Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-16 / 7. szám

JARMILA HOLANOVÁ Mire jó a torokgyulladás? Fekszem az ágyban, orromon és homlokomon izzadtságcsep- pek, nyakam körül piros kendő. Beteg vagyok. Tüzelő fülemet a hűvös párnára szorítom, és fél szemmel annak a könyvnek a borítóját nézem, amelyből anyukám nemrég olvasott ne­kem. Emlékezetemben megele­venedik az az utca, ahol az egyik üzlet feliratából valahová elcsa- vargott egy apró ékezet, és ezért mindenki cipót ment venni a ci­pőüzletbe. De szerencsére a vessző meggondolta magát, és visszament a helyére. Nagy kár, hogy én nem bújhatok bele abba a könyvbe, mivel én egy hangot vesztettem el. Tulajdon­képpen nem veszett el, mert nem is volt meg soha. Az én hangom egyszerűen elcsatan­golt valahová. Bizonyára valaki­nek kettő is van belőle, nekem meg egy sincs. Még azt sem tudom megmondani, mi a ne­vem. Anyukám Fájának hív, de akármit csinálok, nekem mindig Tája csúszik ki a számon. Ha a mama rám kakukkok kakukk, azt trombitálom vissza, hogy ta- tutt. Ez bizony rettenetes dolog. Jajjaj, anyukám doktor nénit hívott hozzám. Brrr, megint meg­vizsgál azzal a hideg hallgató­csővel, hogy nem hörgök-e. És biztosan nem kerülöm el a leg­rosszabbat sem. Zsupsz, a fala­pocska a torkomra csúszik és megnézi a mandulámat.-Á-á-á-á-á! A doktor néni minden oldalról megnézi a gyulladást, amely állí­tólag a torkomba telepedett. Jó kövér gyulladás lehet, mert el­foglalja az egész torkomat, alig hagy egy kis helyet a táplálko­zásra. A lapocska még mindig a nyelvemet szorítja, és a doktor néni tovább kutat.- Hogy hívnak tulajdonkép­pen, kis beteg? No már csak ez hiányzott!- Fája. _ Na de ilyet! Jól hallottam? Ez Pingvinek A pingvinek 17 fajtáját ismer­jük, mindegyik nagyon távol áll a többi madárfajtól. Teljesen alkal­mazkodtak a vízi életmódhoz, sokkal szorosabb a kapcsola­tuk a vízzel, mint bármelyik más tengeri madárnak. Halakkal, tin­tahalakkal és tengeri rákokkal táplálkoznak, amelyekre víz alá bukva vadásznak, s eközben húsz méterre, sót annál mé­lyebbre is merülnek. Nem a ví­zen, hanem a vízben úsznak. Mégpedig úgy, hogy szárnyaik egész felületével eveznek. Úszóhártyás tömzsi lábaikkal kormányozzák a testüket, ame­lyek tökéletesebb eszközül szol­gálnak erre a célra, mint a fark­tollak. A pingvinszárny sokkal jobban is hasonlít a hal vagy a delfin uszonyára, mint a mada­rak szárnyára. Még a színezetük is a vízi élet követelményeihez igazodik. Az összes faj háti olda­la sötét, míg testáljuk tiszta fe­hér. így alulról a fénnyel szem­ben sem zsákmányaik, sem el­lenségeik nem láthatják őket. A pingvinek telepesen fészkelő madarak, egy-egy telepen gyak­ran több ezer madár is él, mégis a pingvinek „személyesen isme­rik“ párjukat, szomszédaikat. A pingvinek csak a déli félte­kén élnek, de annak nemcsak Gondolkodom, tehát... nem Tája, hanem Fája volt. A doktor néni összecsomagolja felszerelését, és közben el­mondja anyukámnak, hogy mi is a bajom. Egyikük sem sejti, hogy óriási felfedezésemtől szívem egészen a gyulladásos torkom­ban dobog. Megpróbálok né­hányszor kakukkolni, de csak ta- tutt sikerül. Ekkor ujjamat óvato­san a nyelvemre teszem, oda, ahol nemrég még a doktor néni pálcikája volt. No Fája, most mu­tasd meg, hogy csinál a kakukk!- Fakukk!- Újé! Hurrá! Megvan! Megta­láltam végre az én elvesztett k hangomat. Biztosan már jó ideje itt bujkált a torkomban.- Fuj, Fája! Veszed ki az ujjad a szádból! - szól rám a mama.- De anyu! Ide figyelj mit tu­dok! Fo-ko-ko-ko! Fu-ku-ku-ku! - húzom ki nyálas ujjamat a számból győzelemittasan, és anyukám most először hallhatta, hogy már nem tatuttolok, ha­nem kakukkotok. Méghozzá mi­lyen szépen! Mondja még valaki, hogy a to­rokgyulladás semmire sem jó. Orel Évá fordítása a hideg zónáját népesítik be. A szorosabban vett Déli-sarkon csak két faj él, a többiek általá­ban mérsékeltebb éghajlatú szé­lességek alatt tenyésznek. Ke­vesen tudják, hogy a legtöbb pingvinfaj a szubtrópuson költ, sőt egy faj az Egyenlítő vidékén is honos. Tavasz közeledtével ezek a különös madarak hosszú Ián-' cokban vándorolnak a jégen ősi fészkelöhelyeikre. Kacsázó lép­tekkel menetelnek, gyakran ha­sukon csúszva siklanak, s köz­ben szárnyaikkal lökik magukat. Ha két ilyen vándorcsapat talál­kozik, percekre megállnak, és üdvözlő hangokat hallatnak. Fészkelőhelyükön sok apró kő­ből építik a fészket, és azt gon­dosan őrzik, mivel a szomszé­dok előszeretettel lopkodják a köveket. A tojók leginkább egy, ritkábban két fehér tojást tojnak, amelyet felváltva a hímmel költe­nek ki. Ha kikelnek a fiókák, élelmezésükről is közösen gon­doskodnak. j p ★ ☆ ★ □ ☆ □ O ☆ ★ A A ■ □ ■ ☆ A ■ A ★ • o • ☆ ■ A ★ □ ★ ★ o □ ☆ ☆ ★ A T ☆ O A ■ ■ ☆ ■ O □ • T ☆ ■ □ □ ★ 0 ☆ ★ A ■ ★ ★ O • ★ ▼ ☆ ■ A ▼ ☆ T • ★ ■ ■ ▼ A ★ ☆ ■ ★ ☆ ★ ■ ▼ ☆ ★ 0 ☆ • □ ▼ ■ A T □ ■ A □ 0 ■ □ ★ □ • ★ ☆ ▼ ☆ • ★ ☆ ☆ • ■ 0 ☆ ■ • ★ O -it □ A ■ A A ■ B □ • ★ T ☆ ★ O ★ A T ☆ *• ■ ► □ • ☆ T B O □ O B O o ☆ Ttít ★ ■ TG • ★ ☆ B A ★ ☆ o B □ A ★ □ T AB ★ □ ☆ A BT ★ O □ ■ AT ★ o TO □ <l ■ ★ B T* B A ☆ • Elkél a segítség Mint látod, Döme bácsi nagy gondban van, mert nem tudja, mit kezdjen a táblá­val, amelyen jobbol­dalt és alul minden­féle számok látha­tók. Pedig a dolog nagyon is egyszerű: az üres négyzetbe számokat kell írni, mégpedig úgy, hogy vízszintesen is, füg­gőlegesen is meg­feleljen az összeg a végeredménynek! Nos hogyan segí­tesz Döme bácsi­nak, hogyan töltőd ki a tálbát? 18 7 8 ii I4 14 16 A \ c ü M » 25 c E o> £ Q. c 3 e •o 8. 22 -S’ (0 Je a ­« B) «'S aE Si <0 Q) JC 7) o E Is 8 4 V) TO 3 *- ■C C •O ° •5, 8* 2 1 •o O) 'TO Q) | 8 P O TO 'O .5 'O fc c Q> w 2= m «a N «O Q.3 «> S c (3 >0 W 22 LU Je fc £ 'í S S to 2 : MEGFEJTÉS: A február 2-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 16-os számú rész; telhetetlen, tehetetlen: Nyertesek: Csicsó Klára, Ekecs; Kacsik Mária, Bodrog; Juhász Terézia Boglárka, Feled; Molnár Magda; Rimaszécs; Gubik László, Kéty. Nagy uralkodók III. András, az utolsó aranyágacska (1265-1301) III. András (vagy III. Endre) IV. Béla el nem ismert mostohatestvérének volt a fia, akit gyámja, Alberto Morosini hozott Velen­céből, szülővárosából Magyarországra, hogy fejére illesszék a koronát. III. And­rást azonban sem a pápa sem a német császár nem akarta elismerni, viszont a magyar főuraknak nagyon megfelelt volna egy erős támogató nélküli király. 1290-ben a magyar trónra bejelentette igényét a Habsburg-család is. Habsburg Rudolf azon a cimen követelte Magyaror­szágot fia, Albert osztrák és stájer herceg számára, hogy 1241-ben a tatár veszede­lem idején a tehetetlen IV. Béla felajánlot­ta az országot II. Frigyes német császár­nak. Rudolfot nem nagyon izgatta az a tény, hogy Frigyes semmilyen segítsé­get nem nyújtott Bélának. A pápa viszont a magyar trónra a nápolyi An/ou-család sarját szerette volna azon a jogcímen, hogy IV. Béla unokája, Mária (V. István lánya) II. Fároly nápolyi király felesége volt. A trónkövetelők okozta zűrzavarban a magyar egyházi és Világi főurak akarata érvényesült: Ladomér esztergomi érsek - a pápa tudtabnélkül - 1290-ben Andrást királlyá koronázta. Andrást támogatták a nagyhatalmú Csákok is. A Vágújhelyen született Szántó György Aranyágacska című történelmi regényében így írja le a magyar hatalmasságok hitvallását a ki­rály mellett: „De Csák Domonkos fia, Péter is közbeszólt most, és Endre az ő beszédéből kiérezte, hogy a nemzetségi urak egy akarattal mögötte állanak, akár a papság ellenében is, mert a testőrök kapitánya illedelmesen szót kérve higgad­tan és megfontoltan mondta:- Magyarország te vagy és mi va­gyunk, felséges király úr. Ha anyja révén van is Árpád-vér Martéit Fárolyban, ha százszor nyestprémes magyar ruhában jár is, hármas halmot vésetve pajzsára az Anjou-lilliomok mellé, ő ide a lábát soha be nem teszi. Miként te is hasztalan jöttél László életében. Mert akinék a fejét a ko­rona illette, az király itt az egész világ ellenében is. Ezért sem a Szentszék, sem a guelfek nem tehetnek ellene, míg élet­ben vagy.“ III. András, hogy hatalmát megszilárdít­sa, első felesége, Fennena lengyel her­cegnő halála után feleségül vette Habs­burg Albert lányát, Ágnest. Ez azonban már nem tetszett a Csákoknak. Megpró­bálta András megszerezni a pápa támo­gatását is, aki azonban kitartott az Anjouk mellett. András mögött Velence állt. A Csákok közül a leghíresebb Csák Máté majdnem az egész észak-nyugati felvidé­ket uralma alatt tartotta. Hívei fejedelem­nek szólították. A trencséni várban fényes udvartartást vezetett, pénzt veretett, erős hadserege volt. III. András megválasztása után biztosította a nemesi szabadságjo­gok tiszteletét, támogatta a nemesi vár­megyét. Szembeszállt Habsburg Albert hódításaival, Bécs alatt meg is verte Al- bertot. A győzelem után azonban a nyu­gat-magyarországi várak egy részét le­bontották, így a Kőszegiek is elpártoltak Andrástól, az Anjoukhoz csatlakoztak. Egy felkelésük alkalmával a királyt is fog­lyul ejtették. András belátva saját gyenge­III. András (Júlia Ferlet’áková reprodukciója) ségét, országa egy részének irányítását anyjára bízta, akit támogatni Magyaror­szágra jött Alberto Morosini. A Csákok és a Kőszegiek után a magyar egyház támo­gatását is elvesztette András, amikor meghalt Ladomér esztergomi érsek. An­nak utóda az Anjoukat kívánta a magyar trónra, immár Fároly Róbertét. Második házasságában Andrásnak nem született gyermeke. Ágnes „szent életet élt“, utóbb kolostorba is vonult. 1300 nyarán az Anjouk dalmáciai hívei döntésre akarták vinni a magyar trónkér­dést. Katonai kísérettel Károly Róbert Spalatóba (a mai Split) érkezett, majd 1301 elején Zágrábig jutott. Január 14-én a bu­dai várban váratlanul elhunyt III. András. A történettudomány vitatja, hogy megmér­gezték volna, de az írói fantáziának nem szabhatunk gátat. Szántó György így látja a tragédiát: ,,A beszéd százféle ágon indult meg száz­felé. Sokszor meg tovább ágazódott szét, sokszor összefolyt és mindjobban, mintha egybe akarna torkollni, és neki duzzadva egy cél felé hömpölyögne.- Ezt hát elvégezték az Anjouk szaká­csai. • - El. Nincs még egy fél éve, hogy az anyjával végeztek szegénynek, most meg már ő volt a soron... és szégyentelenül sírtak... És akkor ráeszméltek mindannyi­an, hogy nem Endrét siratták, akkor ki­bontakozott előttük egy nagy vándorút halvány emléke, egy országfoglalás tér­képe, három évszázad harca.“ III. Andrással férfiágon 1301-ben kihalt az Árpád-ház. Magyarországon 1301 és 1308 között király nélküli korszak volt, majd a trónra az Anjou-család örökösei kerültek. KOVÁCS TIBOR i90.ll.16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom