Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
» Alig néhány hónap telt el azóta, hogy külügyminiszterünk és az osztrák kancellár ünnepélyes vágással megkezdte annak a szögesdrótakadálynak az eltávolítását, amely évtizedekig elválasztott bennünket Európától. Ezzel elkezdődött az erőszakos elszigetelésünk felszámolása. Ezután pedig szinte szédületes gyorsasággal megindult az önálló csehszlovák külpolitika kialakításának bonyolult folyamata. A prágai várban egymásnak adják a kilincset Európa és a világ számos országának miniszterei, kormányfői, és Václav Havel köztársasági elnök, valamint más vezető politikusaink szinte állandóan úton vannak, egyengetik visszatérésünket Európába. Köztársasági elnökünk az Egyesült Államokban kijelentette: „Nagyon különös időben élünk, amikor a világ arculata, olyan gyorsan változik, hogy ezt semmilyen eddig ismert politikai sebességmérő sem képes követni“. Ez nem irói túlzás, valóban igy van. Évtizedekig a Varsói Szerződés szófogadó tagjai voltunk, nem lehetett önálló külpolitikánk, a moszkvai döntésekre csak bólogathattunk. Ma pedig megtettük az első határozott lépéseket, amelyek már jelzik, hogy országunk érdekeit szem előtt tartva óhajtjuk kialakítani kapcsolatainkat a világ országaival. Ezt bizonyítják az eredményes tárgyalások a szovjet csapatok kivonásáról. Izraellel is felújítottuk a diplomáciai kapcsolatokat, noha több arab országban ezt hűvösen fogadták. Pedig mi mindenkivel barátságra törekszünk. Ezt bizonyítja, hogy felajánlottuk közvetitókészségünket a közel- keleti konfliktus rendezésében. De bizonyítja új külpolitikai törekvésünket a dalai láma magánlátogatása is, amely hivatalos tiltakozást váltott ki Pekingben. Azonban határozottságunk józanabb belátásra kényszeríti azokat, akik nehezen értik meg, hogy Csehszlovákia önállóan dönt arról, hogy kivel tárgyal, kivel köt szerződéseket. Az első figyelemre méltó elhatározások közé sorolhatjuk II. János Pál pápa meghívását is. Köztársasági elnökünk Amerikában felvázolta külpolitikánk főbb célkitűzéseit és irányvonalát, amelyet nagy érdeklődéssel fogadott a világ közvéleménye. Mindezek csupán kezdeti lépések, amelyeket remélhetőleg ugyanilyen dinamikával követnek a többiek is. Miközben Kelet-Európa országai kitörnek elszigeteltségükből és a demokrácia megteremtésén fáradoznak, tizenkét nyugateurópai ország az elmúlt 33 év alatt megteremtette egy olyan integráció alapjait, amit nehéz lesz utolérni. Míg nálunk a testvéri internacionalista kapcsolatokról szónokultunk, a gazdasági nehézségek egyre bonyolultabbá tették az annyira óhajtott jó viszonyt, addig Nyugat-Európában kéznyújtásnyira került a határok országokat elválasztó szerepének megszűnése, az európai ház megteremtése. Úgy tűnik, ott már felrakták a falakat, mi pedig még csak az alapozással bajlódunk. Köztársasági elnökünk amerikai látogatása jelzi: kitárul előttünk a világ. Nyugatnak, keletnek, délnek, északnak egyaránt. Reméljük, egyre több országgal szűnik meg a vízumkényszer és a következő nyáron nagyon sokan kelnek útra, hogy meglátogassák ismerőseiket, hogy jobban megismerjék azt a világot, amelytől annyi mindent szeretnénk megtanulni. A valutagondok ugyan még bántóan hatnak és a kormánynak meg kell oldania számos gazdasági problémát is, azonban egyre világosabban látszik az alagút vége: Európa. „Csehszlovákia visszatér Európába. Ezt a politikai és gazdasági visszatérést, saját érdekében és az átfogó érdekek szempontjából is egyeztetni akarja a többi visszatérővel, mindenekelőtt szomszédaival, a lengyelekkel és magyarokkal“ - mondotta Václav Havel Washingtonban, az amerikai Kongresszus és szenátus együttes ülésén. Számomra ez a mondat igen fontos és biztató. Mint csehszlovákiai magyar remélem, hogy a konkrét tartalom nemzetiségi kultúránk kivirágzását és népeink demokratikus alapokon nyugvó együttélését szolgálja majd, ahol a határok is elvesztik elválasztó szerepüket. Úgy, mint Nyugat-Európában. Szűcs Béla Kitárul előttünk a nagyvilág VÁCLAV HAVEL GEORGE BUSH
