Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-09 / 6. szám

* r SZERKESZTI: TALLÓSI BÉLA Apám nem szereti, ha újságolva­sás közben zavarom. De én mindig megfeledkezem róla, mert nagyon szeretek beszélgetni vele. Hiszen ő az én egyetlen papám! Egyszer éppen ott ült, és újságot olvasott, anya pedig a gallért varrta fel a kabátomra.-Apa, tudod-e azt - szólaltam meg -, hogy hány Azovi-tengert le­het belegyömöszölni a Bajkál-tóba?- Ne zavarj!.... - felelte.- Kilencvenkettöt! Remek, ugye?- Remek - mondta. - Ne zavarj, rendben van? És tovább olvasott.- Ismered El Greco festőművészt? - próbálkoztam újra. Apa bólintott. Én meg rákér­deztem:- A valódi neve: Doménikosz Zeo­I tokópulosz! Merthogy Kréta szigeté­ről való görög volt. Kréta pedig Gö­rögország része. Hát ezért adták az El Greco nevet a spanyolok a festő­nek!... Érdekes. A kréta meg rendkí­vül finom porrá hull szét! Apám rámszólt:- Legalább egy kicsit maradj csöndben! Legalább öt percig... De nekem annyi mondanivalóm volt apa számára, hogy nem tudtam türtőztetni magam. Kikívánkozott be­lőlem a sok újság, mert nagyon sok volt. Ha kevesebb lett volna, akkor ta­lán könnyebben elviselem, és hall­gattam volna, de annyi volt, hogy nem bírtam magammal.- Papa! - mondtam. - Te nem tudod a legfontosabb újságot: a Nagy-Szunda-szigeteken kis biva­lyok élnek. Törpebivalyok, apa. Ken- tusz a nevük. Egy ilyen kentuszt bőröndben is el lehet hozni! I- Valóban? - kérdezte apa. - Hát ez csoda! Engedd, hogy nyugodtan elolvassam az újságot, jó?- Olvasd, olvasd - mondtam én olvasd csak, kérlek! Tudod apa, eszerint nálunk a folyosón egy egész csordányi ilyen bivaly legelhetne!... Remek, ugye?- Remek - mondta apa. - Elhall­gatsz végre?- A nap pedig nem az ég közepén van - jelentettem ki hanem oldalt! - Lehetetlen - így apa. -Szavamra mondom, oldalt áll! Hiszen oldalról tűz a legesiegjobban. Apa fátyolos tekintettel nézett rám. Azután a szeme kitisztult, és így szólt anyához:- Hol szedi fel mindezt? Honnan? Mikor? Anya mosolygott.- Mai gyerek. Olvas, rádiót hallgat. Nézi a tévét. Meg előadásokra jár. Miért, mit gondoltál?- Csodálatos - mondta apa - és megint az újságjába temetkezett.- Mi az, ami ennyire érdekel?- kérdezte anya.-Afrika - felelte apa. Hogy for­rong! Vége a gyarmati rendszernek!- Még nincsen vége! - jegyeztem meg.- Micsoda? - kérdezte apa. Átmásztam az újságja alatt, és elé­be álltam.- Még vannak függő országok- mondtam. - Még sok függő ország van. Tucatnál is több sínylődik még. VIKTOR DRAGUNSZKIJ- Te nem is kisfiú vagy - mondta apa. - Nem bizony. Hanem profesz- szor. Valóságos doktor... Hm, bot­csinálta doktor! Nevetett, és anya is vele együtt nevetett.-Jól van, Gyenyiszka - mondta anya. - Eredj sétálni! Én elindultam, és a folyosóról megkérdeztem:- Anya, mi az a botcsinálta dok­tor? Először hallom ezt a kifejezést. Z. NÉMETH ISTVÁN Fehér szánkón jött a tél Két szép csikó húzta A ropogós friss havon Falunk körülcsúszta Benézett az ablakon Mit csinálunk éppen Itt volt az az alkalom Hogy őt jól megnézzem Fehér hajú aggastyán Jégcsap a szakálla Nyár a felesége Tavasz a kislánya Apa gúnyolódott velem? Ez sértő? Anya azonban így felelt:- Ugyan, cseppet sem sértő. Apa talán sértegetni szokott téged? Ép­pen fordítva: megdicsért! Megnyugodva indultam útnak. A lépcsőn pedig eszembe jutott, hogy meg kell látogatnom Aljonkát, mert mindenki azt mondja, hogy be­teg, és semmit sem eszik. Elmentem hát Aljonkához. Egy bácsi volt éppen náluk. Az asztalnál ült, és Aljonka mamájával beszélgetett. Aljonka pe­dig a díványon feküdt. Amikor észrevett, mindjárt felkiál­tott:- Gyenyiszka van itt! Hahó! Én udvariasan mondtam:- Jó napot kívánok! Mit kiabálsz, mint a bolond? Leültem mellé a díványra. A bácsi pedig felkelt, és így szólt:-Tehát minden világos! Levegő, levegő és megint csak levegő. Hi­szen ez a kislány makkegészséges! Azonnal megértettem, hogy a bá­csi orvos. Aljonka mamája igy felelt:-Köszönöm, professzor úr! Na­gyon köszönöm! A bácsi nyilván olyan jó doktor volt, hogy mindent tudott, ezért ne­vezték professzornak.- Viszontlátásra, Aljonka, gyó­gyulj meg! A kislány elpimIL kidugta a nyel­vét, a fal felé fordult, és úgy suttogta:- Viszontlátásra! A doktor megsimogatta a fejét, azután felém fordult.- Hát magát hogy hívják, fia­talember? Milyen nagyszerű ember: magá­zott!- Gyenyisz Korabljov vagyok! - válaszoltam. - Hát a bácsi ki­csoda? A doktor megfogta a kezem nagy, lágy, fehér kezével. Csodálkoztam is, hogy milyen lágy a keze. Akár a se­lyem. És egész lényéből olyan jó tisztaságszag áradt. Megrázta a ke­zem, és igy szólt:- Én Vaszillj Vasziljevics Szerge- jev professzor vagyok.- Doktor tetszik lenni? - kérdez­tem. - Botcsinálta doktor? Aljonka mamája összecsapta a kezét. A professzor pedig elpirult és köhögni kezdett. És mind a ketten kimentek a szobából. Nekem úgy tetszett, mintha nem is mentek vol­na, hanem inkább kiszaladtak. És még az is derengett, hogy valami rosszat mondtam. Igazán nem tu­dom. Talán a botcsinálta doktor mégsem dicséret. Gellért György fordítása Nagy uralkodók V.,BÉLA, A MÁSODIK HONALAPÍTÓ (1206-1270) Í IV. Béla ti. András (vagy II. End­re) és Gertrúd királyné másodszü­lött gyermeke volt. Ezt az uralko­dópárt bizonyára mindenki ismeri Katona József Bánk bán című drá­májából. Gertrúd az Adriai-tenger északi részén levő Isztria és Krajna őr- grófjának, valamint Dalmácia és Horvátország hercegének, Ber- toldnak a lánya volt. A német­római császár alattvalója volt, őr- ( grófságát Merániának nevezték. Gertrúdot 1213-ban leszúrták a magyar országnagyok (Péter is­pán, Bánk bán és veje Simon), mert a királyné igen „bőkezű és szívélyes“ volt a rokonai és német alattvalói iránt. A gyermek Bélát nagyon megviselte az édesanyja ellen elkövetett merénylet. Felnőtt korában is gyakran emlegette. II. András uralkodása idején a királyi birtokok (elaprózódása és a nagybirtok erősödése következ­tében gyengült a királyi hatalom, a tetőpontjára hágott a feudális anarchia, a feudális széttagoltság. 1222-ben II. András kiadta az Aranybullát, amelyben megtiltotta egész vármegyék eladományozá- sát, biztosította a középnemesség végrendelkezési jogát és azt, hogy az ország határán kívül nem köte­lesek harcolni. Az Aranybulla 31. pontja kimondta, hogy ha a király megsérti a megfogalmazott törvé­nyeket, a fóuraknak jogukban áll ellenállni (ellenállási jog). II. And­rás idejében fia, Béla herceg elő­ször Szlavónia, Horvátország és Dalmácia hercege, majd Erdély uraként vette ki részét az ország irányításából. András 1235-ben meghalt. IV. Bélának nem volt ellenlábasa a trón megszerzésében. Uralkodá­sa kezdetén leszámolt apja hívei­vel, akik - szerinte - korábban ellentétet szítottak közötte és II. András között, majd megkezdte a királyi birtokok visszaszerzését. Politikai lépései a feudális anar­chia megfékezését célozták meg. Természetesen a föurak koránt­sem voltak elégedettek a királlyal. Fokozta az elégedetlenséget, hogy Béla befogadta a Kötöny ve­zette kunokat, akik a tatárok elől menekülve kértek bebocsátást az országba. Az ázsiai Góbi-sivatag legelőin pásztorkodó mongol tatár törzse­ket 1207-ben Dzsingisz kán egye­sítette uralma alatt, majd hódítani kezdett nyugat felé. Hamarosan IV. Béla képe egy 17. századi réz­metszet alapján (Júlia Ferlot'áková reprodukciója) elfoglalták a Volga-vidéket, ahol IV. Béla megbízásából két domo- kos szerzetes, Julianus és Bernát barát az ázsiai magyarokat keres­ték. Julianus állítólag beszélt is velük, de sok időt nem tölthetett távoli rokonaival, sietett haza Bé­lának megvinni a veszedelem hí­rét. (Kodolányi János Julianus ba­rát címmel regényt írt a szerzete­sek utazásáról.) Az ázsiai magyarokat, a többi • • A TENGERI REMETERÁK, amely sok nép étlapján szerepel Ínyenc­ségként, igen védtelen jószág. Ezért segítenie kell magán. Ezt egyrészt úgy teszi, hogy a hátával bebújik egy üres csigaházba, amely várként védi, másrészt testőrt szerződtet: a csigaház tetejére egy tengeri rózsát csalo­gat, amely csípős csalánnyúlványaival Igen hatékonyan távol tartja az ellenséget. A tengeri rózsa pedig felszedegeti azt az ennivalót, amelyet a jól vadászó rák evés közben elejt. 0 0 AZ ÁLLATOK JELENTŐS RÉSZE úgy kerüli el a társaival való fölösleges torzsalkodást, hogy egyszerűen kisajátít egy akkora földdara­bot, amekkora saját maga és családja fenntartását biztosítja. Ez a terület például az igazán nem nagy alpesi mormotáknál elérheti akár a két négyzetkilométert Is. S úgy hozzák társaik tudomására, hogy meddig tart a territóriumuk, hogy a hím a család föld alatti lakóhelye körüli területen a köveket és más kiemelkedő tárgyakat bekeni a szeme és a füle között lévő mirigy tartós szagú váladékával. Az irodalom gyöngyszemei sorozat kilencedik részét köz­vetíti a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása február 13-án az iskolások műsorában. Az adásban a novellával és a karco­lattal foglalkoznak. Az elbeszélés és a karcolat bemutatásá­val világítanak rá a műfaji sajátosságokra is. Gondolkodom, tehát... Kettő azonos A tizenhat mező közül csak kettőben vannak azonos ábrák. Melyik ez a kettő? Összeg 0 1 „ä., ä. K W *© E # # ☆ * © © * S# 2 E * ☆ E ☆ E ** E 3 ☆ ♦ * E ® (a ©* @ * Iá * e ☆ * &<D> B * * ☆ ezd! MEGFEJTÉS A január 26-i számunkban kö­zölt feladat megfejtése: a pulton balról a negyedik cserép. Nyerte­sek: Lázár Zsuzsa, Fülek; ifj. Jó­ba Nándor, Bátorkeszi; Skerlecz Mária, Ipolyság: Piskó Krisztián, Csúz; Sütő Ilona, Kéménd. Mennyi az ábrán látható szá­mok összege? volgai néppel, a tatárok leigázták, majd 1240-ben bevették Kijevet. IV. Béla a háborús veszély jeléül az országban körbehordoztatta a véres kardot, de a föurak nem vették komolyan a harcba hívó jelet. Várták a király bukását. Csak Kötöny vezér fejvesztése esetén tettek Ígéretet a csatlakozásra. Kötönyt megölték, így a befogadott kunok is a magyarok ellen fordul­tak. A föurak megölték azokat a ta­tár követeket is, akik a kunok ki­adására szólították fel a magyar királyt. Egy hónap múlva Batu kán ve­zetésével a tatárok a Vereckei- szoroson keresztül az ország bel­sejébe nyomultak. Dél felöl Kadán tatárjai megszállták Erdélyt, Len­gyelország felől pedig egy újabb sereg özönlötte el az országot. 1241. április 11-én találkozott a mintegy félmilliós magyar sereg az egyesített tatár hódítókkal a Ti­sza és a Sajó torkolatánál fekvő Muhi mellett. A magyarok veresé­get szenvedtek. A király sok hú embere a csatatéren lelte halálát, ö maga is csak nagy nehezen tudott elmenekülni a nyugati határ felé. Nyitrán, Pozsonyban, majd Hainburgban Frigyes osztrák her­cegnél talált menedéket, aki azon­ban elfogatta, és csak rengeteg ezüstpénzért és három megye zá­logáért engedte szabadon . A tehe­tetlen király mindenbe beleegye­zett. Segítséget kért a német-ró­mai császártól is, akit azonban lekötött a pápa elleni háború. A tatárok ezalatt elfoglalták Pestet, felperzselték a Dunától ke­letre fekvő országrészt. A követke­ző év telén átkeltek a befagyott Dunán, bevették Budát és feldúl­ták a Dunántúlt is. Üldözték a ki­rályt egészen a Dráván túlra. A két tatár fősereg Bulgária területén egyesült, majd visszatértek Ázsiá­ba. Állítólag a legfőbb kán meg­halt, akinek a helyére Batu kán pályázott, ez a feltételezett oka a váratlan visszavonulásnak. A tatárjárásnak komoly követ­kezményei voltak. A lakosság fele elpusztult, jórészt csak a hegyek­be menekült székelyek, havasi pásztorok menekültek meg. IV. Béla a tatárjárás utáni, majdnem harmincéves- uralkodása alatt megváltoztatta korábbi politikáját. Abbahagyta a birtokvisszavételt, ■ köznemeseket emelt fontos funk- dókba, várakat épített az ország védelme érdekében. Támogatta a városokat, kiváltságokat biztosí­tott számukra. Idegen lakosokat telepített az elpusztult magyarok helyébe. Visszajöttek a kunok, Er­délybe románok, a nyugati és kö­zépső területekre németek, cse­hek, morvák telepedtek. Joggal nevezik IV. Bélát második honala­pítónak. 1270. május 3-án halt meg, az esztergomi ferences templomban temették el. Kovács Tibor i 1990. II. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom