Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
■ NYOLCVANÉVESEN KAPTAM ELISMERŐ OKLEVELET KAROLINA ŐAVAJDOVÁ DICSEKSZIK koronás zsebpénzt. Akinek viszont 1800 korona a nyugdíja, attól ugyanazért 1200 koronát fognak le.-Ez a tény gyakran ad okot a vitára, sőt előfordul, hogy azt vágják egymás szemébe, hogy te az én nyugdíjamból élsz. Jó volna ezen mielőbb változtatni, mert a nyugdíjjogosultságot mindenki maga szerezte meg, vagyis az volna a helyes, ha mindenki egyformán fizetne, és ehhez a kisnyugdíjasok állami támogatást kapnának - érvel a vezető. A kollektív irányítást szolgálja a lakóbizottság, amelynek tagjai az étkeztetési bizottságban is helyet kapnak. Vojtek Tomecek, a Zdroj galántai részlegének egykori igazgatója, a lakóbizottság elnöke, így vélekedik:- Az idős emberek úgy érzik becsapják őket, nem kapják meg azt, ami őket megilleti.- Úgy gondolja, meglopják önöket?- Igen, valahogy így, de konkrétan bizonyítani ezt nem tudom. Mivel készpénzért is vá____ R d *t _ VALLJA GLOVENSKÁ ANNA KÖ NYV A LEGJOBB BARÁT A vadonatúj személygép/» kocsiból fiatal pár segítségével töpörödött, idős asz- szony száll ki. Botra támaszkodva néz szét az ismeretlen tájon: felvonulási terület, emeletes háztömbök tárulnak elébe, nem pedig a megszokott falusi kép, a gondozott, kertes családi házak, mint amilyenben ő is felnőtt, és felnevelte négy gyermekét. A férje is ott maradt az akácos temetőben...- Hogyan szokom én itt meg! - sóhajt alig hallhatóan. Könnycseppet mázol el kézfejével. A lánya úgy tesz, mintha észre sem venné, s ingerültséggel a hangjában nyugtatja.- Itt mindene meglesz. Hetente eljövünk meglátogatni... Beláthatja, hogy nálunk nem maradhat, mi is szűkösen lakunk. Meg aztán betegeskedik, mi pedig egész nap dolgozunk. Ki vigyázna magára? Az idős asszony megtörtén indul befelé a nyugdíjasotthonba, oda, ahol ezentúl élnie kell, gyermekei, szeretett unokái nélkül. Amíg bírta a munkát, bizony jó volt a fiataloknak. Az új autóhoz is ó adott pénzt, hogy a fia- __ falok könnyebben boldogulhas-' sanak. Mindenre gondolt, csak éppen erre nem. Az otthon új lakóját a nővér és a létesítmény vezetője fogadja. A felvételt gyorsan intézik, az orvos is kéznél van. Egy jó óra múlva a néni már a második emelet parányi szobájában ül. Bütykös ujjai között rózsafüzért morzsol... A LAKÓTÁRSAK Egy részük négy évvel ezelőtt jött ide, amikor a galántai nyugdíjasotthon elkészült. Ez a 150 férőhelyes létesítmény nyugdíjasháznak épült, de a szükség másképpen alakította a helyzetet. Nyugdíjasotthon és egyben nyugdíjasház is.-A nyugdíjasház első lakói közé tartozom, - büszkélkedik a hetvenéves Glovenská Anna, aki Nagyfödémesröl jött ide, s aki itt sem tétlenkedik. A folyosón lévő virágokat öntözi. - Nem szeretem a tétlenkedést, magam főzök, sokat olvasok. Vannak barátaim, és minden emeleten van klubhelyiség, benne színes tévé. Gyakran meglátogatnak a testvéreim, s azoknak a gyermekei. Nem úgy érzem, mintha idegenben élnék. Igaz, arról is magam döntöttem, hogy ide költözködöm. Az intézmény nyugdíjasotthoni részében az első lakók egyikét, özvegy Nyársik Istvánnét nem találtuk a szobájában. Az ismerősét látogatta meg, aki nemrég tért vissza a kórházból. A napokban töltötte be hetvenedik életévét. Gyermekei itt élnek Galántán, gyakori nála a látogató, kilenc unokája és hat dédunokája van. Előtte az Új Szó és a kézimunka.- A férjem halála után hívtak magukhoz a gyermekek, de én maradtam. Nem akarok a terhűkre lenni. Igaz, itt csak 310 korona zsebpénzt kapok, de mindenem megvan. A nyolcvankét éves Knap János bácsi helyzete egészen más. Ez a zömök idős ember örökké vidám, ahogy társai mondják, van benne valami bohém. Volt béres, parádés kocsis. Gyermekei közül még tízen élnek, de minden kapcsolat megszakadt közöttük. Maradjon az ő titka, hogy mi ennek az oka, mi hozta ilyen helyzetbe. Véleményét egy mondatba foglalja össze:- Otthonra találtam, jól érzem magam. A lakók között van aki idős korában azért került ide, mert nem voltak gyermekei. Ezek közé tartozik a nyolcvanéves Karolina Cavajdová. Négy éve él az otthonban. Úgy hitte, a szövetkezetben, ahol sok évig dolgozott, már el is felejtették. Ám a minap a szövetkezet elnöke járt itt, hogy sokéves áldozatos munkájáért elismerő oklevelet adjon át neki. Erről ezt mondja:- Szinte megfiatalodtam. Jóleső érzés, hogy nem feledkez- lesö érzés, hogy nem feledkeztek meg rólam. A létesítményben hetente háromszor rendel a körzeti orvos, egyszer a pszichiáter, az ortopéd szakorvos, ideggyógyász, helybe jön a fodrász, a borbély. A lakókról harminckilenc alkalmazott gondoskodik, a nővérek három műszakbán teljesítenek szolgálatot. AMI A HÁTTÉRBEN VAN- Nem könnyű a dolgunk, összegezi véleményét Bu- kovszky Istvánná, aki fél éve vette át a létesítmény vezetését. - Az idős emberek érzékenyek, amit meg lehet és meg kell érteni. Van köztük kétkezi munkás, orvos, értelmiségi, s bizony eltérőek a nézeteik, véleményeik. Akadnak panaszok is, s köztük olyanok, amelyek féligazságokon alapszanak, és megoldásuk nem rajtunk múlik. A nyugdíjasházi részlegen mindenki kézhez kapja a nyugdíját, míg a nyugdíjasotthoni részlegen nem. Aki négyszáz korona nyugdíjat kap, lényegében csak kilencven korona térítést fizet az ellátásért, mivel a törvény szavatolja a havi 310 „Ismerkedem a gondokkal“ Egy képviselő monológja- A választókörzetemben élők jogos igényeinek felvállalása és tolmácsolása tudom, nem lesz egyszerű feladat. Nemcsak azért, mert a Szlovák Nemzeti Tanácsban, mint a legfelsőbb államhatalmi, törvényhozó szervben még csak alakul a képviselők testületé, hanem elsősorban azért, mert nekünk, az újonnan kooptált képviselőknek is meg kell szabadulnunk a beidegzó- dött szokásoktól, meg kell tanulnunk szakmailag megalapozott véleményt nyilvánítani. Egyet tudok biztosan - szögezte le szimpatikus határozottsággal dr. Zászlós Gábor, a Hodosi Egy- ges Földműves-szövetkezet 39 éves jogásza, aki a Független Magyar Kezdeményezés és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen dunaszerdahelyi csoportjának ajánlására jutott képviselői mandátumhoz - meg kell ismernem azokat, akiket képviselek, tudnom kell azokról a gondokról, amelyek foglalkoztatják választókörzetem polgárait. Nem vagyok optimista, hiszen a csallóközi embereket, valamennyiünket sokféle gond gyötör. Hogy ezeket jobban megismerhessem, a járási nemzeti bizottságtól kértem egy tájékoztatót, ám nemcsak arról, milyen állapotok uralkodnak Dunaszer- dahelyen, Hódosban, a Pato- nyokban, Nádasdon, Felbárban és Bősön, hanem a beruházások összegéről, falufejlesztési tervekről, a lakosság összetételéről és sorolhatnám. A legfájóbb pontunk a bósi vízmű, s mivel az építkezéssel kapcsolatban nem tudok többet mint az átlagember, szakemberektől kértem véleményt. Képviselőként bekerültem az alkotmányjogi és a környezetvédelmi bizottságokba. Az új alkotmány szükségessége nem vitás, ám vallom, figyelembe véve alapvető emberi jogainkat, nem tudunk nélkülözni egy átfogó nemzetiségi törvényt sem. Vitathatatlan, jogos igényről van szó. Nem szeretnék hibás észrevételeket tenni, ezért is előtanulmányokat kell végeznem. A működő, jóléti demokráciák, például az északi államok alkotmányainak tanulmányozása sokmindent megvilágít. Mondok egy példát. Svédországban a kétnyelvű helységnévtáblákon senki sem ütközik meg, senki sem érzi magát megbántva, és ami a legfontosabb, a kétnyelvűséget senki sem tartja nacionalista megnyilvánulásnak. Bevallom, tudatosítva a nagyfokú felelősséget, kissé tartok a szélsőségesektől. Ám tartok mindenfajta „nyomástól“ is, melyeknek ellenállni, tudom, nem lesz köny- nyű. Úgy képzelem, csak a nyílt, őszinte véleménycsere, legyen szó bármilyen kényes kérdésről, hozhatja meg a kívánt eredményt. Erkölcsi kötelességem közvetíteni a hasznos, jó elképzeléseket, tudatosítva, hogy a választókörzetemben lakók érdeke kötelez. Nem akarok passzív szemlélője lenni az eseményeknek. Tudom, megbízatásom csupán a szabad választásokig szól, mégis szeretném megnyerni a választók bizalmát. Vallom, enélkül egy képviselő munkája nem is képzelhető el. (péterfi) sárolnak, azt hiszem, megvan a lehetősége a visszaélésnek. A létesítmény vezetője tud ezekről a szerinte megalapozatlan híresztelésekről, szeretné elejét venni, csakhogy az ellátás hol ilyen, hol olyan. Mindig van olyan áru, amit hiába rendelnek, nem kapják meg, úgy kell valamelyik üzletben beszerezni. A konyha sem teljesen felszerelt, nem kapták meg azokat a berendezéseket, amelyek a zavartalan üzemeltetéshez szükségesek. Meg aztán a keretet sem léphetik túl.- A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a nőknek nem szabad tizenöt kilónál nehezebbet emelniük, de ezt sem a szakácsnőknél, sem az ápolónőknél nem vehetjük figyelembe. Ma már ötven fekvő betegünk van, s bizony túlsúlyosak. A múlt év végén az egyik ápolónő egy betegünk emelése közben belső vérzést kapott. Kaptunk egy svéd széket, betegmozgatás céljaira, dé az nem fér be az ajtón. A ■ nővérek szobájában még mosdó sincs - bosszankodik Vlasta Achsová fönővér.- Milyen a fegyelem? Bukovszky Istvánné sietve válaszol:- Fél év alatt két nővértől váltunk meg, hármat dorgálásban részesítettünk: Az a véleményünk, hogy mindnyájunknak tudatosítanunk kell, idős emberekről gondoskodunk, s feladatunk az, hogy életük őszét szebbé tegyük. 37 xxx Délutánra a felhők mögül elö- bújt a nap. A reggel érkezett néni két társával sétál az intézet előtt. Megmutatják neki, hogy hol áll meg a helyi járat, merre van a városközpont.-A folyosón van telefon, felhívhatod a gyerekeket.- mondják.-Életemben még sohasem telefonáltam... Szóval tartják, nyugtatják, s végre halvány mosoly jelenik meg az arcán, de tudom, este újra könnyezni fog. Hiába, az öreg fát átültetni mindig nehéz volt, a megszokott családi kört semmi sem tudja pótolni. Mégis jó, hogy vannak nyugdíjasházak, - otthonok, ahol önként vagy akár kényszerből is, de meghúzódhatnak az idős emberek. Németh János (A szerző felvételei) 8 1990.11.9. i/asárnap
