Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
LENGYELORSZÁG GAZDASÁGI SZÜKSÉGÁLLAPOT A szocializmus helyett kapitalizmus • 620 százalékos áremelések az idén • Hitelek 35-40 százalékos kamatért • Csaknem a felére csökkennek a reálbérek A lengyelek a legszívesebben már maguk mögött tudnák ezt az esztendőt. Tulajdonképpen senki nem tudja pontosan, mit hoz ez a 12 hónap. Még azok is bizonytalanok, akik kidolgozták a gazdaság piaci mechanizmus elvei szerint történő irányváltásának programját. Sőt a Szejm küldöttei, akik ezt a programot nemrég jóváhagyták, sem tudnak semmi biztosat. EGYEDÜLÁLLÓ KÍSÉRLET Amikor L. Batcerowiczot, e fontos gazdasági művelet fő értelmi szerzőjét megkérdezték, milyen társadalmi következményekre lehet számítani a kísérletet illetően, azt válaszolta: azt előre nehéz megmondani. Ugyanis Lengyelország a saját bőrén próbálja ki azt a kísérletet, amely a világgazdaságban eddig egyedülálló. A szocialista társadalmi rendszer kapitalistává való változtatásába kezd, méghozzá olyan rendkívül bonyolult feltételek között, amikor már néhány hónapja csökken a termelés, az infláció hiperinflációba, az állandó áremelések pedig árbolondériába nőttek át. Nyolc évvel a szükségállapot bevezetése és négy hónappal a Mazowiecki-kor- mány hatalomra jutása után a kormány ismét szükségállapotot hirdet ki, ezúttal azonban a gazdaságban. Nehéz megjósolni, miként reagál majd a beteg lengyel gazdaság a Nemzetközi Valutaalap feltételei útján diktált drasztikus gyógymódra. Az előrejelzések különbözőek, az óvatos optimizmustól a legsötétebb katasztrófáig terjed a skála. R. Bu- gaj, a Szolidaritás ismert közgazdásza szerint tíz százalékos az esély arra, hogy a program sikeres lesz. Más ismert közgazdászok azt állítják, hogy a program elszakadt az élettől, és teljes lesz a sikertelenség. Walesa azt mondja, hogy a kormány tagjai nem teljesítik a társadalom elvárásait, ki kell őket cserélni... Maga a gazdasági program két részből áll. Az elsőnek - januártól júniusig - meg kell fékeznie az inflációt. Ez a program legfájdalmasabb, sok lemondást követelő része. A másik résznek - a júliustól decemberig terjedő időszakban - fokozatosan csökkenteni kell a problémákat. Ezek az intézkedések a gazdasági élénküléssel kapcsolatosak. A legrosszabbra az év első három hónapjában lehet számítani. Az előzetes tervek szerint Lengyelországban ebben az évben 620 százalékkal növekednek az árak, miközben januárban 50, de egyes közgazdászok szerint akár 100 százalékos is lehet az áremelkedés. Ezután fokozatosan, havi néhány százalékra csökken az áremelkedés. Minderre egyidejűleg a bérek befagyasztásával kerül sor. Az a vállalat, amely három százalékkal túllépi a jutalomalapot, 200 százalékkal több adót fizet majd. Azokat a szervezeteket, amelyek még nagyobb mértékben lépik túl ezt az alapot, 500 százalékos adónövekedéssel büntetik, ami viszont - a pénzügyminisztérium szakemberei szerint - már a csőddel egyenlő. A külföldi tőkerészvételú vállalatokra nem vonatkozik ez a megszorítás. SZIGORÚ KAMATPOLITIKA Jelentősen csökkent az állami dotáció, és hiteleket is csak havi 35-40 százalékos kamattal lehet felvenni. Vagyis például az év elején felvett 1 millió zloty hitelért az év végén 400 ezer zloty kamatot kell fizetni. A várakozások szerint ez a kamatpolitika jelentősen lefékezi a vállalkozást. Az inflációt a termelés, a nemzeti jövedelem és az életszínvonal csökkentése, néhány vállalat csődbe jutása és munkanélküliség árán lehet korlátozni. (A Nemzetközi Valutaalap 1 millió munkanélkülit feltételez.) Feltételezések szerint a reálbérek az első negyedévben 30-40 százalékkal csökkennek. Ha mindehhez hozzászámítjuk azt, hogy a múlt év utolsó három hónapjában az óriási infláció következtében 20 százalékkal csökkentek a reálbérek, akkor már most megállapítható, hogy a lakosság abszolút többségének máris hiányoznak, illetve a közeljövőben hiányozni fognak az alapvető élet- szükségletek kielégítéséhez szükséges anyagi feltételek. A munka- nélküliek esetében sokkal rosszabb az anyagi háttér. Lengyelországban tehát nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat. 1980 óta tulajdonképpen valamennyi kormány a takarékossági programokban látta a kiutat. Azonban a feszültség és a társadalomban időnként kirobbanó nyugtalanság nyomására fokozatosan lazítottak a szorításon, és mindig szem előtt tartották a dolgozók életszínvonalát. Lengyelország a múltban már a minimális áremelkedések alkalmával is a szakadék szélére sodródott. Ezúttal azonban el kell ismerni, hogy a kormánynak, amelyben a Szolidaritás van többségben, sok a támogatója. Ezért olyan drasztikus gazdasági intézkedéseket is hozhat, amelyek következtében minden eddigi kormányt már néhány hét leforgása alatt is lesöpörtek volna a színről. A sajtóban és a közvéleményben olyan vélemények terjednek, hogy a termelés további csökkentését eredményező program megfelel a Nemzetközi Valutaalap, de a lengyel gazdasági szempontjából nem reális. RUDÉ PRÁVO AZ ELSŐ KÜLFÖLDI BANK LENGYELORSZÁGBAN Új pénzintézet kezdi meg működését Lengyelországban. Olyan típusú bank ez, amilyen csak ötven évvel ezelőtt létezett az országban. Az Amerikai Bank Lengyelországban nevet viselő intézet alaptőkéje 7,5 millió dollár. 6 millió dollár a Lengyel-Amerikai Pénzügyi Társaságé (PARC), az 1,5 millió dollárt pedig négy lengyel állami vállalat adja össze. Az új bank főként nyugati tökét közvetít majd, elsősorban az építőipar számára. A tervek szerint a pénzintézet a lengyel külkereskedelemben is részt kfván venni, és támogatja a részvénytőzsde létrehozását az országban. A Lengyel Nemzeti Bank adatai szerint jelenleg harminc nyugati pénzintézet kutatja a banktevékenység lehetőségeit az országban, öt esetben már konkrét elképzelésekkel álltak elő. c#• „Út az ismeretlenbe“, „Új év, új árak“, „Teli üzletek, üres pénztárcák“ - így jellemzik ezt az évet, illetve a gazdasági stabilizáció rendkívül szigorú programjának első heteit Lengyel- országban. A magánkereskedelem már a könyvekre is kivetette hálóját. A felvételen egy kiskereskedő könyvkínálatából válogatnak. (CSTK-felvétel) Kedvező kilátások ÉLÉNK GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS AUSZTRIÁBAN Élénk gazdasági fejlődés lesz jellemző Ausztriában egészen 1995-ig - erre a következtetésre jutottak az ismert bécsi gazdasági intézet, az IHS munkatársai a legújabb jövőkutatási tanulmányukban. A gazdasági növekedés fő mozgató ereje az export, a fogyasztás és a beruházások. A tanulmány megállapítja, hogy a közös európai fjiac létrehozása és Kelet-Európa nyitása új kedvező lehetőségeket kínálnak az osztrák gazdaságnak és impulzusokat adnak a további fejlődéshez. Az alpesi ország gazdasági növekedése az elkövetkező öt év során évi átlagban 3,1 százalékos lesz. Az IHS úgy véli, a kivitel 6,1, a behozatal pedig 5,9 százalékkal növekedhet majd. A munkaerőpiacon is jobb lesz a helyzet, 1994-ben a jelenlegi 4,8 százalékról 4,3 százalékra csökken a munkanélküliek részaránya. Napjainkban 150 ezer embernek nincs munkája Ausztriában. Magánkézbe (is) kerül az IBUSZ Részben privatizálják az IBUSZ-t, a magyar állami utazási irodát. Részvényeit Bécsben az értékpapírpiacon kínálják majd. Ezáltal a szocialista országokból az IBUSZ lesz az első, amelynek részvényeivel ilyen módon kereskednek. A tőzsdén a részvények 40 százalékát kínálják majd. Az eladást a Girozentrale és a Bank der österreichischen Sparkassen szervezi. A részvények 30 százalékát a tőkés országokból érkező érdeklődőknek, 10 százalékát pedig magyar állampolgároknak kínálják fel. Ez utóbbi részarány felét az IBUSZ utazási iroda 2000 dolgozója részére tartalékolják. Egyébként az IBUSZ az egyik legsikeresebb magyar társaság, meglehetősen jó kilátásokkal. Az elmúlt tíz év alatt 2 millióról 24 millióra növekedett a Magyarországra érkező turisták száma. A tavalyi év végén kötött kooperációs egyezményt a brünni Fruta a Bush Boake Allen angol céggel. Egyébként a két cég már húsz éve együttműködik, a Samorex márkanevű tüszerkeveréket készítették a csehszlovák élelmiszeripar számára. A Fruta az új egyezmény alapján az angol cég közvetítésével kínál majd néhány terméket a külföldi piacokon. Az így szerzett devizáért ismert alkohol- mentes italok gyártásához szükséges berendezéseket, technológiát és nyersanyagot vásárol majd. A felvételen a Samorex tüszerkeveréket készítik. (CSTK-felvétel) Vannak szegények Bulgáriában? A fenti kérdésre keresték a választ a szociológusok még 1987-ben. Felméréseik eredményei csak nemrég láthattak először napvilágot. A válasz középeurópai szemmel egyértelműen: igen. Bulgáriában 1976-1986-ban lassúbb ütemben növekedtek a nominális bérek, mint korábban. Ezzel egyidejűleg - hazánkhoz hasonlóan - eltűntek az olcsóbb áruk, miközben egyre több magasabb árkategóriájú termék jelent meg a polcokon. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező lakosok pénzük 60 százalékát élelmiszerre költötték, vagyis csak az életükhöz szükséges legalapvetőbb szükségleteiket tudták kielégíteni. Állandóan csökkent a vásárlóképesség, amit a fogyasztás is hűen tükrözött. Az 1980-1986-os években jelentősen megnőtt a létminimum alatt tengődő háztartások száma (14,5 százalékról 28,4 százalékra). 1980-ban 79 levában állapították meg a létminimumot, ez az összeg hat évvel később - mindenekelőtt az áremelések következtében - 133 le vára emelkedett. Természetesen a jövedelmek nagy ingadozásai sem vezetnének jó eredményre. A bérek és nyugdíjak gyors növekedése inflációhoz vezetne, a jövedelmek lassú növekedése, esetleg bizonyos fokú csökkenése viszont fokozná a szociális feszültségeket. Pusztán az információ kedvéért mondjuk el, hogy Bulgáriában a minimális havi bér 140 leva, a nyugdíjak legalacsonyabb határa pedig 100 leva. Nemrég született határozat arról, hogy a nyugdíjak összege nem haladhatja meg a havi 500 levát. Rp 1990. II. 9.
