Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-16 / 7. szám
MOLNÁR JÁNOS FELVÉTELE Hetekkel ezelőtt, a Csemadok valamelyik helyi szervezetének évzáró taggyűlésén hallottam ezt a szerintem találó kérdést. Természetes, hogy a november 17-ét követő belpolitikai hullámverés nemzetiségi kulturális életünket sem kerülte el, életbevágóan fontos volt az őszinte egyént és intézményes önvizsgálat. Főleg tavaly, az év vége felé a jogos kritikákat és a túlzó, esetenként elfogult véleményeket olvasva, hallva többen úgy értelmezték, hogy a Csemadok olyan pergőtűzbe került, amely már a létét veszélyezteti. El is hangoztak olyan vélemények, amelyek nem csupán a szövetségen belüli posztsztálinista szervezeti felépítés és a hierarchizálás felszámolását, hanem a szövetség megszüntetését javasolták-követelték. Aztán a Csemadok december 6-i rendkívüli KB-ülését követően, s főleg az évzárók és a mostani járási konferenciák során sokakban erősödött a meggyőződés, hogy a nemzetiségi kulturális szövetség tisztítólalta. Igaz, e téren is differenciálni kell. Kik, mikor, miként és milyen szinten. Sarkosan fogalmazva az énekkarok évtizedek óta nem csasztuskákat énekeltek, az amatőr színjátszók nem csupán operetteket és szocreál fércműveket vittek színre, népitáncosaink nem forradalmi baletteket adtak elő. S aki ott volt, feledheti-e a Jókai-napok légkörét a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad, a Fókusz, a Szép Szó és más együttesek fellépéseit? Ezek az esték, ezek a rendezvények az együttgondolkodást, adott helyzetben a másként gondolkodást, az erkölcsi tartást erősítették. S nem feledkezhetünk meg a közművelődési klubokról sem, amelyek a klubtagság értékrendjét, világlátását, a közösség iránti felelősségérzetét formálták. Szólni kellene a Fábry-napokról, a nyelvművelő mozgalomról, a-néprajzkutató és nyelvjárásgyűjtő munkáról, a hagyománylrzés más módtűzben szabadul meg negyven év terhétől, bűneitől. Ez a tisztítótűz voltaképpen az öntisztulás fájdalmas’ ám szükséges folyamata. Az életképesség próbája, amely hozzásegíthet a tisztánlátáshoz. Tisztánlátás? Nemzetiségi szellemi életünkben minduntalan rádöbbenünk a tudományos munkák, elemzések egyre szorongatóbb hiányára. Nincs hét évtizedet átfogó irodalomtörténetünk. Az elmúlt negyven év nemzetiségi színjátszásáról sem látott napvilágot tudományos igényű elemzés. A Csemadok tevékenységéről is csupán alkalmi kiadványokban, folyóiratokban, újságokban olvashatunk többnyire szubjektív és felszínes véleményeket. Emiatt akár egy rövid újságcikk is csupán tapasztalati elemekre, szubjektív meglátásokra épülhet. Az teljesen világos, hogy a Cse- madokot az állampárt hozta létre, saját igényeinek, ideológiájának megfelelően formálta, irányította. Kétségtelen az is, hogy a szövetség vezető szervei alapjában véve legtöbbször ezt a pártot szolgálták, nemritkán kiszolgálták. Korszaka, embere válogatta, miképpen. Egyszer visszafogottan - néhanapján, nem túl gyakran, a tagság erkölcsi erejére támaszkodva, szembe is szegülve a nemzetiségi létünket fenyegető próbálkozásokkal -, máskor viszonftúlteljesítve, túllihegve az elvárásokat. Minderre gondolva mondták többen is az említett tanácskozásokon: a fürdővíz zavaros, piszkos. Csak egy tisztességes megoldás 'van. Ki kell önteni. És meggyőződéssel tették hozzá: a Csemadok viszont jobb sorsra érdemes. Mert a Csemadok nemzetiségi, a nemzeti kultúra szolgálatát is váljáról. Amelyek olykor ösztönösnek, túlideologizáltnak, néha meg- mosolyogtatóan; vagy bosszantóan dilettánsnak tűnhettek, elsősorban a rossz szervezés miatt, ám így is fontos szellemi, tárgyi értékeket mentettek meg az enyészettől. Ezek is tények, amelyek azt igazolják, hogy a kétségtelen tévedések, mulasztások ellenére a Csemadok is részt vállalt azonosságtudatunk megőrzésében, nemzeti kultúránk ápolásában. Az elmúlt napokban felbukkantak olyan vélemények is, amelyek szerint a Csemadok mai vezetése kivár, lassan cselekszik. Mások föltették a kérdést: miért nem lett párt a Csemadok? A gyorsan zajló események sok kételyt eloszlattak, több kérdésre már választ is adtak. Egy dolog teljesen nyilvánvaló: milyen demokrácia lenne az, ha a vezetés döntene hatalmi szóval a szövetség programjáról, arculatáról? A Csemadok mai vezetése érthetően ragaszkodik a december 6-án közzétett programnyilatkozatához: minden lényeges kérdésről döntsön a tagság. Manapság az időtényező fölöttébb fontos, mégis az öntisztuláshoz némi idő kell. Az évzáró taggyűlések. a járási konferenciák alkotó vitái is jelzik azt, amit a rövidesen sorra kerülő rendkívüli közgyűlés, az ott elfogadott két alapvető dokumentum, az új Alapszabály és a program egyértelművé tehet. Jelesül azt, hogy a gyökeresen megújult Cse- madoknak önálló és nyitott társadalmi érdekvédelmi és kutyurális szervezetként az állampolgári kezdeményezésekkel és szellemi mozgalmakkal együtt kellő erkölcsi súlya, létjogosultsága lesz társadalmi és nemzetiségi életünkben. SZILVÁSSY JÓZSEF GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELEI (5)
