- szúkás, zöld alapszínű, rajta mozaikszerüen elszórt, világos foltok láthatók. A sötétebb gyümölcsű változatokhoz tartozik, amelyek jobban ellenállnak a betegségeknek. Héja nagyon vékony, ezért konyhai elkészítés vagy tartósítás alkalmával nem kell hámozni. Fogyasztási érettség idején a gyümölcshús finom, kellemes ízű, ami sokféle elkészítést tesz lehetővé. Vállalatunk a kereskedelmi szervezetek megrendelése alapján 18 ezer színes tasakot töltött meg ennek a különlegességnek a magjával. Anna Smitalová mérnök, a Semex állami vállalat munkatársa 1990.111.16.
