Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
Amiről nem tudunk, az nincs is? Gombabetegségek és atkák a tüskétlen szederen Gyorskomposzt gyógynövénykivonattal Az angol Miss Burce tagja volt annak a Steiner által alapított egyesületnek, amely kidolgozta a biodinamikus földművelési módszert. Néhány év múlva azonban túl bonyolultnak és kevesek számára hozzáférhetőnek találta a módszert, különösen az aktivátor- anyag készítését. Kivált az egyesületből, és hosszas kísérletezéssel kidolgozta a saját komposzt-aktivátor készítési eljárását. Komposztáláshoz trágyát, kerti maradványokat (gyomokat, füvet, zöldséghulladékot, szalmát, szénát), konyhai hulladékot, tealevelet, kávézaccot használ. Tapasztalatai szerint a napsütés és a szél szárító hatásától védeni kell a komposztot, ezért fák árnyékába, súrú bokrok közé helyezzük el. Legjobb a komposztot szellös konténerben gyűjteni és érlelni, amely fából, szalmával bélelt dróthálóból készülhet. Ha nincs konténerünk, a halmot füves oldalával befelé fordított gyepkockával, szellösen rakott téglával is védhetjük. A halom alapja mindig talaj legyen, hogy a földigiliszták felhúzódhassanak. Az alap közepén kissé magasabb legyen, így nem keletkeznek pangó vizes foltok. Fontos a jó vízelvezetés, ezért ha túl kötött a talaj, mélyítsük ki 15 centiméter mélyen és töltsük fel homokos kőzúzalékkal, arra terítsünk még vékony talajréteget. A komposzt készítése előtt szórjunk a talajra néhány marék faszenet, az leköti a káros gázokat. Ha a komposztálandó anyagunk hosszú, szálas vagy vastagabb, ollóval, kapával, zúzógéppel 5-10 centiméteres darabokra aprítsuk. Keverjük jól össze a száraz részeket a nyirkossal. Feltétlenül legyen benne friss zöld növényi rész, például még fel nem magzott fű, csalán. A kész alapra a megkevert, aprított anyagból körülbelül tízcentis réteget rakjunk. A komposztálandó anyag olyan nyirkos legyen, mint a kinyomott szivacs. A réteget kisujjnyi vastagon terítsük le laza, jó kerti földdel. Ha van marha-, baromfi-, vagy nyúltrágyánk, tegyünk belőle a halomba harminc centiméterenként három ujjnyi réteget. Szintén harminc centiméterenként a rétegeket szórjuk meg mészkőporral. Meszes talajon ezt hagyjuk el, ne növeljük fölöslegesen a talaj amúgy is magas, sok növény számára kedvezőtlen mésztartalmat. A komposztálandó anyagokat folyamatosan rétegezzük. Az elkészült halmot mindig takarjuk (zsákkal, gyékénnyel) és nyomjuk le deszkával. Ha szükséges, folyamatosan nedvesítsük a rakást. A friss zöld növények hatására a halom gyorsan fölmelegszik, majd süpped és hűlni kezd, tehát két-három napon belül folytatni kell építését. Az új rétegbe megint kerüljön friss zöld. Ha a konténer megtelt, fedjük le tíz centiméter vastagon földdel és két-három napi ülepedés után aktiváljuk. Az aktivátor kamilla (Matricaria chamomilla), pitypang (Taraxacum officinalis), macskagyökér (Valeriana officinale) és cickafark (Achillea millefolium) virágából, csalán (Urtica dioica) és mézoldatból (1 rész méz, 3 rész víz) készül. Ha tudunk tejcukrot szerezni, egy kiskanál- nyiban dörzsöljünk szét egy csepp mézet. Ezzel helyettesíthető a mézoldat. A virágokat, leveleket délelőtt kell megszedni és meleg helyen (maximum 35 fokon) gyorsan szárítani. Ha teljesen szárazak, pontjuk, finom drótszitán átrostáljuk és gézzacskóba tesszük. A tölgykérget lereszeljük és átszitáljuk. Mindegyik alkotórészből azonos meny- nyiséget véve - például 1-1 teáskanálnyit - porcelántálban jól összekeverjük és befőttes üvegben tároljuk. Az aktivátor lé készítésekor a befőttesüvegből annyi port vegyünk ki, amennyi egy 50 filléresre ráfér. Ezt fél liter esővízbe tegyük és jó alaposan rázzuk össze, 24 órás állás után kész. Az oldat körülbelül három hétig használható, de minden alkalommal jól fel kell ráznunk, mielőtt kiveszünk belőle. Ha szaga savanyúvá válik, öntsük ki. Két köbméter komposzthoz fél liter aktivátor lé szükséges. A halomba úgy készítsünk lyukakat, hogy alapjuk 15 cm-re legyen a talajtól. A lyukak távolsága egymástól 30-60 cm. Egy-egy lyukba hat evőkanál aktivátort csurgassunk körkörös mozdulattal, majd a lyukakat rostált, száraz talajjal töltsük meg és kissé nyomkodjuk meg, hogy légzsák ne maradjon. Az 50 x 50 cm-es halomba hármas kötésben 3 lyukat, az 1 x 1 méteresbe 5, és a 2 x 2 méteresbe 7 lyukat szükséges készíteni. Ha egy nap alatt raktuk össze a komposztot, megvárjuk, míg jól bemelegszik és kissé megülepszik, utána aktiváljuk (2-8 nap). (Ksz) H a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a i a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a A kertbarátokat - mindenekelőtt a hobbikertészeket - az jellemzi, hogy minden újdonság iránt fokozott érdeklődést tanúsítanak. így van ez egyebek között a tüskétlen szederrel is, melynek meghonosítását - elsősorban a magyarországi tapasztalatokra alapozva - főleg a biológiai kertművelésnek hódoló szinai (Sena) kertbarátok szorgalmazták. Gondolom azért, mert a valóban ízletes gyümölcsöt kínáló növény tulajdonságait ismertető írásokban egyre-másra azt hirdették a szakemberek, hogy a tüskétlen szeded betegségek nem fenyegetik, kártevői nincsenek. Ha ez így van, akkor permetezni sem kell, tehát a tüskétlen szeder a biokertek eszményi növénye lehet. De vajon így van-e? A legfrissebb külföldi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet korántsem ilyen kecsegtető. Azokban az országokban, ahol korábban tért hódított ez a gyümölcsféleség, a termelők már évekkel ezelőtt felfigyeltek a vesszőket és leveleket támadó rozsdabetegség kártételére. Azóta kiderült, hogy a ■ sárgarozsda (Kuehneola albida) tulajdonképpen valamennyi ültetvényben jelen van, csak nem mindenütt figyelnek fel rá, mivel a kártétele általában jelentéktelen. A fertőzésre elsősorban abból lehet következtetni, hogy a termővesszőkón kora tavasszal kisebb-nagyobb, bordó színben játszó dudorok képződnek. Ezek később felrepednek és a kiszóródó citromsárga spórák terjesztik át a fertőzést a lombra. Nyár elején a levelek fonáki részén citromsárga spórabevonat figyelhető meg, amely csapadékos időben nemcsak a termővesszőt, de az új hajtások leveleit is ellepheti. A betegség korai lombhullást okoz, így általában a hajtások sem érnek be tökéletesen. Külföldi tapasztalatok szerint a sárgarozsda réztartalma gombaölő szerekkel féken tartható. Sokkal veszélyesebb az amerikai termelőknek komoly veszteségeket okozó narancsrozsda (Gymnoconia pec- kiana), amely feltehetően a szaporítóanyaggal került be Európába. Aki ismeri a tüneteket, már a telepítés után azonosíthatja a fertőzött növényeket, amelyek visszamaradnak a fejlődésben, megnyurgult vesszőket, kisebb, sárgás leveleket nevelnek. Az új hajtások levelein közvetlenül fakadás után narancssárga spóratestek figyelhetők meg. A fertőzött levelek egymás után elszáradnak, lehullanak, miközben a kihulló spórapor a még ép leveleket is megfertőzi. Júliusra a növények látszólag „kinövik“ a betegséget, a feltűnő tünetek megszűnnek, ám a gomba tovább él a fertőzött hajtásokban. A károsított hajtások vesszővé érnek ugyan, de a következő évben nem hoznak termést. Megtévesztheti a termelőt, hogy a fertőzött növény néhány egészséges hajtást is nevelhet, amelyek kivirágoznak és általában termést is érlelnek. Máskor azért nem figyelnek fel a fertőzésre, mert a gomba évekig elélhet a növényben anélkül, hogy megjelennének a narancssárga spóratelepek. Ilyenkor a tövek csökött növése, bokros „boszorkányseprős“ alakja figyelmeztetheti a termelőt a veszélyre. Nálunk egyelőre nem jelezték a narancsrozsda előfordulását. Talán azért, mert valóban nincs, de az is lehet, hogy csak nem ismerték fel a kertbarátok, mert nem tudták, milyen tünetekkel jár. Tekintve, hogy rokonok-barátok közvetítésével több érdeklődő Magyarországról szerezte be az ültetőanyagot, ahol már szintén azonosították ezt a betegséget, ajánlatos főleg fakadáskor ellenőrizni a házikerti és kerttelepi ültetvények egészségi állapotát. Már csak azért is, mert a narancsrozsda ellen az eddigi ismeretek szerint növényvédő szerekkel nem lehet védekezni. Az egyetlen megoldás, ha a beteg töveket gyökerestül kiássák és megsemmisítik (a gombabetegség hazai azonosítása céljából ajánlatos mintát küldeni a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minősítő Intézet laboratóriumának). A fentiek ismeretében kutatni kezdtem, hogy is állunk a tüskétlen szeder állati eredetű kártevőivel. A Budapesten megjelenő Kertészet és Szőlészet egyik számából megtudtam, hogy a Bernecebaráti Bogyósgyümölcs Termelési Rendszernél már évekkel ezelőtt felfigyeltek a gyümölcsök bogyón belüli, egyenlőtlen érésére. A félig vagy teljesen érett bogyók felületén rendellenesen szí- neződött foltokat találtak, sőt a részterméskék egyenlőtlen érése vagy növekedése következtében több esetben a bogyók deformálódtak is, a húsuk keményebb és íztelenebb volt. Mint ismeretes, a bogyók egyenlőtlen érése természetes élettani folyamat következménye is lehet. Például a málnánál is megfigyelhettük már, hogy olykor a bogyók csúcsa még éretlen, holott az alapi rész már beérett. A termelők gyanúját az ébresztette fel, hogy a tüskétlen szeder bogyóin nem csupán a csúcsi részen találtak ilyen éretlen vagy rosszul fejlett részterméseket. S mi több, hiába késleltették a szedést, ezek a részek később sem értek be. A laboratóriumi vizsgálat során a gyanús bogyókon az Acalitus essigii (korábbi nevén Eriophyes essigii) fajhoz tartozó atkákat találtak. A szabad szemmel nem látható atkák a bogyó részterméseinek alapi részén szívogat- nak. Jó tudni róluk, hogy a vesszők rügyeiben telelnek, az új sarjakat már nyáron megfertőzhetik. Laboratóriumi vizsgálattal főleg szeptemberben mutathatók ki. Elszaporodásuk kényszerérést és minőségromlást okoz. A kártétel megelőzésére virágzás előtt két-három alkalommal célszerű megpermetezni a tüskétlen szedret valamilyen endoszulfát tartalmú készítménnyel, például Thiodannal. (ká) A madagaszkári pálma A Pachypodium nemzetség a me- téngfélék (Apocynaceae) családjába tartozik. A nemzetség 14 fajta és számos változata Namíbia, Angola és Madagaszkár félsivatagjaiban és szavannáin fordul elő. A legtöbb faj orsó vagy palack alakú, ritkán elágazó törzs végén hozza a leveleket. A számos faj és változat közül az. utóbbi években a Pachypodium la- merei terjedt el a kertészeti termesztésben. A növényt érdekes alakja miatt madagaszkári pálmának nevezik. Ez a név azonban nem jelent rokonságot az igazi pálmákkal. M etszés szempontjából különbséget kell tenni a piros- és a fekete ribiszke között. A piros ribiszke termörügyei a vesszők tövében örvösen, az idősebb ágrészeken helyezkednek el, míg a fekete ribiszke termörü- gyeit a vessző egész hosszában és az idősebb ágrészeken fejlődött, egyéves rövid vesszőkön hozza. A fekete ribiszke termőrészei rövid életűek. A már letermett vesz- szők gyakorlatilag kis értékűek, mert ezek a következő évben alig adnak termést. Ezért fontos a tő- sarjak és az idősebb vázrészeken kifejlődött termővesszők évenkénti felújítása, a kiöregedett vázrészek szakaszos cseréje. A telepítés évében a vesszőket 2-4 rügyre metsszük vissza. Az előtörő hajtásokat június végén megválogatjuk, és a legerősebb 4-5 hajtást meghagyjuk. A harmadik év tavaszán az egészséges vesszőket kétharmad részükre visszametsszük. A harmadik évi metszésnél az új vesszőkből 5-7 darabot meghagyunk, a többit tőből eltávolítjuk. A kétéves ágrészeken fejlődött erős vesszőket kissé visszakurtítjuk. A negyedik évben újabb 4-5 A ribiszke metszése W//////////////////////////////W/Ä erős tővesszőt hagyunk meg. A kialakított termőbokrokat az évente fejlődő új ágak és tösarjak hamar elsúrúsítenék, ezért rendszeresen ritkítani és ifjítani kell. A bokrok egyötöd-egyhatod részét kitevő 5-6 éves ágakat - ha azok elöregedtek - kivágjuk a bokorból. Az új tővesszőkből a kivágottakkal azonos számút hagyjunk meg. Óvakodjunk a fekete ribiszke túlzottan erős metszésétől, mert a váz nélküli bokroknak kicsi a termőfelülete. A jól kialakított, fejlett bokron a különböző korú ágakból 4-5-nek kell lenni, azaz 15-20 ágnak minden bokron. A piros ribiszke termörészei túlnyomó többségükben idősebb ágrészeken alakulnak ki, és több évig megtartják termőképességüket. A telepítés évében a vesszőket 4-6 rügyre metsszük vissza. A következő év júniusában az előtörő hajtásokból a 4-5 legerősebbet hagyjuk meg. A második év folyamán az erős növekedésű fajták vesszőit kétharmad részükre vágjuk vissza. A harmadik évben a kétéves részek mellé újabb 3-4 tővesszöt választunk ki, a negyedik évben az újabb erős tövesz- szőkből hagyunk meg 4-5 db-ot. Az így kialakított, a későbbiekben rendszeresen ritkított és ifjított termőbokrok 10-15 éves korukig kielégítő termést adnak. Sz. F. A madagaszkári pálma Madagaszkár déli és délnyugati részén, köves, sziklás talajú félsivatagban él. Orsó alakú szürkészöld törzse a helyi adottságoktól függően 2-6 méter magasra nő meg. A fiatal korban csak 6-8 cm átmérőjű, később azonban 40-60 centimétert is elérő, vége felé keskenyedő törzs felületét sűrűn borítják a szemölcs alakú dudórok. Egy-egy ilyen kiemelkedésből 3 merev, 1,5-2 cm hosszú tövis ered. A 20-25 cm hosszú, 2-3 cm széles, lándzsa alakú fényeszöld levelek mindig a hajtásvégeken képződnek és üstököt alkotnak. Idősebb növényeken a levelek hossza a 40, szélessége pedig a 10 cm-t is elérheti. A levelek között megjelenő virágszáron fejlődnek a 2 centiméteres, a leanderéhez hasonló alakú, fehér virágok. Az első virágzásra akkor számíthatunk, ha a törzs elérte az 1 métert. A törzs évente 6-10 centiméterrel növekedik, ezért nagy türelemre van szükség az első virágok megjelenéséig. A növény a pálmákra emlékeztető megjelenésével virág nélkül is nagyon dekoratív. Igénytelen növény, jól túri a távfűtéses lakások klímáját. A fejlődési időszakban sok napfényt kíván, ezért ilyenkor tegyük az erkélyre, a szabadba vagy déli fekvésű ablak párkányára. Október elejétől az új levelek megjelenéséig, tehát április közepéig nem szabad öntözni. Ekkor vigyük a növényt a lakás kevésbé világos sarkába. A vízhiány miatt a növekedés szünetel, ezért ne tartsunk attól, hogy a fényhiány miatt a hajtásvég elnyurgul. Noha trópusi vidékről származik, télen minden károsodás nélkül, huzamosabb ideig kibírja a 15 fok körüli hőmérsékletet. Május végétől szeptember végéig a szabadban tarthatjuk. Tavasztól, az új levelek megjelenésétől szeptember végéig naponta öntözzük. Tavaszra a növény fokozatosan ledobja a leveleit. A fejlődést elősegíthetjük, ha kéthetente az öntözővízbe egy kevés tápsót, folyékony műtrágyát keverünk. Középkötött, semleges kémhatású talajba ültessük. Megfelelő tápol- datozás mellett elegendő a növényeket 3-4 évenként átültetni. Magvetéssel szaporítjuk. A magok jól csíráznak. A fiatal növényeket az első évben nyugalmi időszak közbeiktatása nélkül neveljük. Újabban nálunk is kapható. N.L.
