Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-02 / 9. szám

* 1990. III. 2. Homo(szexuál) sapiens Küzdjük le az ellenszenvet • Segít­ségre van szükségük Az emberek többsége ellenszenvvel, előítélettel veszi tudo­másul a homoszexualitást, mint olyat. Hogy miért? Erre a kér­désre már jó tíz éve keresi a választ dr. Bozena Castiglione, a bratislavai ámidke utcai rendelőintézet szexológusa.- Nincs miért kígyót-békát kiabálni ezekre a férfiakra. Jól ismerem őket. Egyre kevesebb a jellegzetes mozgású közöttük, olyan, aki külsőre eltérne a többségtől. Ma a fiúk általában lányosabbak, mint valaha, a lányok többsége viszont kemé­nyebb, mint korábban - mondta bevezetésképpen. - Az orvostudomány már nemcsak a testi és a lelki betegségek leküzdését tűzte ki céljául. Fontosnak tartja az élet minőségé­nek javítását, a személyi, a családi és a szociális elégedettség növelését. Míg ez megvalósul, elég komoly stresszhatásnak vagyunk kitéve. Viszont a nyugodt élethez szükségünk van a stabilitásra, ami tulajdonképpen nélkülözhetetlen a betegsé­gek megelőzéséhez is. A homoszexualitás - s mindegy, hogy betegségként vagy „lelki egészség normájaként“ (USA) értel­mezzük - sok gondot- jelent a homoszexuális egyéneknek. A problémát súlyosbítja az is, hogy a többnyire heteroszexuális társadalom a ,,comming out“ (az önfelismerés, az önmaga elfogadása) folyamatát elutasító magatartásával nagyban komplikálja. Mert csak kevesen tudják azt, hogy a homoszexu­alitást nem lehet megtanulni. Azzá az ember nem válhat. A magzat méhen belüli fejlődése során - eddig ismeretlen okok miatt - „valami“ változás áll be, ami meghatározza a későbbi ilyen vagy olyan hajlamot. Mivel a homoszexualitás nem tanulható meg, nyilvánvaló, hogy gyógyítani sem lehet. A társa­dalmi nyomás hatására a homoszexuális férfiak 5 százaléka bűntudattal küszködik, ami neurotikus panaszokban csúcsoso­dik ki. Nehezebben élik meg az önmegvalósítás hiányát, a kapcsolatuk felbomlását, félnek - gyakran joggal - a tényle­ges katonai szolgálattól és az utóbbi években az AIDS- fertözéstól. Ilyen elesett állapotban kérnek tanácsot és segítsé­get tőlem. Mindent megteszek annak érdekében, hogy ráve­gyem őket elfogadására. A homoszexualitás tehát nem beteg­ség - közölte tárgyilagosan. Megtudtam, sokan titkolni szeretnék „ferde“ hajlamukat, és igyekeznek beilleszkedni a heteroszexuális társadalomba. Sokukban olyan nagy a gyermek utáni vágy, hogy megnősül­nek, gyereket nemzenek, s bizonyos ideig „normális“ a há­zaséletük is. Ám amikor a szeretett gyermek családot alapít, a házasság többnyire felbomlik, mert a férj már a vele egynemű kapcsolatát keresi. A homoszexuális férfiak és a leszbikus nők (a népesség egy százalékát képezik) számára 1988-tól a prágai Szexológiai Intézet mellett Homoszexuálisok Szocioterápiai Klubja létesült. Sőt mi több, napvilágot látott Lambda név alatt egy újság is, amelyben a klub tagjai nyíltan szólnak nehézségeikről. (A Lambda jel - görög L-betű - mindenütt a világon a homoszexu­ális beállítottságú emberek közös jele, amelyről a homoszexuá­lisok Edinburghban megtartott nemzetközi kongresszusán dön­töttek.) Az utóbbi hetekben Pozsonyban is felmerült a homo­szexuálisok problémái rendezésének kérdése.- A homoszexuálisok - magyarázta dr. Castiglione - klubot akarnak, ahol egymás között lehetnének, ahol nem kellene tartaniuk a heteroszexuális társadalom inzuHálásától, lenézé­sétől. És amiről nem szabad megfeledkezni, az AIDS-ellenes küzdelem csak ilyen szervezett formában lehet hatásos. A WHO adataiból kitűnik, a homoszexuálisok körében csökkent az AIDS-fertözöttek száma. Szeretném leszögezni, hogy az a tévhit, amely az emberekben évtizedek óta él, miszerint a homoszexuálisok körében a promiszkuitás (partnercsere) magasabb, mint a heteroszexuálisok között, ma már teljesen alaptalan. Az AIDS réme óvatosságra inti őket, s a férfiak többsége hosszú távú partnerkapcsolatokra rendezkedik bé. Az orvosnőtől megtudtam, örömmel fogadta, támogatja és koordinálja a homoszexuálisok Gay help programját (Gay - homoszexuálisokat jelentő szleng kifejezés), amely, ha elfo­gadják, nemcsak a homoszexuálisokat segíti, hanem módot ad arra, hogy a homoszexuálisok segítsenek az elesetteknek, a betegeknek. A világ szinte valamennyi nyugati országában, de néhány éve már a szocialista táborban is, (Magyarország, NDK) klubokban tömörülhetnek az egyneműek iránt érdeklődők. Ezekben az országokban, ha nem is fogadják el a homoszexu­álisokat kitörő lelkesedéssel, de legalább elfogadják a tényt, hogy vannak, közöttünk élnek, s nem nehezítik beilleszkedésü­ket. Éppen a heteroszexuálisán orientálódott társadalmak segí­tették és segítik a klubok létesítését, s mint a gyakorlatból kiderült, okosan cselekednek. Követjük a példát? Péterfi Szonya Kiket illetnek a zsákmányolt műkincsek? Mi lesz a Svédországba elhurcolt cseh nemzeti értékek sorsa? Svédországi látogatásának programjáról nyilatkozva Václav Havel köztársasági elnökünk egyebek közt azt is megemlítette, hogy ott majd szeretné szóba hozni a tőlünk zsákmányolt, Stockholmba szállított kincseket, szobrokat. Adják vissza, amit annak idején elvittek tólünk. Vitatják is azóta sokfelé az ilyen és hasonló elvárások jogosultságát. Egyesek helyeselnek, mások háborognak, a legtöbben azonban csak arra kíváncsiak, hogy miféle kincsek visszaszolgáltatásáról lenne szó. Régi ügy A harmincéves háború idején, 1648 nyarán kezdődik a történet. Hans Königsmark svéd tábornok, felhasználva a protestánsok seregé­hez átállt császári tiszt, Amost Otto- valsk tájékoztatását, gyors támadást indított Prága ellen. Serege szinte ellenállás nélkül szállta meg a várat, a Kisoldal palotáit, és nyomban ágyúzni kezdte a túlparti óvárost. Közben persze a tábornoknak ar­ra is jutott ideje, hogy megszervezze a kor szokása szerinti zsákmányo­lást. Ami talán éppen azért, mert az óvárosi polgárok rendre visszaver­ték a svédek támadását, a szoká­sosnál is nagyobb mértékű volt. Szeptember 30-án a svédek abba is hagyták a július 26-án kezdett ágyúzást, a sereg zöme Brünn ellen vonult. A hátramaradottak viszont megőrizték az ostrom látszatát, és útnak indították a zsákmányt Stock­holm felé. Leltár szerint Rendezett és előírásokkal szabá­lyozott volt a zsákmányolás, min­denki tudta, mi jár a közkatonának, a tisztnek, a hadvezérnek, és mi jár a királynak. Természetes volt tehát, hogy a prágai várban és a kisoldali Wallenstein-palotában szerzett zsákmányt királyuknak küldték a svédek. II. Rudolf császár, a szenvedé­lyes műgyűjtő kincstárát alaposan megtizedelték, ötven kódex került Stockholmba. Köztük a páratlan, raj­zos-ábrás kabalisztikai útmutató, amelyet az ördög bibliájának nevez­nek. Az 1621-ben leltárba vett 600 festményből viszont 427 került a svéd király tulajdonába. És persze, a császári ékszerek tizenkét leg­szebb darabja. Istenszobrok A zsákmányszedö svédek ugyan­csak elcsodálkozhattak, amikor el­lenségük egykori fővezérének palo­tájába bejutottak, mert hiszen mi, CANENS NIMFA a későbbi utódok is ámulunk: öt udvara, s milyen pompás díszkertje van ennek a palotának! Wallenstein Albert herceg, az osztrák hadvezér ugyanis rendkívül élelmes módon hasznosította a há­borús harácsolásokból szerzett ja­vakat, bár egyébként is gazdag föld- birtokos volt. Palotáját arra a terület­re építette, amelyen korábban 23 polgárház, téglagyár és mészégető - állt, de azok tulajdonjogát olcsón megvásárolhatta a kivégzett cseh nemesek, az emigrációba menekül­tek rokonaitól. A neves, főleg olasz építőmestereket, mint amilyen And­reas Spezza, Niccolo Sebregondi és Baccio Bianco voltak, viszont jól megfizette. Hat év alatt, 1624 és 1630 között, fel is épült a palotája. Még véget sem ért az építkezés, amikor az udvarok és a hatalmas kert díszítését a Prágában letelepe­dett, holland szobrászművészre bíz­ta. Adrien de Vries pedig remekelt: bronzba öntötte harminc antik isten, CAMENÁK NIMFA félisten, nimfa és szatír, valamint a hadvezér kedvenc lovának az alakját, s azokkal díszítette az udva­rokat, a kertet. Az istenszobrokat persze a zsák­mányszedö svédek királyuknak szánták. Ráadásként talán, a szob­rokkal egyidejűleg azonban elküld­ték neki a palota díszterméhez kap­csolódó, három szobában talált, bá­jos, flamand falkárpitokat is. Drottningholms slott Ez a Stockholm melletti királyi kastély neve, ahol a Prágában zsák­mányolt kincseket őrzik. A kastély maga a svéd nagyhatalmi idők re­meke, francia-holland stílusú ba­rokk épület, vagy ahogy ma nevezik: a svéd Versailles, illetve a svéd Schönbrunn. Ám mégsem csak mű­emlék, mert az uralkodó és családja lakja. A Prágából zsákmányolt kódexe­ket a király arany könyvtárszobájá­ban helyezték el, mely rangosabb, díszesebb, mint a fehér könyvtár- szobája. A falkárpitok a 18. század­ban létesített gobelin-szalonba ke­rültek. Wallenstein bronzlova, meg az istenszobrok pedig a többször átrendezett, az ötvenes évek óta barokk jellegű kert díszei. Más, zsákmányolásból szerzett műkincsekkel egyetemben mindezt magángyűjteményként tartják szá­mon. Ennek ellenére minden máso­dik hét szombatján, vasárnapján, 12-16 óráig, a belépődíj kifizetése után, vezető kíséretében - szaba­don megtekinthető. Prágában Érdekes persze, hogy a zsákmá­nyoláskor nem vittek el minden mű­kincset a palotából. Megmaradt, és a háromívű sala terrena, a földszinti, nyitott terem oldalsó szalonjában ma is megtekinthető Wallenstein ked­venc lova - kitömve. Évszázadok múltával, pontosabban: 1914-15- ben, az istenszobrokat is pótolták. Mégpedig olyan formában, hogy az eredetiek lenyomata alapján bronz­ból és műkőből másolatokat készí­tettek. Metrón úgy érkezünk a palotához, hogy a feljáró csarnokában Kalüp- szó nimfa és Odüsszeusz találkozá­sának jelenetét láthatjuk. A lejáró csarnokában pedig Egeriát, a forrá­sok büszke istennőjét, aki Numa Pompilius királynak is csak hosszas könyörgésre adott tanácsot. Az egy­kori lovarda, vagyis a Galéria felé sétálva az éneklő nimfák, Canens és Camenák szoboralakja tűnik elénk, majd Apolló szeretője, Daphné, akit az apja babérfává változtatott... A kertben Kallisztó nimfa, Vénusz, Héra meg a többiek szobra előtt sétálunk el, míg a mesterséges ha­lastó szigetének közepén álló szob­rot meg nem pillantjuk: a sztümpha- loszi mocsár érclábú madarával küzdő Herkulest. Másolatok ugyan ezek a szobrok, de őket szemlélve elkalandozhatunk az ókori rómaiak, görögök hitvilá­gába. Merész kérdés Jobb lenne persze, az eredeti alkotásokat végignézni az ilyen sé­ták alkalmával. És bizony az is érde­kes lenne, ha Wallenstein kitömött lovával szemközt ott állna annak a lónak a bronzba öntött mása is. Csakhát felteheti-e a polgár a szó­lásmondásként ismert merész kér­dést: Hol vette a király a várát? Nem tudom, de talán hamarosan majdcsak megtudjuk, mert előbb vagy utóbb sor kerül a köztársasági elnök svédországi látogatására. Hajdú András Hajdú Endre felvételei A SÍPOLÓ SZATÍR

Next

/
Oldalképek
Tartalom