Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
üasärnap So ha nem "aSS a nevüket, Olga, ® ® «se de nem akarta ei 9e™ s%°. az alkalmat, szalasztani valakivel, SfÄS*1*1 -a fiSrykkoztársaMg, elnök tartott karjaiban. Prágában gyorsan e«er iedt a híre, hogy az 'smert Csehszlovák bélyegen a« "S* ísís**»—A Meteor Szálló halijában vártak bennünket. A bemutatkozás után felvezettek bennünket egy kétágyas, szerény szobába, ahol a feleségem, amint megtudta, melyik városból jöttek, dúdolni kezdett egy amerikai dalt: „Kalamazooban él a kedvesem...“ A két vendég meglepődött, arcuk felderült, és ők is rázendítettek a dalocskára, amelyet feleségem még kislánykorában tanult New York-i iskolatársaitól. Csak most tudta meg, hogy a hajdani slágerben szereplő városka Michigan államban van. Hamarosan rátértek az interjú fő témájára, a Masaryk-bélyegre. Egy szép, sokak számára emlékezetes bélyegsorról van szó. Az élnök halálának első évfordulója alkalmával adták ki 1938-ban. A bélyeg ábrája: Masaryk népviseletbe öltöztetett, kezében virágcsokrot tartó kislányt tart maga elé. Mint régi bélyeggyűjtő, magam is ismerem a sort, egy zöld színű és egy kármin- vörös darabból áll, s egy feketefehér gyászív tartozik hozzá Masaryk aláírásával, 50 + 50 filléres, 1 korona + 50 filléres valamint 2 + 3 koronás értékben bocsátották ki. A felárat jótékony célra, mégpedig gyermekjóléti alapra szánták. A bélyegen az elnök szavai szerepelnek: „Tiszteld a gyermek lelkét!“ Az amerikai házaspár felváltva, hol angolul, hol csehül beszélget velünk. Éva Hanková elmondja, hogy hatvanöt évvel ezelőtt született Prágában, de a morvaországi 2dár- ban laktak, most ezt a városkát is meglátogatták.- Hároméves voltam, amikor a nagymamám varrta kyjovi viseletbe öltöztetve elvittek egy ünnepélyre, a köztársasági elnök fogadására. Valószínűleg a ruhám miatt esett rám a rendezők választása és azzal vezettek fel az emelvényre, hogy a virágot adjam át az ott álló öreg bácsinak. „Tiszteld a gyermek lelkét!“ A Masaryk-bélyegen látható kislány megkerült ÉVA HANKOVÁ 3 ÉVESEN T. G. MASARYK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK KARJAIBAN A BÉLYEGEN ÉS MOST... HOSSZÚ ÉVEK UTÁN LÁTOGATOTT HAZA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL (K. VENUSOVÁ FELVÉTELEI) Az eseményt filmszalagra is felvették, de a film nem került elő. Az ismeretlen fotográfus fényképe azonban megmaradt, s éppen ezt a képet használta fel bélyegtervéhez és karcmunkájához B. Henix grafikusművész. A kislány akkortájt már tizenhárom éves volt, s ki tudja, hogyan fedezték fel, de tény, hogy nemcsak hazai, hanem külföldi bélyeggyűjtők is kérték, lássa el a Ma- saryk-gyászívet aláírásával. A lányka nyugalma érdekében az édesapa küldött világszerte, még Ausztráliába is, udvarias elutasító választ. Az egyetlen, akinek most mégis aláírta, Václav Havel köztársasági elnökünk, midőn csehszlovákiai útjuk során férjével bekopogtattak hozzá a prágai Várba. Mr. és Mrs. Hanka, hajdan Ing. La- dislav Hanka és Éva Hanková néven szerepeltek hazánkban, amíg 1950-ben el nem határozták, hogy külföldre távoznak. Odakünn a lágyítójel lekerült az n betűről, a cseh neveknek ez a sorsuk az amerikai kontinensen. Bat'ából is Bata lett a nagyvilágban, de azért jó csehek maradtak. Ezt az is bizonyítja, hogy Éva asszony, aki angolt, németet és latint oktat középiskolai fokon, gyermekeivel csehül beszél. Hanka mérnök úrnak egyébként sokoldalú a munkásága, mikrobiológiai doktorátusa van, egyetemi kutatóintézetben működött, főleg a rákkutatás terén. Mint megtudtam, a távolból is támogatták a hazai szakembereket, mégpedig a legfontosabbal, amire sosem akadt pénz, főleg valuta: szakirodalommal. Ladislav Hanka ott volt az amerikai Csehszlovák Tudományos és Művészeti Társaság létrehozásánál és annak mostani elnökével, Nábélek professzorral nyomban reagáltak Véra Őáslavská Amerikában közzétett felhívására. Mert nem a bélyeg ürügyén repültek át az óceánon, hanem kipuhatolni, milyen konkrét segítségre lenne szükségük az otthoniaknak. Miközben szállodai házigazdáink még olyan amerikai dolgokról csevegtek angolul, amelyekhez engem nem fűznek személyes élmények, arra gondolok, zárás előtt be kellene térnünk a gyermekáruházzal szemközti bélyegkereskedésbe, mert ha a gyűjtők megtudják, hogy a Masaryk-bélyegen levő kislány oly távolból látogatott haza, felfokozódik iránta az érdeklődés. Megtettük, de az elárusítónő sajnálkozva mondja: - Már Hanka úr is járt itt, de egyetlen példányunk sincs. Szántó György GONDOLATOK N em ismerek el abszolút egyenlőséget. Nem, mintha nem szeretném elismerni, de a tapasztalat arra tanít engem, hogy az emberek különböznek egymástól erő, tehetség, környezet tekintetében. Mindennemű szociális reform számára tehát csak az lehet fontos, hogy lehetőleg elviselhető egyenlőtlenséget érjen el. A törvény csak egyenjogúságot állapíthat meg, de nem egyenértékűséget. A SZOCIÁLIS KÉRDÉS A r-. élet gondos megfi- ilZ gyelése mellett nem látok semmi különbséget a nő és férfi észbeli tehetsége közt és azt hiszem, hogy a nő is be tudja tölteni az összes értelmiségi pályákat, lehet belőle tanár, orvos, stb. Szokás mondani, hogy a nő észbelileg gyöngébb, de sehol se látom ezt. Csak azt látom, hogy minden állást a férfi, mint erősebb fél, egyszerűen lefoglalt magának. És nem hiszem, hogy ép emiatt volna a férfi az értelmileg erősebb. A NŐKÉRDÉS « T. G. Masaryk a nemzetiségi kérdésről • Ez év márciusában emlékeztünk meg a tudós politikus, T. G. Masaryk volt csehszlovák államelnök születésének 140. évfordulójáról. Hogyan vélekedik ön mint történész Masaryk nemzetiségi politikai koncepciójáról, mindenekelőtt az ún. „magyar kérdésben“ vallott nézeteiről?-T. G. Masaryk nemzetiségpolitikai koncepciójáról elmondható, hogy az egy adott kereten belül messzemenően humánus és megértő volt. A leendő államelnök már az impériumváltás előtt több alkalommal is kifejtette nézeteit e kérdéskörrel kapcsolatban. Az első világháború éveiben például épp a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését tartotta a megalkotandó tartós béke egyik elengedhetetlen feltételének. A nemzetiségi elnyomást, az erőszakos asszimilációt például morális szempontból és hosszú távon magára az uralkodó, tehát a beolvasztás által előnyhöz jutó „nyerő“ nemzetre is ártalmasnak tartotta, mivel az az elnyomott nemzetnek vagy nemzetrésznek mindenekelőtt a kevésbé jellemszilárd egyedeit olvasztja magába. Szerinte a kisebbségeket elnyomó, soviniszta állampolitika már csak azért is kerülendő, mivel - ahogy egyik írásában azt frappánsan kifejtette - „a történelem bizonyltja, hogy minden államot tönkretett a sovinizmus, lett légyen az nemzeti, rendi, politikai vagy vallási sovinizmus“. A magyar nemzeti kisebbség politikai, kulturális és társadalmi szerepéről Masaryk az impériumváltás után is többször a legmelegebb hangon nyilatkozott. Egyik beszédében a köztársaságbeli magyarságot például „értékes, törekvő, becsületes POPÉLY GYULA történész, a Szövetségi Gyűlés képviselője és jó népnek“ nevezte, s kifejtette: nemcsak megérti a magyarokat, hanem együtt is érez velük, mivel szerinte ,,teljesen érthető..., hogy fáj nekik, hogy történelmi nevezetességű ezeréves hazájuk összeomlott“. Szerinte a magyar nemzeti kisebbség valamennyi kulturális és nyelvi igényének kielégítést kell nyernie a Csehszlovák Köztársaságban, ez azonban nem valami ,,állami kedvezmény“, elvégre „az államnak jól felfogott érdeke kívánja, hogy polgárai nyugodtan éljenek és jól érezzék magukat“. • Ezek valóban bölcs gondolatok. Szólna most azonban néhány szót az egykori államelnök híres egymillió koronás alapítványáról, amely a harmincas évek elején lehetővé tette egy kisebbségi magyar kulturális társaság - népszerű nevén a Masaryk Akadémia - megalakítását?- Nagyon szívesen. Nos, kezdjük azzal, hogy az elnök 1930 szeptemberében az alsósztregovai Madách- sírnál mondott beszédében bejelentette: a köztársaságban élő magyarság kulturális céljaira egy „megfelelő“ összeget kíván juttatni. Az elnöki ígéretet rövidesen tettek követték. Masaryk egymillió koronás alapítványa lehetővé tette a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megszervezését és 1931. november 8-i ünnepélyes megalakítását. A Társaságnak - amint említette - valóban Masaryk Akadémia volt a népszerű és közkedvelt elnevezése. Három osztálya a csehszlovákiai magyarság legjobb tudósait, Íróit és képzőművészeit tömörítetté. A társaság zavartalan működését több belső és külső tényező nehezítette - ezeket most nem szándékszom részletezni -, mindennek ellenére azonban leszögezhetjük, hogy létezése és működése pozitív kihatású volt mind a magyar nemzeti kisebbség kulturális életére, mind a magyarság csehszlovák állampolitikai beinteg- rálódása szempontjából. Feloszlatására 1945 nyarán került sor az ismert magyarellenes rendelkezések keretében. • Amint tudjuk, ön a szerzője a Masaryk Akadémia történetét feldolgozó monográfiának, amelyet a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó 1973-ban megjelentetett ugyan, terjesztésére azonban már nem vállalkozott, vagy nem vállakozhatott. Van valamilyen mondanivalója ezzel kapcsolatban?- Hogyne. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság története volt a témája az 1970-ben megvédett bölcsészdoktori disszertációmnak. A tanulmány kézirata iránt a Madách Kiadó is éreklődést tanúsított, s azt 1973-ban könyv alakban is megjelentette. A kész könyv jóváhagyása körül azonban problémák merültek fel. Felszólítottak, hogy néhány helyen fogalmazzam át a tanulmány szövegét az aktuális politikai elvárásoknak megfelelően, ellenkező esetben a kinyomtatott könyveket bezúzzák. Vonakodva bár és meg- hasonlott lelkiismerettel, de eleget tettem ennek a követelménynek. Az átírt oldalakat a nyomda újból elkészítette, s azokat gondos kezek beragasztották a már kész kötetbe az onnan kimetszett eredeti helyébe. A könyv azonban így sem nyerhette el a kellő támogatást, de még a megtűrtséget sem. A számomra kiutalt egynéhány tiszteletpéldányon kívül tudtommal valamennyi megjelent példányát bezúzták. • Vajon elképzelhetö-e könyve új megjelentetése?- Igen, elképzelhető. A Madách egyik szerkesztője már 1989 májusában kezdeményezte egy újbóli kiadás megszervezését. Nekem nincs ez ellen semmi kifogásom, az eredeti kézirat szövegét szeretném azonban előbb kissé átdolgozni és kibővíteni. Ehhez pedig elsősorban egy kis „független nyugalomra“ lenne szükségem, amelynek mostanában sajnos igencsak híjával vagyok. Amint tudja, 1990. január 30-tól ráadásul még a prágai Szövetségi Gyűlésnek is kooptált képviselője lettem, így aztán a nyári parlamenti választásokig nemigen lesz módom behatóbban foglalkozni ezzel a témával, annál is inkább, mivel közben néhány időszerűvé vált tanulmányomat is szeretném minél sürgősebben „közölhető“ állapotba hozni. • Megtudhatnánk ezekről valamit?- Miért ne. Már vagy tíz éve foglalkozom a két háború közötti csehszlovákiai magyar pártok történetével, a magyar oktatásüggyel, a kisebbségek jogi helyzetével, a nép- számlálásokkal, az ún. „hontalanság éveinek“ történetével stb. Remélem, tanulmányaimra megvan a kellő szakmai és társadalmi igény határainkon innen és túl. • Visszatérve beszélgetésünk első szakaszához, lát-e valamilyen megoldást, reményt napjaink bonyolult nemzetiségi problémáinak megoldására?- Kész „receptem“ természetesen nincs, nem is lehet. Reményt pedig csakis törekvésünk tisztasága, önzetlensége nyújthat. „Az én igazi vezéreszmém... - írta Bartók Béla a román Octavian Beuhoz 1931. január 10-én keltezett levelében - a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és viszály ellenére. “ Helyezkedjünk mi is valamennyien erre az álláspontra. Ne a körülöttünk újra és újra felizzó nemzeti türelmetlenség különböző spektrumaira reagáljunk, hanem a mindent legyőző Pál apostoli szeretet és türelmesség vezéreljen bennünket cselekedeteinkben. S ha hisszük, hogy a szeretet ,,hegyeket mozdíthat“, vajha nem változtathatja-e meg az ember emberhez, a nemzetnek nemzethez való elfogult viszonyát. Bízzunk tehát a szeretet erejében, s azt magunk is önzetlenül és szerényen gyakoroljuk. • K. Cs. 1990. III. 9.
